Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

2019-04-06 / 81. szám

2 helyőrség szerkesztoseqi terepaszta A VERS LÁZADÁSA Ágoston Szász Katalin A minap megnéztem a brit Nem­zeti Színház 2010-es Frankens­­tein-előadásáról készült felvételt. (Magáról a produkcióról talán csak annyit, hogy világhírű színészek, Benedict Cumberbatch és Johnny Lee Miller játsszák Frankensteint és teremtményét — méghozzá az eredeti előadásokban estéről es­tére felcserélt szereppel, nagyon érdekes koncepció, és megrázóan szép előadás, ha valaha lehetősé­gük nyílik arra, hogy megnézzék a felvételt, mindenképp ajánlom.) A történetet általában horrorszto­riként, izgalmas és félelmetes, de szórakoztató regényként/színpadi darabként/filmként ismeri a nagy­­közönség, ez az előadás azonban kifinomult érzékenységgel mutatja meg a mindemögött rejlő igazi tra­gédiát, nagyravágyást és felelőtlen ambíciót, a magárahagyottságot, a kivetettséget, az emberi ke­gyetlenséget és szenvedést. Mary Shelley alig húszévesen, névtele­nül publikálta a regény első kéz­iratát, és csak tűnődhetünk azon, miként sikerült ennek a fiatal nő­nek az 1800-as évek elején az élet legalapvetőbb kérdéseit feltenni - anélkül, hogy közhelyessé vált volna. Azt mondják, nincs új az iroda­lomban, mindent megírtak már, és ha ez tényleg igaz, akkor azért le­het igaz, mert közös metafora- és allegóriakincsből gazdálkodunk. Az emberiség alkotója és aktív résztvevője egy hatalmas és tö­kéletes tudatfolyamnak, amelyet hagyománynak is nevezhetünk, és amelyet napról napra befogadunk, hordozunk és továbbadunk. Ez a közös tudat nem véletlenszerűen nyilvánul meg, hanem visszaté­rő motívumokban, eszmékben, archetípusokban és toposzok­ban, amelyek a legősibb időkből hagyományozódnak ránk. Ez az irodalom táptalaja. Ez a versírás táptalaja. Mi a közös a versírásban, Fran­kenstein történetében és a fiatal nőben, aki épp várandós volt, ami­kor megírta? A teremtés. A terem­tés gyönyörű és félelmetes, mert hatalmas felelősséget igényel. S bármilyen indíttatásból történjék is - gyermeket szülni, mert örömet okoz, mert kötelesség, mert faj­­fenntartás; az élettelenből embert létrehozni, mert tudományos hiú­ság, mert nagyravágyás, mert a fej­lődés iránti őszinte elkötelezettség; verset írni, mert belső kényszer, mert szociális érzékenység, mert szórakoztat a megteremtettnek utóélete van. „Szegény vagy, Isten, bár tiéd a mennynek boltja / és százezer világ lesi szemöldököd: / addig játszol velük, míg egyszer eltöröd - // de az én szomjamat tengered el nem oltja - / szegény vagy, Isten! - mert mivel szívem betelnék / meg nem teremtheti erőd és örök elméd.” (Babits Mihály: Ima) Erődemonstráció (akril, vászon, 80 * 80 cm, 2018} tarca AHOGY TETSZIK- Ez marhaparizer?- Igen, kérem, marhapárizsi, mennyit adhatok? - kérdezte szolgálatkészen a cse­megepulthoz rendelt humán erőforrás.- Biztos? - tűnődött a filosz.- Teljesen biztos, ma kaptuk a húsüzem­ből. Nézze, milyen friss, gusztusos! Ha be­leharap az ember, szinte elrúgja magát az ember fogától. Úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva.- Szója van benne?- Miben nincs, drága uram?! Az íze vi­szont fenséges, igazi békebeli íz!- Nem túlságosan piros?- Dehogy! Talán jobb lenne, ha úgy néz­ne ki, mint egy német grillkolbász? Na, az KÉMIA- Szia, te vagy powerbear97 a Thunderről? Váóóóóó... régóta gyúrsz?- Ötéves lehettem, amikor naturálságom ellenére a fizikumom elég jó lett ahhoz, hogy megjelenjenek a fényképeim itt-ott, és modellkedhessek a gyermektestépí­­tő-iparban. Bekerültem néhány jobb ma­gazinba, elég, ha csak a SteelBaby, a Daily Development és a Little & Magic periodi­kákat említem. Egyszóval ment a szekér. milyen gusztustalanul fehér! Ez inkább pi­rospozsgás... Úgy tudom, kárminnal, egy teljesen természetes összetevővel színezik.- Kárminnal... Mármint kármintetűvel?- Ön kérdezett, én válaszoltam. Egyéb­ként meg az is csak fehérje, nem? Ne le­gyünk álszentek! Ha ebben az ütemben használjuk a Föld erőforrásait, vagy mi esszük meg a sáskákat, vagy ők minket. A hús az hús, élvezzük, amíg lehet!- Apropó, mekkora a hústartalma?- Nézze, nem vagyok én ételcímke, a cse­megepultos árukra különben sem vagyunk kötelesek ráírni az összetevőket. Ha én mon­dom, biztos lehet benne, hogy ez egy jó pári­zsi. Én is ilyet szoktam venni a kölköknek. Aztán felköltöztünk Pestre, és óvóbácsim ajánlásával - meg persze némi protekció­val - azonnal elmerülhettem a lipótvárosi body-szubkultúrában. Ma már belátom, akkor is egy öntörvényű akarnok voltam, egy igazi barom - egyre növekvő izomtri­­kó-gyűjteménnyel és hatalmas álmokkal. Az ovi után rögtön a legendás angyalföldi szentélybe, a Gyurmapalotába mentem... Tisztára úgy éreztem magam, mint egy Dalmacia (akril, farost, 50 * 70 cm, 2012)- De mégis, pontosan milyen hús? Mert úgy tudom, újabban a csontokról mechani­kusan lefejtett izomrostokat, sőt a csőrt és a körmöket is beleszámítják a hús kategó­riába.- Drága uram, ez valódi, 38 százalékos marhapárizsi! Ebben ugyan nem talál sem csőrt, sem sertéskörmöt! Békebeli minőség.- Avagy száz százalék marhaság? He-he, ne haragudjon, csak vicceltem... Tudja mit? Adjon inkább mangalicasonkát, fél kilót!- Szeleteljem vagy egyben kéri?- Egyben kérem.- 3240 forint lesz. Azért csak ennyi, mert keddig akciós... Akkor a marhapári­gyerek a játékboltban! Olyan hardcore ikonokat, nagy neveket láthattam edzeni, mint Kis Józsi, Kovács Jani vagy éppen Nagy Pisti. Nem is szólva a többi hatalmas, azóta jól ismert szörnyről. Frankón inspi­rált a közeg. Harmadikban már másra sem tudtam gondolni és másról sem tudtam beszélni, mint a következő étkezésemről, az edzésemről, a legújabb vitaminokról és táplálékkiegészítőkről, a méreteimről és a súlyomról. Minden ébren töltött percemet ez a gondolatkör határolta be, de bármeny­nyire is megszállott voltam - akarom, hogy tudd a szerek soha nem csábítottak! Persze valahol mélyen csodáltam azokat a fantasztikusan fejlett, kokszos testeket, de nem engedtem a szigorú elveimből. Sok csalódás ért. Aztán érettebb, hetedi­kes fejjel már azt is sikerült megemészteni, hogy natúréiként soha nem lesz 90 centis karom, 170 kilós tiszta izomtömegem, fo­gyaszthatok bármennyi proteint! Érted? Nehéz volt, de elfogadtam, hogy engem nem fognak tátott szájjal bámulni az em­berek a 4-6-os villamoson... Már jó ideje jártam a Gyurmapalotába, de mégsem tudtam egyike lenni a Spannoknak. Zárt csoportot alkottak, szinte mindig az egyes szteroidok hatékonyságáról, beszerzéséről, használatáról és persze az üzlethez kap­csolódó marketingről beszélgettek. Átnéz­tek rajtam. Lassan megértettem, hogy mi, naturálok mindig csak másodrangú állam-Erdei G. Zoltán zsit nem is kéri? Pedig prémium! Kér egy szeletet, megkóstolja?- Hová lettek a házias ízek, a klasszikus fűszerezés, a tradíció? Tudja... az eredeti recept szerinti „párisi kolbász” a követke­ző összetevőkből áll: 90 százalék elsőrendű marhahús, 20 százalék finomra vágott sza­lonna, továbbá só, bors. Ennyi! Mindez hi­degen füstölve, és a marha vakbelében tá­rolva. Ez maximum „szójizer”, drága uram! Bőremulzió, színezék, kármintetű és még ki tudja, mennyi élelmiszeripari okosság, némi húscafattal felütve - műbélbe présel­ve! Pfuj! A számba nem venném!- Még valamit?- Vérsajt van? polgárai lehetünk a testépítő-társadalom­nak. Elfogadtak, de nem fogadtak be... De nem adtam fel, nem adhattam fel! Érted, mire gondolok?! Mással, egysze­rű evéssel próbálkoztam. Egész jól ment, a középsuli első osztályában már 115 kiló voltam a 167 centimhez - persze elég zsíro­sán. Sokan megmosolyogtak, de éreztem, hogy a legjobb éveim még előttem vannak. Hát igazam lett! Nemsokára két második helyet is szereztem ifinehézsúlyban, aztán egy területi selejtezőn is győztem. Megdol­goztam a sikerért. Az első kiugrásomat egy KPC-WC naturálverseny hozta, ahol éle­tem legjobb formáját mutattam. Igaz, hogy csak 117 kilóval mérlegeltem, de elégedett­séggel töltött el, hogy a kőkemény munka meghozta gyümölcsét, és végül elragad­tam az Ezüst Szuszpenzort. Ugyanakkor elfogadtam, hogy a genetikai örökségem egyszerűen nem elég jó ahhoz, hogy olyan nemzetközi versenyeket nyeljek, mint a MaleMan vagy a Mr. Multiverse... Fú, bocsi, nagyon elszaladt az idő, majd­nem el is felejtettem, hogy dokihoz me­gyek, időpontra! Még mit mondhatnék magamról? Azóta felnőttem, megváltoz­tam... Vegán vagyok, van egy kasztingcé­­gem, letettem a proteint, és keresztszál­­kás a farizmom. Tudod, nagyon bírlak, és érzem, hogy megvan köztünk a kémia, de most már tényleg rohannom kell! Elkísérnél zacsivasalásra? KfcTCa aaaaaaaaBfgi aaaaaaaaaw aaaaaaaaaaa Főszerkesztő Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Ágoston Szász Katalin tgyerekirodalom), Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), I Farkas Weltmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • I Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • I Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma I IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E mail: szerkesztosegmkmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., Ili, emelet 21. 2019. ál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom