Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-10 / 8. szám
2019. JANUÁR 10., CSÜTÖRTÖK KITEKINTŐ g Schmausser Mátyás dédapja emlékét idézte fel A königgrätzi csata után hazatért a vitéz Schmausser Mátyás korábban a Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtárban tartott előadást Fotó: Makovics Kornél Emlékeket idézett a gulyáságyú A fejedelem rátermett feleségéről hallhattak SZEKSZÁRD Tavaly volt háromszázharminc éve, hogy elhunyt Erdély fejedelemasszonya, pontosabban Erdély fejedelmének, I. Apafi Mihálynak a felesége. Bornemissza Annáról van szó, akiről el lehet mondani, hogy hitvesi szerepe ellenére sem maradt férje árnyékában, sőt, komoly befolyással bírt rá. Ezt támasztotta alá az a tegnapi előadás, melyet Szalai Ágnes tartott a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorandusza, a PTE történelem-latin szakot végzett történésze Tolna megyei gyökerekkel rendelkezik: Medinán nőtt fel és Bonyhádon, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban érettségizett. Az 1630 körül született Bornemissza Anna kiváló vezetői erényekről tett tanúbizonyságot, alapvetően a gazdaság területén. Rengeteg időt töltött a fejedelmi udvartartás szervezésével, a gazdálkodás ellenőrzésével, ezt bizonyítják fennmaradt számadáskönyvei is. Gazdasági naplót is vezetett, melybe pontosan bejegyezte a kiadásokat és a bevételeket. Szalai Ágnes arra is felhívta a figyelmet, hogy a szakácsművészet terén is maradandót alkotott: a közönség megkóstolhatta azt a túrópogácsát, valamint a gyümölcscsel töltött, kelt tésztát, ami Bornemissza Anna szakácskönyvének receptje alapján készült. Sz. Á. IU.ll.9lft Szalai Ágnes Fotó: Makovics K., A Bikácsról elszármazott, ma Németországban élő Schmausser Mátyás osztotta meg velünk dédapjáról őrzött történetét. írását szerkesztve közöljük. Munkatársunktól szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu BIKÁCS Az 1980-as évek derekán a bikácsi Lelkészi Hivatalban a családfámat kutattam, és dédapámról - anyai ágon - a következőket olvastam: „Weninger András a 7. huszárezred elővitéze volt”. Nagyanyámtól pedig a következőket hallottam az 1866-os königgrätzi csatáról: dédapám egy nánai (ez idáig sajnos nem tudtam kideríteni, Felső- vagy Alsónánáról van-e szó) baráttal küzdött az ottani nagy veszteségekkel járó harcokban Benedek Lajos táborszernagy főparancsnok vezetése alatt. Barátja ez ütközet következtében megsebesült, és nem tudott lovagolni, ezért egy közeli faluban egy fészerben lepihentek. Dédapám ideiglenesen bekötözte a sérülést, közben megbeszélték, hogy hogyan fognak továbbjutni, mivel a csapattesttől elszakadtak. A nánai katonabarát mindenáron azt akarta, hogy dédapám továbblovagoljon, ő pedig ott marad, mert lóra ülni nem tud már.- András, jó barátom, mondd meg hozzátartozóimnak, én elvesztem - mondta.- Nem niegyek nélküled, hiszen szükséged van segítségre és én a barátod vagyok - válaszolta dédapám.- Menj, csak menj, hadd tudják meg az enyémek, hogy hol vesztem el. Kérlek, lovagolj tovább - jött a felelet. Nehéz szívvel aztán továbblovagolt a bikácsi vitéz. A faluban bujkálva egy zsákutcába keveredett. A szűk utca egy deszkakerítéssel volt elrekesztve. Madár, a hű ló, amely idáig kitűnő szolgálatot tett, most sántított, mivel a bal első lába lövést, illetve szilánkot Dédapa szerette a jó kosztot. Az I. világháború idején a háza előtt, a templom előtti nagy téren déltájban katonák pihentek. A szakács tüzet rakott a gulyáságyú alatt, melyben finom illatú bográcsgulyást főzött. Az ismert illat dédapa orrát is megcsiklandozta. Lelkiismeret-furdalással odaszólt élete párjának: - Légy szíves adj nekem egy edényt, én átmegyek a katonákhoz és kérek egy adag gulyást.- Azt nem teheted meg. És különben az én főztöm nem ízlik neked?- Dehogynem, de amit a katonaságnál a gulyáságyúban főznek, az egyszeri. Dédanya nem vitatkozott tovább. A konyhaszekrényből elővett egy lábost, amelybe két adag is belefért. Az öreg vitéz a hóna alá csapta az edényt és átballagott az utca másik oldalára, ahol a remek étel főtt. A szakács dédapa hóna alatt megpillantotta a lábast, s így szólt: - Nos bácsi, mivel segíthetek?- Röstellem, de egy adag gulyást nagyon megköszönnék. Ez a finom illat régi emlékeket idéz.- Na jöjjön - mondta a szakács, és teli rakta a lábast. kapott. Ép lábbal átsuhant volna az akadályon. De így? Dédapa leszállt a lóról, s megfordította a kerítés előtt és csak két szót szólt: Madár hopp! A jó Madár egy nagyot rúgott s a kerítés deszkái recsegve a másik oldalra repültek. Dédapa újra lóra szállt, és lassan kifelé lovagolt a faluból. Kiérve egy nagy mezőre ért és észrevette, hogy messziről hat-hét porosz vágtatott felé három oldalról. A magyar huszárt bekerítették. Az egyik porosz németül rászólt: leszállni! Dédapám nem reagált a felszólításra. Erre a porosz megismételte a parancsot, de a fogoly még mindig a nyeregben ült. Most egy másik szólt az előzőnek: lődd le! Abban a pillanatban vitézünk leugrott a lóról. Az előző porosz most lágyabb hangon kérdezte: - Látom, magyar huszár vagy, úgy látszik megértettél. Tudsz németül?- Persze, hogy tudok, hiszen németajkú községből származom - felelte dédapám. Az ellenfele most elővette a kulacsát, odanyújtva így szólt: - No, igyál! A fogoly válasza: - Előbb igyál te! A porosz megmutatta két nagy korttyal, hogy a kulacsban lévő pálinka nincs megmérgezve. Most dédapám is meghúzta a kulacsot. így került porosz hadifogságba, ahol hat hosszú hétig sínylődött. Később a sebesült barátja is hazajött, aki szintén a poroszok foglya volt. A két katonabarát ezek után minden évben a búcsú napján, hol Nánán, hol Bikácson találkozott. Ilyenkor a régi nagy harcokat emlegették. Ha a nánai barát novemberben lovaskocsin a családjával a bikácsi búcsúra jött, akkor dédapa háza kapuja előtt megállt, az ülésről felállt, s a kapun beszólt: - András, jó barátom, mondd meg a hozzátartozóimnak, én elvesztem, de most mégis itt vagyok és örülök, hogy újra láthatjuk egymást. A színek világa, az alkotás kitölti az életét TAMÁSI Az idei év első kiállítása nyílt meg tegnap a Tamási Galériában. Takács Nagy Judit, dombóvári alkotó élénk képeivel varázsol vidám hangulatot a borongós téli időben - mondta Haás Mária művelődésszervező. A festő művészet iránti érdeklődése már korán megmutatkozott - szerette az irodalmat, zenét, táncot és persze a festészetet -, hivatásául azonban mégis a pedagógus pályát választotta. Több évtizednyi tanítás után azonban régi alkotási vágya, szépség iránti elkötelezettsége mára kiteljesedhetett a festészetben, és életmódját már ez a tevékenység határozza meg. Autodidakta módon kezdte el képezni magát, festőkurzusokon, alkotótáborokban vett részt, igyekezett minden lehetőséget megragadni a fejlődésre. Kezdetben akril festéssel próbálkozott, de hamar áttért az olajra, a simulékony, selymes anyag megfelelőbb volt számára. Takács Nagy Judit úgy fogalmazott: örül, ha élményeit, érzéseit képei segítségével megoszthatja, s ha mindezek hasonló élményeket váltanak ki másokból is. Szeret elvonulni, csendben alkotni. Alkotásai élénkek, színesek, ez tükrözi legjobban belső világát. A kiállítást Lönhárd Ferenc, a Bárka Művészeti Szalon vezetője nyitotta meg. Az olajfestményekből álló tárlat február 3-ig látogatható. B. L. Takács Nagy Judit az alkotásai előtt Fotó: MW A természet szépségeinek megörökítése és a futás a hobbija Az erdő lelke látszik a képeken Inkább a hölgyek keresnek társat BONYHAD Barcza Rita Betűző fények - betűk és képek kéz a kézben című fotókiállításának adott helyt tegnap a Solymár Imre Városi Könyvtár. A kiállítást Kovács Ferenc festőművész nyitotta meg.- Bankban dolgozom, adminisztrációs területen, a fotózás a hobbim. A képek az Óbányai völgyben készültek, miközben fotóztam, a hangulatokra, a látványra, egy-egy érzésre hagyatkoztam. Sokat kísérleteztem, hogyan mozdítsam be expozíció közben a fényképezőgépet, ugyanis tizedmásodperceken múlik, hogy a fotó jól sikerüljön, ugyanakkor meglegyen az elmosott hatás - mondta lapunknak a Bonyhádon élő Barcza Rita, akinek huszonyegy olyan fotóját állította ki a könyvtár, melyekhez kisebb írásai is születtek. Nem klasszikus értelemben vett természetfotókat készít, szíve szerint úgy fogalmaz, az erdő lelkét fotózza. Vonzzák a fák, különösen mély szeretettel és csodálattal figyeli a faleveleket, éli meg az erdő végtelen békéjét és nyugalmát, ahol gyönyörűen tetten érhető az örök körforgás. Szabadidejében egyébként sokat fut az Óbányai völgyig, de a fotózást és a sportot két önálló tevékenységként kezeli. B. M. Kedvenc témái a fák és a falevelek Fotó: Máté Réka TOLNA MEGYE Nagyjából hatvan-negyven százalékos az arány a nők és férfiak párkeresési szándékát illetően, derült ki az egyik megyei társkereső iroda év végi statisztikájából, melyről Bodó Ágnes irodavezető tájékoztatta lapunkat.- Jellemző a hölgyek részéről, hogy jobban vágynak meghitt, boldog családi életre, mint a férfiak. Ahogy az is, hogy azok a hölgyek, akiknek előző kapcsolatából gyerekei vannak, gyakran azzal a meggyőződéssel élnek, hogy úgysem találnak maguknak párt. Emiatt a társkereső irodához is bátortalanuljelentkeznek, ugyanakkor az sem mindegy a számukra, hogy milyen lesz a leendő választottjuk. A tapasztalatunk azonban az, és ezt mindig elmondjuk nekik is, hogy a férfiak részéről nem akadály a több gyermek sem, hogy párkapcsolatot alakítsanak ki a számukra megfelelő hölggyel - mondta Bodó Ágnes. Az irodavezető elmondta, hogy ugyan Tolna megyében sok az egyedülálló hölgy és férfi, de nem érdemes elkeseredettnek lenniük, ugyanis a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is lehet párt, társat találni, akivel akár életre szóló szövetséget tudnak kötni. B. M.