Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

2019-04-27 / 97. szám

2019. ÁPRILIS 27., SZOMBAT SPORT 15 Dr. Fenyvesi Máté állatorvosként dolgozva lett a Fradi legendája A békességet szerette A jövő héten ünnepli szüle­tésnapját a Ferencváros, amelynek labdarúgócsapata gyakorlatilag már megnyer­te a harmincadik bajnoki cí­mét. Kézenfekvő volt, hogy a klub legidősebb élő fut­­ball-legendájával, a 85 éves dr. Fenyvesi Mátéval beszél­gessünk. A 76-szoros válo­gatott szélső, egyben kivá­ló sportember roppant fon­tos, olykor sorsdöntő gólo­kat szerzett pályafutása so­rán, csendes, visszahúzódó személyiségként mégsem tartozott a legnagyobb sztá­rok közé. Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu- Amikor a lányával egyeztet­tük ezt a találkozót, azt mond­ta, az utca egyetlen zöld-fehér házát keressem. Mondhatni, nyilvánvaló...- Pedig nem az. Amikor hu­szonkét éve ide, a főváros pe­remére költöztünk, sok gond volt a házzal, és nem mi vá­lasztottuk ki a festék színét, ez csupán a véletlen műve. Igaz, nem is változtattuk meg.- Egész életében ehhez a szín­­kombinációhoz, konkrétan a Fradihoz vonzódott?- Sokáig csak annyi fűzött a klubhoz, hogy nagyon csodál­tam Gyetvai Lászlót, a Ferenc­város legendás balszélsőjét. Még kisgyerek voltam lános­­halmán, amikor ő már híres labdarúgóként beállt játsza­ni búcsúk idején a helybeliek meccsébe. Az én szememben ő volt a nagybetűs futballista.- Jánoshalmán már szervezet­ten játszott is?- Persze! A szomszéd gye­rek készített egy rongylabdát harisnyákból, azt rúgtuk min­den szabad időnkben, egy má­sik barátom pedig még igazolá­sokat is készített kartonpapír­ból, tehát már nyolcévesen na­gyon komolyan vettük magun­kat... Később igazi igazolt játé­kos lettem Jánoshalmán, és ti­zennyolc évesen kerültem a másodosztályú Kecskeméthez.- A fáma szerint két évvel ké­sőbb Bozsik József háromszor is személyesen ment el Kecs­kemétre, hogy rábeszélje a Honvédra. Végül miért a hata­lom által elnyomott, Budapesti Kinizsinek átkeresztelt Fradit választotta a világ legjobbjai közé tartozó Honvéd helyett?- A Honvéd ötvenhárom­ban Pécsett kezdte az idényt, és Cucuék hívtak, menjek oda velük, szokjam a légkört, de az egyik barátom, Máté Feri lebe­szélt, mert könnyen balhé lehet belőle. Közben hívott rengeteg vidéki klub is, majd megjelent a Ferencváros intézője, aki az­zal érvelt, hogy a Kecskeméti Kinizsiből magától értetődően a Budapesti Kinizsibe vezet az út. Én pedig úgy véltem, bizto­san igaza van.- Nem volt túl nagy váltás bele­csöppenni a fővárosi életbe?- Nem, mert nagyon sok se­gítséget kaptam. Nehéz volt al­bérletet szerezni, ezért a klub idősebb játékosai átmenetileg befogadták magukhoz a fia­Nleg sem próbálták elcsábítani a Ferencvárostól, még ma is kimegy a meccsekre Fotó: Tumbász Hédi talokat, én például eleinte az olimpiai bajnok vízipólós Kár­páti Györgyék cselédszobájá­ban laktam, a Népszínház ut­cában. Gyuri mondta, hogy aranyéletem lesz, mert neki is a nővére írja meg a házi dolgo­zatait, nekem is szívesen meg­teszi. Sikerült beiratkoznom a Vas utcai közgazdasági techni­kumba, tehát tanulhattam is.- És a pályán?- Ott sem volt gond, hamar bekerültem a Fradi kezdőcsa­patába, az első meccsemen pe­dig még Dorogi játékvezető is odajött hozzám egy szép cse­lem után gratulálni... Nem csalódtam Gyetvai Laci bá­csiban sem, ő rengeteget fog­lalkozott velem. Külön edzet­tünk, indított kívül és belül, nekem el kellett futnom, majd beadnom neki a labdát, és ezt ismételtük több százszor egy nap. Megérte, hiszen később számtalan gólpasszt adtam így a belső csatároknak.- Az ötvennégyes elbukott vi­lágbajnoki döntőt követő első válogatott mérkőzésen, éppen a születésnapján mutatkozott be a válogatottban. Milyen volt a hangulat a kudarc után?- Elképzelheti... Többnyire arról volt szó, hogy a játékve­zető döntő hibákat követett el, emellett viszont érezhető volt a határtalan bizonyítási vágy is. Végül ennek meg is lett az eredménye, mert jó játék­kal 5-1-re legyőztük Románi­át. Én nem voltam elégedett, mert nem sikerült helyzetbe kerülnöm.- Milyen volt Puskás Ferenc mellett szélsőt játszani a bal oldalon?- Remek, hiszen kevesek­nek adatik meg ilyen élmény, bár nekem Kocsis Sanyi volt a legnagyobb kedvencem, ő mindig azt mondta, az ellen­fél középhátvédjének a feje búbját célozzam meg a labdá­val, és majd ő túlugorja őt. Tu­dom, ő is kedvelt engem. Egy­szer a margitszigeti Nagyszál­lóban volt a találkozó, és én a portást vártam, amikor Sa­nyi megjelent. Kérdezte, me­lyik szobában lakom. Nem tudtam még, erre bement a recepcióspult mögé, és átírta a beosztást úgy, hogy mi együtt lehessünk. Attól fogva, amíg nem távozott külföldre, min­dig szobatársak voltunk.- Közben elkezdte, majd hat­vanban el is végezte az állator­vosi egyetemet. Ez miért volt fontos a futball mellett?- Jánoshalmán sok állatot tartottunk, természetesnek tartottam a velük való foglal­kozást, mint ahogyan a tanu­lást is. Mehettem volna a köz­volt, nem kaptam ajándékba egyetlen jó jegyet sem, de ez így is volt rendjén: Ha ebben a szakmában valamit nem ta­nulok meg, annak súlyos, élet­be vágó következményei le­hetnek. A diploma megszer­zése után pedig el is helyez­kedtem, és tényleg dolgoztam a futball mellett a Budapesti Sertésvágóhíd higiénikus ál­latorvosaként. Reggel nyolc­ra bementem, kettőig tettem a dolgomat, majd mentem edze­ni, és sötétedésig futballoz­tam. Amikor edzőtábor, Euró­pa- vagy világbajnokság volt, akkor a sporthivatal kikért a munkahelyemről. Dr. Fenyvesi (jobbra) 76-szor szerepelt a válogatottban Fotó: MW gázra is, de engem ez vonzott.- Hogyan tudta az egyetemet összeegyeztetni az edzések­kel, az edzőtáborokkal, a kül­földi meccsekkel?- A rektor azt mondta, hogy nem akar velem kekeckedni, keressek egy nagyon jól ta­nuló barátot, aki megosztja velem a jegyzeteit, és így tu­dom pótolni a hiányzó órá­kat. Több kivételezés nem- A munka mellett „melléke­sen” hatvanöt júniusában vi­lágbajnoki részvételt jelentő gólt szerzett az osztrákok ellen a válogatottban, majd a VVK megismételt elődöntőjében eredményes volt a Manchester United ellen is, a döntőben pe­dig az ön góljával nyerte meg a Fradi a kupát Torinóban. Rá­adásul mindhármat fejelte, fi­noman fogalmazva sem jege­nye termetével...- Akkoriban tudatosan töre­kedtem arra, hogy ne csak ki­szolgáljak, de érjek oda a be­fejezésekhez is, és az a hónap tényleg varázslatosra sikere­dett. Es bár, lehet, alacsony vagyok, kamaszként Jánoshal­mán indultam atlétikai verse­nyeken, és százméteres futás­ban, magas- és távolugrásban senki sem tudott legyőzni.- Az egyik legkihagyhatatla­­nabb játékosa volt a Ferencvá­rosnak és a válogatottnak is, mégis, mintha Albertnél, Var­gánál, Mátrainál vagy akár Sző­kénél kevesebb reflektorfényt kapott volna. Nem hiányzott a sztárság?- Nem. Csendes, visszahú­zódó ember vagyok, nem sze­retem a balhékat, a felhajtást. •Sohasem reklamáltam, ha a játékvezető tévedett vagy a vé­dőm belém rúgott, az úgysem változtatott volna semmin sem. Egyszer sem állítottak ki egész pályafutásom során, én a békességet szerettem.- A Fradiból miért nem sikerült elcsábítani?- Mert meg sem próbálták, mindenki tudta rólam, hogy hiábavaló kísérlet lenne. Re­mek közösség, mondhatni csa­lád volt a klub, olyan nagysze­rű emberekkel, mint például Mészáros József, Kispéter Mi­hály, Rudas Ferenc, Mátrai Sándor, Rákosi Gyula, és olyan klasszisokkal, mint Albert Fló­rián vagy Varga Zoltán.- Visszatérve a békességre: ha ez a világa, miért csapott fel a rendszerváltás idején politi­kusnak?- Torgyán József hívott a kisgazdapártba, mások is un­szoltak, végül beadtam a de­rekamat. Amikor Jánoshal­mán jelöltek képviselőnek ki­lencvennyolcban, azért vállal­tam, mert biztos voltam ben­ne, úgysem engem választa­nak meg. Tévedtem, és két ciklust végigdolgoztam szép csendben, a háttérben marad­va. Próbáltam segíteni, aki­nek csak tudtam, de el kell is­mernem, a politika nem az én világom.- A mai Ferencváros eredmé­nyeit követi?- Annyira, hogy kijárok a ha­zai meccsekre. Az öcsém vagy a fiam visz ki, egyedül már nem tudnék elmenni a stadion­ba, itthon pedig elszundítanék a képernyő előtt. Kedvelem Bő­dé Dánielt, mert amikor beáll, mindig rúg gólt, a kedvencem Lovrencsics Gergő, mert na­gyon jól játssza be a jobb oldalt, hatalmas a szíve, és a kapura is veszélyes, és meg kell említeni az olasz Lanzafamét is, aki re­mek futballista.- Akkor nyilván boldog a Fra­di harmincadik bajnoki címe miatt.- Majd akkor ünnepelek, ha már papíron is meglesz a cím. Hatvanháromban mi már baj­noknak hittük magunkat, az­tán az utolsó két fordulóban ki­kaptunk, és a Győr végzett az élen. Ám az ünnep biztos, hi­szen kaptam meghívót a jövő hétre a klub születésnapjára, és természetesen ott is leszek. JEGYZET Valóság, show Ch. Gáli András jegyzet@mediaworks.hu Heteken keresztül valóságos háborút vívtam családom há­rom nőtagjával (a 15 éves fiú, hála istennek, intenzíven öt­tusázik, nincs ideje tévét néz­ni), hogy esténként kezembe kaparinthassam a távkap­csolót, és belepillanthassak az éppen aktuális Premier League vagy - vessenek a mókusok elé - Magyar Ku­pa-futballmeccs közvetítésé­be, de egy idő után feladtam, mert nem volt apelláta, az Exatlont kellett nézni. Mármint nekik. Én ilyen­kor duzzogva bevonultam a hálószobába, és tüntető­leg olvastam. Mindegy, hogy mit, csak lássák rajtam, hogy a talmi valóságshow fogyasz­tása helyett művelődöm. Mígnem március környé­kén véletlenül éppen akkor vágtam át a nappalin, ami­kor a képernyőn Fodor Raj­­mund próbálta meg labdá­val eltalálni a tőle pár mé­terre felállított fakockát. Ki­csoda? Fodor Rajmund, egy kétszeres olimpiai bajnok pólós?! Akkor ez talán még­is valós sportteljesítmény le­het, gondoltam magamban, Rajmit nem úgy ismertem, mint aki valamiféle gagyihoz a nevét adná. Ottragadtam a tévé előtt, nem érdekelt már a könyv, pláne, hogy Ungvá­ri Mikit, Dombi Rudit, Esz­tergályos Patrikot is felfedez­tem a versenyzők között a pi­ros csapatban. Meg persze a számomra addig ismeretlen bűbájt, Gelencsér Timit, a re­mek fitneszversenyzőt. Aki­ről gyorsan kiderült, hogy nem „habos-babos szépség­­királynőcske” - ezek Fodor Rajmi szavai -, hanem, ha kell, fejjel előre beleugrik a sártengerbe, nem kímélve frizurát, sminket, arcbőrt, s mindezt teszi zokszó nélkül. Attól kezdve - ha nem vol­tam éppen ügyeletes vagy nem kellett meccsre men­nem - esténként vigyázó szememet Dominikára ve­tettem. Gyorsan választot­tam magamnak kedvencet - hogy kit, az maradjon az én titkom, egyik remek sport­embert sem szeretném meg­sérteni, hogy nem ő került be a pikszisbe -, kis híján meg­sirattam, amikor kiesett. Mi­után befejeződött a sorozat, felhívtam az olimpikonokat, jót beszélgettem velük, s ki­derült, mákszemnyi „kamu” sem volt az egészben, nem voltak előre leosztott szere­pek, mindenki önmagát ad­ta, s még azt is megtudtam, hogy az eredetileg egy hóna­posra tervezett széria azért nyúlt tengerikígyó-hosszú­­ságúra, mert az adott idősáv­ban, a nézettséget tekintve, mindent és mindenkit vert. Mit mondjak, megértem... Szóval, megbocsátottam a családnak, hosszas torokkö­szörülés után igazat adtam a csajoknak a távkapcsoló elbi­­torlásáért. Töredelmesen be­ismertem, hogy nekik volt igazuk, ha.jól emlékszem, több mint két évtizedes kö­zös életünk során első ízben. Végtére is első a családi béke.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom