Tolnai Népújság, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-30 / 75. szám

Tmüí1. helyőrség ínteriu folytatás az 1. oldalról I Még több hangulatot, helyi sajátos­ságot is beleírhattam volna, hogy egy mélyebb, érzékenyebb regény válhasson belőle.- A Fültől fiilig a múlt század elején, a Kossuthkifli az 1848- 1849-es szabadságharc idején játszódik, de a rendszervál­tás környékén történik jó pár egyéb regényének a cselekmé­nye. Mi vonzotta ezekhez a tör­ténelmi korszakokhoz?- Ezeknek mind megvan a maguk története. Már gimnazista koromban tudtam, hogy valahogy eljutok ’48- ig, még mielőtt egyáltalán eszembe jutott volna, hogy író leszek. Volt egy kémiatanárunk az Eötvös Gimná­ziumban, aki a periódusos rendszer tanítása helyett például egy Szerb Antal-novellát olvasott fel nekünk. Egyszer az aradi vértanú tábornokok búcsúleveleiből olvasott részleteket. Megrendült az osztály, megértet­tünk valamit, amit manapság már nehéz volna megmagyarázni. Gyűj­töttem a ’48-as emlékiratokat, min­dig is nagyon érdekelt az a korszak, azon belül is a Kossuth-emigráció. A tömeges határátkelés Orsovánál. Ezt meg is akartam írni, a Kossuth­kifli folytatásánál merült fel, elég nagy jegyzetanyagom van hozzá. A Fültől fiilig történetére úgy buk­kantam, hogy valamikor a Központi Antikváriumban dolgozó barátom letett elém nyolc vaskos kötetet, vá­logatott dokumentumokat a magyar munkásmozgalom történetéből. Az ötvenes években jelentek meg, kis példányszámban, az egyikben benne volt Nemes Dezső egykori KB-titkár bélyegzője. Az egész nem érdekelt, de a barátom rám tukmálta. Ebben találtam egy bűnügyi jegyzőkönyvet arról, hogy a kispesti traktorgyár bizalmija hogyan lovasította meg a pártkasszát. És elkezdett a történet épülni a fejemben. Szóval semmiféle tudatosság nincs a témaválasztása­imban, csak efféle inspirációk.- Szürreális, groteszk és ab­szurd elemek is megjelennek ezekben a regényekben. Mit je­lent önnek a „történelmi”?- A mindennapi életet, ami a poli­tika színes függönyei mögött zajlik. Ebből következik az egyik alapel­vem: amit tudunk, azt ne találjuk ki. A Kossuthkifliben Pozsonyból indul­va átkelnek az országon egy postako­csival, egészen Debrecenig. Katonai térképeken megnéztem, hol voltak a hidak, hogy olyan helyeken ne kelje­nek át a folyón, ahol akkoriban nem lehetett. Jó, ha a történelmi fikcióban megvan a hiteles háttér, a többi már a képzelet dolga. A később trilógiává hízott Zöldvendéglő című regényem- elkezdtem írni hozzá egy negye­dik részt, de abbahagytam - egy gyerekkori emlékből született: apai nagyapám a partiumi Óváriban volt református lelkész, gyermekként nála töltöttem egy-két nyarat. Az ud­vari fabudi oldalába valaki kis versi­két égetett: „Az árnyékszék nem tör­vényszék, fellebbezni nem lehet, aki végzett, elmehet!” Az egész irodalmi munkásságom ilyen kis magokból, hangulatokból, töredékekből szök­kent szárba.- Tengeralattjáró Révfiilöpön címmel „rövidnadrágos novel­lákat”, afféle örkényes egyper­ceseket is írt. Fontos, hogy az irodalom egyben szórakoztató is legyen, vagy sem?- Már teljesen más világban élek, mint amiben felcseperedtem, és a mai világ abszurditását csak ebben a műfajban tudtam megírni. Kicsit megbántam, hogy abbahagytam, mert mondanivalóm bőven akad most is. Füzetbe gyűjtöm az ötletei­met, észrevételeimet, néha belela­pozok. Az egyik ötletem arról szól, hogyan lehetne javítani a magyar futball teljesítményén. Úgy, hogy Brazüiából, a Copacabanáról impor­tálnánk homokot, és szétszórnánk a futballpályákon, mert hátha ab­ban van a titok. Az egyperceseimet a Magyar Nemzetbe írtam először Magyar zsebtükör, aztán Szilvakék paradicsom rovatcím alatt, évekig, minden szerdán. A legjobb múzsa a határidő.- Többször elmondta, hogy ret­tenetes, abszurd helynek tartja a világot. Mi a gondja vele?- Nehezen feldolgozható, hogy az élet minden területén felborult az értékrend és a pénz vette át az ural­mat, mintha az volna a legnagyobb jutalom az életben. Már a szellemi vetélkedők is a pénzről szólnak, a szemekben nem a tudás csillog, ha­nem egy összeg. Foton élek, és ami­kor a kutyámmal kimegyek a mező­re, a kis erdők, ligetek között autógu­mikat, hűtőszekrényeket, szemetet, sittet és patkányokat látok. A világot ellepi a valós és a szellemi szemét, az igénytelenség és a modortalanság. A világ rettenetessége ezek elpusztít­­hatatlannak látszó halmaza.- Tehát a társadalom gondol­kodásmódjával van a baj?- Nem tudom, mivel van baj. 1848- ból is csak egy kokárda maradt, és néhány lózung, de hogy mit je­lentenek, arról a társadalom nagy részének fogalma sincs, márpedig kellene hogy legyen, mert ez a kö­zös múltunk, erre épül a műveltsé­günk, kultúránk, mindenünk. Lehet erre legyinteni, hogy ezek már nem érdekesek, de szerintem a szellemi tolóerő igenis fontos, az ad tartást, gerincet, mert az nem lehet, hogy csak az érdekeljen valakit, hol fog wellnessezni a hétvégén.- Téljünk át egy másik témára: ön 1975 óta újságíróként dolgo­zik, a Magyar Nemzetnél kezd­te, most pedig a lap hétvégi ma­gazinjának szerkesztője. Van jövőjük a nyomtatott lapoknak?- Csehországban, Prágában százez­res példányszámú politikai napi­lap is létezik. Persze lehet mondani, hogy minden fenn van az interneten, és nagyon kényelmes dolog ott elol­vasni, hisz végül is a laptoppal is ki­ülhetek a diófa alá. Én is újságolvasó vagyok, hiába van számítógépem, megveszem a nyomtatott lapokat. Az újságolvasás életmód is.- Újságíróként milyen témák­kal foglalkozott, és mikor csa­pott ez át irodalomba?- Belpolitikai újságíróként dolgoz­tam, főleg riportokat írtam. Már ka­maszkorom óta a Magyar Nemzetnél akartam dolgozni, otthonra ez a lap járt, és amikor odakerültem, névről már ismertem az ottani nagyságo­kat. Baráti Géza, Barta András, Csa­tár Imre, Kristóf Attila, Ruffy Péter... Az egyik helyettes főszerkesztő, aki­től a legtöbbet tanultam, Rajcsányi Károly volt, ő már az Est Lapoknál is dolgozott. Az Utazások a fekete Ma­­libun című országjáró riportokat az egész ország olvasta. Ez a színvonal hatalmas húzóerőt jelentett. Szényi Gábor kollégámmal riportsorozatot készítettünk a szolgáltatásokról: vé­gigjártunk a ruhatisztítóktól kezdve a háztartási kisgépjavítókon át min­dent. Reggel kilenc körül jártunk be a szerkesztőségbe, és csak éjfélkor mentünk haza, nagy élet zajlott bent, nehéz volt tőle szabadulni. Szántó György történész is ott dolgozott a tudomány rovatban, aki végül is ki­kényszerítette belőlem az írót.- Hogyan?- A Blaha Lujza téren futottunk össze, és elújságolta, hogy megala­pította a rendszerváltás utáni első magánkiadót, a Maecenast. Gratu­láltam neki, utána meg azt mondta, hogy Béla, ha van valamid, feltétle­nül keress meg. Ezzel fülembe ültet­te a bogarat. Hazamentem a Dózsa Fotó: Kurucz Árpád György úti lakásomba, és folyton az járt a fejemben, micsoda vonzó lehetőség, de mégis, mit írhatnék? Azt se tudtam, meddig tart megírni egy könyvet. És akkor megtörtént a csoda: másnap reggelre a fejemben kész volt a Zöldvendéglő című első regényem. Mesebeli érzés az ilyen. Mivel szoba-konyhás lakásban él­tünk, hangtompítónak ráterítettem a mosógépre egy pokrócot, arra rak­tam a rettenetes Erika írógépet, és éjjelente, amikor volt időm, írtam. Négy hónap alatt elkészültem.- Hamisgulyás címmel a ma­gyar hadikonyháról is írt köny­vet, és rengeteg írása született a gasztronómiáról. Honnan ered ez a fajta érdeklődése?- Engem nem önmagában a gasztro­nómia, a főzés maga érdekel, hanem az, hogy mit mond el az adott étel ar­ról a társadalomról, arról a közegről, amelyben létrejött. Például nagyon érdekes, hogy Magyarország külön­böző vidékein hogyan és minek a hatására alakultak ki bizonyos fo­gások, vagy müyen böjti ételek for­dulnak elő a Kárpát-medencében. Azzal kezdődött, hogy az egyik kollé­ganőm megkérdezte, tudom-e, mi a baraboly? Egy Mikszáth-regényben olvasta. Én sem hallottam róla, ott­hon utánanéztem. ínségeledel volt, a gyökerét fogyasztották. Ma már védett, ritka növény. Ezt izgalmas­nak találtam, kezdtem utánaolvasni a dolgoknak. Szóval, ha akarom, ez gasztronómia, de ha akarom, jóval több annál. Mégis, ön szerint mit tud a mai világ a böjtről? Déryné (vízfesték, 31 * 23 cm, 2018) FEHER BÉLA író 1949-ben született Debrecenben. 1975 óta a Ma­gyar Nemzet újságírója. Első, Zöldvendéglő című regénye 1990-ben, amely a Törökméz (1992) majd a Romfürdő (1995) című müvekkel tri­lógiává nőtte ki magát. Fontosabb regényei közé tartozik a Fültől fülig (2003), a Filkó (2008) és a Kossuthkifli. Hazafias kalandregény című munkájából (2012) tévésorozatot is forgattak. Fehér Béla Kutyasétáltatás című könyvében így vall magárról: „Mi­óta az eszemet tudom, főszereplők, statiszták és hangok kavarogtak körülöttem. Számomra a regény és a novella az örök, megunhatatlan és egyre érdekesebb szerelem." 2005-ben Prima díjat, 2006-ban Joseph Pulitzer-emlékdíjat, 2013- ban a Hévíz Irodalmi díjat vehette át. 2014-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, írói életművét idén Mórái Sándor-díjjal ismerték el. Fehér Béla nagyprózai munkái mellett rengeteg tárcát is írt, ame­lyek Magyar zsebtükör, Darázsfészek, majd Szilvakék paradicsom címmel jelentek meg hétről hétre a Magyar Nemzet napilapban, amely hétvégi magazinjának, a Lugasnak jelenleg is szerkesztője. 2019. március i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom