Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-06 / 81. szám
a topul helyőrség 7 Bék Timur Labirintus #3 Olyan hosszúra nyúlt az út, akár Bikák patáitól angyalszárnyakig. Akaratod olvadáspontja már Feletted van. Mindjárt elmerül Gyönge tested, megelőzted tolláid. Kívül zuhansz, és zuhansz belül, Megkérdőjelezhetetlenül. A vonzás közönye Ha kérdezték, mert nem beszéltem, miért ülök ily törtfehéren, csak bámultam a bomló habot, és gyönge nyugalomra lelten én mindig veled feleltem, ha megkérdezték, mit akarok. Az anyag, mely a testem ölti, emlékezetem előtti, a vonzás közönye hatja át. Egy siralomházra hasonlít, lenge lelkem fel-felordít, amikor kitárod ajtaját. Hogy mit érzek, ne tőlem tudd meg - atomjaink cserélődnek, mialatt táncolunk részegen. De hiába minden mozdulat, emlék belőlem nem marad a bolygó elemi részeken. Oldódj fel a szöveteimben, ne szabadulhass ki innen! Vagy legyünk, ahogy mások szoktak. Végtelen, hallgatag vonatút, vadak vére, mi hóra hullt - tökéletesen elrontottak. Lőrincz P. Gabriella Érik épp Kedves uram, Hogyha kérhetem! Ne tekergesse a belső szerveimet. Főleg szívtájékon, Úgy hiszem, Kicsit beteg. Talán szakadás vagy repedés? A varrónő nem ölti meg. Csak az öltöny ne lógjon, ne feszüljön! (keze biztos nem remeg) Ez az ő dolga, Emez az enyém. Szóval uram: A szívem körül finoman! Ott épp érik egy költemény. Ráday Zsófia Oleksa csillagok állásából megmondhatná hol felejtettem a legelső szavam nem ejti ki pedig könnyebb egy tejfognál vérző ínnyel ígéri ha gyógyulni kezd az évszak a szűzhóba tapos rímet ott talál a halandókra még nincs mentsége a válasszal egymáshoz öregszünk a hercegnő a számba lép Rókatündér (akril, vászon, 80 « 80 cm, 20161 Szabó Fanni Nolda póktenyészet Addig térdelek előtted, amíg úgy nem szeretsz, körbefon a függönyből beáradó pászma. van az a múlhatatlan gyanúm, hogy valami elképesztő fontos helyen élek. aztán van az a csalhatatlan sejtésem, hogy valami elképesztő fontos emberek vesznek körül, meg, hogy egyáltalán én is valami elképesztő fontos ember vagyok. és persze az a visszatérő rémálmom, hogy nem vagyok és minden este hercegnőm a számba lép. Szőnyegbe tekered magad, hogy elmúljon a lángok ölelése. A szőnyeg perzsa, én nolda vagyok. Sok elvándorolt tünde ordítja nevem az éjszakába, amikor nem figyelek rájuk eléggé, körbetáncolják a testem. ölteszet napi összeállítás Dinasztiák haltak ki, mert nem ismerték a szerelmet, kardba dőlést egy póktenyészet kellős közepén, mert ők nem tudták, úgy kell előre nézni, mintha az írisz vonulatait követnéd szemében, alkarján alászállnak a folyók, hordalékként velük utazhatsz. Köddel borított királyságom, bennem élők pogány imája, acélból maszkot varázsol rám őseink vala istene. Saját víztükröm súlya süllyeszt magam alá, nem látom, kihunynak szilmariljaim, körtáncot járok magammal. A kertbe mész örökálmodni, kuporogni fák törzseinél, félőrült gondolataid hangomból formálják ébredésed, pókokat tenyésztesz belőlem, nyolcszor nagyobb az esély belém rúgni selymeddel magadévá tesz simogatásod. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
