Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)

2018-11-03 / 255. szám

helyőrség 7 terra incoanita - in memóriám Szabó Gábor „AZÉRT ÉRVÉNYESÜLTEM, MERT AZ EMBER GYÖKEREI KIMUTATKOZNAK" Leczo Bence Szabó Gábor neve aligha cseng is­merősen ma Magyarországon - pe­dig a helyzet jobb, mint 1990-ben. Addig ugyanis nem igazán lehetett hozzájutni a disszidens gitárművész lemezeihez, csak a szakma tartotta számon azt a jazzgitárost, aki olyan embereket inspirált stílusával, mint Carlos Santana, aki Mr. Szabó című számával állított emléket a magyar gitárosnak. Szabó egyedi gitárjáté­kában ötvözte a magyar népzenei elemeket a blues-zal, és a country­zenével, világzenét játszva akkor, amikor az még nem létezett. Jóval megelőzte korát, így nagy hatással volt a könnyűzene alakulására, de elismerést elsősorban a szakma részéről kapott, amely felismerte zsenialitását. Tehetsége, egyedisé­ge ellenére (vagy éppen emiatt) a lemezkiadók folyamatos kontroll alatt tartották, így Szabó nem tu­dott teljesen kibontakozni, de eze­ken a kezdeti lemezeken is érezhető sajátos stílusa. Tizennégy éves korában kapott gitárján autodidakta módon, Roy Rogers westernfilmjei által inspirál­va, kezdetben a rádiót - elsősorban a Szabad Európát - hallgatva tanult meg játszani hallásból, később pe­dig a budapesti éjszakai bárokban adott koncertek nemcsak a megél­hetést, hanem a finomodó, egyre tisztább stílus kialakulását is bizto­sították. Az 1956-ban a Magyaror­szágot elhagyó Szabó család először Ausztriába, egy menekülttáborba került, majd onnan az Egyesült Ál­lamokba, New Jersey-be távozott. Itt ismerkedett meg Szabó Rávay Gézával és Kabók Lajossal, akikkel zenekart alapított Three Strings né­ven. A sikertelenség hatására mun­kát keresett, így lett egy kaliforniai légibázis portása, emellett pedig ideje is maradt gyakorolni, zenélni. Két év alatt annyi pénzt megspórolt, hogy beiratkozhatott a bostoni Ber­­klee School of Music iskolába. Az ezt követő évektől beszélhe­tünk igazán fellendülésről, ugyan­is eddig csupán a zeneiskola két nagylemezén kapott helyett Szabó, viszont az iskola elvégzése utáni évben csatlakozott a Chico Hamil­ton’s Quintethez, majd 1964-ben a Charles Lloyd’s Quintethez. Ugyan­ebben az évben a Down Beat című jelentős dzsesszlap kritikusi szava­zásán a gitárosok között a nyolca­diknak, míg a legjobb új gitárosok között elsőnek szavazták meg - osz­tott helyen a szintén magyar Zoller Attilával. 1966-ban adta ki Spellbinder című lemezét, amin halhatatlan dala, a Gypsy Queen található. A dal világhírűvé azonban csak Car­los Santana 1970-es feldolgozásával vált. Santana kapcsolata közel sem ennyi Szabóhoz, inspirálta, szemé­lyesen is találkoztak, és saját beval­lása szerint Szabó Gábor volt az, aki kirántotta a BB King-rajongásból. Két évvel később a többedmagával alapított lemezkiadóban felvették a Dreams című albumot, amely Sza­bó Gábor legjobbja lett. Szárnyaló eredetiségének itt már semmi sem szabhatott határt, ez lett a legerede­tibb albuma. Magyarországra 1974-ben tért vissza először, amikor is tévészerep­lést is biztosítottak az amúgy emig­ráns zenésznek, olyan előadókkal játszott együtt, mint Kovács Kati, Pege Aladár és Másik János. Habár a Magyar Televízió egy évvel ké­sőbb leadott ötven percet a másfél órányi felvételből, hanganyagként azonban nem volt kapható egészen 2008-ig. A hetvenes évekre oly jellemző módon sem az alkohol, sem a kábí­tószer nem kerülték el, Szabó saját bevallása szerint is addiktív csillag­jegyben született, így komoly alko­hol- és drogfüggőséggel is küzdött. Végül kórházba is került, ahol meg­próbált szabadulni függőségeitől, itt kezdte el 1979-ben felvenni utolsó albumát, a Femme Fatale-t, ame­lyet végül Magyarországon adtak ki 1981-ben. Ez az egyetlen Szabó Gá­­bor-bakelitlemez, ami itthon készült el. Ugyanebben az évben tervezett új zenekarával lemezbemutató kon­certet december 15-én, ám erre nem került sor, hiszen december 7-én kórházba került, majd 1982. febru­ár 28-án hunyt el ott, alig egy héttel 46. születésnapja előtt. Amikor játszott, rendszerint a gitárjára görnyedve, csukott szemmel tette. Látszott rajta, hogy máshol jár, hogy a színpadra való felmenet, és az egész élet nyűg - ahogy ő fogalmazott, nem tud mit kezdeni a világgal -, de ahogy meg­pengette a húrokat, máris valami elemi szabadult fel, és Szabó Gábor - életében talán csak ezekben a pil­lanatokban - otthonra lelt. A gitár­jára görnyedő zseni önkéntelenül is eszünkbe juttatja a Torinóban a ló nyakára boruló, és aztán tíz éven keresztül, egészen haláláig nem be­szélő filozófust. Szabó Gábornál is hasonló a helyzet - amikor gitárja nyakára borult, az ember elhallga­tott, és valami sokkal másvilágibb csendült fel. Tfc LAPSZÁMUNK SZERZŐI Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Farkas Wellmann Endre (1975) József Attila-díjas költő, író, szerkesztő Juhász Kristóf (1982) író, újságíró, előadóművész Kántor Mihály (1974) szakíró Lakatos Mihály (1964) író, költő Leczo Bence (1996) író Szurkos András (1941) költő, újságíró Viola Szandra (1987) költő, író, kritikus KÖNYVAJÁNLÁS REFLEXIÓKKAL (tanár, Szolnok) Nem igazi klasszikus könyvajánlás ez, de számomra a következő kis­regény alapművé vált. Anna Gaval­­da 35 kiló remény című könyve a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 2009-ben. Senki nem hívta fel a figyelmemet rá, véletlenül akadt a kezembe a könyvesboltban. Még a vásárlás napján elolvastam, s rögtön az osztályom jutott eszembe. Ők ak­kor voltak hetedikesek, s etikát taní­tottam nekik. Úgy gondoltam, ezt a könyvet együtt kell feldolgoznunk. A következő etika órára bevittem a könyvet. Szorítottam, hogy has­son a „fülszöveg”, s rámozduljon az osztály többsége. Éreztem, hogy hatni fog, és sikerrel járok. „Te is utálsz iskolába járni? Eleged van a szüléidből? Legszívesebben egy másik bolygó­ra költöznél, mert itt a Földön ufó­nak számítasz? Vagy a barátodra ismertél a le­írásból? Lassan el kellene döntened, mi le­szel, ha nagy leszel, de fogalmad sincs? Vagy tudod, mi érdekel, de nem tu­dod, hogyan kezdj hozzá? Van beleszólásod az életedbe? Akarsz beleszólni az életedbe? Akkor most azonnal el kell olvas­nod a 35 kiló reményt!” Nem csalódtam, mert az osztá­lyom beindult. Érdeklődést láttam még azok szemében is, akikről tud­tam, hogy nem szeretnek olvasni. Beszélgettünk a címről, s eltervez­tük a feldolgozás módját. Tudtam, hogy kik olvasnak sokat, így rájuk támaszkodtam. Sajnos csak hat fő volt a huszonnégyből. Ők örömmel vállalták, hogy elolvassák a köny­vet, s hoznak egy egyéni ajánlást a többieknek. Abban is megegyez­tünk, hogy dramatizálunk bizonyos részeket. Két hetük volt a következő óráig. Lelkesen dolgoztak, a háttérből én csak figyeltem, mert ők mindent megszerveztek, elosztottak, pró­báltak. Néhány elejtett mondatból világos volt számomra, hogy tetszik nekik a könyv. Én is izgatottan vártam az órát. Remekül sikerült, engem is teljesen megleptek. Az egész osztály aktí­van dolgozott, megnyíltak, véle­ményeket fogalmaztak meg, olykor ütköztettek. Anna Gavalda nagyon jól ismeri a mai fiatalokat. A stílusa könnyed, laza, de mégis irodalmi. Az iskolai életen túl jóval mélyebbre jutha­tunk a könyve által, ha le merjük bontani a rétegeit. Önmagunkig jutunk el! „Ide hallgass, kis haver: boldog­talannak lenni sokkal könnyebb, mint boldogulni, márpedig én ki nem állhatom, ha valaki beéri a könnyű megoldással, ki nem áll­hatom a siránkozókat! Boldogulj, a teremtésit! Tegyél a boldogságo­dért!” Mindenki a saját életének a ko­vácsa, de sok segítő is akad, aki bá­torít, hisz bennünk, erőd ad. Ilyen volt Grégoire-nak a nagyapja, s az iskolában is találkozott egy remek tanítónővel, Marie-val, aki hitt benne. Az előkészítős bizonyítvá­nyába azt írta: „A feje fogékony, a keze angyali, a szíve óriási. Nem csekélység!” Hogy ez az üzenet eljutott a tanít­ványaimhoz, az biztos! Az érzéke­nyebb lányok sírva is fakadtak egy­­egy résznél (például a nagypapa betegségénél). Volt egy fiú az osztá­lyomban, aki utált olvasni, minde­ne a motorozás volt, s ő azt mond­ta az óra végén: „Ezt a könyvet én is elolvasnám!” Odaadtam neki a könyvemet, s egy hétvége alatt elol­vasta. Ezt sikernek éltem meg. Mély nyomot hagyott bennük a kisregény, mert a ballagás előtt ők hozták újra elő. Készültünk egy műsorra, amit a tanáraiknak adtak köszönetül, s azt javasolták, hogy ebből a könyvből is legyen részlet. Lett is! A mostani osztályom is hetedi­kes, s vélük is tervezem a 35 kiló reményt. Anna Gavalda így segíti nevelői munkámat. 2018. november IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom