Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-25 / 21. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP 2019. JANUÁR 25., PÉNTEK Az áldozatsegítő is lehetett volna áldozat, ha nem figyel Nem tudta, kivel kezd ki János Anna áldozatsegítőként több ilyen esettel is találkozott Fotó: Makovics Kornél Segíti az áldozatokat, védi a terheltek érdekeit Több mint egy kiló marihuánát foglaltak le TOLNÁ MEGYE Szekszárdon, Tol­nán és Fadd-Domboriban is ta­láltak növényi származékot a rendőrök egy keddi házku­tatás során. Tolnán és Szek­szárdon tizenhat tő kannabisz és kábítószer előállítására al­kalmas eszközök is voltak. A szekszárdi ház alagsorában valóságos laboratóriumot lep­leztek le. Voltak ott például lámpák, ventillátorok, daráló és komplett szellőztető rend­szer. A marihuánapalántá­kon kívül találtak szüretelés után levő növényi szárcsonko­kat és gyökérzetet nagy csere­pekben, továbbá a növények termesztéséhez szükséges vegyszereket, tápoldatokat. A rendőrség már korábban indított büntetőeljárást kábító­szer-kereskedelem bűntett el­követésének gyanúja miatt is­meretlen tettes ellen. A történ­tekkel összefüggésben egy 25 éves szekszárdi férfit gyanú­sítottként hallgattak ki kábí­tószer birtoklása miatt. A férfi a bűncselekmény elkövetését elismerte. Arról, hogy az ügy­ben várhatók-e további fejle­mények, a sajtószóvivő a nyo­mozás kezdet^ szakaszában nem kívánt nyilatkozni. 1.1. Eredményes volt a házkutatás Fotó: police.hu Majdnem áldozattá vált a Szekszárdi Áldozatsegítő Iroda vezetője. János Anna szerencsére időben ész­revette, hogy egy különös alak meg akarja szabadí­tani pénzétől. Esete tanul­ság lehet mások számára is: ha nem figyelünk, könnyen ügyfelei lehetünk az áldo­zatsegítő irodának... Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD - Édesanyámat be­hozta a betegszállító a megyei kórházba, az emeleti szak­­rendelésre - kezdte a történe­tet János Anna. - A szakorvos megvizsgálta, előírta a kötele­ző terápiát, és útjára bocsátot­ta. Édesanyám a folyosói pá­don ülve, sógornőmmel együtt várt a betegszállítóra. Közben jómagam is megérkeztem, be­szélgettünk, hogy gyorsabban teljen az idő. A táskáimat, ka­bátommal letakarva, magam elé raktam. A beszélgetés mel­lett nézelődtem, és néha isme­rősöket is üdvözöltem. Hirte­len egy idősebb, érdekes ruhá­zatú asszonyra lettem figyel­mes. Csak sétált a folyosón, és időnként eltünedezett. Az­után előkerült, és váratlanul, minden szó nélkül odaült mel­lénk. Nekem már ez gyanús­nak tűnt, ezért fogtam a hol­mimat, és valamivel odébb, magam mellé húztam. Telt-múlt az idő, tovább be­szélgettünk. Az asszony azt gondolhatta, hogy lanyhult a figyelmem, mert egyszer csak fél szemmel azt vettem észre: óvatosan a kabátom alá nyúlt, és elkezdte húzni a táskám cipzárját, ráadásul már visz­­szafelé. Felé fordultam, és han­gosan rákiabáltam: maga meg mit csinál? Az asszony szem­rebbenés nélkül azt válaszol-János Anna 1959-ben szüle­tett Hőgyészen, sváb és buko­vinai székely család gyerme­keként. Végzettsége számítógép-prog­ramozó, de ezen szakmában nem dolgozott. Elvált, harminchat éves fia Svájcban kertész. A megyei di­abétesz egyesület elnöksé­géről 2017-ben lemondott, ugyanakkor továbbra is a me­gyei polgárőrség koordináto­ra, a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület megyei irodaveze­tője, az állami áidozatsegítő szolgálat önkéntese. Számos elismerés, kitünte­tés birtokosa: megkapta a Pol­gárőr Érdemkereszt arany fo­kozatát, a Pénzügyőrségért Ér­demérmet, Szekszárd város Szomjú-díját, a megyei főkapi­tányságtól is részesült elisme­résben a közlekedésbiztonság terén nyújtott kiváló munkájá­ért. 2016-ban - még az ő ve­zetése alatt - lett a diabétesz egyesület a megye legjobb ci­vil szervezete. Sok éve hatósági tanúként védi a terheltek érdekeit, ügyelve arra, hogy helyszíne­léskor, házkutatáskor minden a törvényes keretek között tör­ténjék. ta, hogy a saját holmiját ren­dezgette. Nem hagytam any­­nyiban, szó szót követett, és még neki állt feljebb. Végül az­tán otthagyott bennünket, an­nak ellenére, hogy próbáltam visszatartani. Kimenekült a kezem közül, ám követtem, és a lépcsőn utolértem. Nagy sze­rencsémre ott volt az egyik biztonsági őr. Megkértem, hogy tartsa vissza az asszonyt, mert a táskámban matatott. A biztonsági őr így is tett, emel­lett hívta a főnökét is. Immár négyen, félrevonulva, megnéz­tük a táskámat. A pénztárcám nyitva volt, de a papírpénzek Azt gondolhatta, hogy lanyhult a figyelmem nem hiányoztak. Az aprókat felmérve nem készítettem lel­tárt, mert elég sok volt belőlük. Más nem hiányzott, mert a te­lefonom és az irataim a kabá­tom zsebében lapultak. A biz­tonsági őrök számon kérték az asszonytól, hogy voltaképpen kit vagy mit keres itt. Monda­nom sem kell, hogy rendelőin­tézeti tartózkodására nem tu­dott elfogadható magyaráza­tot adni, beutalóval vagy ellá­tási lappal nem rendelkezett. Adatai felvételekor valami kü­lönös nevet mondott be, és egy vidéki lakcímet adott meg. Bár ezek az adatok számomra a legkevésbé sem tűntek valós­nak, végül mégis „megnyu­godva” jöttem el a helyszín­ről, már amennyire ezt a hely­zet lehetővé tette. Csak annyit mondtam az asszonynak: most jóval kezdett ki! Áldozatsegítőként több ilyen esettel is találkoztam. Ám azok sajnos nem értek véget ilyen szerencsésen, mint az enyém. Unokája születése jelentette a legnagyobb boldogságot Vincze Bálintnak Nemzetközi sikerek fémjelzik az évet Az ürgék már több pályázaton sikert hoztak Vincze Bálint számára Fotó: TN-archívum PAKS Nemzetközi sikerrel zár­ta az évet Vincze Bálint pak­si természetfotós. Két képét is beválasztották a döntősök kö­zé Franciaország egyik leghí­resebb fotópályázatán, a Mon­­tier-en-der-en, amelyre több mint tízezer pályamű érkezett, ezek közül viszont csak száz került be a legjobbak közé. Ez Vincze Bálint mellett még egy hí­res magyar termé­szetfotósnak, Máté Bencének sikerült. A paksi fotós Ki­­terjesztés című, ürgéket ábrázoló képe a kö­zönségdíjat nyerte el, a másik nominált képe pedig az atom­erőmű területén, a vízkivéte­li műnél készült, ahol a jég­madarak lesként használják a vízállás-leolvasó létrát.- Az ürgék már nem egy pályázaton hoztak sikert szá­momra - tette hozzá. A kis ter­metű állatok ugyanis tavaly a spanyolországi Monthphoto versenyen még a gepárdokat és a más nagyvadakat, illetve eg­zotikus állatokat is maguk mö­gé utasítottak, és kategóriael­sőséget hoztak megörökítőjük­­nek. Egy másik kategóriagyő­zelem is összejött ezen a ver­senyen Vincze Bálintnak, azt a mocsári békák nászát bemuta­tó fotójával érte el. - Meglepő volt számomra ez a siker - mondta a természetfotós, aki további nemzetkö­zi elismerésben is részesült tavaly. Az oroszországi Arany Teknős nemzetkö­zi verseny mikro­kozmosz kategóri­ájában érdemelt második díjat Esti mese című képével. A fotó egy bábjából éppen kikelő óri­ás énekes kabócát ábrázol. Vincze Bálint elmondta, minden díj lökést ad a folyta­táshoz, és a legjobbak közé be­kerülni önmagában is nagy el­ismerés. Az elmúlt évben még­sem ezek, hanem unokája szü­letése jelentette számára a leg­nagyobb boldogságot.- Mivel az atomerőműnél grafikusként, tipográfusként dolgozom, a különböző külső és belső kommunikációs meg­jelenésekért is felelek, de emel­lett a múzeumpedagógiába is bekapcsolódtam, és a Tudomá­nyok Fővárosa program során kiállításom nyílt és előadást is tartottam. De ezen kívül is volt népfőiskolái és egyéb előa­dásom, és több helyen nyílt ki­állításom - sorolta tovább 2018 főbb történéseit Vincze Bálint. A kiemelkedő események kö­zé tartozik, hogy nyáron ma­gyar és orosz fiatalok számára. második alkalommal rendez­tek fotós mesterkurzust a Pak­si Atomerőmű és a Roszener­­goatom szervezésében, ezúttal Magyarországon. Vincze Bá­lint és több barátja, kollégája tartott előadást, amellett, hogy a program elsődleges célja a te­repi munka volt. Jártak a részt­vevők például Pakson a Fü­zes-tavaknál, Cseresznyésben, Óbányán és Németkéren is.- Ezt folytatni szeretnénk, és az idei helyszín Oroszor­szágban lenne, de ezen kívül is vannak ötletek a tarsolyomban, amiket szeretnék megvalósíta­ni - tette hozzá a fotós. H. E. Három kategóriában szavaltak VÁRDOMB A Várdomb-Alsóná­­na Általános Iskola 30. alka­lommal tartotta meg a Weöres Sándor versmondó emlékver­senyét. Három korcsoportban összesen tizenkét iskola hat­vanhárom tanulója szavalt. A gyerekek elsősorban huszadik századi, vagy kortárs magyar költők verseivel neveztek. Helyezettek, I. korcsoport: I. Kovács Lelle Éva (Duna­­földvár), 2. Németh Zsófi Kata (Szekszárdi Babits Mihály Ál­talános Iskola), Kovács Fruzsi­na (Csizmazia Alapítvány), 3. Milom Gergő (Alsónána), Kop­pány Vászoly Mózes (Szent Jó­zsef Iskolaközpont Szekszárd). II. korcsoport: 1. Medveczki .Dóra Bella (Várdomb), 2. Ba­­gyom Zsófia (Mórágy), Nagy Eszter Anna (Szent József, Szekszárd), 3. Dicső Botond (Babits, Szekszárd), Sűrű Já­nos (Dunaföldvár). III. korcso­port: 1. Görcsös Ákos (Szek­szárdi Baka István Általános Iskola), 2. Főglein Liza Kató (Csizmazia Alapítvány), 3. Ko­vács Kinga (Szekszárdi Garay János Általános Iskola). 8. L. A Kiterjesztés című, ürgék­ről szóló képe a közönségdí­jat nyerte el

Next

/
Oldalképek
Tartalom