Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-22 / 143. szám
2019. JUNIUS 22., SZOMBAT KULTÚRA 11 Csontváry Kosztka olyan művész, aki alkotásával a nemzetét akarta szolgálni Az elhallgatott magyar géniusz Csontváry Kosztka Tivadar önarcképe (1896 körül) Fotó: MW Száz éve halt meg Csontváry Kosztka Tivadar. Minden idők egyik legnagyobb magyar festőóriását a száz éve tomboló balliberális kulturális diktatúra indexre tette. Pataki Tamás szerkesztoseg@mediaworks.hu ÉVFORDULÓ „Utánérzések, utánzatok tömkelegével találkozunk, isteni ihletet, nemzeti érzést sehol sem látunk” - írta egyik esszéjében Csontváry Kosztka Tivadar, aki a nyugati stílusok majmolása, szolgai utánzása helyett magyar művészetet akart létrehozni. A Magányos cédrus, a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban vagy a „kétarcú” Öreg halász - ismerjük és szeretjük Csontváry munkáit. Picasso, a formabontó művészet atyja, amikor először látta a művész festményeit az 1949- es párizsi kiállításon, azt mondta: nem tudta, hogy rajta kívül uiásik nagy festó'géniusza is van a huszadik századnak. Ennek ellenére Csontváry itthon mégsem számított népszerűnek. A „napútfestő” stílusával és témáival nem nagyon tudott mit kezdeni korának társadalma és művészvilága, óriási vásznait, motívumait-nem értették meg, és nem tartották igazi festőművésznek. Csontváry Kosztka Tivadar olyan egyedülálló jelenség a magyar képzőművészetben, mint híres festménye, a Magányos cédrus. Látásmódjának nincsen előzménye, stílusának nincsen folytatója sem, látomásos, semmivel sem öszszetéveszthető festményeinek jelképeit, jelentéseit még mindig nem fejtették meg teljesen a művészettörténészek. Csontváry száz évvel a halála után is titok és talány marad, igazi hungarikum, és olyan művész, aki alkotásával a nemzetét akarta szolgálni. De saját korában többnyire lenézték, az újságok gunyorosan írtak a „félbolondnak” tartott Csontvázról, aki aszketikus életmódjával is feltűnést keltett, ám, mint Önéletírásában írja: „a kufárok sajtójával nem törődtem, hanem elvonultam a Libanon tetejére s ott cédrusokat festettem”. Mielőtt cédrusokat festett volna, felvidéki patikusként dolgozott. Csontváry 1853. július 5-én született római katolikusként Kisszebenben, ahol édesapjának patikája volt. A Kosztka családba tartozott Kostka Szaniszló (1550-1568) lengyel látomásos jezsuita szent is. 1876-ban gyógyszerészi oklevelet szerzett. 1880. október 31-én, Iglón, 27 éves korában történt az életét meghatározó nagy esemény, melynek hatására eldöntötte, hogy festő lesz, kiült a patika küszöbére és rajzolni kezdett, amikor egy égi hang megszólította, azt mondván neki: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője. Nagyobb Raffaelnél.” Ez döntőnek bizonyult. Csontváry több, mint egy évtizedig tanulmányozta Európa-szerte a festészetet és készült nagy küldetésére: az űj magyar művészet létrehozására. Nemcsak Rómában és Párizsban járt, hanem beutazta a Balkánt és az egész Közel- Keletet, ahol az ókor örökségét kereste, majd hazajött, és 1902 körül megfestette első festményét - az 1909-es Tengerparti sétalovaglással pedig befejezte a pályáját. Küldetése volt, és úgy érezte, hogy azt teljesítette, és meghaladta a nagy reneszánsz művészt, Raffaellót is. Teljesítményét, új és egyéni látásmódját mégsem értékelték, hiszen korának döntően materialista és relativista szemléletű, a balliberális ideológia uralta képzőművészettel szemben Csontváry szellemi és spirituális világot hozott létre, amit kortársai idegenkedve fogadtak. A művészet perifériájára került, hiszen a nemzete iránt elkötelezett festő nem kötődött például a mai napig képzőművészeti csúcsnak kikiáltott Nyolcak csoportjához, vagyis azokhoz a festőkhöz, akik döntően baloldali elkötelezettségűek voltak, politikai véleményüket pedig a művészetükben is kifejezték, sőt, ez volt az igazi programjuk. Csontváry nem volt tagja a hasonló művészeti klikkeknek, mindig kívülállónak számított, és mint általában azokat, akik forradalmian újat és eredetit alkottak, lenézték és tehetségét kisebbíteni igyekeztek. A következő idézetből pedig megértjük, hogy miért: „a magyar fajt (a korban ez a „nép” szónak felel meg - szerk.) képviseli ez idő szerint Tisza István. Tisza Istvánhoz írom e sorokat, tegye meg a lépéseket, és jelöljön ki számomra oly helyet, ahol nyugodtan és kényelmesen megalapozzam a magyar nemzeti kultúrát a magyar nemzeti akadémiával egyetemben” - írja az A tekintély című írásában, majd azzal folytatja, hogy „a tekintély kérdésével meg volna oldva a tisztelet, ehhez társulna a szeretet, utána a megnyugvás, nemzeti büszkeség, az önérzet, az együttérzés, s ami a legfőbb az Istennel, mint a legnagyobb szellemi erővel való érintkezéssel kapcsolatban”. Terveit nem tudta megvalósítani, a világháború keresztülhúzta számításait, és hadikölcsönökbe fektetett pénzét mind elvesztette. Csontváry a magyar történelem legsötétebb korszakában, a Tanácsköztársaság idején, 1919. június 20-án halt meg, hozzátartozói eltemették, művészetét hosszú időre elfeledték. (Műveinek értékét olyannyira nem fogták fel, hogy festményeit fuvarosok akarták megvenni, ponyvavászonnak, de Gerlóczy Gedeon építész felvásárolta előlük az egész életművet.) Rákosiék sem kímélték a művészt: 1950-ben kihantolták és az Óbudai temető egyik tömegsírjába helyezték át, mert a rokonság nem újította meg a sírbérletet. A pártállam ízlésének nem felelt meg Csontváry, akinek festményei és írásai egyaránt istenkereső metafizikát és nemzeti elkötelezettséget sugalmaztak. Érthető hát, hogy a mai magyarországi balliberális kulturális diktatúra manapság is indexen tartja életművét. Halálának évfordulójára a lehető legszerényebben, teljesen észrevehetetlen módon emlékeztek meg a héten. Óriás szobrokkal állítottak emléket az 1848-49-es szabadságharc hadvezéreinek Homokból alkották meg a forradalom hőseit Széchenyi István, a legnagyobb magyar homokszobra Fotó: MW Település a Gerecse lankáin FESZTIVÁL A tinnyei homokszobor-fesztivál központi témája idén az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, a 170. évforduló alkalmából. A monumentális alkotások már messziről is tekintélyt parancsoló látványt nyújtanak. Monostori Ferenc szobrászművész tíz éve költözött Tinynyére, és a mai napig itt él családjával. A faluban az első homokszobrát, a két méter magas Szent István-mellszobrot, a helyi focipályánál készítette el. Korábban bronzzal és kővel dolgozott, 2003-as portugáliai utazása során találkozott először a homokszobrászattal. Ekkor szembesült vele, hogy homokból, viszonylag gyorsan, hatalmas alkotásokat lehet elkészíteni. A művész szerint az a különösen szép a homokszobrászatban, hogy amíg a bronzból és a kőből készülő alkotások mintegy élettelenül maradandóak, addig a homokszobrok, amelyek folyamatos küzdelemben állnak a körülöttük zajló természeti hatásokkal - élnek. Ezzel pedig kéretlenül is figyelmeztetik visszatérő látogatóikat az idő könyörtelen múlására - teszi hozzá Monostori Ferenc, aki egy 19 fős nemzetközi csapat tagjaként egy majdnem 17 méter magas homokvár megformázásával három évvel ezelőtt Guinness-rekorder is lett. Tavaly nyáron rendezték meg az első homokszobrászati fesztivált Tinnyén, a négy világvallás volt a találkozó témája. Az alkotások februárig szinte teljes épségben megmaradtak. Egészen egyedi látványt nyújtott a hófedte Krisztus- és Buddha-szobor - meséli a művész. A focipálya melletti helyszín továbbra is megmaradt egy alkotás számára, de a kiállítás központja a teniszpályához költözött. Idén, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója tiszteletére a korszak jelentős politikusait és hadvezéreit formázták meg. Tavaly önerőből rendezték a fesztivált, az idén sikeresen pályáztak támogatásért az NKA-nál, így Monostori Ferenc egy nemzetközi csapat élén vághatott neki e páratlan emlékhely létrehozásának. Andrey Pinchuk Ukrajnából, Aaron Jimenez Ojeda Spanyolországból, Radovan Zivny pedig Csehországból érkezett Tinnyére. Az elkészült alkotások, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Batthyány Lajos vagy Leiningen-Westerburg Károly, a legfiatalabb aradi vértanú rendkívüli igényességgel és részletességgel megformázott homokszobra ennek az európai brigádnak a tehetségét dicsérik. A kiállítás impozáns, 10 méter széles és 4 méter magas szoboregyüttese a jász huszárok és a labancok összecsapását ábrázolja. A világosi hadparancsot is megtagadó magyar lovasok mozgalmas csatajelenete elkészítéséhez 150 köbméter homokra, tíz napra és nyolc emberi kézre volt szükség. Aki a kánikula ellenére mélyebb tartalmakra vágyik, könnyen felfedezheti, hogy Kossuth még ebben a közös kiállítótérben sem hajlandó megenyhülni hadvezére iránt. Szúrós tekintettel méregeti a tőle tíz méterre elhelyezkedő Görgey Artúrt, utalva ezzel kettejük immár örökre kibékíthetetlen szembenállására. Kossuth egyébként is különösen kiemelt személy a tinnyeiek életében, hiszen három és fél évig lakott a községben, a közelmúltban modernizált általános iskola az ő nevét viseli. Krix Lajos, Tinnye polgármestere örömmel számolt be lapunknak arról, hogy a homokszobor-fesztivál egyre több érdeklődőt vonz a községbe. Kezdetektől fogva támogatta Monostori Ferenc munkáját, hét évvel ezelőtt szívesen fogadta a szobrász Tinnye község Budapest határától 26 kilométerre, a Budaihegység és a Gerecse lankáin terül el. Itt található Közép-Európa egyik legrégebbi zsidó temetője és a Garancsi-tó, partján az Üvegtigris büfével. A környék erdei kiválóan alkalmasak nagyobb kirándulásokra, ezért a turisták körében eddig is kedvelt célpontnak számított. Az utóbbi időben termetes homokszobrai miatt kap egyre nagyobb figyelmet a település. ötletét, amiből aztán akkor augusztus 20-ára meg is születhetett a már említett István király-szobor. „Ha nem is tudunk mindig anyagi segítséget nyújtani, igyekszünk öszszedolgozni és programokat szervezni a kiállítások köré, mert ez a falu jó hírét is erősíti” - fejtette ki. - Büszkék vagyunk rá, és reménykedünk, hogy a falu neve a homokszobroknak köszönhetően még tovább fent marad Magyarország kulturális térképén.” A polgármester még emlékszik azokra az aggodalmakra is, hogy esetleg ártó kezek megrongálják a szobrokat, de, mint elmondta, azóta kiderült, hogy teljességgel alaptalanok voltak a félelmek, az elmúlt évek során soha senki nem tett kárt az alkotásokban. A falu lakói és a látogatók is örömmel szemlélik a hatalmas homokszobrokat. A kiállítás a hét mindegyik napján díjmentesen megtekinthető. Akiket érdekelnek a munkafolyamatok, azoknak érdemes máris ellátogatni a helyszínre, ahol mindig szívesen látják a vendégeket. Monostori Ferenc elárulta, hogy heti egy alkalommal idegenvezetést is terveznek, és tekintettel az esti látogatókra a szobrok kivilágítást kapnak. Nagy Mátyás * »
