Tolnai Népújság, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-12 / 36. szám

2019. FEBRUAR 12., KEDD SPORT 15 Manchester United-PSG meccsel indul a BL kieséses szakasza Itt önbizalom, ott riadalom Marcus Rashford nagy erőssége az MU-nak Fotó: MTI Mourinho az oldalvonalnál Azóta, hogy a lapátra tett Jósé Mourinhót váltva Öle Gunnar Solskjaer dirigálja a Manchester Unitedet, Ang­liában szárnyalnak a Vörös Ördögök, és ma a Bajnokok Ligájában, a nyolcaddöntő első mérkőzésén sem sze­retnének a földre pottyanni a Paris Saint-Germain ellen. Az egyenes kieséses sza­kaszban még az AS Roma- FC Porto párharcban rende­zik meg az első felvonást. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Öle Gunnar Solskjaer irányításával az MU az elmúlt szűk két hónap­ban kilenc meccset játszott a Premier League-ban, kettó't az FA Kupában, a mérlege tíz győzelem és egy döntetlen, s ehhez parádés, 26-9-es gól­­különbség társul. Az eredmé­nyekkel visszatért az önbiza­lom is az Old Traffordra, ami Solskjaer nyilatkozatában is tetten érhető a mai, PSG el­leni BL-összecsapás előtt. „Visszatértünk ahhoz a fut­ballhoz, amely a Manchester Unitedre mindig is jellemző volt, és nem hiszem, hogy túl sok olyan csapat van, amely­nek kellemes az estéje, ha sa­ját közönségünk előtt rákény­­szerítjük az akaratunkat” - jelentette ki Solskjaer, hoz­zátéve, hogy amikor a legen­dás Sir Alex Ferguson irányí­totta a csapatot, akkor is a tá­madó futball sebessége volt az eredményesség kulcsa. „Van három kiváló csatárom, Jose Mourinho március ele­jétől külön műsort kap az RT orosz állami televíziós csator­nán, amelyen a Bajnokok Ligá­ja mérkőzéseit elemzi. A mű­sor - melynek címe Az oldal­vonalnál Jose Mourinhóval - március 7-én, egy nappal a nyolcaddöntő visszavágóinak első négy meccsét követően indul. „A futballról fogok be­szélni az RT-n. Mégis mit gon­doltak, mi mást csinálnék?"- mondta a kétszeres BL- győztes portugál edző a mű­sort hirdető bejátszásban, me­lyet hétfőn tett közzé a Twitter­­oldalán a csatorna. Az 56 éves szakember számára nem lesz ismeretlen a televíziós sze­replés, ugyanis már a tavalyi, oroszországi világbajnokság alatt is dolgozott szakértőként ennél a csatornánál. Rashford, Martial és Lukaku, mellettük pedig Alexis Sánchez és Lingard is képes komoly kihívások elé állítani a PSG védelmét” - részletez­te a 45 éves norvég szakveze­tő. A klub korábbi legendája a felsorolásból Paul Pogbát még ki is felejtette, pedig a bajnok­ságban a tizenegy találatával ő az együttes legeredménye­sebb játékosa. A Manchester United a Premier League ta­belláján a nagy szériájával is csak a negyedik, és kilenc pontra van a dobogótól, ám ebből most nem indulhatnak ki a franciák. Ami a Paris Saint-Germaint illeti, ha nem a földkerekség egyik leggazdagabb klubjá­ról lenne szó, most azt kelle­ne mondanunk, hogy a sze­gény embert még az ág is húzza. A Thomas Tuchel ve­zette párizsi sztárcsapat­nak sokba került, amikor ja­nuár végén a Francia Kupá­ból kiverte a Strasbourgot, mert legnagyobb sztárjának, Neymarnak aláfordult a bo­kája, és a csatár azóta sem hadra fogható. Szombaton az­tán a Bordeaux ellen 1-0-ra megnyert bajnokin jöttek az újabb sorscsapások. Cavani a szünetben már a combját fájlalva sántikált be az öltö­zőbe, számára ezzel véget is ért a meccs, és erősen kér­déses, hogy ma pályára lép­het-e. „Nagy balszerencse ez számunkra, mert nincs má­sodik Cavanink, ahogy máso­dik Neymarunk sem” - bökte ki Tuchel. A találkozón a PSG másik alapembere, Meunier is megsérült, és meglehet, ez még nagyobb veszteség. Nagyon úgy néz ki, hogy ma a védelemre vár igazán nehéz este. Bajnokok Ligája NYOLCADDÖNTŐ, ELSŐ MÉR­KŐZÉSEK: Manchester Uni­­ted-Paris Saint-Germain 21.00 (tv: M4 Sport), AS Roma-FC Porto 21.00 (tv: Spíler 2). A Gyergyószárhegyről indult Becze Tihamér újabb mérföldkőhöz érkezett Beütötte magát a magyar válogatottba A vb-részvétel Becze (balra) következő célja Fotó: Nemzeti Sport JÉGKORONG Becze Tihamér egyedülálló karriert futott be a magyar jégkorongban: úgy lett válogatott, hogy koráb­ban felnőttként már egy má­sik ország - jelesül Románia - legjobbjai között is szere­pelt. A nemzetközi szövetség kemény feltételeket szab an­nak, aki ezt az utat választja, de a gyergyószárhegyi szüle­tésű hokist a szíve és az esze is hazánkba húzta. A decem­beri bemutatkozás után a hét végén Bledben megrendezett négyes tornán megszerezte az első gólját is - beütötte magát a magyar válogatottba.- Gyerekkori álmom vált valóra. Nehéz szavakba ön­teni, mit is jelent nekem ez a gól, csak az tudja átérezni, aki átélte azt, amin keresztülmen­tem - beszélt a fehéroroszok­nak ütött találatáról érdeklő­désünkre a Csíkszereda bal­szélsője. Amivel nem könnyí­tette meg a dolgunkat. Bár a magyar jégkorong-válogatott­ban székelyföldi, felvidéki, sőt tengerentúli születésű játéko­sok egész garmadája pályá­ra lépett már, olyan még nem akadt egy sem, aki korábban másik ország legjobbjai között is kikorcsolyázott. Az alapvetően kanadai in­vázió megakadályozására a nemzetközi szövetség roppant szigorú szabályokat alkotott. „Szimpla” országváltás esetén csupán két évet kell megszakí­tás nélkül lehúzni a fogadó or­szág valamelyik csapatában, ám ha az illető akár csak egy­szer szerepelt a születési hely szerinti ország válogatottjá­ban, akkor a kötelező mora­tórium megduplázódik. Becze Tihamér az első magyar ajkú hokis, aki ezt vállalta, de nem­zetközi példákat sem tudnánk vég nélkül sorolni.- Előtte fociztam, kézilab­dáztam, cselgáncsoztam, ké­sőn, csupán tizenegy évesen kaptam rá a jégkorongra - ele­venítette fel kacskaringós pá­lyafutása kezdetét a 28 éves támadó. - Akkoriban Szárhe­gyen már nem élt a hoki. Édes­apám gondolt egyet, s újraindí­totta a játékot a községben. Csi­náltak természetes jeget, amin én is elkezdtem korcsolyázni. Két osztálytársam bejárt Gyer­­gyószentmiklósra hokizni, s hívtak engem is. Akkor én vol­tam az utolsó a csapatban, de mindenre képes voltam azért, hogy játszhassak. Becze Tihamér tehetsé­ge korán megmutatkozott, s jóbarátjával, kortársával, Bartalis Istvánnal együtt - az édesapáik szintén barátok, sőt egykor padtársak voltak - két év múlva már a magyar fővá­rosban, a Budapest Stars csa­patában pallérozódott.- Nehéz évek voltak. Ví­zummal kellett Magyarorszá­gon tartózkodnom, mert ak­koriban nekünk, székelyföl­di magyaroknak még nem járt állampolgárság, azt csak a 2010-es választások után kérvényeztem és kaptam meg, az elsők között. Ráadá­sul nem csak az ellenfelek, de még a csapattársak szülei is kitartóan és szándékosan románoztak minket - jellem­zi a maga természetes mód­ján a tudathasadásos viszo­nyokat. Felnőve, svédországi kitérővel aztán haza-, helye­sebben a szomszédba, Csík­szeredába igazolt, s 17 éve­sen debütált a román váloga­tottban. Erős, technikás, in­telligens hokis volt már ak­kor is, széles körben ismertté azonban nem a játékának, ha­nem az egyik nyilatkozatának köszönhetően vált. 2011-et írtunk. A magyar és a román válogatott ba­rátságos, sőt inkább testvé­ri mérkőzést játszott egymás­sal Csíkszeredában. A talál­kozó előtt rendhagyó módon eljátszották mindkét ország himnuszát - csak a győzte­sét szokás a meccs után. Ez még hagyján. Ám a hazai já­tékosok is a magyar himnuszt énekelték, s mindezt a román tévé élő, egyenes adásban köz­vetítette. Az eset botrányt ka­vart Romániában, Becze azon­ban nem hátrált meg.- Romániában közellen­séggé váltam akkoriban, négyszáz gyűlölködő kom­­mentet kaptam a Facebook­­oldalamra, a „bozgor” (romá­nul hazátlan, amit alapvetően a magyarokra értenek - a szerk.) volt a legenyhébb sér­tegetés - emlékszik vissza azokra az időkre. De nem tö­rődött ezzel, tudatosan való­sította meg a tervét, amiről már 2011-ben beszélt. 2014- ben lemondta a román válo­gatottságot, Miskolcon, Szé­kesfehérváron, Dunaújváros­ban és Újpesten szerepelt vál­takozva, de kitelt a négy év, amivel teljesítette a feltételt, így nyáron ismét hazatérhe­tett Csíkba. Folyamatosan jól teljesít, évek óta a magyar központú bajnokság (most Erste Liga) meghatározó jégkorongozója, a válogatottságot tehát vélet­lenül sem ajándékba kapta, a következő nagy célért, a világ­­bajnoki szereplésért azonban tovább kell küzdenie. Novák Miklós W W * JEGYZET Az utolsók átka K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu A sereghajtót fogadják, kö­telező nyerniük. Megszo­kott mondat ez a sportúj­ságíróknál, ha nem írtam le az évek során vagy kéttucat­­szőr, akkor egyszer sem. Az edzői mantra ilyen ese­tekben pedig szinte kivétel nélkül a következő: „ezeket a meccseket a legnehezebb megnyerni...”. Hogy miért lenne nehezebb győzni egy ügyetlenebb, gyengébb tár­saság ellen, mint egy bi­valyerős csapattal szem­ben, az jó kérdés, ugyanak­kor tény, nemegyszer elő­fordult, hogy az esélytelen, az utolsó helyezett végül megfricskázta a favoritot. Nyilván megvan ennek is a pszichológiája. Tavaly tavasszal például fél Baranya felhördült, ami­kor a PMFC labdarúgócsa­pata 1-0-ra kikapott Vecsé­­sen. A piros-feketék az élen álltak az NB III. közép cso­portjában, magabiztosan, önbizalommal telve utaz­hattak a tök utolsóhoz - ah­hoz a Vecséshez, amelynek csak egy győzelme volt hu­szonegy meccsből. A pécsi­ek már egy nappal koráb­ban útra keltek, ott aludtak' a környéken, nehogy a bu­szozástól elgémberedett lá­bakkal kelljen pályára lép­niük. Biztosra mentek, na! S ebből lett aztán óriási pofá­ra esés: a hazaiak behúzták a meccset, ami aztán sokba került a PMFC-nek, végül ugyanis épp három ponttal bukta el a bajnokságot. Most hétvégén a PVSK­­Veolia férfi kosarasaival esett meg ugyanez. Az utol­só helyezett TF-et fogad­ta Csirke Ferenc együttese - mindenki úgy volt vele, hogy a Lauber Dezső Sport­­csarnokban, közel kétezer szurkoló előtt ennek a baj­nokinak nem lehet más a végeredménye, mint jelen­tős különbségű hazai győ­zelem. Igen ám, csakhogy a két csapat tökéletesen hoz­ta azokat a jeleket, tünete­ket, amelyek az ilyen csa­tákon sokszor előjönnek. A hazaiak, ahogy illik, el­húztak, aztán a kialaku­ló jelentős előny tudatában elkezdtek kiengedni, köny­­nyelműsködni. Nem úgy koncentráltak már, ahogy kell, nem voltak elég éle­sek. A vendégek pedig meg­érezték a vérszagot, felszív­ták magukat, s egészen az utolsó percekig ott tudtak maradni ellenfelük nyakán, szívták a vérét, nyomás alatt tartották. Szinte törvénysze­rű volt (többen meg is jósol­ták egy perccel a vége előtt): az utolsó pillanatban elen­gedett triplával végül a se­reghajtó megnyerte a mécs­esét. S - ilyen az élet - a győztes kosár természete­sen egy korábbi pécsi játé­kos nevéhez fűződött! A hazaiak edzője, Csir­ke Ferenc mondhatta volna a mérkőzés után: na ugye, hogy ezeket a legnehezebb megnyerni! De nem mond­ta. Szinte szóhoz sem jutott a méregtől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom