Tolnai Népújság, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-14 / 38. szám

2019. FEBRUÁR 14., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Mbappé a manchesteri győzelem dacára sem ünnepel még Bekopogtatott a valóság Kylian Mbappé a Paris Saint-Germain második gólját szerzi a Manchester United ellen Fotó: AFP Megszakadt Öle Gunnar Solskjaer veretlenségi so­rozata a Manchester Uni­ted kispadján, és ez köny­­nyen csapata kiesésével jár­hat a Bajnokok Ligájából. Az AS Roma és a Porto pár­harca nyitott maradt a visz­­szavágóra. Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Ha a mancheste­riek hisznek a statisztikában, akkor aligha táplálnak túlzott reményeket. A Bajnokok Ligá­ja történetében eddig 34-szer került a nyolcaddöntők során otthon játszó csapat két- vagy többgólos hátrányba, és egy­szer sem sikerült továbbjut­nia. Persze, eló'bb vagy utóbb minden sorozat megszakad, de a United tényleg nagyon nagy bajban van, hiszen az Old Traffordon 2-0-ás veresé­get szenvedett a PSG-től, és el­veszítette egyik legjobbját, a kiállított Paul Pogbát is. És ha már sorozat: Öle Gunnar Solskjaer az angol csapat vezetőedzőjeként tizen­egy mérkőzésen veretlen ma­radt, most kapott ki először, ráadásul Présnél Kimpembe és Kylian Mbappé góljai után a francia bajnok macska-egér harcot folytatott a csapatával. „A mai meccs egy jókor jött pofon volt - összegzett Solskjaer. - Jól látszott, hogy ilyen szinten mi már jó ideje nem játszottunk, és az is, hogy tanulnunk kell. Nem ez a ta­lálkozó határozza meg az idé­nyünket, ám egyben olyan ösz­­szecsapás volt ez, amelyből kö­vetkezően le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket.” Azt nem részletezte, hogy mik ezek a következtetések, de elárulta, hogy Pogba kiállítását a balszerencse számlájára írja, azaz a piros lapnak az UEFA-tól kapott eltiltáson kívül nem lesz egyéb következménye. A Manchester United koráb­bi két klasszisa szakkommen­tátorként mondott véleményt. „A valóság elég keményen be­kopogtatott a Unitednél. Nem rossz dolog ez, olyan mérkőzés volt, amiből tanulhatnak, öle Gunnar Solskjaer valószínűleg készült már erre az eshetőség­re. Ma este a Manchester Uni­ted támadásban az égvilágon semmit sem mutatott, a PSG si­mán győzni tudott, úgy, hogy két sztártámadója nem is lép­hetett pályára” - vélekedett a BT Sporton Rio Ferdinand, míg a szakkommentátorok közül Owen Hargreaves a „kényszer­szűrőt” játszó Marquinhost di­csérte, mondván, a brazil fut­ballista olyan teljesítményt nyújtott, hogy Gigi Buffonnak nem is kellett komoly védést bemutatnia. Az angol szakér­tők véleménye egységes: a PSG megmutatta az MU-nak, mi­lyen egy valódi elit csapat a Bajnokok Ligájában - no meg azt is, milyen szintre kellene a manchesterieknek fejlődniük. A PSG egyébként két klasz­­szisát, Neymart és Edinson Cavanit nélkülözve szerzett csaknem megnyugtató előnyt a március 6-ai visszavágóra, a távollétükben elsősorban Kylian Mbappé lépett előre ve­zéregyéniséggé. Ő így értékel­te a mérkőzést: „Teljesen új játékrendszer­ben futballoztunk, amihez még nem szoktunk hozzá - tele voltunk középpályással, táma­dó meg alig. Thomas Tuchel, a vezetőedzőnk előre felhívta a figyelmemet, hogy más lesz számomra ez a meccs, sokkal kevesebb labdaérintésem lesz, mint általában. Kellett egy kis idő, amíg átálltunk, de nem lett baj, holott a Bajnokok Li­gájában az ilyesmit kőkemé­nyen büntetik. Természetesen örülünk a győzelemnek, azon­ban még csak a párharc félide­jében tartunk.” A kedd este másik mérkőzé­sének a hőse az alig 19 éves ró­mai Nicolo Zaniolo volt, aki a 70. és a 76. percben is gólt szer­zett, az első találatait a Bajno­kok Ligájában. A lefújás után azt mondta, elmondhatatlanul örül, de igazán boldog akkor lesz, ha eléri példaképe, a bra­zil aranylabdás Kaká szintjét. Az ünneplést az AS Roma szá­mára visszafogottá tette, hogy a portugál FC Porto a 79. perc­ben szépíteni tudott (2-1) - ez a gól akár döntő is lehet a visz­­szavágón. A tunéziai válogatott Enisz Ben-Hatira nem az ismeretlenbe érkezett Kispestre „Nem fognak csalódni bennem!” Enisz Ben-Hatira a Honvéd vezérévé szeretne válni Fotó: MW LABDARÚGÁS A jelentős Bun­­desliga-múlttal büszkélkedő labdarúgó, Enisz Ben-Hatira a korábbi ügyeiről röviden, a re­mélt jövőbeni sikerekről már hosszabban beszélt a bemuta­tásakor a Honvédnál.- Essünk túl a nehezén mind­járt az elején! Miután híre ment, hogy Kispesten folytatja, inkább a korábbi ügyei kerül­tek napirendre, mintsem a je­lentős Bundesliga-múltja. A vélt vagy valós sérelmek is szerepet játszanak abban, hogy harmincévesen már nem Németországban, hanem Ma­gyarországon futballozik?- Erről nem szeretnék bő­vebben beszélni - felelte Enisz Ben-Hatira, akit új klubja, a Bp. Honvéd impozáns edző­központjában mutattak be a sajtó képviselőinek. - Történt korábban egy-két esemény az életemben, amely nem feltét­lenül a pályához köthető, első­sorban a közösségi médiát és a magánéletemet érintette. Saj­nálom, hogy így alakult, mert mindig a jó szándék vezérelt. Most viszont azért vagyok itt, hogy futballozzak és sikerek­hez segítsem új csapatomat. A többi már nem számít.- Egy kérdést azért még enged­jen meg a múltjával kapcsolat­ban! Miután Berlinben összetű­zésbe keveredett klubtársával, Mitchell Weiserrel, a csapatta­nács és a vezetőség döntése értelmében nem volt maradá­sa a Herthánál. Emiatt nehez­tel a vezetőedzőre, vagyis Dár­dai Pálra?- Egyáltalán nem. Tizenhat éves korom óta ismerem, sok időt töltöttünk együtt. Ami­lyen jó ember, olyan jó edző. Innen is sok sikert és szeren­csét kívánok neki!- A szerencsére önnek is szük­sége lesz?- Remélem, nem. Bízom magamban. Ha az igazi Enisz Ben-Hatirát látják a kispes­ti szurkolók, nem fognak csa­lódni bennem. Boldoggá tesz, hogy itt lehetek, ez a legjobb, ami történhetett velem.- Újdonsült csapattársa, Tonci Kukoc az ősszel kijelentette, övé Magyarország legjobb bal lába. Tekintve, hogy néhány napja már együtt edzenek, van összehasonlítási alapja: a Mor­vát középpályás vagy az ön ba­losa jobb?- Az én bal lábamnál nincs jobb! S ha már itt tartunk, a jobb lábamnál sincs... Komoly­ra fordítva: a gyepen akarom megmutatni, mire vagyok ké­pes. Amikor értesültem a kis­pestiek megkereséséről, nem beszéltem sem Dárdai Pállal, sem mással, aki képben van a magyar labdarúgást illető­en. Nem akartam, hogy bár­ki is befolyásoljon, a benyo­másaim alapján akartam vé­leményt alkotni. Persze a hoz­zám legközelebb álló emberek tanácsát kikértem, ők egytől „Megérdemel egy esélyt” A Honvedfc.hu tájékoztatása szerint a Berlinben született, a német U21-es válogatot­tal Európa-bajnokságot nye­rő, felnőttként azonban már Tunézia válogatottjában sze­replő Enisz Ben-Hatira más­fél évre kötelezte el magát a kispesti klubhoz. George F. Hemingway tulajdonos ki­emelte, a szabadon igazol­ható játékosként a piros-fe­ketékhez kerülő középpályás nem a pénz, hanem a játék­­lehetőség miatt választotta a 14-szeres magyar bajnokot. egyig azt javasolták, hogy ír­jak alá a Honvédhoz.- Nem zavarta, hogy az isme­retlenbe érkezik?- Miféle ismeretlenbe! Jó­val többet tudok a Honvédről, mint sokan gondolnák. Ber­linben születtem, ott kezdtem el futballozni, az első edzőm gyakran mesélt az Aranycsa­patról, a kispesti legendáról, Puskás Ferencről, no és a ber­ni világbajnoki döntőről. Aki nem hallott erről a klubról, nincs kellőképp tisztában a világ labdarúgásával. Nekem ráadásul személyes tapaszta­latom is van: 2007-ben még a Hamburg tagjaként játszhat­tam a Honvéd ellen az UEFA- kupában.- Legutóbb a tunéziai Espérance együttesét erősítet­te, tétmeccsen azonban tavaly április óta nem jutott szóhoz. Ez mekkora gond?- Biztosan nem jelentős. Nem vitás, a tétmérkőzéssel járó terhelés hiányzott az el­múlt hónapokban, ám ez nem látszik az állapotomon. Az ősz­szel a Schalke második csapa­tával készültem, mindennap edzettem, nem csoda, hogy a minap elvégzett orvosi felmé­rés remek eredményt hozott. Alig várom már, hogy újra játszhassak.- Mit gondol, az utolsó esélyt kapta az élettől?- Nem utolsó esélyként, ha­nem lehetőségként tekintek az előttem álló időszakra. Hi­szek abban, hogy élek is vele. Aki hosszú éveket eltöltött a Bundesligában, annak nincs mitől félnie. Nem tartok attól, hogy nem ütöm meg a szintet. Ha emiatt aggódnék, nem len­nék Magyarországon. Érzem a bizalmat a klub részéről, há­lás vagyok érte. Tisztelettel és kedvesen fogadott minden­ki, kommunikációs problémá­val sem küszködöm, mert Sup­­ka Attilával és Eke Uzomával németül, a többiekkel angolul beszélek. Az említett bizalmat és fogadtatást egy helyen és egy módon tudom meghálálni- a pályán, jó játékkal. Gólok­ra és gólpasszokra vágyom, a csapat vezérévé szeretnék vál­ni. Pietsch Tibor/NS JEGYZET Állóháború Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Érdekes keretet hirdetett ki Ivkovics Sztojan. A férfiko­­sárlabda-válogatott szövet­ségi kapitánya két honosí­tott amerikait is elhívott a vasárnap kezdődő kecske­méti edzőtáborba, akik kö­zül a szabályok szerint csak egyet nevezhet majd a hónap végén sorra kerülő világbaj­noki selejtezőkre, ugyan­akkor nincs a névsorban a legismertebb és legelismer­tebb magyar kosaras, Han­ga Ádám. Mielőtt bárki is kárhoztat­ná emiatt a kapitányt, gyor­san szögezzük le, hogy nem ő feledkezett meg a Barcelo­na klasszisáról, és ő lenne a legboldogabb, ha Hanga fel­bukkanna az első edzésen. Ezt úgy tette egyértelművé már évekkel korábban, hogy kijelentette: ha a játékos egy órával a soros meccs előtt toppan be az öltözőbe, akkor is játszani fog. Szóval ez nem a minden­kori kapitányon vagy éppen Hanga Adómon múlik, az ok két szervezet, az ULEB és a FIBA között zajló állóháború­ban rejlik. Az előbbi rendezi a legrangosabb európai klu­bok sorozatát, az Euroligát, ami az, ami a futballban a Bajnokok Ligája. Független szervezet, tizenegy ország alapította, a legjobb csapataik játszanak egymással, a mécs­esek vonzzák a nézettsé­get és vele együtt a szpon­zorok, a televíziós társasá­gok pénzét. A nemzetközi szövetség, azaz a FIBA így jobb híján csak kisebb ran­gú kupákat indíthat el, és szervezi a világ-, valamint a kontinensbajnokságokat. A két szervezet gyakorlati­lag szóba sem áll egymás­sal, pedig nagyon kellene. Az euroligás klubok nem en­gedik el a játékosaikat a vá­logatottakba, mert a két ver­senyprogram zömmel ütkö­zik, a játékosok pedig enge­delmeskednek, hiszen on­nan kapják a nem elhanya­golható mértékű Fizetésüket. Ez a helyzet rengeteg kárt okoz, elsősorban a FIBA- nak. A legjobb játékosok nél­kül a világbajnoki selejtezők torz mezőnyt alakítanak ki, most például az Európa-baj­­nok szlovénok nem lesznek ott a szeptemberi vb-n, mert akik az Eb-aranyat nyerték, csak távolról szurkolhatnak a válogatottjuknak, amely az utolsó helyen áll a cso­portjában. Persze ez jól jön az olyan kisebb kosárnemze­teknek, mint amilyenek pél­dául mi, magyarok vagyunk, mert nekünk csak egy Han­gáról kell lemondanunk, a horvátoknak, az olaszoknak vagy mondjuk a litvánoknak viszont hét-nyolc klasszisuk nélkül kell harcba vonulniuk, és így kiegyenlítődnek az esélyek. Nem lenne rossz, de ezt nem így kell elérni. Ha a leg­erősebb európai válogatottak nem jutnak ki, mondjuk, a világbajnokságra, nem lesz­nek ott a sztárjaik sem, akik nélkül az egész torna érdek­telenebbé válik. A feleknek is tudniuk kellene, a sportág hitelessége a tét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom