Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-26 / 96. szám
2019. ÁPRILIS 26., PÉNTEK SPORT 15 Majoross Gergely beugróként lesz kapitány a világbajnokságon A magyar válogatottnál nincs fontosabb csapat Majoross Gergely készen állt arra, hogy majd egykor a válogatottat vezesse, de előbb jött a lehetőség, mint gondolta Fotók: Tumbász Hédi Hat éve a férfi felnőtt jégkorong-válogatottunk másodedzője Majoross Gergely, klubcsapatával bajnokságokat és kupákat is nyert, tehát nyilvánvalóan készen áll a szövetségi kapitányságra. Ám ő sem gondolta vagy kívánta, hogy Jarmo Tolvanen betegsége miatt vihesse csapatunkat a világbajnokságra. Szűcs András/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- A hétvégén Angliában játszott két edzőmérkőzés során a fél stáb betegeskedett, beleértve Jarmo Tolvanen szövetségi kapitányt is, de azt hittük, csak valami megfázásféle...- Mindannyian azt hittük, hiszen egy vírus tényleg végigment a csapaton. Ám amikor vasárnap éjjel repültünk haza, ő egyre rosszabbul érezte magát, és mire hazaértünk, kérte, vigyük be a kórházba. Jelenleg is ott fekszik, gyógyszeres kezelést kap, amely úgy tűnik, szerencsére jól hat.- A kórházba szállítástól miként jutottunk el oda, hogy Jarmo Tolvanen helyett Majoross Gergely viszi a felnőttválogatottunkat a világbajnokságra?- Ez nagyon egyszerű: amikor Jarmo bekerült a kórházba, meglátogattuk, és Jarmo, Szilassy Zoli és én hármasban megbeszéltük a helyzetet. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Jarmo nem utazhat velünk, az nem is lehetett kérdés, hogy nincs értelme bevonni kívülről senkit - ilyenkor már nem is lehet -, ehelyett úgy döntöttünk, hogy ugyanígy, hármasban csináljuk végig. Az csak formalitás, hogy névleg valakinek lennie kell a szövetségi kapitánynak, aki mégis a csoport élére áll, és ez én lettem.- Ha eleve saját maga jelölhette volna ki a huszonhármas keretet, amellyel dolgoznia kell a világbajnokságon, ugyanezeket a játékosokat választja?- Ez jó kérdés, de azt gondolom, igen. A személyekben nem lenne különbség, kivált, mert ezeknek a kérdéseknek a megoldásába Jarmo százszázalékosan bevont mindkettőnket Zolival; sőt az egész stábbal. Egyetlen olyan kérdés sem volt, amelyben nem értettünk egyet, sem olyan végső döntés, amely nem tetszett. Lehet, hogy volt vagy lesz olyan szituáció, amelyet ő másként kezelne, ezt sosem tudjuk meg - most ez a helyzet adódott. Nagyon bízott ebben az évben és bennünk is: a stábtagok a maguk területén nagy szabadságban dolgozhattak, voltak például játékelemek, amelyekért Zoli, voltak, amelyekért én feleltem-felelek, mi vittünk ötleteket és megoldási javaslatokat Jarmo elé. Az, hogy ennyire nyitott ember, most nagy segítség lesz mindannyiunknak, személy szerint nekem is.- A játékrendszerben, taktikában mekkora a felfogásbeli különbségük?- Nem tervezünk változásokat, nem is lehet, nem is kell. Persze a mérkőzések függvényében és a meccsek közben alkalmazkodnunk kell az ellenfelekhez. A riválisokkal egyelőre nem foglalkoztunk, úgyis csak az elsőre készülünk előzetes anyagokból, a többiekre a helyszínen látottak alapján. Természetesen lehetetlen mindent megtervezni az utolsó részletig, meccs közben is kell reagálni, és én én vagyok, nem Jarmo, ahhoz, hogy a válogatott, a stáb és a játékosok előtt hiteles maradjak, magamat kell adnom.- Az nagyjából közmegegyezés, ha egyszer véget ér a külföldi szövetségi kapitányok korszaka, Majoross Gergelynek fogják hívni az első magyar utódot, tehát készen áll a feladatra, csak aligha így tervezte a lehetőséget...- Ezt a kérdést nem az én tisztem megítélni. Annyit elmondhatok, hogy fontos mérföldkő lesz és hatalmas megtiszteltetés, ha egyszer majd én lehetek a szövetségi kapitány - de most nem vagyok az, csak megbízott kapitány. Amikor szűk körben, a családdal beszélgettünk erről, akkor is azt mondtam, ezt csak akkor szabad elvállalni, ha megérik rá az idő: én is és a válogatott körüli helyzet is, ráadásul felesleges beszélgetni az egészről, amíg nincs megkeresés. Most azonban nem volt módom gondolkodni, és teljesen mindegy, más körülmények között szerettem volna-e megkapni a csapatot - akár csak megbízottként, ismétlem -, mert egyvalami számít: a válogatott, amelynél nincs fontosabb csapat a magyar jégkorongban.- A közlemény azon passzusa, hogy Jarmo Tolvanen igyekszik legalább a távolból segíteni, mennyire gyakorlatias lehetőség?- Abban reménykedünk - érte és nem a hoki miatt -, hogy gyorsan felépül. ígérte, nézni fogja a meccseinket, készen áll, hogy támogasson mindannyiunkat. Jelzi emberi nagyságát, hogy hozzátette: akkor segít majd, ha mi igényeljük. Mint stáb nézzük meg és találjuk ki, mikor érünk rá szakmai eszmecserére, és akkor beszélünk. Sokat látott szakember, most amolyan mentori szerepkörbe kerül. Telefonhívásokra nyilvánvalóan lesz időnk és lehetőségünk, Jarmo hozzáértése olyan magas szintű, hogy ha megnéz egy meccset, biztosan lesz fontos gondolata és felvetése, amelyet megoszt velünk. Mostantól érte is dolgozunk. Jarmo Tolvanen egészségi állapota kielégítő Tolvanen (balra) itt még Majoross-sal, a válogatott élén Miután a férfiválogatott hazatért legutóbbi két edzőmérkőzéséről, amelyeket a hétvégén vívott Angliában, a keret kapott két szabadnapot - csakhogy a 63 éves Jarmo Tolvanen eközben nem pihent, hanem kórházba ment, és azóta is ott kap gyógyszeres kezelést. A Magyar Jégkorongszövetség közleményében az áll, hogy „Tolvanen szövetségi kapitány váratlan betegség miatt kórházi kezelésre szorult”, ezért az elnökség „egyhangúlag úgy döntött, a világbajnokságon Majoross Gergely irányítsa a nemzeti csapatot megbízott szövetségi kapitányként”. Továbbá: „a finn szakember állapota kielégítő, ám erről bővebb információt a család kérésére nem áll módunkban közölni". Értesüléseink szerint hál' istennek nem súlyos betegségről van szó, de a kórházi ellátásra, felügyeletre szükség van, következésképp Tolvanen nem utazhat el a vb-re, utólag sem megy a csapat után. Merthogy a küldöttség szerda délután elindult Nur-Szultanba, magyar idő szerint este meg is érkezett, csütörtöktől pedig napi egy jeges tréninggel - és további foglalkozásokkal -, valamint egy-egy órával korábbi ébredéssel küzdi le a négyórás időeltolódást, készülve a vb-re, amelynek a nyitómeccsét Dél- Koreával vívja hétfő délben (hazai időszámítás szerint reggel). Divízió 1/A világbajnokság, Nur-Szultan (Asztana Április 29. Dél-Korea, 8.30 (tv: Sportl, 7.45, élő) Április 30. Fehéroroszország, 15.30 (tv: Sportl, 14.45, élő) Május 2. Litvánia, 8.30 (tv: Sportl, 7.45, élő) Május 3. Szlovénia, 15.30 (tv: Sportl, 14.45, élő) Május 5. Kazahsztán, 15.30 (tv: Sportl, 14.45, élő) Az időpontok magyar idő szerint értendők. A férfi-jégkorongválogatott kerete KAPUSOK (3): Bálizs Bence, Rajna Miklós (mindkettő MAC Újbuda), Vay Ádám (DVTK Jegesmedvék) HÁTVÉDEK (7): Scott Macaulay, Pozsgai Tamás (mindkettő MAC), Szirányi Bence (DVTK), Stipsicz Bence, Szabó Dániel (mindkettő Fehérvár AV19), Varga Arnold (Újpest), Kevin Wehrs (Tölzer Löwen, német) CSATÁROK (13): Bartalis István (Schwenninger Wild Wings, német), Benk András (Újpest), Chris Bodó, Nagy Krisztián, Terbócs István (mindhárom MAC), Erdély Csanád, Hári János, Andrew Sarauer, Sofron István (mind Fehérvár). Galló Vilmos (Timra IK, svéd), Magosi Bálint, Vas János (mindkettő DVTK), Nagy Gergő (FTC-Telekom) JEGYZET Liverpooli álom Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Úgy negyvenöt-ötven évvel ezelőtt a külföldi fociról sportnapnapunkban olvasható vagy a tévében látható tudósításokat barokkos túlzás lett volna rendszeresnek titulálni. A nagy attrakciókról, mini a Bajnokcsapatok Európa Kupája vagy az Európa- és a vüágbajnokság, azért a magyar tévé is beszámolt. Sőt, néhány alkalommal még a világ leghíresebb kupadöntője, az angol is képernyőre került. Éppen ezért minden lehetőséget megragadtam, hogy a labdarúgás nemzetközi porondján történtekről valahogy pluszban tájékozódjam. Emlékszem, minden kedden lementem a közeli újságoshoz, hogy megvegyem a „legfrissebb” France Footballt. Mivel a gimiben németet tanultam - a kötelező orosz mellett -, a gall heti sportmagazinban írottakból egy kukkot sem értettem... De a fene bánta. Szerencsémre, a „francia” számok semmiben sem különböztek a „mieinktől”, így az eredmények terén abszolút képben lehettem. Ám tartozom egy vallomással. Amióta benőtt a fejem lágya, a Liverpoolnak drukkolok, és a focimagazinban még a vörösökről is „olvashattam". Ennek is úgy negyven-negyvenöt esztendeje. Először talán a fantasztikus szurkolótáboruk fogott meg. És az, hogy az angol csapatok közül az övék nyerte a legtöbb BEK-et, illetve Bajnokok Ligáját. Sőt, egy ideig a Mersey-parti gárda volt a rekordbajnok is. A friss hírekért zajló küzdelmem a honi sportújság átalakulásáig, a tévécsatornák focivilágra nyitásáig elkísért. Idővel magam is kijutottam az Anfield Roadra. A kötődésem, ha lehet, még szorosabb lett a Poolhoz. Az ott uralkodó hangulat semmi mással össze nem hasonlítható. Ám közben kezdtem valamit megérteni (?) vagy megérezni. A kikötővárosban a bajnoki cím megszerzése annál is fontosabb, mint hogy a csapat fölüljön az európai futball trónjára. A Premier League kezdete óta ugyanis a vörösök nem nyertek még aranyérmet. Öt-hat évvel ezelőtt megvolt az esélyük, de azt akkor - drámai körülmények között - elszalasztották. Most ismét ott állnak a lehetőség kapujában. A liverpooli álmokat az a Manchester City foszlathatja szerte, amelyik tavaly száz ponttal nyert bajnokságot, és a vesztett pontok tekintetében most is eggyel jobban áll. Viszont várt rá a manchesteri városi rangadó. Ezért hát szerda este a Liverpool örök riválisáért, a Unitedért szorítottam. Sajnos hiába. A City győzött, és vezeti a PL-t. így búfelejtőnek meghallgattam a Liverpool „himnuszát", a You’ll Never Walk Alone-t... Mert, mint tudjuk, bajnokságot egypontos előnnyel is lehet nyerni...
