Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-03 / 255. szám
2018. NOVEMBER 3., SZOMBAT SPORT 15 Gedó György: Rengeteget kaptam a boksztól, de adtam is Montrealban ellenállt a négyszázezer dollárnak Az olimpiai bajnok Gedó György kalandos életútra tekinthet vissza Gedó György az egyetlen magyar ökölvívó, aki négy olimpián képviselte színeinket. 1968-ban, Mexikóvárosban 19 éves szederként még éppen csak bemutatkozott, de négy évre rá Münchenben letarolta a mezőnyt és olimpiai bajnok lett, Montrealban és Moszkvában a negyeddöntőig jutott. S ne feledkezzünk meg két Európa-bajnoki aranyérméről sem. Gedó jövő áprilisban tölti be a hetvenet, s bár évek óta bottal jár - sokak szerint csak „kamuból”... a mai napig üde színfoltja a magyar sportéletnek, kifogyhatatlan anekdotakincsével mesés interjúalany. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu- Igaz, hogy „talált gyerek” volt?- Igaz, Újpesten születtem, de Békéscsabán nőttem fel, nevelőszülőknél. Tanáremberek voltak, tőlük tanultam a tisztességet. Gedó Istvánnak hívták a nevelőapámat, autó- és motorszerelő volt...- Az imént mintha azt mondta volna, hogy tanár volt...- Nem, az apám autószerelő volt.- Ja, igen...- A vér szerinti szüléimről csak annyit tudtam, hogy zsidók voltak, így aztán én is izraelita vallású vagyok.- Honnan tudja, hogy a szülei zsidók voltak, ha nem is ismerte őket?- Tudom, és kész.- Értem. Mikor kezdett el bunyózni?- Nyolcévesen, 1957-ben. Balkezes lévén fordított alapállású voltam, nemigen feküdt a stílusom az ellenfeleknek. Leigazolt a Vasas, felkerültem Pestre, 19 évesen már felnőtt magyar bajnok voltam. Adler Zsiga bácsi volt a mesterem, akit második apámként tiszteltem, mindent neki köszönhetek, amit elértem a szorítóban. 1968-ban már kivittek a mexikóvárosi olimpiára, de akkor még túl fiatal voltam, tapasztalatlan, meg is sérültem az ausztrál Donovan elleni, első meccsemen. Felrepedt a szemöldököm. Pedig simán vezettem, de az orvos nem engedett tovább bunyózni.- Egy évre rá viszont már Európa-bajnok volt!- Bukarestben végigvertem a mezőnyt Ceausescu szeme láttára, a döntőben az olasz Udellát győztem le, 3:2- es pontozással hoztak ki a bírók, de az a két pontozó, aki Udellát látta jobbnak, nem is tudom, milyen meccset nézett... Feliks Stamm, a lengyelek legendás edzője - akiről emlékversenyt is elneveztek -azt mondta rólam, hogy én vagyok a legtechnikásabb ökölvívó, akit valaha látott. Aztán 1971-ben a madridi Eb-n megvédtem a címemet, és így esélyesként utaztam ki a müncheni olimpiára, csakhogy...- Csakhogy?- Az egyik edzésen eltörtem a bal kezem hüvelykujját, de szerencsére rendbe jöttem az olimpiáig. Münchenben az észak-koreai Kim U Gilt győztem le a döntőben egyhangú pontozással, a harmadik menetben meg is rendítettem. Óriási szerencsém volt, de nem a döntő miatt, hanem mert fél órával azelőtt jártam az izraeli csapatnál, mielőtt a Fekete Szeptember terrorszervezet emberei rájuk támadtak volna. így hát olimpiai bajnok lettem. Egy évre rá kint jártam Koreában egy nemzetközi tornán, összehoztak Kim U Gillel. Elmagyarázta, hogy őt a müncheni ezüstérme után előléptették tábornokká. „Micsoda? Én még tizedes sem vagyok...”, mondtam neki, és akkor nem is sejtettem, hogy hamarosan közeli kapcsolatba kerülök a Magyar Néphadsereggel.- Hogyhogy?- 1973 végén - pedig már 24 éves voltam, túl a sorköteles koron - váratlanul megjelent az őrjárat a lakásomon, bilincsbe verve vittek be a laktanyába. Egy „jóakaróm” feldobott, elintézte, hogy bevonultassanak. Együtt szolgáltam Gass Pistával, Nyilasi Tibivel, Magyar Zolival, a tornásszal... Két évet húztam le a flottillánál, edzésre sem tudtam járni. A harmadik emeleten utászok voltak, egyik nap felvittem két pár kesztyűt, hátha valaki akar velem bunyózni. Két fejjel magasabb, cölöpverő parasztgyerekek voltak, egy óriás rögtön felhúzta a kesztyűt, hogy majd ő móresre tanít, óvatosan vállon ütöttem, mindjárt elterült. Akkor benyitott az ügyeletes tiszt, hogy nem látták-e a Gedót, mert nincs a körletében. „Ez a Gedó? Már egy órája ver bennünket!”- Edzés nélkül jutott ki az 1974-es kubai világbajnokságra?- Lényegében igen, habár amikor a törzsőrmesterünk lebukott, mert elsikkasztotta az ezred zsoldját, nekem kellett bevinnem a hadbíróságra, és akkor kaptam tőle egy ilyen stósz biankó kimenőcédulát. Attól kezdve akkor jártam edzésre, amikor csak akartam. Havannában el is jutottam a negyeddöntőig, de ott kikaptam a későbbi világbajnok kubai Rodrigueztől..., nem, Ramostól...- Nem Jorge Hernándeznek hívták?- De, Hernández, ez az! Szétfejelte a szemöldökömet, vérzett is rendesen, nem győzhettem. ...Várj egy kicsit, csörög a telefonom, keres valaki.- Muzeális darabnak tűnik... Fotó: Bach Máté- Leesett a hatodikról, harminc darabra törött, úgy drótoztam össze, de működik!- Mi volt Montrealban, 1976- ban?- Sajnos a negyeddöntőben 4:l-es pontozással kikaptam egy thaifölditől. Közben már a vágóhídon is dolgoztam egy darabig, a kollégák rendszeresen engem bíztak meg, hogy kivigyek ezt-azt a kapun... Egyszer nejlonban a derekam köré tekertek huszonöt kiló pacalt, papírsúlyú létemre legalább nyolcvan küót nyomtam, a portás utánam is szólt, hogy álljak meg, de én mentem tovább leszegett fejjel, beugrottam az első taxiba, és uzsgyi, hazáig meg sem álltam. Otthon a haverok késsel vagdosták le rólam a kilós pacaldarabokat, az egész lakótelepnek jutott belőle.- Én még emlékszem a Szép utcai borozójára is.- Nyolc évig vezettem azt a gebint, Somogyi Jenő bácsi, a Belvárosi Vendéglátó Vállalat igazgatója intézte nekem. De előtte a Váci utcai Remy Martin volt az enyém, azt tudtad?- Nem én...- Utána kaptam meg a borozót, nyolc évig vittem, olyan vendégköröm volt a nyolcvanas években, hogy nálam rúgott be az egész kormány!- A kormány?- Igen, a kormány! Aztán Feleki Ferenc, Somogyi Jenő utódja elvette tőlem a borozót.- Elvette?- Különben párttitkár is volt, ő kótyavetyélte el a bécsi Mátyás Pincét.- Te jó isten! És az igaz, hogy ön árulta a müncheni olimpiai aranyérmét?- Dehogy igaz! Otthon megvan, ha feljössz hozzám, meg is mutatom.- Hogyan él manapság?- Látod, itt van ez az összedrótozott mobiltelefonom, az előbb szálltál ki az ütött-kopott, húszéves Suzukimből, hát így élek. 133 000 forint a nyugdíjam, plusz kapom az olimpiai járadékot, ami kétszázvalahány-ezer forint, hát ebből élek. Van három gyerekem... De semmit sem bánok, elégedett vagyok az életemmel, bejártam a világot. Rengeteget kaptam a boksztól, de adtam is. Talán csak 1975- ben, Montrealban kellett volna másképp döntenem.- Miért, mi volt ott?- Az előolimpia, amit meg is nyertem. Bár az igazit nyertem volna meg, de mindegy. Négyszázezer dollár volt nálam, meg egy szerződés...- Állj, állj! Négyszázezer dollárt kapott az előolimpia megnyeréséért?- Adtak négyszázezer dollárt, de nem az előolimpiáért, hanem hogy maradjak ott profinak. Biztos, hogy világbajnok lettem volna, hiszen az az olasz is világbajnok lett, akit én korábban kétszer megvertem.- Udella.- Igen, az Udella. Szóval már oda is adták a négyszázezer dollárt, csak maradjak. Lemhényi „Butykó”, aki ott dolgozott akkor vízilabdaedzőként, mondta nekem, hogy megszorult, adjak neki százezer dollárt. Mondom, tessék, Dezsőként, itt van, de előtte még felhívtam Békéscsabán a nevelőanyámat, hogy elmondjam neki a tervezett disszidálásomat. Ő erre elkezdett sírni, hogy mi lesz a testvéreimmel, a gyerekekkel, így hát összetéptem a szerződést, visszaadtam a négyszázezer dollárt, Butykó sem kapta meg a százezret. Pedig a Cohen család is marasztalt, magyar zsidók voltak, cipőüzlettel, ott laktak a Hotel Richelieu mellett. Nagyon megszerettek, én vezettem volna a boltjukat, meg minden, élhettem volna, mint Marci Hevesen, de a nevelőanyám hazacsábított. így hát hazajöttem. Moszkvába is kijutottam még 1980-ban, 31 évesen; itthon mindenkit agyonvertem. Odakint a negyeddöntőben kaptam ki, az volt a negyedik olimpiám. Egyetlen magyar bokszoló sem vett részt négy olimpián. Papp Laci háromszoros aranyérmes, de ő is csak három olimpián járt. Azért ez nem semmi, igaz? Halloween Kansasban Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Annaka Kellog kisasszonynak esélye sem volt a győzelemre, de ezt ő az első perctől fogva tudta. Tulajdonképpen nem is érdekelte, amikor döntött, nem a siker vágya, hanem az elismerése vezérelte. Választhatott volna ezer és ezer megoldás közül, az Egyesült Államokban a hagyomány számtalan változatot szült már, ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy halloween alkalmából Sallói Dánielnek öltözik. A jelmez pofonegyszerű volt: magára húzta a Kansas Citynek egy olyan mezét, amelynek a hátán a fiatal magyar támadó neve virít, felvett egy futballgatyát, a lábára sportszárat húzott, és kész is lett a jelmez. Lássuk be, nem túl félelmetes. Most tekintsünk el attól a vitától, hogy nálunk a halloween képes-e beilleszkedni a kultúránkba, egyáltalán, bele kellene-e, mert most az Egyesült Államokban, egész pontosan annak a közepén, Kansasban járunk, ahol ilyenkor az emberek a lehető legrémesebb jelmezekben járják az utcákat, a nagyobb városokban felvonulásokat rendeznek, a gyerekek pedig szörnyecskéknek öltözve csöngetnek be minden ajtón, amelyek mögött édességgel, süteménnyel várják őket, a családok pedig közösen faragnak töklámpásokat. Ennek is megvan a maga remek hangulata, de most nem ez a lényeg, hanem Sallói Dániel felbukkanása a jelmezek között. Taglalni is fölösleges, hogy ez bizony a népszerűség ékes jele. A 22 éves csatár ebben az idényben végképp befutott. Az észak-amerikai profi futballiga, az MLS Nyugati konferenciáját úgy nyerte meg a Kansas City, hogy Sallói ehhez tizenegy góllal és nyolc gólpasszal járult hozzá, az alapszakasz utolsó három mérkőzésén pedig győzelmet érő találatot szerzett. Lehet azon elmélkedni, hogy a mi futballunk arrafelé nincs a népszerűségi lista dobogóján, esélye sincs megelőzni az amerikai futball, baseball, kosárlabda triumvirátusának a hegemóniáját, ez egy olyan ország, ahol az NFL Super Bowljánál legfeljebb a karácsóny éri el több ember ingerküszöbét, így ez felesleges lenne. Ma már az MLS meccsei is tízezreket vonzanak, és tömegével szerződnek oda kiváló dél-amerikai játékosok, akik ott felhívva magukra a figyelmet onnan találhatnak utat Európába. Aki itt sztárrá tud válni, az nem akárki. Annaka Kellog kisasszony be is vallotta a közösségi oldalán, ő a jelmezével nem nyerni akart, hanem tisztelegni. Mert a Kansas „Best in the West”, azaz nyugat legjobbja, és ez elsősorban egy 22 éves magyarnak köszönhető. Hát, boldog halloweent!
