Tolnai Népújság, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)

2018-12-20 / 295. szám

SPORT 19 2018. DECEMBER 20., CSÜTÖRTÖK HAWKERS HAWKERS Í>J EUROPEAN SPORTS MEDIA | HARCA KERS I EUROPEAN SPORTS Mepi'A\ ★ ESTRELLA DÄMM MARCA Lionel Messi öt Aranycipőjével a barcelonai díjátadón. Egyetlenegy játékos sem volt még ennyiszer Európa legjobb góllövője HAWKERS ESTRELLA OAMM i EUROPEAN SPORTS MEDIA I AiRCJ^i HAWKERS Fotó: AFP A Barcelona argentin klasszisa újra futballtörténelmet írt Messi ötödik Aranycipője Lionel Messi egyedülálló módon ötödik alkalommal vehette át a legjobb euró­pai góllövőnek járó Arany­cipőt. A Barcelona klasszi­sa 34 bajnoki góllal, és en­nek megfelelően 68 pont­tal lett első. Mohamed Szalah (Liverpool) végzett a második helyen 32 góllal, míg a harmadik Harry Kane (Tottenham) lett 30-cal. Smahulya Ádám (Barcelona) szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Az első meglepe­tés akkor ért bennünket, ami­kor Barcelona utcain sétálgat­va a legkevésbé sem repre­zentatív közvélemény-kutatá­sunkból kiderült: nagyjából tíz járókelőből három tudta, hogy néhány óra múlva Arany­cipő-díjátadó lesz a városban. Közülük az egyik úriember is csak azért, mert nemrég hal­lotta a rádióban, amelyet sé­ta közben hallgatott, de ment­ségére legyen mondva, hogy még a vezető sportnapilapok is alig írtak az eseményről. A főszponzor Marca is csak egy kis keretes anyagot szánt neki, igaz, többen megerősítet­ték, hogy szerdán már minden ezzel lesz tele, és természete­sen a televízió is élőben közve­títette az ünnepséget. Lionel Messi futballtörténel­met írt, ő az első játékos, aki immár az ötödik Aranycipő­jét vehette át, miután az elő­ző szezonban 34 gólt szerzett a spanyol bajnokságban, akár­csak a 2009-2010-es idény­ben, amikor először kapta meg a legjobb európai góllövőnek járó elismerést. Mindkét alka­lommal 68 pontot szerzett, mi­vel a legerősebb bajnokságok kettes szorzóval számítanak, elvégre mégiscsak könnyebb a máltai ligában harminc gólt szerezni, mint a La Ligában. A kisebb publicitásnak vél­hetően az is az oka, hogy az Aranylabdával ellentétben itt nincs meglepetés, hónapok­kal ezelőtt kialakult a végső sorrend, ugyanakkor bizonyos szempontból az Aranycipő jó­val értékesebbnek tekinthető. Mert míg az Aranylabda eseté­ben az újságírók valamelyest szubjektív szavazata dönt, ad­dig itt biztosan a legjobb vagy ha úgy tetszik, a leggólerősebb támadó veheti át a trófeát. Ezt hangsúlyozta Juan Ignacio Gallardo, a Marca fő­­szerkesztője is a díjátadó előt­ti beszédében, amelyet az ün­nepelt az első sor közepén a rá jellemző alázattal, mosolyog­va, már-már kissé megilletőd­­ve hallgatott. A közönség ámu­lattal nézte a kivetítőn az ar­gentin támadó korábbi góljai közül a legszebbeket. Mert a körülbelül félórás ünnepsé­gen felelevenítették a koráb­bi négy idényt is (2009-10, 2011-12, 2012-13, 2016-17) amikor szintén elhódította az Aranycipőt. A korábbi trófeá­kat az alapítványával együtt­működő barcelonai gyermek­­gyógyászati központból meg­hívott négy gyerek helyezte el az üvegasztálon, miközben stí­lusosan egyesével, piros fény­ben kezdett pompázni a játé­kos nevének egy-egy betűje. Az elsötétített teremben már égett az M, az E, a második S és az I betű, a középső S elé pe­dig már természetesen a díját­adó főszereplője helyezte oda a legújabb, ötödik Aranycipő­jét. Majd pedig a tőle megszo­kott szerénységgel mondott néhány mondatot. „Amikor futballozni kezdtem, nem is álmodtam arról, hogy ennyi mindent elérek, az ál­mom az volt, hogy profi és sike­res labdarúgó legyek - mondta Lionel Messi. - A világ legjobb csapatában játszom, a világ leg­jobb játékosaival, s ez mindent könnyebbé tesz, rengeteget se­gített abban, hogy elnyerjem ezeket a díjakat” Még ejtett néhány szót a Lyon elleni, februárban esedé­kes BL-nyolcaddöntőről, majd elsietett, és éppen olyan gyor­san tűnt el, ahogyan a pályán rázza le magáról a védőket. A kézilabda Eb-n tündöklő Háfra Noémi példaképei egyben az ellenfelei is Jó, hogy nem mazsorett-táncos lett Háfra Noémi berobbant a nemzetközi elitbe, szeretne olimpián játszani és BL-t nyerni Fotó: MTI KÉZILABDA Háfra Noémi berob­bant a nemzetközi elitbe. Ta­valy még csak belekóstolt a vb légkörébe, idén nyáron juni­or világbajnok lett, már húzó­embere volt az Eb-n hetedik helyen végzett magyar válo­gatottnak, és bekerült a torna álomcsapatába. Szoros volt a befutó. Háfra Noémi tizenegy éves lehe­tett, amikor délelőtt egy mazsorettverseny eredmény­­hirdetésére várt az édesanyjá­val, aki siettette, nehogy lekés­­se a délutáni kézilabdamecs­­csét. Ekkor bukott ki egy őszin­te vallomás a szőke kislányból: „Anya, én kézilabdázó szeret­nék lenni!” Azóta felpörögtek az esemé­nyek. Háfra Noémi kinőtte a maglódi csapatot, a Ferencvá­ros hívására nem tudott nemet mondani; a kapcsolat minősé­gét mi sem jelzi jobban, mint hogy októberben a zöld-fehé­rek 2021-ig szóló szerződést kötöttek vele. Kim Rasmussen szövetségi kapitány már tavaly felfedezte „Nonit”, kivitte a né­metországi vb-re, hadd szokja a felnőttek társaságát. „Papíron sokkal erősebb, tapasztaltabb csapatunk volt, mint az idei Eb-n, mégsem jöt­tek az eredmények. Idén az Eb előtt három kiválóan védeke­ző csapat ellen játszottunk a Möbelringen-kupán, és min­den meccsünket elveszítet­tük, de megéreztük, hogy le­het esélyünk a legjobbak el­len” - mondja. Ha addig nem is, Háfra nevét az Európa-bajnokság középdöntőjében megismer­te a mezőny. Amikor igazán kellett, akkor bezúdította a labdát, a győztes gólt a né­metek kapujába. „A társaim­nak köszönhetem, hogy ilyen szép helyzetet teremtettek ne­kem. Én csak felugrottam és lőttem. Eszembe jutott, hogy a bajnokság utolsó fordulójá­ban a Vác ellen is enyém volt az utolsó lövés. Talpról pró­bálkoztam, de blokkolták a kísérletet. A németek ellen felugrottam, és úgy lőttem. Az meg sikerült.” A húszéves játékosnak erről a saját tetoválása jutott az eszé­be. Négy éve nehezen találta a helyét a nagyok között a Fradi felnőttöltözőjében, ekkor került fel a bal alkarjára: „Nincs kegye­lem, nincs fájdalom, nincs meg­alkuvás” - az egyik kedvenc filmjéből (A karate kölyök) szár­mazik az idézet. Ha éppen csüg­gedni talál a pályán vagy azon kívül, akkor elég csak ránéznie. A fradista fiatal szerényen vesz tudomást a legújabb si­kereiről. „Nem is értem, miért kerültem be az Eb All Star csa­patába; rengeteg hibával ját­szottam, egyáltalán nem vol­tam magammal megelégedve” - magyarázkodik. A maglódi balátlövő önkritikus, lelki­zés alkat, leginkább édesany­ja véleményére ad, aki a leg­több magyar bajnoki meccsen a helyszínen nézi a gyermekét, a nagyobbik lányát. „Amikor elbizonytalano­dom, akkor kinézek anyura a lelátón, belőle merítek erőt. Amikor megszületett a húgom, és őt tologatta a babakocsiban, mindig sírtam, hogy csak ve­lem foglalkozzon. Egyébként Lucából is kézilabdázó lett, ve­lünk edz, de az ifiknél vagy az NB Il-es csapatban játszik. Balszélső a posztja, tudja jól, hogy válogatott játékosok van­nak előtte a sorban, de igyek­szik ellesni tőlük a trükköket. Nem féltem őt.” Saját magát továbbra sem helyezi magas polcra. A példa­képei, Cristina Neagu, Eduarda Amorim, Görbicz Anita ellen szokott játszani, nagyon tiszte­li Kovacsics Anikót. Háfra Noé­mi szerénységénél már csak a sikeréhsége nagyobb. Olim­pián akar játszani, a Fradival magyar bajnok és kupagyőz­tes szeretne lenni, valamint Bajnokok Ligáját nyerni. Talán jobb, hogy nem a ma­­zsorettet választotta. Szilágyi László Hosszú úton Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Hosszú Katinka 100, 200 és 400 vegyesen, vala­mint 200 pillangón is győ­zött a múlt héten a kínai Hangcsouban rendezett rövid pályás úszó-világ­bajnokságon, ahol előbb a vb legjobb női úszójának, majd az év legjobb úszónő­jének járó díjat is neki ítél­ték oda. Utóbbit 2014, 2015 és 2016 után negyedszer. Az első három trófeát még abban az időszakban ve­hette át, amikor élete pár­ja, Shane Tusup volt egyben az edzője is, a legfrissebb, a negyedik azonban azt bi­zonyítja, hogy nem Hosszú- Tusup-korszak volt, hanem idestova egy évtizede, a 2009-es római vb-aranya óta, Hosszú-korszak van. Annyi különbséggel, hogy már nem az „írón Lady” halmozza az érmeket, ha­nem ismét „Katka”, az úszó-világhódító útjára Ba­járól elindult dél-alföldi sportoló. Tisztelni és mél­tányolni mindkettőjüket egyformán lehetett, ked­velni, úszópalánták elé kö­vetendő példaként állítani az eredeti énjét visszavett Katinkát könnyebb. Látszólag persze nem ez a lényeg, hiszen a legran­gosabb viadalokon nem ki­váló emberek, hanem extra klasszis sportolók győznek. Csakhogy Hosszú már min­dent megnyert, ráadásul mindent sokszor. Úszóként már nincs neki feljebb. Nyá­ri sikere a glasgow-i Eb-n, 200 vegyesen Tusup és a ré­gi vasfizikum nélkül ma­ga volt a küzdés és a dac, a „csak azért is megmutatom” diadala - nem a bajnok, in­kább az ember hősies erőfe­szítése de ne feledjük, az úszás mérhető sportág. És az idei 2:10.17 mellé össze­vetésként oda kell illeszte­nünk a 2015-ös, 2:06.12-es kazanyi világcsúcsot, a riói 2:06.58-at, a 2017-es buda­pesti vb-ről pedig a kerek 2:07.00-t. Ezért a jogos el­ismerés mellett okkal ve­tődik fel: meddig és mi­lyen sikerrel lehet a mos­tani alapállásból, majd túl a harmincon is úszni? Vá­laszként az időpontot és az eredményt ötvözve, remél­hetőleg a 2020-as tokiói olimpiai éremig. Amit - szí­nétől függetlenül - komoly bravúrnak tartanék. (A 25 méteres versenyeket most hagyjuk, ez a műfaj szinte még mindig megfelel a kis­pályás focinak.) Ám miközben az úszói életmű már fokozhatatlan, a szárazföldön még számos tartomány meghódításra vár. Tusup által rászabott jelmezét levetve, Amerikát és az olimpiai, vb- és Eb­dobogó tetejét is többször megjárva, a régi edzésel­méletet és különféle rekor­dokat hetente megdöntve, újra haza- és magára talál­va, Hosszú Katinka további útja elrendeltetett. Az Iron Ladyé, ha még lé­tezne, a végéhez közeled­ne; Katkáé bármikor új és másféle csúcsokra vezető irányt vehet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom