Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-08 / 132. szám
8 II amuban suit Doaacsa TILI ES TILO jnTOTTT helyőrség Ácsai Roland A medve jóllakottan megvakarta a hasát, és lefeküdt aludni (mintha nem aludt volna eleget). Tili Ródli hasához bújt, Szimor pedig Tili hasához. Nagykifli, kiskifli, legkisebb kifli. Talán nem véletlen, hogy mindhárman kiflikről álmodtak. Tili álmában egy gonosz boszorkánnyal harcolt, és a fegyvere egy száraz kifli volt, amit úgy dobált, mint a bumerángot. Szimor azt álmodta, hogy egy száraz kiflivéget rágcsál. Ródli álmában kiflivé változott, amit egy éhes óvodás meg akart enni reggelire. Az óvodás gyanúsan hasonlított Tilire. Másnap korán reggel ébredtek, és folytatták útjukat, amíg egy áradástól megdagadt folyóhoz nem értek. Szürkén és sebesen hömpölygött, és különféle dolgokat sodort. Elúszott előttük egy ágy, amin egy idős néni aludt. Talán észre sem vette, amikor kisodorta a szobából a víz. Az ágyat egy mézeskalácsház követte, aminek tetején fekete macska nyávogott. A mézeskalács ház után egy torony imbolygott el, mint egy hatalmas bója.- Most mi lesz? - szimatolt Szimor a levegőbe, mintha bajszának fehér szálain mérlegelné a helyzetet.- Mi lenne? Ródlinak ez meg se kottyan. Átviszel, Ródli? A medve bólintott, és belegázolt a habokba. Az első néhány méter könnyen ment, de amikor a folyó közepére értek, valami megváltozott. Ródli süllyedni kezdett, mint egy léket kapott csónak, és hiába kapálózott kétségbeesetten. Örvénybe kerültek. A kavargó víz a mélybe szippantotta a medvét. Tili elengedte a kantárt, és elvesztette Ródlit. A folyó a tengerbe sodorta őket. Nem is sejtették, hogy ennyire közel van a tenger. Nem hallották a moraját, nem érezték a só illatát és nem látták vagy hallották a vijjogó sirályokat. Tili előtt hópelyhek jelentek meg a vízben. Meglepte, hogy itt is havazik. Aztán rájött, hogy a lebegő hópelyhek nem mások, mint apró medúzák. Alig látott a tengeralatti hóviharban, mintha felrázott hógömbbe zárták volna. Aztán hirtelen átölelte valaki. Emelkedni kezdett a tengerben, és csapzott haja hamarosan kibukkant a hullámok közül. A sapkája eltűnt valahol a vízben. Amikor letekintett, pikkelyes halfarokban végződő testet látott, és valaki átkarolta a mellkasát. Biztos volt benne, hogy a kis hableány mentette meg.- Te a kis hab...? - kezdte, de amikor hátranézett, elakadt a szava.- Én a kis habfiú vagyok - válaszolt a megmentője, aztán kiúszott vele a partra, és gyengéden a homokra fektette. A habfiúnak rövid, barna haja volt, amibe zöld hínárok fonódtak. Szemhéja két kagyló volt, és szeme tengerzölden csillogott. Körmei helyén is kagylók nőttek, és bőrét vékony moszatréteg borította. Szája szederjes volt, mintha mindig fázna, és fülei úgy mozogtak, mint a halak kopoltyúja. Ragyogott felettük a tavaszi nap. A fák rügyezni kezdtek, levelet hoztak, és virágokat bontottak. Mindezt egyetlen perc alatt.- Kövöszönöm, hovogy megevementeventettél - suttogta Tili.- Nincs mit. A vízi király fia vagyok. Arionnak hívnak, a kis hableány különben a nővérem, és már nem is olyan kicsi. Már habasszony. Lassan habnéni. De miért beszélsz olyan furán?- Mevert nagyovon fávázom - vacogott Tili. A habfiú tengerzöld szemével olyan melegen nézett rá, hogy Tili ruhája és haja néhány perc alatt megszáradt. Tili kivette kabátja alól a tojást:- Ismerős nekem ez a tojás - sandított a lányra Árion.- Tudod, kié?- Talán tudom. De ha azé, akire gondolok, akkor remélem, hogy nem találod meg. Szimor kidugta fejét Tili kabátzsebéből:- Tengeri patkány lettem - cincogta. - Ki ez az ebihal?- Szimor! - szólt Tili az egérre. - Beszélj szebben a megmentőnkkel!- rebegtette meg hosszú szempilláit a lány, és kezével megigazította kócos haját. - Velünk jössz? - kérdezte a kis habfiútól Tili.- Nem mehetek - nézett halfarokban végződő testére végtelen szomorúsággal Árion. - Nekem a víz az otthonom. Neked a szárazföld.- Nem lettél belém szerelmes, mint a kis hableány a mesében a hercegbe? - kérdezte Tili, és hangjában sértettség érződött. - Kezdem unni ezt az egészet. Először a herceg fordult vissza, most meg nem lett belém szerelmes a kis habfiú - motyogta magában.- Sajnálom. A hableányos mese különben sem végződött valami jól- húzta el a száját Árion. - A nővérem csak az apám varázslatának köszönhetően úszta meg.- Én a rajzfilmváltozatot láttam. Az jól végződött - szegezte állát a levegőbe Tili, és durcásan öszszefonta mellkasa előtt a karját. - Nem tudod, mi lett a medvémmel?- Nem láttam a tengerben. Valószínűleg valahol partra vetette a víz. Suhogást hallottak, és az égen megjelent egy óriási papírrepülő. Ereszkedni kezdett, és néhány méterrel Tili mögött leszállt. Tili odafutott, és széthajtogatta. A lepedő nagyságú papírdarabon két szó állt: TILI & TILÓ Az egyik az ő neve volt. A másik egy fiúé, akit még nem ismert.- Ez meg honnan jöhetett? - nézett az égre a lány, aztán megcsóválta a fejét, és Szimorral a zsebében elindult a parton.- Szia, és még egyszer köszönöm! - integetett Tili a kis habfiúnak. A fiú arcán türkizzöld csíkot húzott egy lepergő könnycsepp, majd egy csukafejessel eltűnt a hullámok között. (Részlet a szerző Tili és Tiló című, hamarosan megjelenő meseregényéből.) un a lap alatt ERŐS ZIVATAR VÁRHATÓ Ahogy a filmiparnak, úgy a játékiparnak is megvannak a maguk auteurjei. Azok az alkotók, akik példátlan kreatív kontrollt gyakorolhatnak műveik felett, melyek témája gyakran mélyen szubjektív. Szinte mindegyikükre jellemző egyfajta sajátos, könnyen azonosítható stílus, amelynek jegyei a megvalósítás legkülönfélébb aspektusain érhetők tetten. Ilyen például a japán Hideo Kojima, akinek nemsokára megjelenő új játéka, Death Stranding minden újabb előzetessel egyre nagyobb fejtörést okoz a rajongóinak. De ide tartozik a francia David Cage is, aki tavaly a Detroit: Become Human című tudományos-fantasztikus drámában - történelmi áthallásoktól sem mentesen - boncolgatta az ember által teremtett gépek szabadságjogait. Cage egyik legsikerültebb műve a 2010-es Heavy Rain, mely eddig kizárólag csak a Sony Playstation konzoljain volt elérhető, ám június 24-től egy új közönséget is meghódíthat. Cage játékainak egyik visszatérő motívuma, hogy egy történeten belül a játékost egy maroknyi, különféle szereplő bőrébe bújtatja, akik között aztán a dramaturgiai követelményei szerint ugrálunk előre és hátra. A Heavy Rain esetében ez négy főszereplőt jelent, akik közül az első és legfontosabb Ethan Mars építész. A férfi és felesége boldog házasságban él, két fiuk van Jason és Shaun. Sajnos Jason tízéves születésnapjára tervezett bevásárlás során a fiú az autóútra téved és egy kocsi elüti az őt védelmező Ethannel együtt. A tragikus esetet Jason nem éli túl, az apja pedig hat hónapra kómába esik. Két évet ugrunk a történetben, ezalatt Ethan elvált a feleségétől, bűntudatba süllyedve, egyedül él, és csak Shaun alkalmankénti látogatásai tartják benne a lelket. A kóma óta azonban véletlenszerűen érkező, hosszabb-rövidebb eszméletvesztések gyötrik, melyek elmúltával idegen helyeken tér magához, és nem emlékszik hogy miképp jutott oda. Egy ilyen epizód során szem elől téveszti Shaunt, ami ismét feleleveníti benne a korábbi tragédiát. A helyzet most annyival rosszabb, hogy a város egy Origami-gyilkos nevű sorozatgyilkostól retteg, aki az őszi esős évszakban kisfiúkat rabol el és fojt bele az esővizbe. A történet ezen a ponton tárul szélesebbre és itt lépnek be az új szereplők is: az FBI-ügynök Norman Jayden, az álmatlansággal küzdő oknyomozó újságírónő Madison Paige, valamint Scott Shelby magándetektív. Amellett, hogy a négy szereplő mindegyike a sorozatgyilkos kézrekerítésén fáradozik, mindnyájuknak meg kell küzdeniük a saját démonaikkal is, legyen szó függőségről vagy gyermekkori traumáról. Négy hősünk különböző szálait felgombolyítva alkothatunk globális képet az eseményekről, valamint a gyilkos motivációiról. Persze nyomozásunk közben olyan helyzet is előfordul, hogy két különböző szereplőnk találkozik és benyomásokat szereznek egymásról. Tulajdonképpen egy kiválóan felépített thrillerrel van dolgunk, melynek váratlan fordulatai, drámaian rétegzett főszereplői valamint izgalmas cselekményszövése a műfaj legjobbjai közé helyezi a Heavy Raint. David Cage játékaiban mindig fontos szerep jut a döntéseinknek, így ez itt sincs másként. Emiatt nincs is rá garancia, hogy minden szereplőnk megéri a játék végét, ami így többféle kifutással is záródhat. Persze a döntéseink nem csak a játék végén, hanem közben is éreztetik a hatásaikat. Ha például idő előtt elveszítünk egy szereplőt, akkor az összes hozzátartozó későbbi fejezetet elveszítjük, ám a történetszövés mesteri felépítésének köszönhetően a narratíva nem sérül, mindössze átrendeződik. Szereplőinket filmszínészek keltik életre, akik nemcsak a fizimiskájukat és a hangjukat kölcsönözték hőseinknek, de a teljes fizikai mozgást is róluk mintázták. Ez ismét egy olyan stílusjegy, amit Cage rendszeresen alkalmaz a játékaiban, főleg azért hogy erősítse a néző emocionális azonosulását. S bár a Heavy Rain színészei kevésbé ismertek, Cage dolgozott már olyan sztárokkal is mint Willem Dafoe, David Bowie vagy Ellen Page. Kántor Mihály Ne feledjük, hogy a Heavy Rain egy kilencéves játék, tehát egyes megoldásait óhatatlanul meghaladta már a technológia, ám igazi erejét nem is ebben kell keresnünk. Ahogy egy izgalmas könyv vagy egy fordulatos film szavatosságát is máshogy olvassuk, ha az ügyesen vezeti a figyelmünket vagy megmozgatja az érzelmeinket. (Heavy Rain. Platformok: PC, Playstation 3, Playstation 4) Öröm és gyász (olaj, 120 » 100 cm, 1970) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
