Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-16 / 13. szám

12. INTERJÚ 2019. JANUAR 16., SZERDA Szekszárdi honfitársunk rálépett egy puffogó viperára, de megúszta a kalandot Papa Andrash Afrika mélyén veti a bő termést hozó magot KENYA Fekete-Afrika legmé­lyén vagyunk, a keleti és kö­zépső rész esőerdőkkel és szavannákkal szabdalt vi­dékén. Itt él és dolgozik Do­­monyai András vidékfejlesz­tési szakember, aki szek­szárdi honfitársunk. Papa Andrash, ahogyan ezen a vi­déken nagy tisztelettel ne­vezik, olyan magokat és pa­lántákat ültet, melyek bő­séges termést hozhatnak, a szó szoros és átvitt értelmé­ben egyaránt. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu- Mindent összeadva, mennyi ideje él már a trópusi Afriká­ban és mely országokban járt?- Tavaly ősszel kezdtem a hatodik évemet itt, elsősor­ban Kenya a bázis, de jár­tam Tanzániában, Etiópiá­ban, Zambiában, és dolgoz­tam Kongóban is - válaszolta Domonyai András. - Elsősor­ban ehető növények termesz­tési és felhasználási kutatá­sával, gasztrobotanikai mun­kával foglalkozom, de ez mos­tanra kibővült egyrészt a ha­tékony és környezetbarát ter­mesztés minden lehetséges szempontjával, másrészt af­rikai magyar agrártervezetek menedzselésével, segítésével.- Mennyire számít egy fehér, európai ember célpontnak a vi­lág ezen táján? Ha más nem, pénzt kérve azért már épp ele­gen zaklatták?- Országonként rendkívül különböző a társadalmi tanult minta abban az értelemben, hogy bőrszín alapján van-e, avagy mennyire van megkü­lönböztetés, odafigyelés. Álta­lában mindenhol létezik egy­fajta kedvező megítélés, szem­lélet a fehér emberrel kapcso­latban. A „fehér” sok helyen elsősorban a jelentős életszín­vonalbeli különbséget jelenti. Ez azon alapul, hogy az itt élő vagy ide látogató „fehér” em­berek nyugati szinten mér­ve is jó életkörülmények kö­zött élnek. Nagy megdöbbe­nést, hitetlenkedést szokott kiváltani, amikor európai haj­léktalanokról vagy egyszerű, itt is alacsony státuszú mun­kát végző európai emberek­ről mutatok cikkeket a helyi­eknek. A kulturális különbsé­gek megismertetése, a kölcsö­nös tájékoztatás is fontos ré­sze a munkánknak.- Ha az emberekkel nem is volt különösebb baja, miután sokat dolgozik terepen, volt-e „állati” kalandja, átélte-e ízeltlábúak, skorpiók, pókok, hangyák, szú­nyogok, legyek támadását?- Mondhatni szabály, hogy minden Afrika-utazónak kell, hogy legyen kígyós sztori­ja! Két éve egy szunyókáló puffogó viperára sikerült rá­lépnem, de egy hazai, minősé­gi túrafelszerelésekkel foglal­kozó vállalkozástól éppen ak­kor kaptam egy bakancsot ki­Igazi őserdőt alkot itt a bambusz, amely igen sokoldalúan felhasználható alapanyag próbálásra. Ez a lábbeli men­tett meg a komolyabb sérülés­től. Skorpió mindenhol látha­tó, a szúnyog elég gyakori, fő­leg Kongóban, hangyabolyba pedig terepen dolgozva sok­szor beleléptem. De még itt vagyok, szóval a szívzakatolá­son kívül nem esett nagyobb bajom.- Egyébként láthatunk tere­pen valahol igazi afrikai nagy­vadakat, avagy azok immár a rezervátumokba szorultak vissza?- A trópusi állatvilág, ben­ne a nagyvadakkal, teljesen a mindennapok része. A Nai­­robi-Mombasa autóút mellett zebrák legelnek, a tanzán ha­tár felé menő autópályán zsi­ráf megy át, a főváros külső kerületeiben néha az orosz­lán lefekszik az út közepére. Konfliktus ritkán van ezek­ben a helyzetekben, a szor­gos fényképezésen és a Ke­nyai Vadvédelmi Hivatal ér­tesítésén kívül más nem szo­kott történni. A nemzeti par­kok élővilága pedig páratlan, a Kenya és Tanzánia közöt­ti nagy vándorláskor valóban milliószám vonulnak a legkü­lönbözőbb patás és nem patás állatok a végtelen szavannán.- Eddigi tapasztalatai sze­rint mi lesz a sor­sa az afrikai trópu­si növény- és állat­világnak? A hírek alapján úgy tűnik, hogy idő kérdése, és kivágják az ösz­­szes fát, megeszik az utolsó antilo­pot is...- Rendkívül nehéz kérdés. Ám mi történt az elmúlt két­ezer évben az európai növény- és élővilággal, mire ilyen ren­dezett és magas életszínvo­nalat alakított ki a „nyugati” ember? Pontosan tudjuk a vá­laszt. Az afrikai népesség ért­hető módon szintén egyre ma­gasabb és jobb életszínvonalat követel magának. Ez ősi embe­ri igény. Egyébként, legalább­is Kenyában, mintha vegyes, már a környezetvédelmet, természettel történő együtt­élést szem előtt tartó megol­dások lennének az egyébként nagyon gyors gazdasági fejlő­dést támogató, elemző tervek homlokterében.- Képes lesz-e a trópusi Afrikában a mezőgazdasá­gi termelés lépést tartani a népes­ségrobbanással? A hírek ugyancsak azt sugallják, hogy nem, és környezeti katasztró­fa fenyeget.- Szintén egy összetett, ne­hezen elemezhető folyamat­ról van szó. Az egyre hatéko­nyabb termelési megoldások elterjedése, a globális, világ­piaci folyamatok hatása miatt Afrikában is egyre több em-A szenvedé­lyes afrikai lét múlhatatlan szerelmet vált ki a földrész iránt A nairobi magasföld egyik különleges fűszerfarmján Beküldött fotók Az első magyar vetőanyag-kísérlet a nairobi magasföldön Megerősödött a magyar jelenlét Az 1974-ben Szekszárdon szü­letett Domonyai András elis­meréssel gondol a magyar gazdasági élet azon szereplő­ire, akik vele együtt utaztak a kenyai közös munkákra. A mag szárba szökkent: hat év után a Viziterv Export Kft. Ke­nya vízgazdasági munkáját, il­letve az Abimato fejlesztőinek afrikai jelenlétét segíti. De ma­gyar vetőanyag-kutatóintézet­tel és a gombatermesztés ha­tékonyságát kutató startuppal is remek együttműködés ala­kított ki. A Magyar-Afrikai Állandó Gaz­dasági és Innovációs Kutató­­intézet és Co-offlce, a Tele­ki Intézet - Mombasa, a Te­leki Sámuel afrikai magyar mintafarmrendszer és a Tor­­day Emil Iroda - Kinshasa ma­gyar klímavédelmi, agrár és in­novációs központ koncepciójá­nak kidolgozója. bér fog hozzájutni elfogadha­tó minőségű és mennyiségű élelemhez. Ebből következően egyre magasabb lesz a várha­tó életkor, és egyre több gyer­mek születik. A végtelen sze­génységből kitörési utat látó falusi népességet a környezet­­tudatos megoldások - érthető­en - nem fogják érdekelni. De ismét hadd hivatkozzam Ke­nyára, ez a hirtelen, villám­gyors fejlődést bejáró ország, amint a népességét „normá­lis” élelmezési szintre tud­ta hozni, ezt követően szem előtt tartotta a környezettu­datos megoldásokat. Nem vé­letlen, hogy az ENSZ Környe­zetvédelmi Igazgatóságának is Kenyában van a székhe­lye. De például Kongóban is a példa nélküli természet meg­óvásának propagálásával, az ECO jellegű megoldások meg­ismertetésével együtt kezd­tük el agrárfejlesztési mun­kánkat.- Domonyai András Afrikában először is európainak számít. Volt-e része meglepetésben, találkozott-e Magyarországot megjárt, netalán Tolna megyé­ben is megfordult afrikai em­berrel?- A megismert kollégák né­melyike mint egykori magyar­­országi egyetemista, annak idején megfordult Tolna, Ba­ranya közelében. Itt, azaz Ke­nyában, vegyes kapcsolatban élő magyar - egyébként kivá­lóan főző, a tengerparton kis magyar vacsoraesteket tartó- ismerős is járt már család­jával a környéken. Illetve egé­szen meglepő helyeken, Kins­­hasában vagy Nairobiban is futottam már össze szekszár­di, távoli ismerőssel.- A legnagyobb közösségi por­tálon látható bejegyzéseit át­tekintve érződik, hogy minden gond ellenére az a bizonyos el­lenállhatatlan Afrika vonzerő, amiről például Széchenyi Zsig­­mond ír műveiben, Önt is meg­érintette. Milyen következmé­nye lesz mindennek...?- Néha egészen lehetetlen helyzetek alakulnak ki, ame­lyeket bizonyos tényezők - a kulturális különbségek, a hatalmas gazdasági és fizi­kai távolság, a kölcsönös in­formációhiány - még jobban össze tudnak zavarni. Sok­szor nem feltétlenül egysze­rű az együttműködés az ide irányuló külkereskedelmet most tanuló, a térséget csak hírből ismerő magyar kollé­gákkal, illetve az európai ha­tékonyságközpontú gondolko­dást, a szavakat, tevékenysé­geket, folyamatokat máshogy értelmező, azokat idegennek megélő afrikaikkal. De ez az ittlét, a vállalt munka része. Őszebb is vagyok valamivel, mint amikor kijöttem... De a velünk élő ősi kultúrákkal való találkozás lehetősége, a kemény, őszinte és szenvedé­lyes afrikai lét, a környezet és a mindennapok tényleg múl­hatatlan szerelmet váltanak ki a földrész iránt. Azt várom, és ennek több jele mutatko­zik, hogy az a magyar ittlét, amit képviselek, egyre több hírt, ismeretet, kapcsolatot éleszt és erősít. Ezzel Kelet- Afrika közelebb kerül, egyre barátságosabb terület lesz az otthoniak számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom