Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-14 / 264. szám
2018. NOVEMBER 14., SZERDA SPORT 15 A személyes jelenlét hiánya sem okozhat gondot az észtek ellen Most kell nagyon melózni! Cosimo Inguscio (középen) helyettesíti holnap a kapitányt a kispadon A szövetségi kapitány, Marco Rossi eltiltása miatt Cosimo Inguscio irányítja a csapatot, de az olasz szakember nagyon számít Gera Zoltán segítségére is. Somogyi Zsolt Nemzeti Sport- Az edzőtáborban az első kérdésünk mindig ez: megérkeztek a kerettagok, mindenki rendben van?- Már hétfő reggel tudtuk, hogy Sallai Roland és Fiola Attila sérülés miatt nem tud velünk lenni - kezdte Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya. - Mindenki más megérkezett Telkibe.- Csak ön hiányzik majd a kispadról. Hogy készülnek erre?- Mindenekelőtt szeretném elmondani, sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam az MLSZ-nek. Mindig őszinte ember voltam, ezután is az leszek, és talán túl heves vérmérsékletű vagyok, de nem szabad elfelejteni, hogy egy országot képviselek, és ennek megfelelően kell viselkednem, úgy fest, még edzenem kell magam, hogyan uralkodjam az indulataimon a kispad előtt állva a mérkőzések közben. Távollétemben a segítőm, Cosimo Inguscio irányítja a csapatot, de nagyon számítok Gera Zoltán segítségére is.- Nem okozhat problémát, hogy nem lesz ott a csapat mellett?- Remélem, hogy nem, hiszen jó munkatársaim vannak. Felkészülünk erre a két mérkőzésre, mindent megbeszélünk, biztos vagyok benne, hogy ez nem jelenthet problémát.- Dzsudzsák Balázs újra itt van. Biztosan eljutnak a hírek önhöz is, a kilencvenhatszoros válogatott játékos meghívása nagyon megosztja a közvéleményt: sokan támogatták, amikor kihagyta a futballistát a keretből, mások szerint itt a helye a csapatban.- Balázs a huszonnégy meghívott játékosunk egyike, és egyáltalán nem biztos, hogy pályára lép. Ne felejtsük el, két mérkőzés vár ránk, lehet, hogy az egyiken kezd, a másikon nem, mindez majd a következő három napban dől el, amikor kiderül, melyik játékos milyen állapotban van, kik a legjobb formában lévő játékosok, melyik tizeneggyel lehetünk a legsikeresebbek. Fotó: MW Hozzáteszem, az észtek elleni csapat már összeállt a fejemben.- Sokan felkapták a fejüket arra a kijelentésére, ha Dzsudzsák Balázs játszik, ő a csapatkapitány.- Az első Nemzetek Ligájameccsünk előtt mondtam, hogy amíg nincs klubja, nem csatlakozhat hozzánk, ezért másik csapatkapitányt kellett keresni. De ő nagyon sokat tett a magyar futballért, korábban az ő karján volt a szalag, így ha visszatér, ismét megkapja ezt a tisztséget.- És Szalai Ádám? Az elmúlt mérkőzéseken ő volt a csapatkapitány, sokat küzdött, gólokat szerzett, mit szól majd ahhoz, hogy ezek után elveszi tőle ezt a megbízatást?- Ádámmal kapcsolatban a megítélésem nem változott. Tisztelettel és alázattal viszonyul a magyar válogatotthoz, a közös munkához, pozitív személyiség, és szerintem a csapat hasznára válhat, ha két ilyen markáns vezetője van a közösségnek. Nem hiszem, hogy zokon fogja venni, ha újra Dzsudzsák Balázs lesz a csapatkapitány.- Mit érzékel, mekkora nyomás van önön a keret kijelölésekor?- Nincs semmilyen nyomás rajtunk, hogy kit kell behívni, vagy kit nem. Mi, azaz a stáb tagjai egyeztetünk erről, a keret összeállítása a mi felelősségünk, a mi döntésünk.- Nézzünk akkor kicsit előre: mit vár az észtek és a finnek elleni mérkőzésektől?- Hat pontot. A görögök elleni hazai siker nagyon jó teljesítmény volt, de Athénban, majd Tallinnban elvesztettük a szurkolók bizalmának egy részét, ezt mindenképpen vissza kell szereznünk. Nem gondolunk arra, hogy negyedikek lehetünk ebben a csoportban, győzni szeretnénk mind a két meccsen. A női kosarasoknak nagyon meg kell verniük Albániát szombaton Személycserék sorsdöntő meccs előtt KOSÁRLABDA A győzelem nem lehet kétséges. Ezt egy edző vagy egy játékos talán nem jelentheti ki ennyire határozottan, ám ezúttal tényleg felesleges még az udvariaskodás is. Egy éve játszott Eb-selejtezőt a magyar női kosárlabda-válogatott az albánoké ellen Miskolcon, az eredmény 137-48 lett, és az egész egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy csapat 89 pontos különbséggel nyer, majd egy esztendő múltán kikaphasson ugyanattól az ellenféltől. Mégis sorsdöntő meccs lesz a szombati. A nyolc csoportból az első mellett a hat legjobb második is kijut a jövő évi Európa-bajnokságra, és erre a magyar csapatnak úgy van leginkább esélye, ha győz Tiranában és a jövő héten Oroszországban is - így akár csoportelső is lehet -, vagy amit a realitás diktál, kiemelkedő kosárkülönbséggel végez a második helyen, mert ez dönt az egyenlő pontszámú másodikak között. Azaz a képlet roppant egyszerű: nagyon, de nagyon meg kell verni az albánokat, mert ez könnyebb feladat, mint Jekatyerinburgban óriási bravúrral legyőzni az oroszokat. „Pontosan tudjuk, mi a feladatunk, és ez maradéktalanul motivál is minket - mondta lapunknak Studer Ágnes, a válogatott fiatal irányítója. - A védekezésre összpontosítunk a felkészülés során, mert abból lehet labdát szerezve könnyű kosarakat dobni. Az Eb-részvétel lebeg a szemünk előtt, mindent megteszünk, hogy kijussunk rá.” A cél tehát világos, a felkészülés azonban nem kezdődött el zavartalanul: Simon Zsófia jobb keze egy ujjsérülés miatt gipszbe került. Ott van az edzőtáborban, Székesfehérváron, de csak nézője az edzéseknek. Krivacsevics Tijana viszont ezt a szerepet sem tölti be, az ő esete érezhetően megütközést keltett. Ő korábban azt jelezte, hogy a térde nem egészséges, ezért most a rehabilitációra helyezi a hangsúlyt, a hétvégén pedig török klubjától, a Botastól érkezett hivatalos e-mail arról, hogy a játékos nem mehet a válogatotthoz, mert sérült. A magyar szövetségnek kötelezően elküldött leletek és felvételek azonban ezt nem igazolják, Krivacsevics egy hete, szerdán is játszott, 27 percet töltött a pályán, és bár a kapitány információi szerint Budapesten tartózkodik, Székesfehérvárra nem ment el a csapathoz. Székely Norbert nem számíthat Turner Yvonne-ra sem. A Sopron amerikai irányítója két és fél éve magyar állampolgár is, de mivel a válogatottban még nem szerepelt, meg kellett kérni a FIBA engedélyét, a nemzetközi szövetség viszont a klubcsapatokat és a válogatottakat illetőben is lassítja az ilyen licencek kiadását. Mindennek Krivacsevics és Turner hiánya az árnyoldala, mindenesetre előbbi pótlására érkezhet Cyesha Goree, aki az utóbbi egy évben már játszott a csapatban, így van élő engedélye. Ő a nyár óta az olasz Reyer Venezia kosarasa, eredetüeg nem szerepelt a keretben, de amikor szombaton hívták a magyar válogatottba, amerikai módra csak annyit kérdezett, mikor kell érkeznie... Ma csatlakozik a kerethez, akárcsak Fegyverneky Zsófia. A Sopron csapatkapitányának az érkezése komoly meglepetés, mert ő másfél éve visszavonult a válogatottságtól, a klubjára és a családjára összpontosít. Mivel a tiranai a kulcsmeccs, csak erre csatlakozik a kerethez, lekatyerinburgba már nem utazik el. A változások nem zavarták meg a csapatot, Studer Ágnes szavai legalábbis ezt tükrözik: „Yvonne nagyszerű játékos, úgy edz, mintha a hétvégén játszana, sokat lehet tőle tanulni. Fegyverneky Zsófival sohasem játszottam vagy edzettem együtt, nagyon várom ezt a lehetőséget, még kislány voltam, amikor láttam, és élveztem a játékát. Sokat jelenthet a rutinja és a nyugalma Tiranában. Cyeshát pedig ismerjük, remek ember és kosaras, ő viszszatér közénk.” PGYL JEGYZET Van mire emlékezni K. Mayer András. jegyzet@mediaworks.hu Pécsi foci - manapság majdnem csak nosztalgiázni tudunk róla. No meg reménykedni, hogy egyszer, a belátható jövőben lesz még jó csapatunk, magasabb osztály, sikerek, sok szurkoló. Emlékszem, mindig csodálkozva néztem vissza azokra, akik megkérdezték tőlem, melyik a kedvenc csapatom. Pécsiként mégis mi lenne?! Nem a Fradi, nem az Újpest, s naná, hogy nem a Videoton. Hanem a PMSC, a PMFC, ha úgy akarjuk, a Munkás, ha meg becézgetjük, simogatjuk, a Pamacs. Ez a kötődés örökre megmarad. Kisfiúkoromban egy ideig nem tudtam, kikkel is beszélget édesapám a lépcsőházban vagy kint, a ház előtt. Tudtam, hogy a földszinten lakó Rózsi néni fiairól van szó, de arról fogalmam sem volt, hogy mivel foglalkoznak. Csak azt láttam, hogy apám jóban van velük (mondjuk ő szinte mindenkivel jóban volt a városban, mindenkit ismert). Aztán idővel kiderült, hogy futballisták. Nem is akármilyenek: a Dujmov testvérekkel parolázott, Dujmov Ivánnal és Dujmov Antallal, akik Dunai néven futottak be ragyogó karriert a magyar futballban. Ott nőttem hát fel a közvetlen közelükben, a pálya sem volt messzebb ötszáz méternél, s naná, hogy apám is kijárt a meccsekre - a kör bezárult, a sorsom eldőlt. A hétvégén harmadik alkalommal rendezték meg a Pécsi Labdarúgás Napját, s elcsendesedett a terem, amikor vetítették a régi fotókat (köztük megjelentek apám karikatúrái is a régi nagy játékosokról - jólesett). Mindenki együtt emlékezett. Megelevenedtek a már-már elfeledett élmények. Lutz Jaksi minden bizonnyal egy jókora gólnak örült (előfordult párszor), Katzirz Béla kimagaslott a többiek közül, mint mindig, s ott volt még Rapp Imre, no meg a többiek. Megannyi kiváló futballista, akiket anno csak a lelátóról csodálhattam, most pedig itt ülhettem közöttük, hallgathattam a kiváló sztorijaikat, mint például hogy mi is történt a repülőn útban a Manchester United elleni meccsre, miért nem ült oda Megyeri Karcsi, ahová szokott, és így tovább. No meg ismét leporolták a Newcastle elleni sikert, ami három éve életre hívta ezt a rendezvényt: 1970. november 4-én a Pécsi Dózsa 2-0-ra legyőzte az angolokat az Európai Városok Kupájában, s tovább is jutott. A Newcastle után aztán jöhetett a Juventus. Micsoda idők voltak! Most sokkal cudarabbakat él át a pécsi futball - de üyen az élet, egyszer fent, egyszer lent. De azért, történjék bármi, ha néhány év múlva megkérdezik, melyik a kedvenc csapatom, a válasz nem lesz, nem lehet más, mint eddig... Studer Ágnes kulcsszereplője lehet az Eb-selejtezőnek Fotó: Havran Zoltán
