Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-10 / 8. szám
SPORT 15 2019. JANUÁR 10., CSÜTÖRTÖK Bese Barnabás a Le Havre csapatával megcélozza a feljutást Megszokta és megszerette Bese Barnabás a harmadik idényét kezdte meg a francia másodosztályban szereplő Le Havre labdarúgócsapatában. A 24 éves válogatott védő remekül érzi magát a nagy célokat kitűző együttesben. Borbola Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Igaz, hogy kis túlzással szilveszterkor két tűzijáték között is a labdarúgásra kellett fókuszálnia?- Igen, december harmincadikén már az öltözőben üldögéltünk. A megszokottnál korábban kezdtük a felkészülést, mert az év eleje finoman fogalmazva is sűrű, tíz nap alatt négy mérkőzést játszunk.- Ráadásul az első két ütközet nem akármilyen, a sorsolás szeszélye folytán a Francia Kupában és a Ligakupában is a Bordeaux ellen lépnek pályára.- Méghozzá három nap különbséggel. így hozta a sors. Szerencsére az első akadályt sikerrel vettük, a nagyobbik kupasorozatban idegenben győztük le a Bordeaux-t, amely előtte tíz mérkőzésen nem kapott ki, pedig játszott többek között a Paris. Saint- Germainnel is. Jó lenne ismét nyerni. Az esztendő első kilencven perce számomra is jól sikerült, az 1-0-ra megnyert találkozón gólpasszt adtam, és a védekezést is megoldottam.- Ezek szerint sikerült kipihennie magát az ünnepek alatt?- Igen. A karácsonyt odahaza, Magyarországon töltöttem családi körben. Jó volt otthon lenni, hiszen év közben alig van lehetőségem a rokonaimmal találkozni. Jó esetben a válogatott mérkőzések miatti szünetben tudunk összefutni egy-két órára, most viszont napokat tölthettünk együtt. Szellemileg és erőnlétileg is sikerült feltöltődnöm, huszonkilencedikén azonban már a repülőn ültem, utaztam vissza Franciaországba.- Ez a harmadik idénye a Le Havre együttesében. Megszokta odakint?- Megszoktam, sőt mondhatom, meg is szerettem. A barátnőmmel közösen költöztünk ki, így az első napokban sem voltam magányos, nem éreztem, hogy egyedül kell minden nehézséggel megküzdenem. Immár hét éve, hogy együtt vagyunk, mindenben támogat. Azóta is ugyanabban a lakásban lakunk, amit annak idején, ideérkezésünkkor kinéztünk magunknak. Nagyon jól érezzük magunkat, az edzőpálya sincs messze, harminc perc alatt az öltözőben vagyok.- Hogyan képzeljük el egy átlagos hétköznapját?- Általában délelőtt tréningezünk, így már a reggeli is közös a csapattal. Az edzés után együtt ebédelünk, azt követően mehet mindenki az útjára. Reggel autóba pattanok, mire beérek az öltözőbe, már teljesen a futballra áll át az agyam, onnantól csakis a labdára fókuszálok. Kedf'Jrlóssm Úgy érzi, fejlődött az állóképessége és rutinosabb is lett Fotó: AFP denként van két foglalkozásunk, beálltam erre a ritmusra. Igaz, volt időm megszokni, hiszen érkezésem óta ez a bevett heti program.- Miben fejlődött odakint a legtöbbet?- Nehéz kérdés. Talán mindenben, taktikailag, állóképességben, no meg rutint is felszedtem. Miután meglehetősen magas vagyok, nem úgy érkeztem ide, hogy azonnal izmot akarnak rám pakolni. Szép fokozatosan jött rám az izom, az elmúlt években sokat erősödtem.- Igaz, hogy bár fél távnál csupán a tabella tizedik helyén állnak, a feljutásról álmodnak?- Abszolút! Sajnos az ősz nem sikerült jól, ám szerencsénkre sok mérkőzés van még hátra a bajnokságból. A klub vezetői ezúttal is a feljutást tűzték ki célul a csapat elé, és mi, játékosok a hátrány ellenére sem adjuk fel a harcot. Az egész tavasz előttünk áll, nem szakadtunk le annyira a riválisoktól, hogy lehetetlen lenne utolérni őket. Az öltözőben sokat beszélgetünk erről a társakkal.- Milyen nyelven szólal meg?- Megy már olyan jól a francia, hogy bátran megszólaljak. Nem azt mondom, hogy hibátlanul beszélek, de a kommunikációval nincs problémám. A francia nyelv nagyon szép, de legalább olyan nehéz is. Mindenesetre ezzel az akadállyal is megküzdök. Ricciardo megszerzésével újra topkaliberű versenyzője lesz a Renault-nak Most már csak a végső szikra kell Egy olyan klasszis, mint Dániel Ricciardo, kikényszerítheti a jó teljesítményt a Renault-nál Fotó: AFP FORMULA-1 Sokakat meglepett a Renault pesszimizmusa, amikor a franciák a 2016-os gyári visszatérésükkor leszögezték, hogy ötéves távlatban gondolkodtak a sikereket illetően. Mára bebizonyosodott, hogy az építkezési folyamatot valóban nem lehet sürgetni. Az enstone-i istálló nagy lendülettel vetette bele magát a szakemberbrigád toborzásába, az erőforrás fejlesztésébe, a modern infrastruktúra kialakításába, és bár a munka gyümölcse még nem érett be, legalább az első biztató jelek látszanak. Az egyik ezek közül, hogy 2018-ban a konstruktőri tabella negyedik helyének elérésével a középmezőny legjobb csapatává léptek elő, fejlődésük pedig hozzájuk vonzott egy igazi sztárpilótát, Daniel Ricciardót, aki a Red Bulinak fordított hátat a kedvükért. Az ausztrál klasszis bizalma azért is jelenthet sokat a Renault-nak, mert bár előző csapatánál épp a franciák hajtóegységének folyamatos nyűgjei miatt esett ki számolatlanul, az enstone-iak jövőbeli tervei meggyőzték a váltásról. Az istállónak a kétszeres világbajnok Fernando Alonso 2009-es szereplése óta nem volt olyan kvalitású versenyzője, mint a hétszeres futamgyőztes Ricciardo, érkezése így minden munkatársnak óriási motivációt ad. „Daniel leigazolása fantasztikus hírnek számított, a gyárban dolgozók reakciója pedig káprázatos volt - mondta az Autósportnak a Renault csapatfőnöke, Cyril Abiteboul. - Számítottam az örömükre, de amit tapasztaltam, az minden várakozásomat felülmúlta. Csodálatos pillanat volt, arra emlékeztetett, amikor a csapat két világbajnoki címet nyert Fernando Alonsóval. Noha visszatérésünk óta még nem nyertünk semmit, tényleg úgy érezzük, hogy a helyes úton járunk.” A csapatfőnök szerint azért is lesz jó hatással az istállóra Ricciardo, mert topversenyzőként - pozitív értelemben - kikényszeríti a jó teljesítményt minden munkatársból. Űj versenyzője garantálja, hogy mindenki minden helyzetben odateszi magát: „Kötelességünknek érezzük olyan motort és autót építeni, amely méltó Daniel képességeihez. Nem akarok frusztrációt és csalódottságot látni a szemében a következő két évben. Nem akarok úgy érezni, ahogy a McLarennél éreztek az elmúlt néhány idényben Fernando miatt.” Ahogy Abiteboul is utalt rá, Ricciardo csapatváltása valóban kockázattal jár, és egyelőre senki sem tudhatja, jól döntött-e. Amikor Lewis Hamilton hasonló helyzetben az akkor vergődő Mercedest választotta, a brit végül megütötte a főnyereményt, ám amikor Alonso szavazott bizalmat a McLaren-Hondának a Ferrari helyett, az a spanyol Fl-es pályafutása végét hozta el. Ha a radikális, 2021-es szabályváltozások után a Renault gyári csapathoz méltón felér a csúcsra, Ricciardo „hamiltoni” státusba kerül, ám ha végül a Red Bull-Honda kerül fölénybe, egész életében bánhatja majd a döntését. Abiteboul mindenesetre leszögezte, őszinte volt, amikor vázolta a versenyzőnek csapata helyzetét: „Világosan elmondtam neki, ha egy tökéletesen felépített szervezetnél szeretne dolgozni, amelynél kizárólag a vezetésre kell koncentrálnia, akkor máshol kell keresgélnie. Folyamatosan fejlődünk, az építkezési munkának ő is fontos része lesz. Rengeteg munkát fektettünk az istállóba, már csak a végső szikra kell - szerintem élvezni fogja a kihívást.” Zsoldos Barna/NS JEGYZET Utolsó pillanat K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu A nagy feladatokhoz rendszerint őt választották. Amikor néhány másodperccel a meccs vége előtt égett a ház, egy vagy akár két ponttal az ellenfél vezetett, s gyakorlatilag nem volt másra idő, mint egy passzra és néhány pattintásra a labdával, becsukott szemmel is megmondtuk volna, hogy Fegyverneky Zsófia emeli majd rá az utolsót. A tőle megszokott elegáns tempóval. S lehetett bármennyire feszült a légkör, a labda rendszerint a gyűrűben landolt - romba döntve pécsi, győri, diósgyőri álmokat. A Sopron nyert, Fegyverneky pedig a tőle megszokott szerénységgel fogadta a gratulációkat. Azt, hogy Stephen Curry, vagy éppen James Harden mennyire szerény srác, nem tudom, nincs szerencsém ismerni az urakat. De kész szerencse, hogy a közvetítéseknek hála én is részese lehetek azoknak a csodáknak, amiket véghezvisznek az NBA-meccseken: a Golden State és a Houston sztárja ugyanolyan angyali nyugalommal és lazasággal áll bele egy utolsó másodperces triplába közel a felezővonalhoz, mint a fentebb emlegetett soproni klasszis, abszolút nem izgatja őket, hogy ketten is lógnak a nyakukon, hogy nem éppen ideális a dobóhelyzet... Eldobják, hogy aztán bumm, robbanjon a csarnok! Robbant kedden este az ELTE BEAC Újbuda otthonában is - csak persze sokkal kisebbet szólt, de azért elért a hangja Pécsig és Kozármislenyig. Az esti bajnoki öt perccel a vége előtt lefutottnak tűnt. Vezettek a Balogh Judit (hajaj, annak idején tőle is milyen dolgokat láttunk, iszonyú jó keze volt!) által irányított hazaiak, a 36. percben 52-39 volt az állás, egy fityinget sem tettem volna a PINJCK-Pécsi 424 sikerére. Elúszott a hajó, gondoltam, gyakorlatilag pontot is tettem a tudósítás végére, megvolt már a cím is, hátradőltem, már csak a dudaszóra vártam. Az nem is maradt el, csak éppen addig hátralévő időben csodát tettek a vendégek. Visszakapaszkodtak a semmiből, majd pedig az utolsó támadásukból, az utolsó másodpercben megtalálták azt az embert, akinek nem remeg a keze: Szűcs Réka beleállt a triplába, bevágta, hogy aztán együtt örülhessen a társaival. Ha van győzelem, ami nagyot lendíthet egy csapat szekerén, ami önbizalmat és erőt adhat a folytatásra, akkor ez az volt. És persze mi, sportszeretők, szurkolók, sportújságírók is az ilyen meccsekre szoktunk emlékezni, nem azokra, amelyek már húsz perccel a vége előtt eldőltek. Nem volt mit tenni, a dudaszó után ismét belecsaptam a húrokba, és egy új, remek sportélmény hatása alatt jókedvűen átfogalmaztam a tudósítást.
