Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-09 / 7. szám

1 2019. JANUÁR 9., SZERDA Lina Csang lehet a második külföldiként hazánkban az Év Edzője Gyémántcsiszoló Kínából Lina Csang olimpiai bajnokot faragott a vele szoros kötelékben lévő Liu testvérekből Fotó: MOKSZ Szinte fiainak tekinti az olimpiai bajnok rövid pályás gyorskorcsolyaváltó testvér­párját, pedig tizenkét éve, amikor először találkoztak, nem ment könnyen az ösz­­szecsiszolódás. Lina Csang egy olyan sportágban nevelt magyar olimpiai bajnokokat, amelyről idehaza húsz éve még nem is nagyon tudták, mi fán terem. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu SHORT TRACK Nem lenne példa nélküli, ha február 14-én, az Év Sportolója Gálán, a Nem­zeti Színház világot jelentő deszkáin egy olyan szakem­ber venné át az év edzőjének járó díjat, aki nem Magyaror­szágon látta meg a napvilágot, és jelenleg sem magyar állam­polgár. Hiszen az elmúlt öt esz­tendőből négyszer az amerikai Shane Tusup (Hosszú Katin­ka edzője) érdemelte ki a tró­feát, csakhogy ő most olyany­­nyira nem jön szóba, hogy azt sem tudjuk, hol van, mit csi­nál. (Valószínűleg Kaliforniá­ban, és semmit.) Az esélyes hölgyről, Liná­­ról - polgári nevén Csang Ma dől el Ahogy azt korábban a Mar gyár Idők jelezte, Liu Shaolin Sándor részvétele kétséges a pénteken kezdődő dordrechti Európa-bajnokságon. Hét­fő reggel, az elutazás előt­ti utolsó hazai edzésen Sanyi jobb bokája megsérült, így az olimpiai bajnok nem is tudott elutazni a csapattal Hollan­diába. A tegnapi orvosi vizs­gálat bokaszalag-húzódást állapított meg, ma lesz még egy teszt, és annak eredmé­nyétől függ, hogy Liu Shaolin holnap társai után utazhat-e az Eb-re. Csingről, világszerte hasz­nált angolos átírással Zhang Jingról - pontosan tudjuk, hogy merre jár (a hollandiai Dordrechtben, a rövid pá­lyás gyorskorcsolyázók pénte­ken kezdődő Európa-bajnok­­ságán) és mit csinál (az utol­só simításokat végzi olim­piai bajnok tanítványai, Liu Shaoang és társai formába ho­zásán). Magáról a 44 éves, csi­nos hölgyről nem tud túl so­kat a közvélemény, minden­esetre jóval kevesebbet, mint az - adott esetben jóval kevés­bé sikeres - többi honi sztár­edzőről. Pedig ha Tusupról bátran elmondhattuk, hogy ő faragta a világ többször is hi­vatalosan megválasztott leg­jobb úszónőjét Hosszú Katin­kából, akkor ez még inkább igaz Lina és két imádott tanít­ványa, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang esetében. „Az én történetem - már legalábbis az a része, amely a magyar sportrajongókat érde­kelheti - 12 éve kezdődött - vág bele Lina. - 2007 február­jában Budapesten rendezték a világkupát, amelyen a kí­nai csapat is részt vett, de nél­külem, mert én akkor a szü­lővárosomban, a Csilin tarto­mánybeli Csangcsunban dol­goztam. Pesten történt, hogy egy Magyarországon élő kí­nai üzletember megszólítot­ta a kínai csápat vezetőjét, és megkérdezte, volna-e le­hetőség arra, hogy a három gyermekéből klasszis short trackest faragjanak. A három gyerek közül a legidősebb, Sa­nyi tizenegy éves volt akkor, Adó - vagyis hát Liu Shaoang - nyolc, a kishúguk pedig még csak másfél. A szövetségünk­ben fontolóra vették Liu Si-lin úr kérését, és azt mondták, ha meg akarja valósítani az ál­mát, akkor adja be a gyerekeit hozzám. És a papa ki is hoz­ta Csangcsunba a két srácot...” Aki azt hiszi, hogy csiszolat­lan gyémántokat kapott Lina a kezei közé, az nagyobbat nem is tévedhetne. „Épphogy elkezdték a gyors­korcsolyázást a fiúk, és sem­mi sem utalt arra, hogy tizen­egy évvel később olimpiai baj­nok lesz belőlük. Viccesek vol­tak, meg nem mondtam volna, hogy sportolnak, fura módon a kisebbik testvér, Ádó izomza­­ta emlékeztetett még valame­lyest sportolóéra, míg Sanyi kimondottan puha, plöttyedt kisfiú volt. Ha valaki azt mondja, hogy már másfél éve korcsolyázik, kinevetem az il­letőt. Ránézésre hasonlítanak egymásra, mégis teljesen kü­lönböző a habitusuk. Befogad­tam őket, és elkezdtük a kő­kemény kiképzést. Szokatlan volt nekik, nem is vették fel könnyen a tempót, de nem volt más választásuk.” Mivel a „bázis” roppant ala­csonyan volt, látványos ered­ményt hozott az első, tizenöt hónapos kurzus. Lina Csang keze alatt megtáltosodtak a fiúk. „Sanyi 58 másodpercet tu­dott 500 méteren, amikor be­toppantak hozzám, és ami­kor egy év és három hónap múlva hazament, 47 másod­percet mértem neki, ami or­szágos csúcs volt. Ugyaneny­­nyi idő alatt Ádó 66-ról 51 má­sodpercre faragta le az egyé­ni rekordját. Egyébként még annyit hadd mondjak el, hogy alig tudtak kínaiul, hiszen ak­kor még együtt volt a család, és otthon magyarul beszéltek. Amikor újabb 15 hónap múlva visszatértek Csangcsunba, ad­digra a szülők különváltak.” Akkor már hasítottak a jé­gen a srácok, és amikor 2010- ben harmadszor is kint jártak Linánál, Sanyi már 42 másod­percnél járt 500-on. Abban az évben, 2010-ben járt Lina elő­ször Magyarországon, 2012- ben pedig - egyelőre úgy tű­nik - lányával és édesanyjá­val végleg letelepedett Buda­pesten, egy ugrásra a Magyar Országos Korcsolyázó Szövet­ség zuglói épületétől. Élete az­óta a szövetség-gyakorló jég­­csarnok-lakás „Bermuda-há­­romszögben” zajlik. „Addigra roppant szoros kö­telék alakult ki hármunk kö­zött, pedig kezdetben két tel­jes hónapra volt szükségük Sanyiéknak, hogy felvegyék a kínai ritmust. Szerencsés keverék a két fiú; a munka­morált, a fanatikus munkabí­rást az apjuktól kapták, a bo­hém természetüket, a tréfás habitusukat pedig az édes­anyjuktól. Azt hiszem, a két nemzetkarakterből a legjobb vonásokat sikerült megörö­kölniük. Ha más nem, hát a phjongcshangi olimpiai baj­noki cím - amit Burján Csa­bával és Knoch Viktorral kö­zösen érdemeltek ki - erre a bizonyság.” A piranhaklubnak számító Ferrari lecserélte a sokat szidott csapatfőnökét Maurizio Arrivabene, arrivederci! Az előd és az utód, Maurizio Arrivabene és Mattia Binotto Fotó: AFP FORMüLA-1 Hétfőn biztossá vált, amit hónapok óta plety­káltak a boxutcában: Maurizio Arrivabene távozik a Ferrari csapatfőnöki székéből. A hírről először tényként beszámoló La Gazzetta dello Sport délelőtti beszámolója után egyre többen vették át az értesülést, így az istálló esté­re kénytelen volt megerősíteni a váltás tényét, ami az elmúlt hónapok eseményeit követően nem is érte különösebben vá­ratlanul az Fl-világot. A koráb­bi elnök, Sergio Marchionne már a 2017-es idény után is elküldte volna Arrivabenét, ám akkor jobb megoldás híján adott neki egy utolsó esélyt. A Ferrari első embere aztán idén is kilátásba helyezte, hogy sikertelen bajnoki hadjá­rat elején leváltja a csapatfőnö­köt, júliusi halála után viszont felerősödtek a hatalmi harcok az istállón belül. A technikai igazgató, Mattia Binotto korábban sem szimpa­tizált Arrivabenével, tavaly vi­szont már teljesen ellehetetle­­nedett a kapcsolatuk, ami a csapatot is nagyon megosz­totta. A futamok helyszínein nem lehetett nem észreven­ni, hogy a technikai szakem­berek külön klikket alkotnak a főnökség többi tagjától elha­tárolódva. Az autó remek tel­jesítménye és a csapatvezetés­beli hibák egyaránt Binotto helyzetét erősítették, akinek aduász volt a kezében, hogy más istállók is elkezdtek ér­deklődni iránta. Bár Arrivabene a közös Phi­lip Morris-os múlt miatt élvez­te az új vezérigazgató, Louis Camilleri bizalmát, az utolsó szó mégiscsak az elnöké, és úgy tűnik, John Elkann min­den tekintetben a Marchionne által kijelölt úton akar halad­ni. Ez már Kimi Räikkönen menesztéséből is kiderült, és most a csapatfőnök elbocsátá­sával is tulajdonképpen az elő­ző elnök akaratát teljesíti. Per­sze az is lehet, hogy kedvező pozícióját kihasználva Binotto egyszerűen ultimátumot adott a Ferrari vezetőségének: ha a jelenlegi felállás marad, ő megy. A maranellóiak fellen­dülése márpedig egyértel­műen az általa vezetett tech­nikai brigádnak köszönhető, így távozása teljes káoszhoz vezetett volna - így tehát neki adták a csapatfőnöki pozíciót. Arrivabene négyéves mun­káját nehéz egyértelműen megítélni, mert bár a világbaj­noki címek hiánya felfogható nyilvánvaló kudarcként, a ve­zérpilóta Sebastian Vettel so­rozatos hibái aligha írhatók az ő számlájára. Fernando Alonso még az előző vezetőség alatt tá­vozott a csapattól, más, szaba­don elérhető topversenyző pe­dig regnálása alatt nem volt a piacon. Sokan úgy vélik, Lewis Hamilton talán már 2017-ben is vb-címig jutott volna a Fer­­rarival, 2018-ban meg pláne, és két bajnoki trófeával már Arrivabene munkássága is tel­jesen más fényben ragyogna. Az Fl-et ugyanakkor nemhi­ába nevezik piranhaklubnak, ahol olykor a véletlennek, a szerencsének vagy a kiszámít­hatatlan eseményeknek is dön­tő szerepük van emberi sorsok alakulásában. Arrivabene is többek között emiatt hasalt el. Zsoldos Barna/NS SPORT 15 JEGYZET Emberként, a földön járva Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Görbe állt, guggolt, mosoly­gott, szelfizett, dedikált. Görbe melegített a meccs elején, kapura dobott a szü­netben, kedves volt a lefú­jást követően. Görbe egy percet sem játszott a sereg­hajtó ellen, de a legkedvel­tebb játékos címét így is „el­nyerte”. Igaz, Görbicz Anita (mert róla van szó), éppen eleget tett már a győri csapatért, a magyar válogatottért, a kézilabda sportágért, hogy ünnepelt sztár legyen pá­lyára lépés nélkül is. Noha kis hazánkban a sztárság fogalmával Illendő óvato­san bánni, a győriek irányí­tójával szemben a csillag ki­fejezés egyáltalán nem túl­zó. A világbajnoki ezüst- és bronzérem, az Eb-n szerzett harmadik helyezések, vagy éppen önmagában a világ legjobb kézilabdázónőjét megillető cím (2005-ben) önmagában elegendő ah­hoz, hogy klasszisról lehes­sen beszélni. Az ETO ikonja pályafutásának csúcsán túl­jutva is úgy áll a csapathoz, ahogy azt csak a legnagyob­bak szokták. Tisztában van vele, hogy a nagy feladato­kat már nem neki kell meg­oldania, a fontos döntéseket mások hozzák, a terhet az if­jabbak cipelik. Ifjú, egyetemista lányok alkotják az Eszterházy SC csapatát, amely gárda az NB I újoncaként talán na­gyobb eseményként élte meg a győriek elleni bajnoki meccset, mint a karácsonyt. Az örömünnephez úgy já­rultak hozzá az egriek, hogy valóban meglepetést okoz­tak a Bajnokok Ligája-cím­­védő gárdának. Az első fél­idő bátor, önfeledt hazai já­tékának eredményeként a világ elitjében meghatározó szerepet betöltő NB I-es éllo­vas csak a 24. percben fordí­totta a maga javára az állást. A tizenöt gólos vendégsiker a papírformát igazolta, még­is, aki bármilyen formában részese lehetett az egysze­ri alkalomnak, az a kedven­cek közé helyezi az emlé­kek között. Az értéktáras felső szinthez pedig az já­rult hozzá jelentősen, hogy a légiósokkal teli Győr min­den tekintetben nélkülözte a sztárallűröket. Ehhez nem volt másra szükség, csupán annyira, hogy a zöld-fehérek enged­ték szerettetni magukat. Em­berként viselkedtek, és így viseltettek irántuk is. A „föl­dön maradva” a játéktér szol­gált a vegyes zóna hely­színeként, ahol kedvükre fotózkodhattak Anne Mette Hansennel és társaival azok a szerencsések, akiknek ju­tott jegy a meccsre. A szlogen ismerős: a kö­zönséget ki kell szolgálni. Ez megtörtént a meccsen és utána is. Nem kétséges, hogy újabb hívek csatlakoz­tak a sportághoz. Görbe este volt, amelynek végén a mérkőzés vesztese is egyenes derékkal közle­kedhetett. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom