Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

2019-04-11 / 85. szám

2019. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK 12 MEGYEI KÖRKÉP A paksi ESZI igazgatóhelyettese, filmklubok, szakkörök, táborok vezetője volt Odaadó pedagógusi szolgálat, és negyven éve tartó szerelem Hideg László pedagógusi és közösségszervezői munkájáért számos kitüntetést kapott A szerző fotója Többször járt a Szovjetunióban, Csebokszáriban SZEKSZÁRD Pályája nagyrészt a paksi Energetikai Szakkép­zési Intézethez (ESZI) kötő­dött, melynek alapításától kezdve igazgatóhelyettese, rövid ideig igazgatója volt. Egy ritka autoimmun beteg­ség következtében, 52 éve­sen leszázalékolták. Ennek már 17 éve, de egykori diák­jaival máig tartja a kapcso­latot Hideg László, a mene­dzser alkatú tanár, közösségi ember, akire legjobban a ba­rátságszervező titulus illik. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnaonepujsag.hu- Elég messziről került ide...- Igen, egy nagy szerelem­nek köszönhetően. Negyven éve házasodtunk össze a felesé­gemmel. Nemsokára indulunk a jubileumi nászútra. Zemp­lén megyében, Taktaharkány­­ban nőttem fel, Egerben szerez­tem tanári diplomát, és Szolno­kon kezdtem dolgozni, a 633- as, aztán a 605-ös szakképző­ben. Pinceklubot, filmklubot hoztam létre, honismere­ti szakkört, olvasó­tábort vezettem, az évnyitótól a balla­gásig minden ren­dezvényt én szer­veztem, nyüzsög­tem, ahogy egy fi­atal pedagógusnak illik. Meg­hívtak 1978-ban az egri hon­ismereti konferenciára egy di­ákommal. Szekszárdról is ho­zott valaki egy diákot, egy cso­daszép tanárnő, Csömör Gabri­ella, akit napokig kerülgettem, míg végre, az utolsó este meg mertem szólítani. Kiderült, hogy nem látta még Egert. Tar­tottam neki egy éjszakai város­nézést, nagy láng lobbant a szí­vünkben.- S következett a házasság, az összeköltözés?- Hétvégéken vonatoztam Szekszárdra, és nyolc találko­zás után összeházasodtunk, Gabika eljött értem Trabanttal, összepakoltuk a cuccaimat, és a tanév végén ideköltöztem. A szüleim akkor már nem él­tek. Az 505-ösben kaptam ál­lást, Póla Károly igazgatónál. Pezsgő szakköri élet folyt, Ki mit tud?-ok, vetélkedők, tábo­rok, filmelemzéssel összekö­tött filmklub. Történelmet ta­nítottam, szerették, akkori­ban még vizsgáztak is belőle a szakmunkástanulók. Később Babai Zoltánt nevezték ki igaz­gatónak, s én általános igazga­tóhelyettes lettem, 1983-tól. Ki­tűnő kollegák között, remekül éreztem magam.- Akkor mi indokolta az újabb váltást?- Az, hogy elindult 1986-ban Pakson az ESZI, és csábított a kihívás: létrehozni egy iskolát. Ebbe már az is beletartozott, hogy az építés utáni, tanévnyi­tó előtti napokban a tanárok is beszálltak, családostól a taka­rításba. Puccba vágtunk min­dent, mert jött a rendezvény­re az ipari miniszter, Kapo­lyi László. Az igaz­gató Kováts Balázs volt. Öt jelentkező közül kaptam meg a nevelési igazga­tóhelyettesi posz­tot. Lakást is adtak, odaköltöztünk, a feleségem a pak­si gimiben helyez­kedett el. Nem volt okunk pa­naszra.- Onnan ment nyugdíjba?- Onnan, de rokkantnyug­díjba. Leszázalékoltak, 16 esz­tendő elteltével, 52 éves korom­ban. Túlpörgettem magam, a sok stressztől kialakult egy autoimmun betegségem. Már kezdetben öt szak indult, há­rom adott szakmunkás-bizo­nyítványt, kettő érettségit. Ké­sőbb bővült a kínálat, s olyan szintű volt a felkészítés, hogy százalékos arányban tőlünk vettek fel a legtöbb gyereket főiskolára, egyetemre. Persze ott is bevállaltam a közösség­kovácsolást, a vetélkedőket, a Hideg László 1950-ben szüle­tett Taktaharkányban. A sáros­pataki Rákóczi gimnáziumban érettségizett, 1969-ben. Mi­vel nem vették fel Debrecenbe, magyar-francia szakra, elment nyomdásztanulónak Szerencs­re. Közben készült a tanári pá­lyára, az egri Ho Si Minh Tanár­képző Főiskolára jelentkezett, ahol 1975-ben szerzett diplo­mát, történelem-orosz szakon. Többször járt a Szovjetunióban. (Csebokszári volt Eger testvér­­városa.) Tanítani Szolnokon kez­dett. Szekszárdra házasságkö­tése révén került 1979-ben. Egy lánya és egy unokája van. Történelemtanári egyetemi ok­levelet 1982-ben szerzett az ELTE-n, közoktatás-vezetőit pe­dig 1994-ben a BME-n. A pak­si ESZI igazgatóhelyettese volt 1986-tól, de 2002-ben leszá­zalékolták. Sok tanítványával máig tartja a kapcsolatot, me­nedzselte a fiatalokat, segítve kibontakozásukat. Munkássá­gáért többek között Arany Ka­tedra Díjban és SZAKÉ (Szak­mai Középiskolásokért Kultu­rális Egyesület) Életműdíjban részesült. rendezvényszervezéseket. Ko­váts Balázs nyolc évig vezette az ESZI-t, hagyott dolgozni, ki­bontakozni. Aztán új igazgatók jöttek, számomra nehezebb idő­szak következett, megbeteged­tem. S az, hogy 2001-ben rám bízták az intézmény vezetését, már inkább rontott az állapoto­mon, mint javított. Egy darabig álltam a sarat. Úgy voltam vele: „Nem érek rá orvoshoz menni, rengeteg a dolgom, eltemetni is legföljebb egy lyukasórában le­het.” Aztán, kettős látás miatt mégiscsak elmentem. Másfél évig vizsgáltak, s végül nem a szakorvosok, hanem a házior­vosom, dr. Bárok József jött rá, hogy mi is a baj, Szteroidokkal rendbe hoztak, de a családom, az elkerülhetetlen stresszhely­zetek miatt már nem engedett vissza dolgozni. Megint Szek­szárdra költöztünk 2003-ban, a feleségem még nyolc évig ingá­zott, nyugdíjig Pakson tanított.-Ilyen zizegős évek, évtizedek után meg lehet ülni nyugton otthon?- Meg kell ülni, mert sok a probléma. Még a tengerpar­ti nyaralás is kerülendő. Ami­kor pályán kívülre kerültem, gyakran álmodtam az ESZI- vel, és megesett, hogy elmen­tem becsengetést hallgatni a szekszárdi gyakorló iskolá­hoz. Paksra ritkán járok visz­­sza, legföljebb akkor, ha a vég­zett diákok hívnak a találko­zóikra. A közösségi hálón vi­szont, szinte napi szinten tar­tom a kapcsolatot az egykori tanítványokkal, amolyan ba­rátságszervezői minőségben. Sokan megköszönik, hogy egyengettem az útjukat, meg­láttam, hogy miben jók, s arra terelgettem őket. Egy srác vil­lanyszerelő akart lenni. Mond­tam neki, hogy te annál több­re vagy hivatott. Ma egy multi cég európai képviseletvezetője. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Amikor pályán kívülre kerül­tem, elmen­tem becsen­getést hallgat­ni az iskolához Tájkép és csendélet SZEKSZÁRD Pribenszky Mária képfestő és B. Székely Sára alkotó ké­peiből nyílt kiállítás tegnap délután a Béla király téri Civil Információs Centrumban. A tárlatot Lönhárd Ferenc, a Bárka Művészeti Szalon el­nöke nyitotta meg. Közreműködött Kis Pál István tanár-költő, és tan­góharmonikán Hucker Ferenc (a képen). A képeket május 8-ig lehet itt megtekinteni. B. L. Fotó: Mártonfai Dénes Sokakat érintő közügyekhez nyújtanak segítő kezet Matracot kaptak a várandósok SZEKSZÁRD A veszélyezte­tett várandósságuk miatt tar­tós fekvésre, kényszerült kis­mamák kényelmét szolgál­ja, komfortérzetét javítja az a hét darab, felfekvést megelő­ző matrac, melyet tegnap ad­tak át a 7100 - A Városodért Egyesület tagjai a Tolna Me­gyei Balassa János Kórház szü­lészet-nőgyógyászati osztályá­nak. Mint ismert, a civil szer­vezet március első hétvégéjén szervezett jótékonysági partit. A belépőjegyekből és a felaján­lásokból befolyó összegből vá­sárolták a matracokat. A tár­sadalmi szerepvállalás fontos­ságát hangsúlyozó civilektől Együtt örült fogadó és adományozó Fotó: Mártonfai Dénes Kozma Krisztina ápolási igaz­gatóhelyettes, és dr. Répássy István osztályvezető főorvos vette át az adományt. A doktor megjegyezte, szeretné megkö­szönni a jótékony cselekedetet, már csak azért is, mert a ter­mékek nem a belgyógyászatra kerültek. Hozzátette: hosszú távú terve, az osztály rekonst­rukciója hamarosan elkezdőd­het, mivel a kórház 116 mil­lió forint pályázati forráshoz jut, s amelyből lehetőség lesz egy modern, a betegek számá­ra vonzó részleg kialakítására. Ötvenmilliót költenek műsze­rekre, a többit az átalakításra fordítják. B. L. * 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom