Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-20 / 141. szám

12- MEGYEI KÖRKÉP 2019. JÚNIUS 20., CSÜTÖRTÖK 1 Szeretné, ha nem felejtenék el a száz éve született agilis iskolaigazgatót Térképekkel tüzeltek, amikor kórház lett a lengyel! kastély Bai József hosszú évek kutatómunkája után állította össze a Lengyel adattára című, ötszáz oldalas kötetet A szerző felvétele Száz éve született a lengye­­li mezőgazdasági középis­kola legendás hírű igazga­tója, Fodor János. Róla be­szélgettünk Bai József hely­történet-kutatóval - egyko­ri tanácselnökkel és polgár­­mesterrel aki tanítványa, később munkatársa is volt. Számos érdekes adalékkal szolgált az iskolának helyet adó kastélyról is, amelyet a háború előtt - örökös nem lévén - le akartak bontani. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu LENGYEL A lengyeli Appo­­nyi-kastély hányattatása - el­térően a többi magyarorszá­gi főúri rezidenciáétól - nem a háború után kezdődött, hanem még a háború előtt. Ma az Ap­­ponyi Sándor Mezőgazdasági Szakképző Iskola működik az épületben. A névadó gróf, az utolsó tulajdonos 1925-ben, fe­lesége 1930-ban hunyt el. Saját gyerekük nem volt, fogadott fi­ukat az özvegy kifizette, mert léha, költekező életvitele mi­att nem tartotta alkalmasnak az uradalom működtetésére, és mindent a Magyar Nemze­ti Múzeumnak adományozott. De a múzeum sem volt jó gaz­da. A ritka növényeknek, köz­tük több mint száz különleges fának otthont adó kastélypar­kot ellepte a gaz, az épület ál­laga romlott, az ötvenkét be­rendezett szoba bútorai, hasz­nálati és dísztárgyai fogyat­kozni kezdtek. Úgyhogy 1942- ben döntés született arról, hogy lebontják. Intarziás par­kettáját - a korabeli iratok ta­núsága szerint - a szekszár­di Vármegyeháza kapta vol­na meg. De elmaradt a bontás, mert közeledett a front, és az Országos Térképészeti Hiva­tal húsz vagonnyi térképanya­got ide menekített. Amikor to­vábbvonult a hadsereg, szov­jet katonai kórházat létesítet­tek az épületben, és a térké­pekkel meg a térképtartó lá­dákkal tüzeltek. A maradék anyagot 1945 tavaszán vissza­szállították Budapestre. Azt követően, a kitelepítéskor, né­met internáló tábornak hasz­nálták a kastélyt, s végül a be­települő székelyek döntöttek úgy, hogy legyen iskola. A történtek, mint sok más Lengyellel kapcsolatos ese­mény megismerése, Bai József­nek köszönhető. Négy-öt éven keresztül kutatott a megyei levéltárban, átnézve a falu­val kapcsolatos iratokat, 1728- 1980-ig. A 83 éves férfi közéle­ti aktivitása még ma is példaér­tékű. Pedig, öt térdműtét után 1992-ben leszázalékolták, és elvileg visszavonult. (Előtte ta­nácselnökként és polgármes­terként is dolgozott.) Most a száz éve született iskolaigaz­gató, Fodor János életével fog­lalkozik, akinek tanítványa és munkatársa, titkára is volt. Ő tette naggyá a lengyeli is­kolát - mondja. - Először a szakképzést bővítette ki, az­tán szakközépiskolává fej­lesztette. Amikor minden jól ment, hatszáz diákunk is járt ide. Most száz-egynéhány van. A régi eszközökből mezőgaz­dasági múzeumot rendezett be, aminek az utódai nem sok jelentőséget tulajdonítottak. Bai József 1956-ban végzett a lengyeli középiskolában, majd Palánkon szerzett mezőgazda­­sági technikusi oklevelet. Ké­sőbb Szekszárdon járt tanácsa­kadémiára. A meglehetősen el­hanyagolt lengyeli kastélypark kertésze lett 1961-ben. Tanács­elnöknek 1967-ben nevezték ki. A közigazgatási összevonások Talán még a cséplőgép meg­van, mert nehezen mozdítha­tó. Neki köszönhető az is, hogy 1975-ben védetté nyilvánítot­ták a kastélyparkot, melyben két mamutfenyő is áll. Fodor 1953-tól, harminchárom éven keresztül, 1986-ig volt igazga­tó. Én 1954-től lettem a diák­ja. Amikor kezdtem, a több­ség öt hónapos képzésekre után a kisvejkei központú kö­zös tanács lengyeli kirendeltség­­vezetőjeként dolgozott, 1980- ig. Azt követően a mezőgazda­­sági középiskola személyzetise volt, 1990-ig. A rendszerváltás­kor polgármesternek választot­ták, de öt térdműtét után, két év elteltével visszavonulni kénysze­rült. Jelentős helytörténeti mű­járt, baromfi-, szarvasmarha-, sertés-, lótenyésztő és méhész mester szakra. Akkoriban alakultak a téeszek, kellettek a munkákat irányító brigád­vezetők. S ahogy erősödtek, már középvezetőkre is szük­ség volt. Ilyen, kétéves kép­zésre jártam, növénytermesz­tő szakra. Aztán, 1963-tól me­zőgazdasági gépészeti szak is veket írt, többek között Wosisns­­ky Mórról - aki öt évig volt len­gyeli plébános -, a környék föl­desuráról, gróf Apponyi Sándor­ról, az Anna-forrás történetéről, a tűzoltó egyesületről, a hírhedt­té vált, tizennégy áldozatot köve­telő lengyeli cigány holokauszt­­ról, és elkészítette a kastélypark fakatalógusát is. indult, s a hetvenes évek elejé­től, érettségit adó, mezőgazda­­sági szakközépiskola műkö­dött Lengyelen. Mert volt egy agilis igazgatónk. Bai József szeretné, ha az is­koláért, s ezáltal a településért is oly’ sokat dolgozó Fodor Já­nos munkássága nem merül­ne feledésbe. Persze az övét is illene megőrizni, a huszon­három kötetnyi helytörténe­ti írást, és a huszonnegyedi­ket, amely csak egyetlen pél­dányban létezik, de amelyben egy élet kutatómunkája benne van: Lengyel adattárát. Ötszáz oldal tárgyszerű, tényszerű fa­lutörténet. Aki ért az ilyesmi­hez, az értékeli. Sokra. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Bai József feldolgozta a cigány holokauszt történetét is Huszonhat óvodással és kisiskolással foglalkoznak az edzők a városi sportcsarnokban Varázslatos pillanatok a KSC nyári táborában KOSÁRLABDA Már messziről le­hetett hallani a sportcsarnok­ból kiszűrődő harsány kacajo­kat, és a cipők nyikorgását. Hiába van nyár, hiába tört ki a nyári szünet, az Atomerőmű KSC Szekszárd Kosárvarázs elnevezésű táborában javában zajlik a munka. Szabó Noémi szakmai és sportigazgató, Harsányi Má­ria utánpótlásedző, Studer Zsuzsa, az NB I-es csapat já­tékosa, és Horváth Vivien, az U8-as csapat edzője huszon­hat aprósággal foglalkozik. „Középső- és nagycsopor­tos óvodások, elsős, másodi­kos és harmadikos kisiskolá­sok járnak a táborba - avatott be a részletekbe Horváth Vivi­en. - Tízóraival kezdjük a na­pot, aztán kézműves foglalko­zást tartunk a gyerekeknek, és irány a küzdőtér! Az edzés után a strandon ebédelünk, aztán jön a csendespihenő, a délutáni edzés, az uzsonna, és már el is repült a nap, jönnek a szülők, és viszik haza gyer­mekeiket” - mondta. Az edzéseken először együtt gyakorol a csapat, az­tán az edzők külön, korosz­tályok szerint foglalkoznak a kicsikkel. Labdavezetés, pat­­togtatás, cselezés, és ziccere­­zés a feladat, s bármilyen hi-A szívünk a Szekszárdé, hajrá-hajrá KSC!” - a kicsik is jól ismerik a klub szlogenjét hetetlen, a csöppségeknek ez sem okoz problémát. Néme­lyik már szinte úgy dob ko­sárra, mint anno Studer Ág­nes... Ez persze túlzás, de az biztos, hogy a kislányok közül néhánynak a nevét még fog­juk hallani a nem is olyan tá­voli jövőben. „Nagyon tetszik a kosárlab­da, szerintem bele fogok áll­ni a sportágba, mert nagyon jó sport” - foglalta össze frap­páns véleményét a táborról Horváth Kata. A tábor június 21-ig tart, s elnézve az apróságok arcára kiülő mosolyt, bánhatja, aki lemaradt róla. R. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom