Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-07 / 5. szám

2019. JANUÁR 7., HÉTFŐ KITEKINTŐ g Rozsdás megyeként őrzi Tolna emlékét Bihari Puhl Levente Bihari Puhl Levente „Levy” festményeiből nyílt kiállí­tás nemrégiben Pakson, a Csengey Dénes Kulturális Központban. A sokáig Siófo­kon, ma már Jánosházán élő művész megyénkhez kötő­dő élményeit, emlékeit, be­nyomásait A rozsdás megye - Festői kirándulásom Tol­nában című írásában osztja meg olvasóinkkal. Munkatársunktól szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu Tolna megyei látogatásom kál­­váriás történettel kezdődött egy borongós, hűvös tavaszi na­pon, 1979. április 7-én. A Szek­­szárdon magasodó Kálvária­dombon találkoztam azzal az akkor még óvónő lánnyal, aki hívásomra feljött oda hozzám, de mivel két hónapig tartó kap­csolatunk után elküldött, öt év­re elhagytam nemcsak Szek­­szárdot, de egész Tolna megyét is. A hölgy Budapestre került, tanító néninek, én pedig visz­­szahúzódtam a Balaton Las Ve­­gasába, Siófokra, hogy aztán 2018-ban a másik rozsdás me­gyébe vigyem családom és fes­tészetem. A szekszárdi hölgy időközben Facebookos társam­má szegődött. Tolna azonban nem múlt el, és Szekszárd is - amely nevé­ben is erotikát sejtetett - új élményeket tartogatott szá­momra, többek között kivá­ló boraival. Abban az időben igazából csak a 65-ös úton va­ló buszozás jelentette a me­gyét, de a Hőgyész utáni emel­kedőről távolban felsejlő Me­csek vonulatai kíváncsivá tet­tek: vajon mit rejt ez a köz­tünk elhúzódó dombos-völ­­gyes táj? A nyolcvanas évek köze­pén ismerkedtünk össze egy závodi családdal, majd a ki­lencvenes években felsőnánai barátaink lettek. Szintén a ki­lencvenes évek elején kezdem járni több művésztársammal az ország kiállítótermeit, s így több apropó is akadt Tolna rej­telmeinek megismerésére és feltárására. A másik rozsdás megyében jóval később néz­tem szét, és így fel is tűnt a két megye közti különbség: míg az egyik tele van völgyek mélyén megbúvó, archaikus falvakkal, addig a másikban még völgyek is alig vannak. Ebben a másikban - melynek nevéből nem nehéz kitalálni, miért rozsdás - egy hölgyben találtam a tolnaiakat is felül­múló völgyeket, aki végül fe­leségem lett. Tolna azonban már a het­venes évek elején is megérin­tett, mivel két fickót is gimná­ziumi padtársammá ültetett, az egyiket Mucsiról, a mási­kat Aparhantról, ki később Siófok első emberévé magaso­dott. Már akkor kíváncsi vol­tam, milyen lehet ez a megye, melynek általam ismert egyik küldötte német, a másik szé­kely vezetéknevű volt - nem is sejtve, hogy sok-sok év múl­va Kakasdon, a faluházban ta­lálkozom majd e két náció test­véri együttesével egy eskü­vőn, majd az utána rendezett pohárhajigálós lakodalmon. A földrajzot mindig is szeret­tem, s bizonyára ez szülte ben­nem a vágyat, hogy felfedjem a rozsda alól Tolna titkait. Hogy miért rozsdás szá­momra ez a megye? Igazából nem is az egész megye, hanem csak az a rusztikus világát szemérmesen őrző, dimbes­­dombos-völgyes vidék, mely talán Tamásinál kezdődik, és a 65-ös út mentén húzódik, a Mecsek felé szélesebben, de mindkét oldalon, egészen a jó kadarkát érlelő, szekszárdi dombhátig. A dombóvári fenn­sík, vagy a simontornyai kele­ti rész már egészen más han­gulatok és topográfiai látvá­nyosságok tárhelye, nem be­szélve a Duna-menti Sárköz­ről, mely azért Bátaszék után visszakanyarodik a dombok világába. Tolna dombjai egé­szen mások, mint az ország többi hasonló képződményei, ez már első látogatásom alkal­mával is feltűnt. Ahogy az em­ber tekintete végignéz a tájon valamelyik magaslatról, szin­te egyenesnek tűnik, de alig indulunk el bármelyik irány­ba - ismét a 65-ösről -, ez a látszólagos fennsík össze-visz­­sza van töredezve, és a mere­dek löszfalakkal körülvett pi­cinyke völgyekben mindenfé­le ősi falvak bujkálnak, ben­nük olyan házakkal, amelyek falairól és oszlopos tornáca­iról is barnásvörösen rozs­dás élményeket áraszt a több száz éves történelem. Annak ellenére, hogy Tolnában is vannak várak, ezek a falvak krumplitermelő, cseresznye­érlelő és rétesillatú békessé­get árasztanak, ahol rozsdás bajszú papák, és rozsdás szok­­nyájú mamókák mosolyognak, vagy morcoskodnak ránk, ha éppen az úton kapirgáló, rozs­dás tyúkjaikat kergeti autónk. Rozsdás szekerek, rozsdás cse­réptetők, rozsdás, öreg téglák, de még a talaj is, ez a sárga lösz is rozsdás lesz ettől az archai­kus világtól, aminek színét a rozsdásan lemenő nap fénye még vörösebbre festi. Nem véletlen, hogy rácso­dálkoztam erre a világra, ahol valóban együtt él magyar, szé­kely és német, s ez utóbbiak dolgos keze által még siófoki spájzunkba is jutott minden­féle disznósajt. Tájképfesté­szetemre is nagy hatást gya­korolt ez a terület, s így történ­hetett meg az a különös eset egy balatoni festővel, hogy ab­ban az időben kevesebb kép készült a Balatonról, mint Tol­náról. Merthogy itt még a táj­ból is a rozsdás múlt leletei bukkannak elő, hol egy kő­híd, hol egy letört orrú Mária, hol óriás kagylókat rejtegető tó formájában. ^.... JpíSiK(«É v>: Cserepekre festette a régi házakat Az ezredforduló táján életem­ben történt változás új, telje­sen egyedi és különleges vilá­got hozott festészetembe. Ek­kor jutottam ugyanis egy 18. századi, öreg kúriaszerű épü­lethez a másik rozsdás me­gyében, melynek rusztikus te­tőcserepei nyitották meg ezt az új távlatot, ábrázolási mó­dot. Ezekre a tetőcserepekre szer­vesen kívánkozott a múlt - fő­képp - népi, archaikus építé­szete, s így a két rozsdás me­gye összefonódott. Az épület­ben talált, szintén 18. száza­di égetett deszkák egészítet­ték ki a cserepeket, az előb­biekre falvakat, az utóbbiak­ra jellegzetes, sokszor omla­dozó, elhagyott házakat fest­ve, s így építészeti és népraj­zi kordokumentumok formájá­ban megőrizve azokat az utó­kor számára - írta Bihari Puhl Levente. A műtermében lévő, közel száz hasonló tolnai témákat ábrázoló kollekció látható. Tetőcserépre kívánkozott a népi építészet, így ez a mórágyi ház is HAJDAN 60 ÉVE Szakcson felavatták a kö­zel 2 millió forint költséggel épí­tett új, korszerű négytantermes iskolát. „A létesítményt a fa­lu népe, a gyerekek nevében Mizerák Sándor iskolaigazgató vette át. A korszerű iskola ren­delkezik saját vízvezetékkel, bi­ológiai, fizikai szertárral.”. 60 ÉVE „Madocsán elhatároz­ták a téesz tagjai, hogy a jó esztendő nyomán a szociális és kulturális alapból egy te­levíziót vásárolnak és szerel­nek fel, az elsőt a településen. A készüléket a téesz nagyter­mében állítják fel, ahova rend­szeresen a termelőszövetkeze­ten kívül lévő dolgozó parasz­tokat is meghívják.” 60 ÉVE „a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat gon­doskodott arról, hogy a bor­ivóknak is legyen kellemes karácsonyi és újévi ajándé­kuk: a Szekszárdi Szabadság Szálló Étterméhez tartozó kis­termet elkülönítették és átala­kították borkimérő helyiség­gé. Meglepően jó borokat hoz­tak forgalomba, és viszonylag az árak is alacsonyak.” 50 ÉVE kötötték a seprűket Du­­naföldváron. „A helyi Alkot­mány Tsz már évek óta ezzel is téli keresethez juttatja tagjait, elsősorban a nőket. A tavasz kezdetéig mintegy 30 000 da­rab seprűt készítenek. Az öt­­varrásos seprűket az ország más megyéiben levő üzemek, bányák, építőipari vállalatok veszik meg.” 50 ÉVE a Szekszárdi Állami Gazdaságban ezer hold nagy­üzemi telepítésű szőlő és 250 holdnyi kajszi- és őszibarack­fa metszését kezdték meg. „A borszőlőkben valamint a csemegeszőlős kertekben és a gyümölcsösökben mintegy kétszázan dolgoztak kedden a fagyos napsütésben, nagyobb­részt lányok és asszonyok.” 50 ÉVE az új esztendőre meg­kapta hóbundáját a híres gemenci vadrezervátum. „Szarvasfalkák nyüzsögnek a vadetető helyek hóabroszos tisztásain. Időközönként fel­tűnik mellettük néhány söté­­tebb folt: vaddisznók habzsol­ják, a figyelő szarvas tehenek­re rá se hederítve, a kiszórt ku­koricát.” 35 ÉVE „a BONY-KS Tolna me­gyei Cipőipari Szövetkezet új, kisegítő épület építését kezd­te meg a régi, elavult épület helyén, amely már nem felelt meg a vele szemben támasz­tott követelményeknek. Az új létesítményben konyha, étke­ző, irodahelyiség és bemuta­tóterem kap majd helyet.” 35 ÉVE „több mint negyven va­dász gyűlt össze a csípős reg­geli hidegben a bátaapáti va­dászház előtt. Szőke István, az Egresmenti Vadásztársa­ság fővadásza és Klausz Bé­la vadászmester vadkárelhá­rító vadászatot szervezett. A lőállásokban várakozó vadá­szok tizenegy disznót lőttek, melyeket késő este szállítot­tak a vadászház elé.” 35 EVE a Szekszárdi Dózsa labdarúgói Siófokon edzőtá­boroztak. Formaggini Károly vezető edző elmondta, hogy „a hangsúly az erő, az alap álló­­képesség megszerzésén van.” 25 ÉVE a nagy esőzés és a hóol­vadás több helyütt gondot oko­zott a megyében. „Dunaföld­­váron, a Duna partján omlott le - nem egy helyen - a lösz­part. A legnagyobb földomlás január 1-én történt. Ekkor egy ház kertjének a végét érte el a földindulás.” 25 ÉVE az Egyesült Államok­ban élő Gárdonyi László zon­goraművész adott újévi hang­versenyt január 1-én Szek­­szárdon, a Művészetek Házá­ban. Szeri Árpád m js* íSSfal.X* ~ SH- ■ í'"M8l ' f A harmincöt évvel ezelőtti, újévi teríték a bátaapáti vadászház előtt Bihari Puhl Levente festményeiből nemrégiben Pakson nyílt kiállítás. Művészeti filozófiája és annak megvalósulása a Levyntgard Fotó: M. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom