Tolnai Népújság, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-02 / 52. szám

2019. MÁRCIUS 2., SZOMBAT SPORT 15 David Davis szeretné elkerülni a Szegedet a Bajnokok Ligájában ✓ Alomcsapat, boldogság Máris meghosszabbították a szerződését Fotó: Tumbász Hédi A Veszprém kézilabdázóinak spanyol edzője, David Da­vis szerint jórészt szorgalom és kitartás kérdése a na­gyon vágyott hármas siker: a bajnoki és az MK-arany, valamint a kiemelkedő BL- eredmény. Simon József/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Kölcsönös a bizalom? Mert erre lehet következtetni abból, hogy még csak négy hónap­ja dolgozik Veszprémben, és a klub vezetői máris éltek a szer­ződésében foglalt plusz egy­éves opcióval.- Magam is úgy érzem, hogy bíznak bennem az egye­sület vezetői, és ami legalább ennyire fontos, a csapat játé­kosai is, akikkel szerencsére nem is volt nehéz kialakíta­nom az együttműködést, a jó kapcsolatot - válaszolta a Tele­kom Veszprém spanyol edzője, David Davis. - Igaz, ehhez jól jött, hogy valamennyiüket jól ismertem korábbról ellenfél­ként, illetve Sterbik Árpád a csapattársam is volt a Ciudad Realban, valamint játékosom a Vardar Szkopjéban, ahol Ráül González pályaedzője voltam.- Azt mondják, egy-egy edző szignója a csapata eredmé­nyessége. Egyetért ezzel?- Igen, mert valóban a si­kerek vagy a balsikerek hatá­rozzák meg a trénerek sorsát. Nekem eddig csak sikerekben volt részem a Veszprém élén. Ez persze főként a csapat - azt is mondhatom, az álomcsapa­tom - érdeme, amelyben a ru­tinosabbak és a fiatalok egy­aránt nagy szorgalommal, ki­tartóan és hatékonyan edze­nek. Ennek köszönhetően is boldog vagyok, és minden te­kintetben kitűnően érzem ma­gam Magyarországon.- Sorozatban tizenhat győzel­met aratott a Veszprém, amely az ősszel, pontosabban az ön októberi érkezéséig okozott egy-két csalódást a vereségei­vel a szurkolóinak.- Szerintem csakis előre szabad tekinteni. A közös múl­tunkról csak annyit, minden rendben volt az utóbbi négy hónapban, ideális körülmé­nyek között edzhettünk, és még a világbajnokság utáni mindig nehéz időszak apróbb­­nagyobb gondjait, a sérülések okozta problémákat is áthidal­tuk. A jövőnket is meghatároz­hatja, hogy a folytatásban már senki se szenvedjen súlyos, hosszan gyógyuló sérülést.- Átállt a csapat az ön által el­képzelt taktikára?- Nem ment egyik napról a másikra, de már néhány hó­nap alatt is meghozta eredmé­nyét a közös, a vezetőséggel teljes egyetértésben végzett munka. Gyorsabban haladtak azok, akiknek ismerős volt a szisztéma, de a többiek is ha­mar belerázódtak. A folyamat még nem ért véget, de jól hala­dunk. Aki látja a meccseinket, tapasztalhatja, hogy a játéko­sok erőnlétével nincs gond, a kisebb hullámvölgyekből ké­pesek kijönni.- Mit tervez a következő idényre?- Nagyon sok edzést, mert csak ez hozhat újabb sikere­ket és stabilitást. Pontosítani, gyakorolni kell a bevált takti­kánkat, és ebben sokat segít­hetnek a rutinosabb kulcsjáté­kosok, akikre amúgy is fontos feladatok várnak.- Hetente látjuk, hogy máris erős és ütőképes a Veszprém. Ez fokozható?- Ez a célom. Ezt szolgálták az igazolások és a szerződés­hosszabbítások, amelyekről a vezetőkkel közösen döntöt­tünk. Ez az én kérésem volt, mert több szem többet lát, és jól jön a több vélemény, a több nézőpont.- A célok évtizedek óta állan­dóak Veszprémben. Ezeket reá­lisnak tartja?- Igen, ám egyiket sem köny­­nyű elérni. Remélem, képesek vagyunk a bajnoki cím vissza­szerzésére, a Magyar Kupa-el­sőség megvédésére, és a Baj­nokok Ligájában is kedvező a helyzetünk.- A legfontosabb aktuális kér­désre választ kapunk szomba­ton Kielcében. Kincset érne a két pont, vagy legalább egy...- Egyetértek, és persze azon is leszünk, hogy kettőt sze­rezzünk. Ez esetben a Spor­­ting-Bucuresti párharc to­vábbjutójával találkoznánk a nyolcaddöntőben, valamint biztosan elkerülnénk a Sze­gedet a mindkét klub által re­mélt BL-negyeddöntőben. A kisbabát váró Szász-Kovács Emese a tervezettnél több időt hagy ki A sors olykor elvesz, olykor meg ad Az a tény, hogy babát vár, még nem jelenti pályafutása végét Fotó: Földi Imre VÍVÁS Bár napokig titokzatos­ság övezte, az esemény hely­színére érkezve azonnal nyil­vánvalóvá vált a média mun­katársai számára Szász- Kovács Emese, a Vasas SC és a Magyar Vívószövetség kö­zös sajtótájékoztatójának fő napirendi pontja: Rio olimpiai bajnokának sugárzó arca és szokatlanul bő ruházata egy­aránt árulkodó volt: örömhír­rel várja a klasszis párbajtőrö­ző a sajtó képviselőit. „Mesterem, Kulcsár Győző szeptemberi halálát követően - amely után időre volt szük­ségem - kicsit eltűntem. Ok­tóberben leültem beszélni a vívószövetség és a Vasas ve­zetőivel, vázoltam az elkép­zeléseimet, s ezúton is köszö­nöm, hogy mindenben támo­gattak, támogatnak. Az volt a tervem, hogy edzőtársammal, Peterdi Andrással folytatom a szakmai munkát, de a kö­zös tréningek elkezdésére ki­csit tovább kell várni. A sors az egyik kezével elvesz, a má­sikkal ad: decemberben kide­rült, hogy augusztusra kisba­bát várunk a férjemmel” - ad­ta hírül csütörtökön a Vasas SC pasaréti Sportcentrumá­ban Szász-Kovács Emese. Az olimpiai bajnok a júliusi budapesti világbajnokságot így biztosan kihagyja, a folytatás­ra vonatkozóan azonban hatá­rozottan fogalmazta meg elkép­zeléseit: „Az a tény, hogy babát várok, nem jelenti a pályafutá­som végét. Bár a kvalifikációs sorozat egy meghatározó sza­kaszából kimaradok, de ha te­hetséges, fiatal csapatunk cso­dát tesz, és lőtávolban marad a csapatkvalifikáció, szívesen rendelkezésre állok később, ha szükség lesz rám. Úgy érzem, ennyi még bőven van bennem.” Szász-Kovács Emese a Nem­zeti Sport érdeklődésére meg­erősítette: reális esélyt lát ar­ra, hogy célba vegye a tokiói olimpiát. „Elég messze van még az olimpia, majd egy év múlva rendezik a játékokat a gyer­mekünk születése után, ami elegendő idő a felkészülésre. Nagyon bízom a fiatal válo­gatottban, de ha nem sikerül­ne csapatban kijutni Tokióba, egyéniben - amelyben a világ­­ranglistáról biztosan nem tu­dok részvételi jogot szerezni -lesz még egy pótkvalifikációs lehetőség” - folytatta az olim­piai bajnok. A Vasas párbajtőrözője el­árulta, nagyon jól érzi magát, és a napokban újrakezdett gyógytornával igyekszik fel­készíteni szervezetét az előt­te álló hónapokra, a folytatás­ban pedig lakásuk babaszobá­jának berendezésével foglala­toskodik. „Már csak babonából sem mertem eddig vásárolgatni, de most, hogy túl vagyok az első három hónapon, és min­den rendben van, már bát­rabban fogok nézelődni - jegyezte meg mosolyogva Szász-Kovács Emese. - Ami a mozgást illeti: a pályafu­tásom alatt sosem hagytam még ki ennyit, és mostaná­ban már kezdett nagyon hiá­nyozni. Bár az igaz, hogy az első gyógytornán úgy elfárad­tam, mintha iskoláztam volna a vívóteremben.” A sajtóeseményen Ferjan­­csik Domonkos, a Vasas ví­vószakosztályának elnöke el­mondta, Szász-Kovács Emesé­vel a tokiói játékokig van meg-. állapodása a klubnak, amely nem változik: a 2020-as olim­piáig tartó időszakban is Va­sas-családtagnak és verseny­zőjüknek tekintik a vívóklasz­­szist. A sportvezető - kedves gesztusként - az egyesület ló­gójával ellátott aprócska bo­­dyval ajándékozta meg a pár­bajtőrözőt. Pircs Anikó/Nemzeti Sport Klasszis anyukák tanácsai segíthetik az olimpiai bajnokot Szász-Kovács Emese elmond­ta, sok jó példát látott arra, hogy édesanyák is képesek vol­tak kimagasló eredményekre, így biztosan felkeresi azokat a klasszisokat, akik gyermekük születése után is vissza tud­tak térni a csúcsra. Jó tanács­adója lehet Rio 36 éves bajno­kának elődje, Nagy Tímea, aki ugyancsak Kulcsár Győző tanít­ványa volt, s aki a 2000-es syd­­ney-i és a 2004-es athéni játé­kok egyéni párbajtőraranyát is szülés után visszatérve nyer­te meg. De elmondása szerint „kikérdezi” majd az év sporto­lójának választott kajakos Ko­zák Danutát is, aki tavaly ext­raklasszis teljesítménnyel bizo­nyított: anyukaként nyert olim­piai számokban három világ- és két Európa-bajnoki aranyér­met és egy Eb-ezüstöt. Csendben, halkan, fű alatt... Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Csendben, inkognitóban, szinte a fű alatt készülődik a magyar labdarúgó-váloga­tott a szlovákok elleni, már­cius 21-én, Nagyszombaton megrendezésre kerülő Euró­pa-bajnoki selejtezőjére. Ne­kem ez kimondottan tetszik, sokat sejtető... A korábbiak­kal ellentétben nincs sem­miféle felhajtás, hangulat­­keltés, adok-kapok, fenyege­tőzés... Annyit tudunk, hogy szépen fogynak a belépők, a vendégszektorba szinte per­cek alatt elkeltek, így min­den bizonnyal telt ház előtt mérkőznek majd meg a fe­lek a Spartak Trnava ottho­nául szolgáló hangulatos arénában. Ja, meg még azt is hallottuk, hogy a szlovák vá­logatott néhány kitűnősége sérülés és egyéb okok miatt valószínűleg nem tud majd pályára lépni ellenünk. Nem szomorkodunk emiatt, bár azt is tudjuk, hogy mindig az a yálogatott a legerősebb, amelyik éppen kifut a kez­déshez... Talán nem vélet­len, hogy a szlovákok fenn­hangon hirdetik, mennyi­re meggyengült a keretük, az ág is húzza őket, jó, ha összejönnek tizenegyen a presztízsmeccsre. Altatnak. De szövetségi kapitányunk, a derék Marco Rossi sem „ma jött a hat húszassal...” Dolgozott a Felvidéken, is­meri az ottani körülménye­ket, a hadra fogható játéko­sokat. Tuti, hogy őt nem le­het megvezetni! Szent meggyőződésem, hogy ez a csendes, vissza­fogott készülődés határozot­tan jót tesz a magyar válo­gatottnak. A mieink ugyan­is nem igazán kedvelik, nem kezelik jól a meccsek előtti felhajtást, azt, amikor túl­zottan nagy elvárásokat tá­masztanak irántuk a szur­kolók, illetve a média mun­katársai. Igaz ez persze szinte valamennyi magyar sportolóra, különös tekin­tettel az olimpiák, világ- és Európa-bajnokságok előt­ti időszakokra. Nem vélet­len, hogy Uyenkor szeret­nek elvonulni a nyilvános­ság elől, kerülik a felhaj­tást, éppen elég nekik a ma­guk baja. Van is ebből sértő­dés garmadával, mert min­denki úgy gondolja, hogy ő közelebb van tűzhöz, hirte­len mindenki bennfentessé válik, olyanná, akinek min­denképpen tudnia kell, mi zajlik a háttérben - pedig dehogy. Mindenki söpröges­­sen csak a saját háza táján! Addig csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja, egyszer csak úgyis el­kezdődik a meccs, a verseny, ahol aztán lehet szurkolni a magyaroknak ezerrel! A magyar labdarúgó-vá­logatott eddig négy mérkő­zést játszott Szlovákia el­len, a mérlegünk nem túl­zottan hízelgő számunkra: két döntetlent és két vere­séget jegyzünk. Csak nyomja ez a teher a szlovákok vállát...!

Next

/
Oldalképek
Tartalom