Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-15 / 265. szám
SPORT 15 2018. NOVEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Cosimo Inguscio nyugalma sokat segíthet ma este a csapatnak Remek zsaru a kispadnál Bemutatjuk az észtek ellen dirigáló „pótkapitányt”, a Marco Rossival hat éve együtt dolgozó Cosimo Ingusciót, aki kilencven perc erejéig kibújik a mindenki által kedvelt másodedző szerepéből a ma 20.45 (M4 Sport) órakor kezdődő Magyarország-Észtország Nemzetek Ligája-mérkőzésen. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A Magyar Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága a 2015. április 28-i ülésén az alábbi határozatot hozta: „Marco Rossi vezetőedző (Honvéd) a kispadtól és az öltözőtől 1 soron következő NB I-es bajnoki mérkőzésre szóló eltiltást kapott.” A két nappal korábban, a Debrecen elleni meccsen tanúsított magatartása miatt büntetett szakvezető így kénytelen volt a lelátóról fi-, gyelni a Paks elleni, május elsején lejátszott találkozót - megbízott edzőként a kispestiek kapusedzője, Tóth Iván dirigált a pádról. Hogy a történet teljes legyen: az az idő tájt még a bentmaradásért küzdő Honvéd 0-0-t ért el a Paks otthonában, a lefújást követően Marco Rossi nem is mulasztotta el megjegyezni, helyettese jó munkát végzett, az egy pont sokat ér. A minap az Európai Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága is vétkesnek találta az immár a magyar válogatott szövetségi kapitányaként ténykedő Marco Rossit, mondván, 2018. október 12- én, a Görögország-Magyarország Nemzetek Ligája-mérkőzés alatt és után sportszerűtlenül viselkedett, ezért két meccsre „száműzte” a , kispadtól; igaz, a máso- jk dik találkozóra szóló eltil- ■ tást egy évre felfüggesztet- TMte. Az Észtország elleni csütörtöki összecsapást azonban kénytelen megint csak a nézőtérről követni az olasz tréner - ezúttal nem a kapusedző, Enrico Limone, hanem „örökös” másodedzője, Cosimo Inguscio kezébe kerül az irányítás. Miután a válogatott hétfő délutáni sajtótájékoztatóján az ötvennégy esztendős Marco Rossi bejelentette, hogy távollétében a nála egy évvel idősebb kollégája meccsel, a telki rendezvényről tudósító televíziósok és rádiósok körében össznépi találgatás kezdődött: vajon hogyan ejtik helyesen a megbízott kapitány vezetéknevét? Hogy megoldással is szolgáljunk: „Ingussó”. Az illendőség kedvéért ezt éppúgy érdemes tudni róla, mint azt, hogy a főnökénél valamivel hamarabb érkezett Magyarországra, már 2011 őszén a kispesti utánpótlásban dolgozott, sőt segítette az akkor az NB II Keleti csoportjában szereplő Honvéd II. élén álló Vincenzo Mazzeo munkáját is. Marco Rossi 2012 nyarán lett a Honvéd első csapatának vezetőedzője, és nem sokkal később már számíthatott Marco Rossi és Cosimo Inguscio - tűz és víz, de jól kiegészítik egymást Fotó: MW Cosimo Inguscióra is - a kezdetekkor még erőnléti edzőként, aztán már másodedzőként is. A Lecce tartományban található Aradeóban született edző immár hat éve Marco Rossi hű társa. Nemrég így jellemezte kapcsolatukat: „Igyekszem mindenben a segítségére lenni, hiszen én is arra vágyom, amire ő: legyünk minél sikeresebbek. Úgy vélem, (...) amit eddig elértünk Marcóval, arra büszkék lehetünk.” No, igen, a Honvéddal bajnok és bronzérmes, a Dunaszerdahellyel úgyszintén bronzérmes lett az olasz páros, amelynek tagjait kevesen ismerik jobban a kispestiek középpályásánál, a válogatottkeretbe is meghívott Nagy Gergőnél. „Egyik jobb ember, mint a másik - kezdte jellemzését lapunk érdeklődésére az észtek és a finnek elleni mérkőzést sérülés miatt kihagyó Nagy Gergő. - Marco Rossit aligha kell bemutatni; ami pedig Cosimót illeti, végtelenül rendes, őszinte, szerethető ember. Teljes mértékben a »Mister« jobbkeze. Annak ellenére, hogy olyanok, mint a tűz és a víz, tökéletesen kiegészítik egymást. Mielőtt Magyarországra jöttek, nem találkoztak, ám azóta egyfolytában együtt dolgoznak - ez nem a véletlen műve. Marco Rossi a rossz, Cosimo Inguscio a jó zsaru: ha feszült a helyzet, utóbbi rendre igyekszik csillapítani a kedélyeket. Mint amikor a Szaffi című rajzfilmben Puzzola, a szolga a csap nyitogatásával ereszti ki a Főzés a neten Az 1963. április 30-án született Cosimo Inguscio nős, két lány édesapja. Munkája miatt olykor kénytelen elszakadni a családtól, de a kapcsolattartás manapság már nem okoz gondot. Olyannyira, hogy - amint azt még tavasszal a DAC honlapjának elmondta - az istenien főző feleségétől néhány fogást és konyhai gőzt Feuerstein kormányzó fejéből. Többnyire sikerrel jár, de amint azt az athéni eset is mutatja, nem mindig... Persze nem ez Cosimo elsődleges feladata, szakértelmével rengeteget segít. A kispesti időszak elején nem tudtuk megállapítani, milyen edző, mert csak az edzéseket felvezető bemelegítést vezényelte, ám idővel rádöbbentünk, nagyon is érti a szakmáját. Ezt főleg akkor érzékeltem, amikor a kispadon ültem én is - testközelből győződhettem meg arról, milyen jó megfigyelései vannak. trükköt a Skype-on keresztül lesett el. A modern technikát azonban csütörtök este nem hívhatja segítségül: az Észtország elleni mérkőzés alatt semmilyen formában nem érintkezhet Marco Rossival, mi több, az eltiltott szövetségi kapitány már az öltözőfolyosóra sem teheti be a lábát, nemhogy a technikai zónába. Nem csoda, hogy Marco Rossi a mai napig maximálisan ad a szavára.” A kispesti szóbeszéd úgy tartja, volt idő (még nagyon az elején), amikor megfelelő licencek hiányában Cosimo Inguscio nem foglalhatott helyett a kispadon pályaedzőként („mulasztását” természetesen már rég pótolta!), de annak nem volt akadálya, hogy a szerelésekért felelős munkatársak egyikeként leüljön - az úgynevezett pótkispadra. Még onnan is próbálta higgadtságra inteni Marco Rossit a „Calma! Calma!” felkiáltással - amire eleinte csak a mellette üldögélő médiafelelős, Kaszás Kálmán kapta fel a fejét... „Ha akarnék, akkor sem tudnék rosszat mondani Cosimóra - folytatta Nagy Gergő. - A viszonyunk valamelyest változott azzal, hogy már nem a Honvéd, hanem a válogatott pályaedzője, de ez érthető, hiszen ahogyan a szövetségi kapitánynak, neki is figyelnie kell arra, hogy a kispesti játékosokkal ugyanúgy bánjon, mint a többiekkel. Az egymás iránti tisztelet eközben megmaradt, egy-egy jó szóra mindig telik tőlük. Legutóbb azt érzékeltem, hogy a válogatottnál nagyobb a nyomás rajtuk, mint a Honvédnál volt, szerencsére ezt is jól kezelik. Cosimo a válogatottnál is inkább a csendes, visszahúzódó edző szerepét tölti be, de a tanácsaira ugyanúgy érdemes figyelni, mint a stáb másik két tagja, Giovanni Constantino és Gera Zoltán tanácsaira. Giovanni karakteres figura, többet is kommunikál a futballistákkal, mint Cosimo, Zolira pedig csak azt mondhatom, amit az elején Marco Rossira: őt senkinek nem kell bemutatni, óriási respektje van a körünkben. Sajnálom, hogy ezúttal nem lehetek a csapattal. Valamilyen szinten bizonyára érződik majd a szövetségi kapitány hiánya, de a magam részéről hiszek abban, hogy Giovanni és Zoli segítségével Cosimo megoldja'az előtte álló feladatot, nagyon szurkolok neki - is! A fiúk úgy indulhatnak el Telkiből, hogy a kapitány mindenre felkészíti őket, jóllehet a meccs előtti motivációs beszédét senki és semmi nem pótolhatja. Elképesztő, hogy fel tudja tüzelni a brigádot egy-egy meccs előtt, amikor az ember hallgatja, feláll a szőr a hátán. Mondom, bizakodó vagyok a csütörtöki találkozó kapcsán, szerintem Tallinnban is nyernünk kellett volna, főleg azután, hogy kettő egyre vezettünk. Ott látszott, hogy az új stáb még kevés időt töltött együtt a válogatottal - az évek során a Honvédnál eljutottunk odáig, hogy ha előnybe kerültünk, a legritkább esetben engedtük ki a kezünkből. Remélem, ezúttal nem lesz gond. Ha mégis izgalmasan alakulna a mérkőzés, Cosimo nyugalma sokat érhet. Nem féltem, mert tényleg érti a dolgát.” Na, ja, aki a kispesti pótkispadtól eljut a válogatott irányításáig, rossz (szak)ember nem lehet... » Szurkolói szeretet Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Sisa Tibort a diósgyőri szurkolók úgy próbálták visszacsábítani a csapathoz, hogy ipolytarnóci lakóhelyéhez is elmentek kérlelni a Tanár urat, maradjon a DVTK-nál. A történet nem mai, sőt, nem is tegnapi, ezzel együtt ékes bizonyság arra, ha valakit a szívébe zár a publikum, akkor onnan nehezen engedi. És ez így van jól. Teljesen emberi reakció olyan helyzetekben, amikor a kötődés sokkal több, mint „egyszerű edző-drukker kapcsolat”. Az elkötelezettség kifejezésének számtalan példájával rukkoltak már elő a szimpatizánsok, ha a szeretett klubról vagy éppenséggel a megszokottnál jobban kedvelt szakemberről, vezetőről volt (van) szó. A „ki mint gyászol, úgy szeretett” mondás legutóbbi megnyilvánulása az a hozzáállás, amelyet a Leicester City szurkolói mutattak azok után, hogy tragikus helikopter-balesetben elhunyt a klub thaiföldi tulajdonosa, Vichai Srivaddhanaprabha. A szárnyra kapott hírek szerint a 2015/ 16-os idényben a Premier League-ben bajnoki címet szerzett egyletet otthona, a King Power Stadium Khun Vichai Stádiummá változna, emléket állítva a mélyen tisztelt elöljárónak. Miként a tisztelet jele az is, amikor a játékosok maguk fizetik a nézők belépőjegyét. No, ez általában már a gyatra produkcióért cserébe felajánlott gesztus, ameddig persze nem volna szabad eljutni, ám ha már kudarcot vallott a társaság, akkor legalább a pályán kívül legyen belátó a sportoló, s díjazza, hogy a magát becsapottnak érző szurkoló továbbra is kíváncsi az adott alakulatra. És itt a csavar! Egészen ritka, amikor a néző nemcsak azért nyúl a zsebébe, hogy a belépőjegyét kifizesse, hanem azért is, hogy a klub edzőjére kiszabott büntetést magára vállalja. A játékvezetői jelentés szerint a sípmesterrel szemben mutatott sportszerűtlen viselkedésért kapott, nyolc mérkőzésre - vagyis majdnem a bajnoki év egyharmadára - szóló eltiltás önmagában is jelentős vezeklés a trénernek, nem még hogy a százezres tételt is át kelljen utalnia. Nem is kell, mert az élet ismét arról adott tanúbizonyságot, hogy érdemes hinni a jóban. Rendre akadnak ugyanis olyanok, akik minden emberi számítást felülmúlva előjönnek szinte a semmiből, és a maguk miliőjében csodát tesznek. A megrovás anyagi részét öszszegyűjtő személyek jól tudják, hogy a világot nem váltották meg - nem is ez volt a céljuk. Ellenben reményt keltettek. Ahogy anno Sisa Tibor, úgy most Egerben Vígh Ferenc érezhette át, mit képes adni a szurkolói szeretet.
