Tolnai Népújság, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)

2018-12-01 / 279. szám

2018. DECEMBER 1., SZOMBAT SPORT 15 A Chelsea ellen nyerni kell, de nincs a saját kezükben a sorsuk A Vidi játékosai még nem tettek le a továbbjutásról Küzdöttek a Vidi játékosai (világos mezben), de jobban játszott a BATE Boriszov az Európa-liga mérkőzésen Fotó: Szabó Miklós Ahogy a minszki repülőtér várójában tegnap hajnali fél kettő tájban az egyik fe­hérvári vezető megjegyez­te, szűk két óra leforgása alatt a Mol Vidi FC tovább­jutás-közeli helyzetből már­­már reménytelen szituáci­óba manőverezte magát a BATE Boriszovtól elszenve­dett 2-0-ás vereséggel. Egy­szerű a képlet a labdarúgó Európa-liga L csoportjában, a december 13-i utolsó for­duló előtt: a Vidi sorsa már nincs a saját kezében. Ch. Gáli András (Boriszov) szerkesztoseg@medlaworks.hu LABDARÚGÁS A mérkőzést kö­vetően a boriszovi stadion ve­gyes zónájában valameny­­nyi magyar játékos a komoly esély elszalasztása felett ke­sergett, ugyanakkor - és ez dicséretes - egyikük sem fog­ta a borzalmas körülmények­re a vereséget. Kovács István, aki csereként szállt be a hajrá­ban, így értékelt: „Elkerülhető gólokat kaptunk, az elsőt egy pontrúgás, a másodikat egy kontratámadás után. Be kell ismernünk, nagy esélyt sza­lasztottunk el a továbbjutás bebiztosítására, de jobban ját­szott a Boriszov, megérdemel­te a győzelmet. A Chelsea el­len december 13-án mindent bele kell adnunk, és meg kell ragadnunk az utolsó lehetősé­get. Rossz úton járnánk, ha a külső körülményekben keres­nénk a kifogásokat, ezek hoz­zátartoznak a futballhoz, még ha ezen az estén tényleg ext­rém feltételek között játszot­tunk is. Biztos, hogy az el­lenfél jobban alkalmazkodott KOSÁRLABDA Ivkovics Sztojan résén volt. A magyar férfiko­­sárlabda-válogatott szövetsé­gi kapitánya kiszúrta, hogy a FIBA ellenőre beült a meccs utáni sajtótájékoztatójára, és ezért jól fésült mondatokban elpufogtatott néhány közhe­lyet, az igazi mondandóját pe­dig megtartotta későbbre, ami­kor nekünk, magyar újság­íróknak nyilatkozott az eszé­ki sportcsarnok folyosóján, és akkor így kisebb kockázata le­hetett a retorziónak: „Kicsik vagyunk az álmaink megvalósításához, ami nem azt jelenti, hogy nincsen hi­tünk. Rossz érzések maradtak bennünk, mert próbáltunk a kosárlabdára koncentrálni, de embertelen volt, amit a srá­coknak ki kellett bírniuk.” Kicsik vagyunk - értsd: nincs akkora tekintélyünk, hogy fontos mérkőzéseken a játékvezetők egyformának lássanak minket olyan kosár­labda nagyhatalmakkal, mint ezekhez, de nem mondanám, hogy ezen múlt a mérkőzés.” Kovácsik Ádám kapus befe­jező mondatában benne volt a lényeg: korai még temetni a Vidít. „Nagyon nehéz mérkő­zés lesz a december 13-i, de azt mondom, mindenki alá­írta volna a legelején, hogy­ha a csoportkor utolsó fordu­lójában még matematikai esé­lyünk van a továbbjutásra. Persze óriási bravúr kellene hozzá, és még győzelem ese­tén sem biztos a kvalifikáci­ónk, de van sanszunk. Miért ne álmodnánk tovább?” Juhász Roland, a csapat - Huszti Szabolccsal együtt -adott esetben Horvátország. Vb-selejtezőt veszítettünk el 74-69-re Eszéken, a vereség lépéshátrányt jelent a csoport­legrutinosabb tagja sem ka­pitulált még. „A Chelsea nem­csak a csoportunknak, hanem az egész Európa-ligának a fa­­voritja, de mégis meg kell pró­bálnunk legyőzni az angolo­kat. A BATE elleni mérkőzés miatt csalódott vagyok. A má­sodik félidő elején elszalasz­tottunk egy fordulópontot, egy kicsit elkezdtünk futbal­lozni, de ahogy az ellenfél ka­pujától 25 méterre értünk, el­fogyott a tudomány, nem sike­rült helyzetet kialakítanunk. A BATE a legjobb negyed­óráját a két meccs alapján a mostani meccs elején pro­dukálta, nagy kár, hogy ak­ban, az pedig, nagyon is bosz­­szantó, hogy nyerhető mécs­esén kapott ki a csapat két ok­ból is. Ebből az egyik az, hogy kor kaptuk az első gólt, ami­kor már rendeztük a sorain­kat. A hideg engem nem za­vart, kesztyű nélkül, rövid uj­júban futballoztam, de a csa­paton éreztem, hogy az elején kicsit merev volt. Sokszor fel­értünk a BATE kapuja elé, saj­nos az utolsó passzok, lövé­sek nem sikerültek. A BATE- nek ugyanolyan rossz volt a pálya, mint nekünk. Pontot kell szerezni a Chelsea ellen, másképp nincs esély. Nem tenném múlt időbe az egé­szet, mert megvan még a le­hetőségünk. Természetesen a Chelsea ellen a legnehezebb lesz, de nincs más sanszunk.” vezetői hármas a személyi hi­báknál más mércével ítélke­zett a két oldalon, a hazai já­tékosok több védelmet kaptak tőlük, mint a magyarok, amit idegileg is nehéz elviselni, ma­ga a kapitány, majd a harma­dik negyedben Keller Ákos is technikait kapott reklamálás miatt - mindkettő jogos volt, a reklamálás és a büntetés is. A másik ok a csapatnak a megszokottnál gyengébb játé­ka volt. A játékosok dicsére­tére válik, hogy bár megvolt a véleményük a játékvezetés­ről, elsősorban magukban ke­resték a hibát, és sajnos akadt mit találniuk... Keller Ákos például szinte ostorozta ma­gát, mert nem kaparintott meg kulcsfontosságú lepattanókat, haragudott magára a techni­kai miatt, a teljesítményét nul­lának nevezte, Perl Zoltán pe­dig elismerte, hogy amikor végre felzárkóztunk a horvá­­tok nyakába, és akár fordíthat-Alekszandr Hieb, a Barcelo­nát és az Arsenalt is megjárt 37 éves BATE-klasszis kiváló angolsággal összegzett: „Meg­érdemeltük a győzelmet, úgy érzem, több gólszerzési lehe­tőségünk volt, kompakt csapat benyomását keltettük, nem adtunk helyzeteket a Vidinek. Az időjárás nem volt kellemes, a pálya talaja sem, de mindkét csapatnak ugyanolyan volt. Ki lesz a második továbbjutó a csoportból? Nem tudom, de az biztos, hogy még mindhárom csapat reménykedhet. Tegyük fel, a Vidi legyőzi a Chelsea-t, mi meg ikszelünk a PAOK-kal. Ugye, ezt elfogadnák?” tunk is volna, rendre eladtuk a labdát, kihagytunk tiszta dobó helyzeteket, tehát kicsit saját magunkat is vertük meg. Az említett lépéshátrány azt jelenti, hogy maradt még esé­lyünk kijutni a szeptemberi vi­lágbajnokságra, de ahhoz már a többi eredmény roppant kedve­ző alakulására is szükség lesz. Jelenleg ez a J csoport állása: 1. Litvánia 17, 2. Olaszország ló, 3. Lengyelország 14,4. Hor­vátország 13, 5. Magyarország 13, 6. Hollandia 12. A részletek taglalása nélkül nekünk mind a három hátralévő meccsün­ket meg kell nyernünk, ugyan­akkor a lengyelektől két ku­darc kell ahhoz, hogy megelőz­hessük őket, a horvátokat pedig muszáj lenne legkevesebb hat ponttal legyőzni februárban. Ehhez az első állomás már holnap itt lesz: a budapes­ti Tüskecsarnokban Hollan­dia lesz a következő ellenfél (16.00, M4 Sport). Pajor-Gyulai László A mumus Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Magyar klubcsapat még so­ha nem tudta legyőzni ide­genben a fehérorosz BATE Boriszovot, s a helyzet saj­nos csütörtök estére sem változott. Ismert, a Vidi FC küzdött, hajtott, de ahogy itt­hon, úgy idegenben is 2-0 lett a vége, nem ide. Ugyan­akkor az eddigi teljesítmé­nyükért elismerés illeti a fe­hérváriakat, nem sokan gon­dolták volna, hogy az utol­só körben még él a remény, ott is leszünk teltháznyian a Chelsea ellen. De ne rohan­juk előre, álljunk meg kicsit még a fehérorosz kalandnál, ami nem hagy nyugodni. Tudom, régi sebeket té­pek fel, de az egész ugye a Debrecennel kezdődött még 2012 augusztusában. Örül­tünk a Bl-sorsolásnak, hi­szen a harmadik körben jöt­tek a nevesincs fehéroro­szok. Az első, idegenbeli meccset uralta is a hajdú­sági csapat, Sidibe szép gólt lőtt. Majd a 93. percben ka­pott egy kamuszabadrúgást a BATE, az egyik védőnk be­lecsúsztatott a beívelésbe, ami a gólszerzőnk comb­járól a kapunkba pattant. Feltámasztottuk a halottat, hogy aztán a visszavágón jö­hessen a terített betli: kilá­tástalan debreceni játékkal, Nikolov kiállításával és két ajándék vendéggóllal. Sokan gondoltuk, hogy ez az életben nem ismétlőd­het meg már, így lelkes*ed­­tünk, amikor 2014-ben új­ra a BATE került a Löki út­jába. A hazai BL-selejtezőn nem is volt nagy gond, Sidibe megint gólt rúgott és ezúttal a végén sem bénáz­­tunk. Idegenben is vezet­tünk már, amikor úgy tűnt, innen tényleg nincs vissza­út a fehéroroszoknak. Aztán az egyik légiósunk, Bouadla mégis az ellenfél segítségére sietett, mert már az első fél­idő végén kiállíttatta magát. Természetesen a BATE meg­rúgta a továbbjutást érő há­rom gólt, az utolsót nyilván a 94. percben... Aztán jött a Videoton elleni párharc 2015-ben, amikor a felejthető első meccsen 1-1- re végzett a két csapat, hogy aztán a visszavágó 60. per­cében a fehérváriak holland légiósa, Luijckx megkapja a második sárgáját, a Vidi pe­dig a mindent eldöntő, szoká­sos hajrábeli BATE-gólt. így érkeztünk el a mos­tani Európa Liga szezonig, ahol előzetesen mindenki azt taglalta, hogy a Chelsea más kávéház, a PAOK ellen talán egy bravúrpontra jók leszünk, ám igazán a BATE ellen van esélyünk. A többi ismert, ahogy itthon, úgy a boriszovi fagyban is meg­égtünk. Most pedig úgy vagyok, mint Márkus László az iko­­nikus kabaréjelenetben, amikor darabokra szed egy bútort a következő felkiál­tással: „Mi kerül ezen a fo­telon 7200 forintba?" De tényleg, könyörgöm mondja már meg valaki, hogy miben jobb ez a színtelen, szagta­lan fehérorosz gárda a mi él­csapatainknál? Vasárnap már javíthat a férfikosárlabda-válogatott, Hollandia lesz az ellenfél Önmagukban is keresték a hibákat az albán, török, görög játék-Perl Zoltán (20-assal) húsz pontig jutott a horvátok ellen Fotó: MW

Next

/
Oldalképek
Tartalom