Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-24 / 273. szám
2018. NOVEMBER 24., SZOMBAT SPORT 15 Juhász Roland sikeréhsége nem csökkent, még vannak céljai „Szeretek idetartozni” A Mól Aréna Sóstó stadionavató bajnokiján az egyetlen és győztes gólt szerezte a csapatkapitány, Juhász Roland, aki a futball szeretetéről, a reggeli útnak indulásról és a koráról is beszélt. Somogyi Zsolt/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Szép a Vidi új stadionja - és milyen a pályáról nézve?- Nagyon tetszik - mosolygott a 35 éves Juhász Roland, aki a győztes gólt szerezte (1-0) a Mól Aréna Sóstó avatóján. - Nekem már az is felemelő volt, hogy a lányom, Jázmin, valamint párom, Lipcsei Betta kisfia, Krisztián, kísért be a meccs előtt. Jázmin fogta a kezem akkor is, amikor az utolsó válogatott mérkőzésemre vonulhattam ki, így neki nem volt szokatlan a helyzet, mégis azt súgta nekem, hogy izgul. Krisz kisebb, csak most kezdett el futballozni a Mészöly Focisuliban, neki még az a fontos, hogy megszeresse ezt a játékot. Ha az ilyen élmények még jobban a futballhoz kötik, az csak jó.- Mindenki a győzelmet érő fejeséről beszél, ezért előbb másról kérdezném: a szünet előtt három lövést is blokkolt, az egyik után úgy ünnepelt megemelik a többszörös olimpiai Egy egész életre szóló befektetés bul járjanak. Érdeklődésünkre Bánki Erik éppen ezért azt mondta, ezt a korlátot feloldják, tehát mindkét jogcímen igényelhető lenne az életjáradék. A javaslat másik lényeges eleme, hogy az edzők is minden érem után megkapják az érvényes összeg felét. Azzal a kiegészítéssel, hogy labdajátékokban a szövetségi kapitányok a legjobban premizált játékossal megegyező mértékű juttatást kapják. Itt még szerteágazóbb szabályozásra van szükség, hiszen egy sportolónak a pályafutása során nem feltétlenül ugyanaz az edzője, tehát érmenként kellene mindenkinek nyilatkozni, hogy melyik mesterének is köszönheti az adott medált. Éppen ezért egyelőre teljesen fölösleges azt számolgatni, hogy sikeres edzőink mennyit kaphatnak, s közülük ki járhat különösen jól. „A változtatás számításaink szerint nem hárít nagy terhet a költségvetésre, az eddigi 1,9- del szemben várhatóan 3,6 milliárd forintot kell majd kifizetni az életjáradékok után” - tette hozzá Bánki Erik. A sport nemzetstratégiai ágazat. Az olimpiai életjáradék-számítás tervezett megváltoztatása mögött érezhető a jó szándék, de a részletek kimunkálása mindenképpen szükséges, hogy az eredeti szándék ne sérüljön: bajnokainkra továbbra is hősökként tekintsünk. Novák Miklós OLIMPIA Az új évtől várhatóan jelentősen megemelkedik az olimpiai életjáradék, helyesebben a többszörös érmesek juttatását a jövőben nem regresszív skála szerint kalkulálnák, hanem minden egyes medál - természetesen más összeggel az arany, az ezüst és a bronz - ugyanannyit ér majd. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot három fideszes politikus - Bánki Erik, Gulyás Gergely és Kocsis Máté - november 20-án nyújtotta be az Országgyűlésnek. A jelenlegi szabályozás szerint - hangsúlyozottan az első, legfényesebb érem után - az aranyért bruttó 324 300, az ezüstért (az arany 60 százalékaként) 194 600, a bronzért pedig (40 százalék) 129 730 forintot kapnak a harmincötödik életévüket betöltött olimpiai érmeseink. A többi medál után azonban már csupán az aranyak esetében, s ott is csupán további húsz százaléka jár, tehát - közérthető példa kedvéért - az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztinának „csak” a 324 ezer forint 1,8-szorosát folyósítják. A beterjesztett törvényjavaslat éppen ezt a regresszív sajátságot kívánja megszüntetni, tehát minden egyes érem után járna a neki megállapított érték. Amennyiben megszavazzák a javaslatot, akkor például Egerszegi Krisztina - a távolból is elnézését kérve, hogy őt citáljuk- a 324 300 forint ötszörösét, kiegészítve a szöuli ezüstért járó 194 600 forinttal, azaz 1 945 830 forintot kaphat kézhez minden hónapban. „A befektetett energiát és az emberfeletti küzdelmet eltérően értékeli (értsd: a jelenlegi rendszer - a szerk.) abban az esetben, ha a sportoló már rendelkezik olimpiai éremmel, holott Magyarország számára minden olimpiai arany-, ezüst- és bronzérem egyenlő súllyal kell bírjon” - olvashatjuk az indoklásban. Magyarországnak 221 egyszeres, 52 kétszeres, 20 háromszoros, 3 négyszeres (Darnyi Tamás, Fuchs Jenő, Kulcsár Győző), 3 ötszörös (Egerszegi Krisztina, Keleti Ágnes, Kozák Danuta), 2 hatszoros (Kárpáti Rudolf, Kovács Pál) és 1 hétszeres (Gerevich Aladár) olimpiai bajnoka van, ám közülük már sokan nem élnek. Az edzők is minden érem után kapnak majd járadékot Ha életbe lép, az új szabályozással - könnyen belátható - nem a többszörös olimpiai győztesek, hanem a sokszoros érmesek járnak majd igazán jól. A négyszeres ezüst- és kétszeres bronzérmes úszó, Cseh László majdan - mert most még csak 32 éves - a jelenlegi szabályozás szerint Fotó: MTI csupán 194 600 forintot kapna, de ha elfogadják a javaslatot, akkor durván olyan mértékű életjáradékban részesül majd, mint egy háromszoros aranyérmes. A legjobban premizált sportolónk pedig Keleti Ágnes lehet, akinek öt aranya mellett van három ezüstje és két bronza, ezeket összesítve 2 231 242 forint életjáradékra számíthat. Ám éppen a 97 éves tornászlegendára gondolva kell megállni egy pillanatra. A jelenleg hatályos sporttörvény szerint a Nemzet Sportolói nem kaphatnak olimpiai járadékot, ám az a helyzet nyilván nem állhat elő, hogy az új törvény szerint a Nemzet Sportolói úgymond rosszab-Jelentősen érmesek járadékát Juhász Roland győztes gólt szerzett a Mól Aréna Sóstó avatóján az Újpest ellen Fotó: Török Attila ökölbe szorított kézzel, mintha gólt szerzett volna.- Persze, hiszen védő vagyok, az a fontos, hogy ne kapjunk gólt. Az csak hab a tortán, ha elöl is hozzá tudok tenni a csapat teljesítményéhez.- Az egyik közelről érkező, nagy erejű lövést testtel állította meg, és bár nem történt szabálytalanság, Andó-Szabó Sándor játékvezető megállította a mérkőzést, hogy nem történt-e baja...- Meglepett a dolog, nevettünk is rajta, megköszöntem a figyelmességet. Lehet, úgy gondolta a spori, hogy védett korban vagyok, megvisel egy ilyen lövés, de szerencsére nem volt semmi komoly. Éreztem néhány percig, látszott a labda nyoma, de ennyi belefér.- Győztes gólt szerzett a stadionavatón. Pályafutása három legemlékezetesebb gólja között ott szerepel a szerdai?- Szerencsés vagyok, van miből válogatnom: az első bajnokimon gólt szereztem 2003- ban, szintén az Újpest ellen szerzett fejessel, bajnokok lettünk az MTK-val, pedig már mindenki odaadta az aranyat a Fradinak. Az első válogatott meccsemen betaláltam Japán ellen, és a világbajnoki címvédő olaszok elleni lövésem is jó emlék - van sok, nem könnyű választani, de helye lesz a szerdainak is a szívemben.- Hogyan emlékszik vissza rá?- Volt előtte egy szöglet, amikor a rövid sarok felé indultam, de gyakoroltuk azt is, hogy ebbe az irányba megyek. Jó ütemben ugrottam fel, és arra gondoltam, a vizes, nedves talajon lefejelem a labdát a földre, hátha megcsúszik, felgyorsul kicsit. Fontos volt, hogy a csapat győzzön, ezért örülök nagyon, hogy bement.- Csütörtök reggel kilenc óra van, amikor beszélgetünk, és már ott ül a fehérvári öltözőben, miután elvitte a lányát az iskolába Budapesten. Mi ösztönzi, hogy egy fárasztó meccs, négy belga és három magyar bajnoki cím, kilencvenöt válogatottság, három Az év magyar labdarúgója-díj, milliónyi nagy csata után ma is edzésre menjen - kora reggel?- A futball szeretete az egyik. Jó géneket is örököltem, gyerekként hallottam, hogy harminc felett már minden fáj, és nem mondom, hogy nem érzem a koromat, de rendben vagyok, bírom a tempót. A másik oka, hogy vannak célok. Minden tiszteletem azoké, akik évekig középcsapatban játszanak, amellyel el kell kerülni a kiesést, s a dobogó már ünnep. Nálunk más a helyzet. Mindig a bajnoki címért küzdhettem, és most valóra vált az álmom, hogy magyar csapattal, itthon kerüljünk be az Európa-liga csoportkörébe. Szeretnénk továbbjutni, és a bajnoki címről sem mondtunk le. Ezek a célok ébren tartják a motivációt, a sikeréhségem nem csökkent. Ennyi. Máris megvan minden okom rá, hogy reggel útnak induljak. Jól érzem itt magam, szeretek idetartozni. JEGYZET „Csinált” csapat Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Dr. Faragó Tamás, minden idők egyik legjobb vízipólósa (Tonó sokat hangoztatta, hogy jó vízilabdás-szakmunkás sok úszkál a medencékben, de vízipólósnak csakis azokat nevezzük, akiket az Isten különleges képességekkel áldott meg, s akik ezt rendre bizonyítják is) szerint: mindig a csapat „csinálja” az edzőt, és nem fordítva. Jelesül: lehetsz te tökéletesen felkészült, minden hájjal megkent tréner, kisujjadban lehet a szakma, de hogyha nincsenek megfelelő játékosaid, vezéregyéniségeid, nem tudsz kiemelkedő eredményeket produkálni. Toldozhatod, foltozhatod a rád bízott csapatot, sulykolhatod naphoszszat a taktikai, a technikai elemeket az edzéseken, igazán kiemelkedő eredményeket nem, vagy csak véletlenszerű esetben tudsz produkálni. Ugyanakkor előfordulhat, hogy csupán közepes felkészültséggel, tehetséggel bíró edző, szövetségi kapitány vagy, de van néhány zseni a csapatodban, akár még komoly trófeákat is nyerhetsz... Ezeréves barátság fűz az általam minden tekintetben zseninek tartott Tonóhoz, így aztán eszem ágában sincs vitába szállni vele, ez esetben mégis megteszem, de csak kicsit... Friss, közeli az élmény, hogy a magyar labdarúgóválogatott a legutóbbi két hazai Nemzetek Ligája-mérkőzésen, az észtek és a finnek ellen is egészen pofásán, szervezetten, taktikailag jól felkészítve, és ami talán a legfontosabb, végig magabiztosan, tudatosan futballozott! (Már hallom is, amint a kákán is csomót keresők „cöcögnek”, hát persze, csak az ellenfeleket kell okosan megválasztani...). Lássuk be, erre nagyon régen nem volt példa. Elegendő csak a mindig mosolygós, elegáns belga öregúr, Georges Leekens négymeccses szövetségi kapitányi időszakát felidézni, amikor a mieink olyan összevissza futballoztak, hogy az még a megye háromban is ciki lett volna, nemhogy válogatott szinten... És akkor jött - közkívánatra! - Marco Rossi, akinek irányításával nemzeti válogatottunk végre elkezdett messze nem ciki módon, korszerűen futballozni. Az olasz szakember - segítőivel közösen! - a látottak alapján nagyszerűen használta ki a rendelkezésére álló (egyébként kevés) időt, szó szerint lépésről lépésre haladva tanította be az általa elképzelt és a válogatottra „rímelő” taktikát. A játékosok pedig megmutatták, tudnak ők nagyságrendekkel jobban is játszani annál, mint amit korábban mutattak. Marco Rossi kapitánynak tehát sikerült csapatot „csinálnia”!