Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-17 / 14. szám
SPORT 15 2019. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK Szűk merítéssel is tele a háló a rövid pályás gyorskorcsolyázóknál JEGYZET Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu a SHORT TRACK Az Eb-n az éremtábla tetején végző válogatottunk négy aranyat, négy ezüstöt és egy bronzot szerzett, a három világkupaversenyen (Calgary, Salt Lake City, Almati) pedig - ahol indultak a legjobb ázsiaiak és a tengerentúliak is - hét aranyat, két ezüstöt és két bronzot, s férfiváltónk a világcsúcsot is megkaparintotta. Februárban még lesz két világkupa, Drezdában és Torinóban, márciusban pedig Szófiában rendezik a világbajnokságot, amit ilyen előjelek után mindenképpen bizakodva várhatunk. „Az olimpia után újrakeverték a kártyákat, és nálunk is történtek változások, hiszen Knoch Viktor szünetet tart a pályafutásában, Heidum Bernadett abbahagyta a korcsolyázást, és most Keszler Andrea és Kónya Zsófia sincs közöttünk. A lányok hiányát megérezzük, a fiúknál viszont erősen fel vagyunk vértezve, tartjuk magunkat, komolyan vesszük a munkát, mint mindig, ami most ezeket az eredményeket dobta ki” - jegyzi meg szerényen Bánhidi Ákos, a válogatott menedzseredzője. A magyar short tracknek persze már korábban is voltak eredményei, a 2006-os torinói olimpián éppen Knoch sze-Azt nem állíthatjuk biztosan, hogy ha most lenne a téli olimpia, akkor rövid pályás gyorskorcsolyázóink jobban szerepelnének, mint tavaly a történelmi aranyunkat hozó phjongcshangi játékokon, de a világkupa-sorozat eddigi három állomása és a vasárnap véget ért Eb eredményei alapján egyértelműen még előrébb léptek. A sikerekből pedig a hátország is profitál. mélyében 26 év után lett újra pontszerzőnk a téli ötkarikás játékon, 2009-ben női váltónk Eb-t nyert, 2015-ben pedig Liu Shaolin Sándor 500 méteren megszerezte az első vb-címünket - hogy csak a mérföldköveket említsük. Az már 2017-ben eldőlt, hogy a fővárosi Istvánmezőn Nemzeti Korcsolyázó Központ épül, s ha elkészül - az első kapavágás még várat magára -, borítékolható a nagy nyüzsgés. „Az nem is kérdés, hogy egyre több gyerek jelentkezik korcsolyázni - mondja Bánhidi. - Az MTK-nál, ahol szakosztályvezető vagyok, állandóan azon kell törnöm a fejemet, hogyan biztosítsak nekik több jégfelületet. Az olimpia után érezhetően megnőtt az érdeklődés a short track iránt, irántunk, de azon azért meglepődtem, amikor egy általam nem is ismert úriembertől kaptam egy olyan pólót, amelyen rajta volt az eddigi összes magyar olimpiai bajnok neve.” Liu Shaolin Sándornak, Liu Shaoangnak, Burján Csabának és Knoch Viktornak nem volt könnyű felkerülnie erre a pólóra. Bánhidi Ákos is megemlíti, hogy amíg nálunk jelenleg 120 igazolt short trackversenyző van, Kanadában tízezrek űzik a sportágat, és ott már a 2010-es vancouveri olimpia idején 3600 fedett jégpálya állt a rendelkezésükre. Az Európa-bajnokság mindenesetre megmutatta, hogy a szőkébb merítésből is sorra kerülnek felszínre a tehetségeink. A tartalékosán is bronzérmes váltónkból (Jászapáti Petra, Bácskai Sára, Knoch Marta, Somogyi Barbara) a 16 éves Somogyi az Eb legfiatalabb versenyzője volt. „A 2014-ben, Szocsiban rendezett olimpiáról már vannak emlékeim, a phjoncshangit pedig természetesen végigkövettem. A felnőttkeretben azonban csak fél éve vagyok, előtte a Liu testvéreket sem ismertem személyesen, a 2017-es, budapesti világkupán még autogramot kértem tőlük. Furcsa volt, hogy most az Eb-n többen már tőlem kértek, egy kisfiúnak a pólójára kellett aláírnom a hasán” - árulja el mosolyogva a Jászberényből indult lány, bizonysággal szolgálva arra, hogy vidéken is akadnak fellegváraink. A Liu fivérek pedig tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy nem csak érmekkel segíthetik a sportágat. „Mindenkinek példát szeretnénk mutatni, hogy kemény munkával nagy eredményeket lehet elérni. A fiatalabb generáció különösen kedvel bennünket, és érezzük, hogy nem csak azok néznek fel ránk, akik korcsolyáznak. Még vannak, akik azt hiszik, ikrek vagyunk, pedig Shaolin két és fél évvel idősebb nálam, és időnként össze is kevernek bennünket, de egyre ritkábban” - mondja mosolyogva a 20 éves Liu Shaoang. Lassan azért elképzelhetetlen lesz, hogy ilyesmi előforduljon. MW Komolyan veszik a munkát. Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Krueger Cole és Burján Csaba ünnepük az Eb-győzelmet Fotó: MTI tempót Tovább fokozták Csernoviczkí Éva több mint ezer dzsúdós között tréningezett Mittersillben Visszazökkenni a régi kerékvágásba CSELGÁNCS Az élbolyban maradni - ez a célja Csernoviczkí Évának, aki szerint jelentősen átalakult a 48 kilogrammosok mezőnye. Január végén Tel-Avivban, Grand Prixversenyen szerepel először a 2019-es idényben olimpiai bronzérmes dzsúdósunk, aki az elmúlt szezon végét családi haláleset miatt (nagybátyját veszítette el) háttérbe vonulva töltötte, nem indult el a kantoni mastersversenyen sem, amely az olimpiai kvalifikáció szempontjából sok pontot hozhatott volna. A 2019-es esztendőre a felkészülést körülbelül két héttel ezelőtt kezdte el, így kérdéses, mit tesz majd le az asztalra az izraeli versenyen. „Egy-egy versenyre általában hat hetet készülünk, így meglehet, ebből a szempontból korai lesz a tel-avivi rajt, de szeretnék visszazökkenni a régi kerékvágásba, érzel-Kellenek a pontok Fotó: NS mileg és fizikailag is meg kell erősödnöm a következő idényre - mondja Csernoviczkí Éva, aki a minap tért haza Mitersillből, ahol a magyar válogatott több tagjával közösen részt vett a hagyományos nemzetközi edzőtáborban. A mitersilli tábor az egyik legrégebbi és legjobban keresett összetartás, Európából eljön mindenki, de a világ más pontjáról, Ázsiából, Afrikából és Dél-Amerikából is érkeznek versenyzők. „Az én szempontomból azért is hasznosak ezek a nemzetközi edzőtáborok, mert itthon nem találok minőségi edzőpartnert, olykor az 52 kilogrammban szereplő Pupp Rékával készülök együtt, de ezt nem mindig tudjuk megoldani. Mitersillben több mint ezer dzsúdós gyűlt össze, annyian voltunk, hogy délelőtt és délután is három edzésidőpontot jelöltek meg a szervezők, hogy kényelmesen elférjünk. Az osztrák edzőtábort pontosan a sokadalomért és a sokszínűségéért szeretik annyira a versenyzők. Nagyon jól lehet itt dolgozni, remek edzőpartnerekkel találkozunk, akikkel jól meg lehet alapozni az idény eleji felkészülést” - folytatta Csernoviczkí Éva, aki ezekben a táborokban teljes képet kaphat a nemzetközi mezőnyről, amely az ő súlycsoportjában egyre nagyobb és erősebb. „Több nemzetben is roppant erősek az első és másodvonalbeli versenyzők, a koreaiak közül ketten is vannak, akik esélyesek Tokió szempontjából, az oroszok három dzsúdóst futtatnak, a japánok és brazilok is több versenyzővel vannak jelen, és akkor még nem említettem az ukránok 18 éves tehetségét, a világranglista-vezető Darja Bilodidot, a szerb Milica Nikolicot vagy a koszovói Distria Krasniqit, aki 52 kilogrammból fogyott ebbe a súlycsoportba. Tel-Avivban példának okáért a világranglista legjobb húsz versenyzőjének a háromnegyede ott lesz, így biztosan kemény csaták várnak rám” - magyarázta a versenyző, aki, ha jól sikerül neki az izraeli verseny, februárban csak a düsseldorfi Grand Slam-viadalon indul, ellenkező esetben ott lesz a párizsi nagy nemzetközi tornán is, a Bercyben. Mert kellenek a pontok, a jó eredmények még akkor is, ha a kvalifikációs sorozat ötvenszázalékos részét jól zárta. „Biztosra még nem mehetek, a százszázalékos szakaszban is kellenek a jó eredmények. Az első rész jól sikerült, májustól ezek a pontok feleződnek, és jöhet az újabb szakasz, amelyben szintén öt plusz egy verseny eredményét számítják be. A lényeg, hogy a sok pontot adó versenyeken jól szerepeljek, és akkor már útközben Tokió felé csak egykét kisebb versenyt kell beiktatni.” Lipiczky Ágnes/NS Exatlon Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu Lerágtam a tíz körmömet a Magyarország-Argentína férfikézilabdá-világbajnoki mérkőzés alatt - miközben a nagyobbik lányom a távirányítót-szorongatva alig várta, hogy véget érjen a meccs, s csatornát váltson. Kezdődött az Exatlon. Flogy az mi? Vetélkedés két csapat, a „Bajnokok” és a „Kihívók” között, amit a letűnt időkben akadályversenynek neveztek volna. Persze mindez a modern kor követelményeinek megfelelően kissé túldramatizálva, egyfajta valóságshow-ként tálalva, hiszen nem valamelyik budapesti tornatermet rendezték be, a játék Dominikán zajlik heteken át. Elmerenghetnénk a kiválasztás szempontjain is, miért éppen azok alkotják a csapatokat, akik, és egyik-másik valóban neves, alkalmasint olimpiai bajnok sportolónk miért vállalt szerepet ebben a bohóckodásban. Mégse várják tőlem, hogy nyers, sőt vitriolos tévékritikát fogalmazzak. A játékban ugyanis nem az érvényesül, aki intrikál, hazudik, aki közönséges, aki megtéveszti a nézőket, hanem az, aki gyorsabb, erősebb és ügyesebb. Méghozzá egyenlő feltételek mellett. S ez a sport lényege. A magyar sportpreferencia olimpiaközpontú, és ez helyénvaló, szeretjük, tiszteljük a tradíciókat, a versenyzők és a szurkolók is otthonosan érzik magukat a letisztult szabályrendszerű sportágakban, s persze sikeresek, eredményesek vagyunk. Ám ha százötven évvel ezelőtt megkérdeztek volna egy jókötésű, a mozgásgazdag életmódot kedvelő embert, mit szólna ahhoz, ha a kenyereskosarat felerősítenék a falra, s azon múlna a falu (az ország!) boldogsága, hogy ki tud abba többször belehajítani egy méretes nemezgolyót, bizony elcsodálkozott volna. Nehéz lenne megmondani - leszámítva persze az ókori görögöktől örökölt versenyszámokat -, miért éppen az ismert mozgásformák váltak ezrek, milliók által kedvelt, ismert sportágakká. Ismeretes, hogy az újkori olimpiák hajnalán bizarr próbákban (például akadályúszás) és „népi” játékokban (kötélhúzás) is osztottak érmeket. Minden változik körülöttünk, miért lenne kivétel a sport? Nem is az. Ennek csalhatatlan jeleként vált olimpiai sportággá a fal-, helyesebben sportmászás, a gördeszkázás és a hullámlovaglás. Az Exatlon persze szándékát tekintve mégiscsak tévéshow, de ennek komolyabb, keményebb változata, a spartan race, amelynek már kiforrott szabályai vannak, az én szememben legalább annyira sport, mint, mondjuk, a 3000 méteres akadályfutás. Szóval nem kell félnünk, két kézilabdameccs közötti szünetben nyugodtan az Exatlonra kapcsolhatunk.
