Tolnai Népújság, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)
2018-12-08 / 285. szám
8 helyőrség remier 36/46 ÍRTA MATZ / FORDÍTOTTA: KOPECZKY CSABA / RAJZ: FUTAKI ATTILA / BEÍRÓ: LANCZINOER MÁTYÁS FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK un a lap alatt A TUDÁS ÁRA Kántor Mihály Howard Phillips Lovecraft amerikai író a XX. század elején alkotta meg azokat a novellákat, amelyek később a sci-fi és a horror irodalom egyik kiemelkedő alakjává tették. Saját bevallása szerint munkásságára Edgar Allan Poe írásai voltak a legnagyobb hatással, de többször idézte inspirációként Algernon Blackwoodot és Lord Dunsanyt is. Műveinek legtöbbje először a filléres Weird Tales magazin hasábjain látott napvilágot, amin keresztül több kortársával - például a Conan, a barbárt megalkotó Robert E. Howarddal - folytatott kiterjedt levelezést. Sajnos életében elkerülte őt az elismerés, negyvenhét évesen szegénységben és nélkülözésben hunyt el. Halála után barátja, August Derleth megalapította az Arkham House nevű kiadót és felkarolta Lovecraft irodalmi hagyatékát. Küldetésének tekintette, hogy a művek keménykötésű, gyűjteményes kötetek formájában is megjelenjenek és így eljuthassanak a könyvesboltokba. Derleth találta ki a Cthulhu-mítosz elnevezést, nemcsak mint egy átfogó kiadói koncepciót, hanem a Lovecraft novelláiban felfedezhető keresztutalásokon át kirajzolódó mitológia címkéjét is. Maga a név az író leghíresebb történetéből, a Cthulhu hívásából származik, amely számtalan kiadásban megjelent már itthon is. A nem túl bizalomgerjesztő, Cyanide névre keresztelt fejlesztő stúdió is ezt a címet választotta játékadaptációjához. A Cthulhu-mítosz távolabbról vizsgálva inkább határos a tudományos fantasztikummal, mint a horrorral. Alapvetése szerint korszakokkal ezelőtt nagyhatalmú, ősi lények uralták az univerzumot, ám egy kozmikus léptékű kataklizma a létezés dimenzióinak legtávolabbi szegletébe száműzte őket. Az emberiség mindössze egy hátramaradt kísérletük eredménye, amelynek gyarapodását irigykedve és gyűlölettel szemlélik odaátról, türelmesen várva, hogy visszatérhessenek, ha majd a csillagok állása ezt lehetővé teszi. A horrorfaktor általában abból ered, ahogy a történetek szereplői találkoznak e lények hátramaradt örökségével, vagy épp villanásnyi időre betekintést nyernek kozmikus nagyságukba. Az emberiség jelentéktelenségének felismerése rendre őrülettel és tébollyal végződik. Lovecraft novellái tucatnyi játékot ihlettek már, ezek közül a legsikeresebbek mindig azok voltak, amelyekben a nyomozás és a fenyegetettség kapta a legnagyobb hangsúlyt. Ezt a bevált receptet a Cyanide új Call of Cthulhu játéka is hűen követi. Mivel az eredeti novella szerkezete nem tenne lehetővé egy életképes játékot, így az alkotók egy új történettel álltak elő, amelyet igyekeztek az író minél több stílusjegyével felruházni. Főszereplőnk, Edward Pierce az I. világháború veteránja, aki alkohol és altatók mámorában próbálja felszínen tartani lecsúszóban lévő magándetektív-vállalkozását. Egy nap egy idős úr megbízza, hogy derítse ki, mi történt pontosan a lányával és a családjával, akik nemrég életüket vesztették a házukat elemésztő tűzben. Pierce az elhunyt nő hátrahagyott festménye nyomán elindul a Boston partjaitól nem messze található, vészjósló nevű Darkwater-szigetre. A zárkózott, barátságtalan helyiek ellenségesen fogadják, sőt még a helyi rendőrség sem hajlandó együttműködni vele. Véleményük szerint a nő őrült volt és ő maga felelős a családja haláláért. Pierce azonban fényt derít rá, hogy a sötét halászfalu belterjes közössége nem más, mint egy fanatikus szekta, amely ősi lényeknek hódol, és a világunkra való meghívásukon dolgozik. A játékmenet ugyan néhány helyen lopákodásra, illetve harcra is hív bennünket, de ezek száma csekély a felderítés és a nyomozás arányához képest. Az utóbbiért kapott tapasztalati pontokból ízlés szerint fejleszthetjük Pierce képességeit, amelyek mind kisebb-nagyobb hatással lesznek a játékunkra. A beszélgetéseknél választható dialógusok hálóján keresztül próbálhatjuk meg kihúzni az igazságot az alanyokból, ám egy-egy rossz szófordulattal akár véglegesen is ronthatunk a helyzetünkön. Akikérdezések mellett nyomelemzések, könyvek és jegyzetek segítségével juthatunk el egyik pontról a másikra, illetve ezekből rakhatjuk össze az események mozaikjait is. A játék ugyanakkor sajátos mechanikával kezeli Pierce lassan széthulló ép’elméjűségét, ahogy a felfedezések mentén apránként bomlik le körülötte a világ működéséről alkotott illúzió fala. Lovecraft novelláiban a tudásnak mindig rettenetes ára van, és ezt a vezérmotívumot az alkotóknak hibátlanul sikerült átültetniük a játékba. S bár a Call of Cthulhu nem fogja újrarajzolni a videojátékok térképét, de egy borongós, baljóslatú folttal mindenképp gazdagítja. (Call of Cthulhu. Platformok: PC, PlayStation 4, Xbox One) IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET 2018. december
