Tolnai Népújság, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-21 / 44. szám
2019. FEBRUÁR 21., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Jürgen Klopp igyekszik a pozitívumot is látni a O-O-ban Veszélyes és biztató is Mindent bevetett a két csapat a Liverpool-Bayern meccsen, de Mané ollózásából sem lett gól Fotó: AFP Hiába volt ott a pályán Lionel Messi, Luis Suárez, Mohamed Szalah, Robert Lewandowski, a két pályán hiába vették célba ötvennégyszer a kapukat, csupán tízszer találták el, ezt nézve pedig már nem is olyan meglepő, hogy a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a Liverpool-Bayern München és a Lyon-Barcelona mérkőzés is O-O-ra végződött. A döntés mindkét párharcban a visszavágóra maradt. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Szerdán még a „legkisebb”, a Lyon volt a legközelebb a gólhoz, all. percben Martin Terrier 23 méterről lőtt, Marc-André tér Stegen óriási bravúrral, a felső léc segítségével hárított. A franciák a legutóbbi kilenc BL-meccsükön nyolcszor találták el a kapufát, nem a szerencse fiai... A folytatásban aztán már a Barcelona dominált, de képtelen volt bevenni a hazaiak kapuját. A mécsesén Messiék huszonnégyszer próbálkoztak, mindhiába, Suárez pedig a 22. percben eljutott ahhoz a kínos statisztikához, hogy már huszonnégy órát (1440 perc) töltött el a pályán a Bajnokok Ligájában anélkül, hogy idegenben betalált volna. „Úgy gondolom, hogy a játékosaim jól futballoztak, végig hajtottak, és győzelmet érdemeltünk volna, de ez nem a mi esténk volt. Az idegenbeli 0-0 nagyon veszélyes eredmény, otthon azonban erősek vagyunk” - szögezte le Ernesto Valverde, a katalánok vezetőedzője. S a 0-0-ba a franciák is belekapaszkodhatnak, három hét múlva a Camp Nouban 1-1-es döntetlennel kiejthetnék a Barcelonát. „Kár, hogy nem rúgtunk legalább egy gólt, de nem is kaptunk, ami jól jöhet a visszavágón. A munka felét elvégeztük, nagy meccs vár ránk Barcelonában, mindenesetre azt már tudjuk, hogyan lehet megőriznünk a kapunkat kapott gól nélkül” - fejtegette Anthony Lopes, a Lyon hálóőre, akinek vélhetően nagy szüksége lesz majd a tudományára. Liverpoolban a hazaiak tizenhatszor, a bajorok kilencszer célozták meg az ellenfél kapuját, és itt még siralmasabb volt a hatékonyság, mert csak kétszer, illetve egyszer találták el. A mérkőzés előtt a Bayern München vezetőedzője, Niko Kovac egyvalamit vett biztosra: hogy nem 0-0 lesz a végeredmény, ezek után ne tőle kérjünk tippeket! „Nem sok csapat akad, amelyik megússza kapott gól nélkül az Anfielden, az alapvető célunkat elértük, ám én vagyok az utolsó ember, aki megünnepel egy gól nélküli döntetlent - nyilatkozta a lefújás után. - Ezen a szinten már nagyon kis különbségeket találunk az együttesek között, meglátjuk, mi lesz a viszszavágón” - tette hozzá a tréner, akinek amiatt azért főhet a feje, hogy Joshua Kimmich eltiltása miatt a visszavágón nem léphet pályára. „A 0-0 nem tökéletes eredmény számunkra, de nem is a legrosszabb, a lehetséges hazai döntetlenek közül pedig a legjobb - kommentálta a történteket Jürgen Klopp, a Liverpool vezetőedzője. - Az mindenesetre biztos, hogy ez nem az a meccs volt, amelyre húsz év múlva is emlékezni fogúnk.” Mi tagadás, lehet, hogy már holnap elfelejtjük. BL-nyolcaddöntő, első mérkőzések SZERDAI EREDMÉNYEK: Liverpool-Bayern München 0-0 Olympique Lyon-Barcelona 0-0 A visszavágókat március 13-án rendezik. A tegnapi találkozók (Atlético-Juventus, Schalke-Manchester City) lapzárta után értek véget. Alekszejev Tamara a világkupadöntő után az olimpián is ott lenne Japánban Vele van a vágy a mindennapjaiban Visszaverekedte magát a legjobbak közé Fotó: Tumbász Hédi ÖTTUSA Egy jó poénért, vidámságért nem kell a szomszédba mennie Alekszejev Tamarának, aki az egyik „hangulatfelelőse” a riói edzőtáborból nemrég hazatérő magyar csapatnak. Az „örök mosolyú” fehérvári öttusázónak azonban lehet olyan kérdést feltenni, amelytől el tud érzékenyülni.- Bár hölgyek esetében ilyet nem mond az ember, ön a csapat egyik rangidőse, egyúttal a fiatalokat megszégyenítően fáradhatatlan és lelkes...- Mert szeretek dolgozni. Főleg Rióban. Rengeteget dobott az edzésmunkán, hogy melegben voltam, már nagyon untam az otthoni mínuszokat. Amit Fehérváron monoton munkának éltem meg, az Brazíliában életre kelt.- Otthon egy kisebb csoporttal készül, Rióban viszont azokkal a versenyzőkkel együtt edzett, akik riválisai is lesznek az olimpiai kvótákért zajló versenyfutásban. Figyelték egymást?- Nem néztem a többiek munkáját, mert feleslegesnek tartom. Bízom benne, hogy a végelszámolásnál sem kell velük foglalkoznom. Mondom ezt úgy, hogy jóban vagyunk egymással, nincsenek feszültségek, ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy egymás riválisai vagyunk. Szerintem ezt mindhárman egészségesen tudjuk kezelni. Sacival például évek óta egy szobában vagyunk a nagy versenyeken és az edzőtáborokban, ismerjük egymás rigolyáit, és hosszabb távon is képesek vagyunk elviselni egymást. Jókat nevetünk együtt, de ha téthelyzetbe kerülünk, versenyzők és riválisok vagyunk. Es ez így jó.- Az elmúlt öt-hat évben Kovács Sarolta és Földházi Zsófia vitte a prímet, az elmúlt két-három szezonban azonban már ön is olyan eredményekkel rukkolt ki, amelyekkel meglepte őket. Harmincegy esztendősen hol tart a pályán?- A legjobb helyen. 2010- ben két év kihagyás után tértem vissza az öttusába. Sokan úgy gondolják, elvesztegetett volt az a két év, én inkább úgy érzem: szükségszerű. Ha akkor nem tartok szünetet, mára talán kiégtem volna, nem is tudnék ennyit edzeni, mint most. Ameddig bírja a szervezetem, amíg szeretem és élvezem az öttusát, itt leszek, és számolni kell velem. Körülbelül négy-öt évre volt szükségem ahhoz, hogy visszaverekedjem magam a válogatottba. Nehéz munka volt, de tavaly már rendre a legjobb tizenöt között zártam a világversenyeken, sőt érmeket is tudtam szerezni egyéniben, ami megerősített abban, hogy jó úton haladok.- Sokan világkupamenőnek tartják, hiszen többnyire a tavaszi versenyeken tűnik ki az eredményeivel. Az idén azonban a nyáron lehet elkezdeni a kvóták gyűjtését, a júliusi tokiói világkupadöntőn, az augusztus eleji Európa-bajnokságon, majd a szeptemberi budapesti világbajnokságon. Hogy építi fel a szezonját?- A formába hozás, a rendszer átfogalmazása az edzők dolga, és bízom benne, sikerül úgy alakítani a munkát, hogy a legfontosabb versenyeken legyek csúcsformában. Ha azt veszem, minden számomban van még mit erősödnöm, de minden számban tudok már egy erős közepes vagy afölötti szintet hozni. Nagyon örülnék neki, ha úszásban sikerülne két másodpercet javulnom, mert azok a pontok nagyon hiányoznak a hajrában. Vívásban általában jól teljesítek, a kombinált számban pedig eljutottam oda, hogy felfelé jövök, és nem hátrafelé csúszok. A fókuszpontokra viszszatérve, február végén, a kairói világkupán kezdem meg a versenyszezont. Az egyiptomi viadal általában jól szokott sikerülni, egy dobogós eredmény most is önbizalmat adna a szezonra. Ha a fehérvári világkupán is jól teljesítenék, biztos lenne a részvétélem a tokiói világkupadöntőn, ha nem, akkor még egy versenyt be kell iktatni ahhoz, hogy biztosan ott lehessek Japánban.- Ahová nyilván még egyszer el szeretne jutni...- Ahogyan minden sportoló, én is az olimpiáról álmodozom, és arról, hogy egyszer majd én is ott állok a dobogó legfelső fokán. Többször nekifutottam már, de még nem jutottam el az ötkarikás játékokra. Ez a vágy pedig ott van velem a mindennapjaimban. Reggeltől estig...- Ahogy látom, elérzékenyült.- Igen, meghatódtam egy kicsit. Mert olyan régóta várok erre a pillanatra. Lipiczky Ágnes/NS JEGYZET A sporton is túl Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Első kép: lángokban húsz év munkája. Oda az otthon. Semmibe vész minden, az ötfős család életműve. Értetlenség, döbbenet, fájdalom, együttérzés kavarog barátban, ismerősben, idegenben, ismeretlenben. A kazánból kipattant szikra után órák alatt porig égett erdei ház gazdái egyik pillanatról a másikra nincstelenné, hajléktalanná, reményvesztetté váltak. „Őszintén: rosszabb, mint gondoltam” - mondja a családfő, amikor az oltást követően kilép a romhalmazból. Látta, mi maradt, látta, hogy nem maradt szinte semmi. Mibe, kibe lehet kapaszkodni egy ilyen tragédia után?! A három fiúgyerek közül a legidősebb fogyatékkal élőként otthoni ápolásra szorul. Neki lehetetlen elmagyarázni, hogy az átmeneti szállásról nincs visszaút oda, ami eddig az életteret, a megszokott környezetet jelentette. A bontás szinte szó nélkül zajlik. Önkéntesek tucatjai lapátolnak, bontanak falat, kéményt, taligázzák mázsaszám a szénné égett berendezési tárgyakat. Furcsa, ugyanakkor örömteli módon eközben lassan épül a jövő. A megadott számlaszámra szaporán érkeznek az adományok, a telefon sűrűn sípolva jelzi az átutalásokat. Második kép: a Bajnokok Ligájában érdekelt vízilabdaklub női és férfi játékosai egy emberként fognak össze. Az egylet, ingyenessé téve az összecsapást, lemond a korábbi BL-győztes elleni meccsének bevételéről. A mozgásstúdió tagjai edzésen gyűjtenek a család javára, a „nulla forintból” működő amatőr labdarúgócsapat sportbálon kalapoz. Harmadik kép: segélykiáltás érkezik a sport nagy rajongójától. A hét éve kezdődött, az izomsorvadáshoz nagyon hasonlító betegségben szenvedő drukkernek az idei esztendő már szobafogságot hozott. Lépcsőjáró gépre és elektromos mopedre lenne szüksége, hogy első emeleti lakásából kimozdulhasson. Vitaminok, kapszulák és csodaszerek tucatját szedi, miközben nem tehet mást, mint bízik az orvostudomány fejlődésében, abban, hátha feltalálják azt, ami a segíthet lassítani a teljes leépülést. Negyedik kép: fátyolossá válik a tekintet. A családfő, Miklós és a mozgásra majdnem képtelen Attila egymástól függetlenül arról beszél, álmaiban sem gondolta, mennyi jóság lakozik az emberekben. Csupán néhány nap telt el azóta, hogy sorsuk alakulása nyilvánosságra került, és máris annyi szeretetet, biztatást és adományt kaptak, amire nem számítottak. Hála, köszönet, lekötelezettség - más nem jut az eszükbe. A jótékonyságból nem lehet sportot űzni. Ez más kategória. Felülírója az emberség.
