Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

2019-04-13 / 87. szám

szerkesztoseai tereoaszta PAMUT ELŐMOSÁSSAL, INTENZÍV ÖBLÍTÉS, CENTRIFUGÁLÁS Azt kérdezted, hogy miért nem fekszem be én is a szennyes ruhák közé a mosógépbe. Válaszként rád mosolyogtam, és a foltos törülkö­zőt a combomhoz szorítottam. A szemem csak egészen aprót rándult össze. Elővettem a kagyló alól a mosdótálat. A piros pöttyös lábas­ban vizet forraltam. Toporogtam libabőrben egyik lábamról a má­sikra. Te nem szólaltál meg, ültél a székeden, szívtad a cigarettád. A fülem mögé tűztem a hajam, te pöccintettél. A papucsomért igyekeztem, te elmerengtél a tö­rékenység apró rándulásain. Nem engedhettem el a törülközőt. - Kis pólyás - mondtad. Nevettél. Nem néztem rád. Egy kézzel emeltem le a lábast, beletöltöttem a tálba a forró vizet. Csak a hüvelykujjam és a tenyerem hólyagosodott fel. A könyökömet alámerítettem a vízbe, kellemes volt. Szórtam bele szódaport is. Örvényszerűen bu­­gyogott.- Babauszi lesz? - kérdezted. Vá­laszként rád mosolyogtam, és a fol­tos törülközőt a combomhoz szorí­tottam. Egészen apró izomrángást éreztem a szememnél. Talán a tér­deimet is egymásnak feszítettem. Nem emlékszem pontosan. Hosszasan bámultál a lábujjam­tól a feltűzött hajamig. Csak a te­kintetemet kerülted, de elidőztél a számon, a köldökömön, a boká­mon. Egyensúlyozva haladtam a bejárati faajtóhoz, féltem minden csöppenéstől. Kitártam az ajtót, leterítettem a törülközőt a földre. Előbb a jobb, aztán a bal lábammal léptem bele a vízbe. Te lekapcsoltad a villanyt. Nem kértem. Az első kapunyitó csipogástól kicsit megrémültem. Épp velem szemben volt a bejárat. A másodikra nem számítottam. A harmadikat? Vártam. Mozgó be­szélő foltok voltak, nevettek is. Azt hiszem. Beültem a vízbe, te elindítottad a mosógépet. - Színvédőt tettél bele? Szente Anita- kérdeztem. Tüdőm, hogy elfelej­tette. - Tüdőm, hogy elfelejtetted! Megmostam az arcom. Ültem. Néztem. Álltái. A sokadik cigaret­tánál tarthattál, amikor megérke­zett a mentőautó. A víz hideg volt. Te magadra vetted a kedvenc mel­lényed.- Nyamvadt centrifuga - mond­tad. Magabiztosan álltái. Az ajtóablakban figyeltem, ho­gyan lilul a szám. Lefelé a dülledt köldökömnél egyebet nem láttam.- Megmozdult - mondtam. De akkor már nem féltem. Te kezet fogtál a mentőssel, be­zártad az ajtót. A szememnél alig észrevehetően rángott az ideg. Nem Anyaság III. emlékszem az arcodra. Remélem, kiterítetted a ruhákat. tarca INSTANT BARAT- Elegem volt belőled! - mondta a fiú, megfordult és sietve elindult. Júlia alig tudta követni.- De én szeretlek! - mondta sírásra gör­bült szájjal. A fiú nem válaszolt, lépkedett tovább, a lány lassacskán lemaradt mö­götte. Nem akaródzott még hazamennie, ezért inkább a bolt felé indult. Azzal is elodáz­za a vigasztalan lakásba való visszatérést. Persze, a lakás is a fiúé. Mindegy, vásárol valamit, addig sem gondol a szakításra. A boltban tűnődve sétált, nem is tudta, mit keresgél. A biotermékek polca előtt hosz­­szan mélázott, nem volt képes fókuszálni semmire, téblábolt csak ide-oda. Aztán hirtelen felfigyelt valami érdekesre. Az alsó polcon, lila színű csomagon nagy betűkkel ez állt: „Instant barát/barátnő”. Lehajolt, és felemelte a furcsa tasakot vagy mit, és olvasni kezdte a tájékoztatót meg a hasz­nálati utasítást. „Három adag instant ba­rát/barátnő, ízlés szerint. Az egyes adagok kibontás után azonnal felhasználandók. Összetevők: csillámpónifény, csillámpó­­ni-lehelet, paradicsom, himalája só, xilit, E901, E905b, instantbarát-koncentrátum. Felhasználási javaslat: öntsünk egy adag port szoba-hőmérsékletű, tiszta kád vízbe. A vízmennyiség ne legyen kevesebb 30 és ne legyen több 60 liternél, a vízmennyiség az instant barát méretét is meghatározza. Figyelem! Ne keverjük más anyagokkal és vegyszerekkel! A környezetre káros össze­tevőt nem tartalmaz.” A lány elmosolyo­dott, megnézte az árat. Reggel kapott egy kis pénzt a fiútól, épp elég lesz. Sietősen vitte haza a furcsa csomagot. Vizet engedett a kádba, hideget, azután eszébe jutott, hogy szoba-hőmérsékletű kell. Fontolgatta, hogy ez pontosan mit is jelenthet, azután forró vizet is engedett a csapból. Óvatosan feltépte a csomag tete­jét, majd a benne lévő három tasak közül az első teljes tartalmát a kádba öntötte. A por először lassan leülepedett, majd felol­dódott, azután a víz fortyogni kezdett. A lány kiment a szobába, és izgatottan várta, milyen is lesz az instant barát. Nemsokára hangokat hallott a fürdő­szobából, majd cuppogó lépéseket, azu­tán a hűtő ajtajának csapódását. Kisza­ladt a konyhába, amelynek a közepén egy nagydarab, szőrös, pocakos fickó éppen sört döntött le a torkán. A fiatal férfi még gőzölgött, és csak egy alsónadrágot vi­selt magán, valamint cseppet sem volt bizalomgerjesztő. Júlia először elhúzta a száját, majd vállat vont, hátha jó fej meg okos, próbáljuk meg. Ezt az instant barátot Öcsinek hívták, így mutatkozott be, böfögött, ivott, és leg­inkább számítógépezni akart. Júlia na­gyon hamar belátta, hogy nem ez a várva várt szerelem. Mit ronthatott el? Megnézte a kádat. Hát persze! Nem volt elég tiszta a víz, mert elfelejtette kimosni a kádat! Tehát itt a gond. És talán túl sok vizet is töltött bele. Hirtelen elhatározással meg­ragadta Öcsi fülét, aki engedelmesen, bár kicsit rosszallva követte. A toalettbe vit­te, beleállította az elkedvetlenedett fiút a csészébe, és meghúzta a fogantyút. Öcsit könnyedén levitte a vízsugár, mintha sosem lett volna. Júlia kitakarította a kádat, kimérte a megfelelőnek gondolt vízmennyiséget, és újabb adagot töltött a fürdőbe. Sóhajtva kiment a szobába, és várt. Ismét hallotta a zubogást, majd a lépéseket. Ez az instant barát nem a konyhába ment, hanem bejött a szobába. Magas volt, szikár, szemüveges és nagyon fehér bőrű. Ő is gőzölgött még, és szintén csak egy alsónadrág volt rajta. Elsőre megnyerőnek tűnt, udvarias volt és intelligens. Hamar kiderült azonban, hogy számos hibája van: rettegett a kosztól, a baciktól, a betegségektől és a külvilágtól. Júlia sehogy sem tudta egy kis gyöngéd­ségre rávenni, mint kiderült, azért, mert Jácint (így hívták a második számú instant barátot) rettegett a testi érintéstől, a nemi bajokról nem is beszélve. Júlia nem teke­tóriázott sokat, megragadta a fiú fülét, be a vécébe, és már pörgött is lefelé a vízsugár­ral szegény ijedt Jácint is. Kapu-ketrec Urbán Péter Júlia megint azon morfondírozott, mi lehetett a baj. Hát persze, most nem figyelt eléggé a hőmérsékletre! Jácintot túlságo­san hideg és túl tiszta vízből keverte ki. Az utolsó adagot nagy körültekintéssel hasz-' nálta fel. A kád eléggé tiszta, de azért már nem tökéletes, a víz jó meleg, a mennyisé­ge épp elegendő ahhoz, hogy Júlia ízlésé­nek megfelelő egyed jöjjön létre. Nagyot sóhajtott, majd az utolsó adagot is betöl­tötte a kádba. Rövid várakozás, fortyogás, lépések zaja. És az ajtóban megjelent Federico. Magas volt, enyhén hullámos hajú, izmos és rend­kívül jóképű. Rajta is csak egy alsónadrág, úgy tűnik, ez a ruhanemű is instant formá­ban került a csomagba. Az új fiú azonnal udvarolni kezdett Júliának, aki nem is ké­rette magát. Hosszan, gyönyörteljesen sze­retkeztek, azután újra, majd harmadszor is. Federico latin szerető volt, szerelmeskedés után még énekelt is Júliának, és kérdezős­ködött, nincs-e gitár a közelben. Az ugyan nem volt, de így is nagyon jól eltöltötték az időt. Federico azonban nyughatatlan volt, egyre csak udvarolt, kedveskedett, szebbnél szebb szavakat suttogott Júlia fü­lébe, mindenben kereste a kedvét. A lány egyszerre azt vette észre, hogy kissé kezdi unni a fiú közeledését meg kedveskedését, jó lett volna, ha végre kicsit békén hagyja. De Federico nem értette, mi az, hogy békén hagyni. Júlia minden idejét igyekezett ki­tölteni önmagával. Amikor a lány elálmo­­sodott, és aludni szeretett volna, Federico felvetette, hogy ő esetleg még sétálna egyet, talán körbenézne a városban, és hol talál valami szórakozóhelyet... A lány nem teke­tóriázott sokat: fülön fogta a latin csődört, a vécébe cipelte, és kíméletlenül lehúzta a csatornába az elemeire bomló fickót. Fáradtan, de azért boldogan lehevere­­dett az ágyba. Végre egy kis nyugalom, mára elég volt a férfiakból. Ekkor kulcs zörrent a zárban, és megjelent a fiú, aki reggel szakított vele, ha azt szakításnak lehet nevezni. Júlia kicsit bosszúsan né­zett rá.- Hát te még itt vagy? - csodálkozott a srác. Átlagos volt, szemüveges, nem izmos, de nem is kövér. Júlia durcásan bámult maga elé. A fiú gondolkozott egy kicsit, majd vállat vont. Megragadta Júliát a fülé­nél fogva, és vitte a vécébe.- Senki sem fog úgy szeretni, mint ahogy én! - nyögte a lány, amikor a fiú megra­gadta a lehúzó fogantyúját.- Holnap majd újra kikeverlek. Vagy egy nálad jobbat. A víz dübörögve ömleni kezdett. 1j t T/ 1 aaaaaaaBB«| 1 1 L aaaaaaaaaH ■,,.«,.„„,.„„.■,.».3«. 1 aaaaaaaaaaa Főszerkesztő: Szentmártoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség Ágoston Szász Katalin (gyerekirodalom), Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), 1 Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • 1 Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója Emberi Erőforrások Minisztériuma 1 IRODALMI-KULTURAUS MELLÉKLET E mail: szerkesztoseg akmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2019 április ♦ 9 i * * *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom