Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

2019-04-04 / 79. szám

2019. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 A 2000-es korosztálynak az U19-es mezőny már erős volt Fáziskésésben a fiatalok Nem tudta megismételni a két évvel ezelőtti remek eredményt a 2000-es szüle­tésű magyar labdarúgó-kor­osztály: a 2017-ben az U17- es Európa-bajnokságon kis híján a legjobb négy közé ju­tott csapat, immár az U19- esek közé fellépve, rúgott gól nélkül vérzett el az úgy­nevezett elit körben, az Eb­selejtező utolsó állomásán. Egy kis vigasz, hogy az U17- esek ezúttal is kijutottak a kontinensviadalra. Helyzet­kép a magyar utánpótlásról. * Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Amíg felnőtt­szinten a legjobbak között je­gyezték a magyar labdarú­gást, addig az utánpótlás­eredményeknek senki sem tulajdonított jelentőséget. A nyolcvanas évek közepétől aztán átestünk a ló másik ol­dalára: egy-egy kiugró kor­­osztályos siker után rendre el­uralkodott a csodaváró han­gulat. így volt ez az 1984-es ifjúsági Európa-bajnokság, az 1996-os olimpia és a 2009-es U20-as vb után is. A legutóbbi reménysugárt a 2000-es születésű generá­ció csillantotta fel. A Szobosz­­lai Dominik vezette csapat két éve az U17-esek között kiju­tott az Európa-bajnokságra, és ott a franciák legyőzésével tette le a névjegyét, tovább­jutott a csoportból, a negyed­döntőben csak 1-0-ra maradt alul Törökországgal szemben. A múlt héten ugyanez a gárda - immár az U19-esek között - az elit kört sem élte túl. Nor­végiával (fél órán át ember-Csóka Dániel (labdával) sem tudott lendíteni az U19-es csapaton hátrányban) hősies 0-0-t ját­szott, Horvátországtól szoros meccsen végül 2-0-ra, Német­országtól esélytelenül 3-0- ra kapott ki. Az együttesben ezúttal már nem szerepelt a felnőttválogatottban is bemu­tatkozott Szoboszlai Dominik, a csapat váza azonban válto­zatlan. Közhely, hogy az utánpót­lástól elsősorban nem eredmé­nyeket várnak el, hanem azt, hogy játékosokat neveljen. S elsősorban emiatt lehet hiány­érzetünk. Két éve Szoboszlain kívül mindenekelőtt Csoboth Kevinnek, Schön Szabolcs­nak, Szerető Krisztofernek, Kiss Tamásnak, Bencze Márk­nak és Csonka Andrásnak jó­soltak szép jövőt. Nos, Schön és Szerető a télen jött haza az Ajaxtól, illetve a Stoke Ci­­tytől, s noha bemutatkoztak a Ferencvárosban, illetve az MTK-ban, stabil felnőtt játé­kosnak még egyikük sem te­kinthető. Ugyanez igaz Cson­kára (Ferencváros) és a Hala­dástól a nyáron a Puskás Aka­démiához igazolt Kissre isi és Bencze sem tudta még átlép­ni a felnőttcsapat küszöbét a Vitesse-nél. Innen nézve nem derűs az összkép, amit Né­meth Antal a következőkép­pen árnyalt:- Kétségtelen, hogy ez az elit kör most nem sikerült jól, de ebből nem szabad messze­menő következtetést levonni - kezdte az U19-es együttes szövetségi edzője. - A néme-Fotó: MTI tek egyértelműen erősebbek voltak, de a norvégokkal és a horvátokkal nagyjából azonos szinten vagyunk. A norvégok­kal például most 0-0-t játszot­tunk, két éve ugyanez a kor­osztály 1-0-ra nyert ellenük - egy gólon múlt. Ahogy akkor, úgy most is születhetett vol­na más eredmény. Nem ma­gyarázkodni akarok, de tény, hogy Szoboszlai Dominikon kívül további öt alapember hi­ányzott: Mocsi Attila sérült, Kusnyír Erik, Zsóri Dániel, Bidzilya Anton és Tamás Nán­dor pedig a nemzetközi szabá­lyok miatt nem szerepelhetett a csapatban. Hogy miért? Csak látszat­ra magyarázat erre, hogy Ta­más és Zsóri erdélyi, Kusnyír és Bidzilya pedig kárpátaljai születésű. Két másik fiatal, a már említett Mocsi, valamint Kovács Krisztián ugyanis fel­vidéki, s ők játszhatnak a ma­gyar válogatottban. A válasz döbbenetes. A szabály szerint az is elegendő a válogatottság­hoz, ha az adott játékos szülei vagy nagyszülei a fogadó or­szágban látták meg a napvi­lágot. S innen már könnyű ki­találni: Mocsi és Kovács nagy­szülei az első bécsi döntés és a szovjet megszállás, tehát 1938 és 1945 között születtek. A vi­szontagságos magyar törté­nelem ekképpen harmonizál a legglobálisabb sportszerve­zet, a Nemzetközi Labdarúgó­szövetség (FIFA) szabályzatá­val... Csak az U19-es korosztály­ban tehát hat határon túli te­hetség bontogatja szárnyait - a magyar labdarúgás vonzere­je ebből pontosan lemérhető a Kárpát-medencében. S szeren­csére a felnőttválogatottnál már egyikük előtt sem tornyo­sulnak adminisztratív akadá­lyok. Persze csak ha a fejlődé­sük töretlen lesz. Ha nem is általános szabályként, de rá­juk is érvényes, amit Németh Antal is megerősített: nem is az lényeges, hogy ki hol ne­velkedik, hanem az, hogy mi­nél előbb vesse meg a lábát a felnőttfutballban. A Preisinger Sándor vezet­te mostani U17-es válogatott játékosainak még nem kell megfelelniük eme kihívás­nak. Rögzítsük azt, amit a ko­rábbi kiváló csatár is mondott: a továbbjutás azt mutatja, te­hetségesek a fiatalok, de korai lenne megjósolni, hogy mire vihetik. Michael Oenning egyetlen negatív megjegyzést sem kapott a szurkolóktól Szívesen visszatérne Magyarországra Michael Oenning jelenleg a Magdeburg vezetőedzője Fotó: AFP LABDARÚGÁS Régi családtag­ként üdvözölték a Vasas ko­rábbi német vezetőedzőjét, Michael Oenninget, aki mos­tanra túltette magát a múl­ton, és a Magdeburgot igyek­szik megmenteni a kieséstől. A német másodosztályban szereplő együttes trénere az előző hétvégén a Vidi-Debre­­cen (2-1), az NB Il-es Vasas- Vác (7-4), és az NB III-as III. Kerület-Vidi II. (4-3) bajno­kit nézte végig a helyszínen.- Melyik magyar labdarúgót szemelte ki a Magdeburgnak?- Egyiket sem, a hétvégén nem játékosmegfigyelőként, hanem érdeklődőként mentem ki a magyar meccsekre. Érde­kelt, hogy mennyit változott a magyar futball tavaly nyár óta és kíváncsi voltam néhány ko­rábbi játékosomra. Murka Be­nedek és Király Botond nálam is játszott, olykor Kovács Mi­lán is a felnőttcsapattal edzett. Szerencsére azt láttam, hogy jó formában vannak.- A Vasassal bronzérmet és Magyar Kupa-ezüstöt nyert, majd a legutóbbi idényben ki­esett a csapat az élvonalból. Hogyan fogadták a szurkolók?- Mint a régen látott család­tagot. Néhány drukkerrel be­szélgettem, és egyetlen nega­tív megjegyzést sem kaptam, úgy látom, mindenki próbál a szépre emlékezni. Ezért is szeretek Magyarországra jön­ni, Budapest szinte a második otthonommá vált.- Sokáig emésztette magát, miután kiesett a Vasassal?- Kellett némi idő, de mos­tanra túlléptem a történte­ken, a Magdeburg szakveze­tőiéként egyébként sem rá­gódhatom a múlton. Igazából egy percre sem bántam meg, hogy annak idején belevág­tam a magyarországi kaland­ba. Más futballkultúrában, idegen környezetben próbál­tam eredményt elérni, ennek köszönhetően sokat tanultam. A távolabbi jövőben, ha úgy hozza az élet, szívesen dolgoz­nék ismét Magyarországon.- Nehezebb eredményt elérni a német másodosztályban, mint a magyar élvonalban?- A német másodosztály­ban talán gyakoribbak a há­rom-négy gólos, nagy különb­ségű győzelmek, az NB I-ben az azonos szintű csapatok kö­zött többnyire egy gól döntött. A 2. Bundesligában talán ki­csit gyorsabb a játék, a ma­gyar élvonalban viszont több a párharc, úgyhogy maradjunk annyiban, mindkettőben ne­héz bizonyítani.- A Vasasnál töltött idény után felüdülést hozhatott, hogy mi­nőségi edzőpályán készülhet­nek, megfelelő orvosi stábbal és szakmai háttérrel.- A Magdeburgnál nem pa­­naszkodhatom a körülmé­nyekre, nagy stábbal dolgo­zunk, az akadémiára is bát­ran támaszkodhatok. Emellett hazai meccseinket csaknem harmincezer néző előtt játsz­­szuk. De nem szeretném kriti­zálni az angyalföldi viszonyo­kat. Korábban a Nürnberg és a Hamburg vezetőedzőjeként a Bundesligában dolgoztam, az ottani állapotokat nem szabad a magdeburgiakhoz hasonlí­tani, a német futballt meg nem érdemes a magyarhoz.- Mostani klubjával a tizenha­todik, osztályozót jelentő he­lyen állnak, két ponttal meg­előzve a kieső helyen szerény­kedő Duisburgot. Sikerülhet ki­vívniuk a bennmaradást?- Reménykedem benne. Télen négy minőségi erősítés­sel felérő labdarúgót szerződ­tettünk, az új esztendő első négy meccséből hármat meg­nyertünk, és bár az utóbbi idő­ben kicsit megtorpantunk, já­tékunk folyamatosan fejlő­dik, ezért bízom a csapatban. Babják Bence/NS JEGYZET Evilági bugyrok Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu A Mucsajröcsöge-Halászi­­vadász semmitmondó, a sportág legalacsonyabb osz­tályában kiírt futballmeccse előtt a játék vezetője várat­lan kérdéssel fordult a házi­gazdákhoz. „A pálya melletti kamerás ember kinek készít felvételt?” - hangzott a meg­lepő felvetés a sípos ember­től. De tényleg, kinek? - néz­tek egymásra tágra nyílt sze­mekkel a hazaiak, mert a vá­lasz kapásból nem adta ma­gát. Aztán jött a velőig ható felelet: a helyi tévének. Mi­csoda?! Na bumm, akkor jó, meg egyebek. Vagyis, így semmi akadá­lya, rögzítheti a perceket a derék médiamunkás. Ám ké­szüljön jól fel! Pörgős küenc­­ven perc vár a fiúkra (meg az öregebbekre, akik között akadt hatvanon felüli szenior is), érdemes lesz résen lenni, egy megyei III. osztályú ösz­­szecsapás sok kihívást tarto­gat a sajtó jeles képviselőjé­nek - viccelődtek némelyek. A pályára nyugalmasan sétáló „footballisták” gyor­san túltették magukat azon a tényen, hogy amit majd egymás ellen és a másik­kal művelnek, az immár megmarad az örökkévaló­ságnak, a vendéglátók kis­­padon ülő tagjait azonban nem hagyta nyugodni a té­ma. Miért kérdezte a sport, hogy mire ez a felvétel? Ne­ki nem mindegy? Abban a korban, amikor szinte min­den - persze leginkább fia­tal - néző mobiltelefonnal érkezik a meccsre, és nem­csak fotót készít, de videót tölt fel és egyéb tartalmak­kal boldogítja mindazokat, akik hasonszőrűként, de másik mérkőzésen élvezik ki a mennyei megyei min­den pillanatát. Nos, éppen itt, ebben van a kutya elásva! Negyvenöt percnyi tanakodást követő­en a szünetben a játékveze­tő-asszisztens adott karak­teres választ arra, ami ké­zenfekvőnek tűnt. A spori okfejtése a legutóbbi to­vábbképzéshez kapcsoló­dott, ahol nyomatékosítot­ták a bírókban: csak az ké­szíthet felvételt a mérkőzés­ről, aki ehhez engedélyt ka­pott a szövetségtől, az ille­tékes igazgatóságtól. A hát­tér megértéséhez a fogadási csalások adják a megvilágo­sodást (a téma miatt persze inkább az elborulást). Akár hiszik, akár nem, Ázsiában akadnak helyek, ahol a mi kis futballunk leg­alsóbb szintje is alkalmat kínál arra, hogy pénzt ke­ressenek egyesek. Tekint­ve, hogy a hazai szövetség nyilvántartásában szere­pel az adott találkozó, vagy­is az már hivatalosnak mi­nősül, lehet tenni a téteket. A még meglepőbb tény, hogy várhatóan az edzőmeccsek nem kerülnek rögzítésre az adatbankban, nehogy alapot szolgáltassak a bundázásra. Lám, így érte el a mi „mennyeink” a pokol bugy­rait. És ez nagyon is e vilá­gi történet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom