Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-17 / 267. szám
5 TT^TT^Í _ helyőrség vers Csikós Szilvia Haikuk újholdra belefogy ósdi rongyba a fénylő, ősi gombóc, csont s bőr csak ajtaim nyílnak kitárul most a gardrób vennék föl garbót vasalnám sosem viselt fehér kis ingem nincs meg, az sincsen minden hiányzik, öltöznék bár a Holdhoz antik ezüstbe varrnék kis göncöt csillogós cérnácskával fényes kabátkát mint ma a tűnt Hold nincs tűm, cérnám, kabátom mind veszett, mi volt Pőrén, ruhátlan nesztelen kis dalokkal köszöntlek, újhold a telihold haikui Szabó Fanni Éva lebomlása Hozzám igazítod fehérvérsejtjeid számát, azonosulsz a gyengeséggel. Homokot morzsolsz csontjaimból, hogy megtöltsd az üregeid velem. Csontvelőből, nem bordából teremted magad. Az alma így sem bomlik le bennem, a szemhéjad mélyítő vonala nem keresztez, és nem dönti ki fáimat. A kígyó mérge erősödik csak, ha látja, hogy mellettem is milyen egyedül maradsz. Krúdy-negyed Óbudán a húst testté göngyölik, viaszból öntik ki saját csontjukat. A Duna-szint már sebzi az orrlyukat, macskatetembe ütközik Krúdy. Pipára sem tud már rágyújtani, füst helyett buborékot fúj ki szája, imádja, mindig tengeralattjárna, övé lenne minden hajóroncs-kincs. Almaevő (aquatinta, 18,5 «14 cm] meghízott a hold, két orcáját mutatja - éji fényesés sorban átadom ami kedves, ami vágy,- szerelmem, élet. áldott üresség, az összes semmim itt van- bennem, a nincsben. Minden sellőlány csak az övé lenne, hínárból fonnának neki koronát, halat, osztrigát enne minden este. Földi szeretői kiapasztották az összes cseppjét a Duna vizének, sellő-álmát őelőle elitták. felszíni foltozat az összes nincsem, kis kincsem - lyukas zsebben- bennem, a vanban. genezis-haiku az apám toll volt s anyám szép fehér papír megírtak ketten árultak boltba’ bőrbe kötve engem és pult alatt fekszem úgy fodrozódunk, minden felszín a föld magja felé folyik, a szavak mélye sík lihegés, vérvonalaz minden magasságot a kékség ereimben, kirajzolódik bennem az indulat, úgy szívja magába a föld magja a véremet elnyelik a szavak, az anyaméhek világűrében minden sejtem, összecsap felettem a tenger, a mennyboltozat, neked kell eltüntetned a foltokat Gaia és Ókeanosz (rézkarc, aquatinta, 49 * 60 cm) zsugorodás bekerítenek a függönyközi rések nem tudom követni az árnyékok táncát, ha ilyen gyorsan mozogsz lassabban kellene menekülnöd előlem a függönyöd elhúzni lassabban kellene fényt nyelni fekete lyukká zsugorodni zárt ajtók mögött végezzük dolgainkat lehúzzuk a mélybe eltitkoljuk ami belőlünk mielőtt másban menne végbe sarkon fordul sarkantyúzza isten ments hogy odaéljen ha megértenék el sem indul visszafordul magába és fej reír az érem LAPSZAMUNK SZERZŐI Ágoston Szász Katalin (1996) irodalomszervező Csikós Szilvia (1964) költő, televíziós szerkesztő Jakab-Köves Gyopárka (1971) író Kántor Mihály (1974) szakíró Kertész Dávid (1993) író Király László (1943) Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író Simon Adri (1,974) költő, kritikus, szerkesztő Szabó Fanni (1999) költő Szente Anita (1995) író Szilágyi-Nagy Ildikó (1978) író, szerkesztő Temesi Ferenc (1949) Kossuth-díjas író, műfordító, drámaíró, forgatókönyvíró Tornai József (1927) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas költő, író, műfordító 2018. november IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 1
