Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)

2018-11-05 / 256. szám

1 2018. NOVEMBER 5., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP g A sváb felmenők, a pedagógus szülők életre szóló útravalóval látták el A művészeti titkár elköszönt és már ú] területen áll helyt SZEKSZÁRD Nemrég színházi kosztümben, a világot jelen­tő deszkákon készült róla fotó. Jóllehet Móra Viktória már hosszú ideje művésze­ti titkárként dolgozik Szek­­szárdon, a Német Színház­ban. Pontosabban szólva, az előbbi megállapítás múlt időben értendő: tíz év után ugyanis elköszönt a számá­ra kedves intézménytől és egy új kihívásnak igyekszik megfelelni. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu- Láthattuk, mint intézményen belüli „civilt” abban a bizonyos epizódszerepben. Lehet, hogy egy ígéretes színészi karrier tört ketté a Deutsche Bühne­­től való távozásával?- Nos, ez az, amit már soha­sem tudhatunk meg... Abból az egy mondatból, hogy „Zahlen, bitte!” és némi magyar méltat­lankodásból ez örökre rejtély marad, de talán jobb is így. Ám a tréfát félretéve: ez a kis sze-. rep azért üdítő változatosságot jelentett az irodai munka mel­lett. Alapvetően a háttérben szeretek dolgozni.- Viszont a pedagógusi karri­er, ha nem is teljesedett ki, an­nak idején részben útjára in­dult, szülei révén ez a pálya adta is ma­gát...- Valóban, szü­leim pedagógusok, testnevelők. Édes­anyám harminc esztendőt töltött a Garay János Gim­náziumban, ebből tizenöt éven át látta el az igaz­gató-helyettesi tisztet. Édes­apám többek között a Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépis­kolában, a Bezerédj Szakkép­zőben, a bonyhádi Petőfi Gim­náziumban tanított, ezen kí­vül megyei sportigazgatóként, valamint a Tolna Megyei Vö­röskereszt vezetőjeként is te­vékenykedett. Mindketten at­létaedzőként is dolgoztak, így a nővéremmel együtt gyakor­latilag az atlétikapályán töltöt­tük gyermekkorunkat. Azután a nővérem a torna felé fordult, én viszont maradtam a pályán, ahol főként gátfutásban jeles­kedtem. A-sport szeretete má­ig tart, ha van egy kis szabad­időm, futócipőt veszek és neki­indulok a szekszárdi borvidék­nek. Csodaszépek a völgyek, dombok, hálás vagyok, hogy ezen a helyen élhetek. A peda­gógusi pálya is közel áll hoz­zám, érettségi után Szegeden kezdtem a tanárképző főiskolát német-francia szakon, később a Pécsi Tudományegyetemen tanultam levelezősként germa­nisztika szakon. A német nyelv tanításával mindig is foglal­koztam. Szüleim a sport sze­retete mellett olyan örök érté­keket közvetítenek számomra, mint az alázat, a szeretet, az el­fogadás, a hit, nagyon büszke vagyok összetartó, szerető csa­ládomra!- Tíz évvel ezelőtt bekopogta­tott a Deutsche Bühne Ungarn ajtaján. Vonzotta a színházi élet is, avagy inkább a szervezés ré­sze, a német nyelv használata, az emberekkel való kapcsolat okán tetszett meg a hely?- Amikor elolvastam az új­ságban a Deutsche Bühne Ungarn álláshir­detését, azt gon­doltam, hogy ezt mintha nekem küldte volna a Jó­isten. Rendezőasz­­szisztenst, súgót, ügyelőt kerestek. Voltam már eb­ben a színházban és nagyon tetszett az a fiata­los, könnyed, lüktető élet, ami onnan áradt. Vonzott a német nyelv használatának lehető­sége, a sok érdekes ember, a változatosság, hogy megis­­merkedhetem valami teljesen új dologgal. Aztán a színpadi munka rögtön beszippantott... Nyolc éve pedig művészeti tit­kárként tevékenykedem. A DBU állás­hirdetését, akkoriban nekem küldte a Jóisten Móra Viktória Horváth István kabinetfőnöke lett Fotó: M. D.- Milyen emlékezetes ese­ményt, történést, epizódot em­lítene meg, ha egyszer majd a Deutsche Bühne Ungarn törté­netéről kérdeznék?- Minden nap . más volt, minden új előadás egy új tör­ténet, új munka új emberek­kel, új sztorikkal. A Német Színház egy kis családias kö­zösség, ezért is szeretnek kül­földi művészek itt dolgozni, mert hallottak ró­lunk, hallottak ar­ról, hogy milyen jó itt a hangulat. A premierbulik, a Miniévad fesztivá­lok, a tájolások, a közös bográcsozá­sok mindig emlé­kezetesek marad­nak számomra.- Amilyen szakavatott módon látta el munkakörét, a külső szemlélő azt gondolhatta vol­na, hogy innen soha nem akar távozni. Tíz év után ez mégis megtörtént. Kell időnként vál­tás az ember életében? Avagy nem feltétlenül, de érdemes élni a jobb - felkínált - lehető­séggel?- Váratlanul kaptam egy felkérést, és nem mondtam nemet. Tíz év után az ember amúgy is hajlamos kényelme­sen belesimulni a megszokott rutinba. Ajánlatos időről időre megújulni, felfrissíteni a tu­dást, új ismereteket szerezni. Hálás vagyok a Német Szín­háznak, hiszen itt nagyon sok értékes emberrel ismerked­hettem meg, dolgozhattam együtt velük. Többen az éle­tem részei maradnak. De most örülök az új kihívásnak, amit izgatottan várok.- Nyilvánosság­ra hozható, hogy mi lesz az új mun­kája? Ha igen, mi­képpen készül rá? Avagy sehogyan sem, csak adja lé­nyét, ahogyan ed­dig? Merthogy ez mindig is be­vált.- Az újságcikk megjelené­sekor már Horváth István or­szággyűlési képviselő kabi­netfőnökeként dolgozom. Ez teljesen új terület számomra. Nem igazán készülök konk­rétan, inkább bízom magam­ban, bízom abban, hogy eddig is helyt tudtam állni az élet minden területén. Kellő alá­zattal, az emberek iránti sze­retettel, nyitottsággal próbá­lom majd végezni a munkám. Tíz év után az ember hajlamos belesimulni a megszokott rutinba Kilenc évig élt egy német faluban Móra Viktória kifogástalanul beszél németül. Részben szü­lői örökség, részben tanulmá­nyai, részben pedig Németor­szágban töltött évei okán.- A német nyelvet úgymond az anyatejjel szívtam magamba- fogalmazott Viktória. - Édes­anyám sváb származású, báta­­széki nagymamám messze föl­dön híres szakácsnő volt, aki­hez nagyon szerettek jönni a Németországba kitelepített rokonok. Érettségi után nyá­ron tolmácsként dolgoztam egy német fiatalokból álló cso­port mellett a Balatonnál, ahol megismertem egy kedves né­met fiút. Valahogy így kezdő­dött... Korán összeházasod­tunk, és Németországban tele­pedtünk le. Egy kis faluban lak­tunk, nyitottságom által köny­­nyen beilleszkedtem, elfogad­tak a helyiek. Az ott eltöltött ki­lenc év alatt életre szóló ba­rátságot is kötöttem. Fogorvo­si asszisztensként dolgoztam, aztán megszülettek gyermeke­ink. Dominik ma már egyete­mista, villamosmérnöknek ta­nul Győrben. Noelle lányom ki­lencedikes a Szekszárdi Garay János Gimnáziumban. Német­ország szép időszak volt, de na­gyon hiányzott a hazám, a csa­ládom, ami az egyik oka volt annak, hogy hazaköltöztem. 60 ÉVE „a bátaszéki Búzaka­lász Termelőszövetkezetben 60 anyakoca elhelyezésére al­kalmas sertésfiaztató építésé­be kezdtek. A tervek szerint a sertésfiaztatóba gőzfűtés segít­ségével egyenletes testhőmér­sékletnek megfelelő száraz me­leg lesz a téli elletések idején.” 60 ÉVE „Harc községben 128 000 forintos költséggel végig kikövezték a Sió utcát. A köz­ségfejlesztési alapból 80 000 forintot fordítottak erre a cél­ra, és a falu lakossága 48 009 forint értékű társadalmi mun­kát végzett.” 60 ÉVE rekord mennyiségű tök­termést takarított be Puszta­­hencsén Plézer Frigyes egyé­ni gazda. „Mint megtudtuk, 12 tövön 29 tök termett, melyek­nek együttes súlya körülbelül 25 mázsa. A legnagyobb ter­més súlya megközelíti az egy mázsát.” 50 ÉVE „Fácánkerten, a Megyei Növényvédő Állomáson vad­toxikológiai laboratórium léte­sült, amelynek célja, hogy meg­állapítsák, milyen növényvédő szerek, illetve mekkora adagok hatnak károsan a mezei vadak szervezetére. Az országban el­sőként történik ilyen kísérlet.” 50 ÉVE „a Paksi Téglagyárveze­tője közölte, hogy az 1968. évi nyerstéglagyártási tervet telje­sítették. A Tolna- Baranya me­gyei Téglaipari Vállalat külön feladattal is megbízta a Pak­si Téglagyár kollektíváját: ké­szítsenek terven felül 250 ezer nyers téglát. A külön feladatot is teljesítették.” 50 ÉVE „a Tolna megyei Vendég­látóipari Vállalat több mint 400 ezer forintos költséggel korsze­rű vendéglátóipari egységet alakít ki Nagymányokon. Az új egység első részét, egy szépen berendezett eszpresszót tegnap délelőtt már átadták rendelteté­sének.” 35 ÉVE megjelent az élenjáró bú­zatermesztő gazdaságok orszá­gos névsora. „Tolna megyében a legjobb eredményt a bölcs­kei Rákóczi Termelőszövetke­zet érte el: 867 hektár átlagá­ban 7424 kg búzát takarított be hektáronként. A Dalmandi Ál­lami Gazdaság 1140 hektáron termelt búzát, a hektáronkénti átlaga 7244 kg." 35 ÉVE 200 férőhelyes tehénis­tálló építését kezdte el a döb­­röközi Zöld Mező Termelőszö­vetkezet. A téesz korábban - a szekszárdi húsiparra épít­ve - az évi 2-3 ezres hízókibo­­csájtást 6000 darabosra növel­te. Ezután a szarvasmarha-te­nyésztés erősítése következett, az említett beruházással, mely nyolcmillió forintba került. 35 ÉVE „Szekszárdon, a Népúj­ság Galériában Szalai János, a Népújság főszerkesztő-helyet­tese fotókiállítást nyitott meg. A kiáUításon lapunk fotóripor­tere, Bakó Jenő mutatja be szi­bériai utazásán készített felvé­teleit.” 25 ÉVE „a megyei önkormány­zat ünnepi közgyűlésén ír­ták alá a kínai Szecsuán Tar­tomány és Tolna megye kö­zött létrejött Együttműködé­si és barátsági megállapodást. Szecsuán tartomány kormány­zója, Xiao Yang bejelentette, hogy Tolna megyei borterme­lők is részt vehetnek a szecsu­­áni szakkiállításon.” 25 ÉVE A szekszárdi Ifjú Szív Német Nemzetiségi Néptánc­együttes és a Babits Mihály Művelődési Ház jótékonysági estet szervezett a Tolna megyei mozgássérültek javára. Az in­tézményben tartott rendezvé­nyen nyolc művészeti csoport lépett fel. Szeri Árpád Az Ifjú Szív 25 éve a jótékonysági esten Fotó: TN archívum

Next

/
Oldalképek
Tartalom