Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-06 / 233. szám

2018. OKTOBER 6., SZOMBAT SPORT 15 Maurizio Sarri is elismeri, hogy alaposan meglepte a Vidi Jól megizzadt a Chelsea Elégedettek lehettek a Stamford Bridge-re kilátogató Vidi-szurkolók, nekik is járt a taps Fotó: MTI A Chelsea edzőjét, Mauri­zio Sarrit meglepte, hogy a Mól Vidi váratlanul kemény ellenállást tanúsított csü­törtökön az Európa-liga cso­portkörének második fordu­lójában a Stamford Bridge­­en. A szigetországi lapok pedig egyetértenek abban, hogy az angol sztárcsapat megszenvedett a szűk, 1-0- s győzelemért. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Dicsérete­sen helytállt a Vidi, a tar­talékos összeállításban is jó néhány klasszist - Ke­pét, Loftus-Cheeket, Willi­am, csereként beállva Ha­­zard-t - csatasorba állító Chel­sea csak egyszer tudta be­venni a fehérváriak kapuját, Morata révén, a 70. percben. A magyar bajnoknak is akad­tak helyzetei, de nem sikerült őket gólra váltania, így az 1-0- s vereség után Huszti Szabolcs is felemás érzésekkel nyilat­kozott. „A játék képe alapján büszkék lehetünk az ered­ményre, nem voltunk betojva. Am ha egy ilyen gárda ellen egy kicsit kihagy az ember - akár fizikailag, akár mentáli­san az megbosszulja magát. A világ egyik legjobb együtte­se ellen játszottunk, örülünk a helyzeteinknek, de a vereség az vereség, az eredmény miatt csalódottak vagyunk” - mond­ta Huszti. „Mindenkit megleptünk, senki sem számított arra, hogy magyar csapatként ilyen teljesítményre vagyunk képe­sek. Nem azért jöttünk, hogy jó benyomást keltsünk, ha­nem hogy jó eredményt ér­jünk el. A játékosaim fegyel­mezettek és bátrak voltak” - nyilatkozta a meccs után Mar­ko Nikolics, a székesfehérvári­ak edzője. Maurizio Sarri, a Chelsea vezetőedzője is elismerően szólt a Vidiről: „Szervezetten játszot­tak, és meglepett, hogy veszé­lyesek voltak az ellentámadá­saik. Nagyon kemény meccs volt, az első félidőben több le­hetőségünk is adódott a gól­szerzésre, nem éltünk velük. A második játékrész még nehe­zebben alakult, ám a legfonto­sabb, hogy megszereztük a há­rom pontot. Két-három lehető­séget adtunk az ellenfelünk­nek, jobban kell figyelnünk arra, hogy elkerüljük az ilyen kontrákat.” A legnagyobb brit újságok beszámolói egyeztek abban, hogy „szűkös és nehéz” győ­zelemnek titulálták a londoni Kékek sikerét. „A labdabirtok­lás és a helyzetek szempontjá­ból nyomasztó fölényben ját­szó Chelsea az első félidő­ben nem tudott gólt szerezni, s majdnem kínos szituációba került a budapesti (sic!) vendé­gekkel szemben” - írta a The Sun. A The Telegraph már he­lyesen, székesfehérvári együt­tesként mutatta be a Vidit, és a beszámolójában megállapí­totta, a londoni gárdának ke­ményen meg kellett dolgoz­nia a sikerért. „Messze volt ez az előzetesen várt kényelmes estétől, a Chelsea megnehezí­tette saját feladatát, amely az volt, hogy legyőzzön egy rivá­list, amelynek az átlagos néző­száma alig éri el a kétezer főt” - áll a beszámolóban. Ahogy a BBC, úgy a Sky­­sports is kiemeli, hogy a Vidi­­nek is voltak lehetőségei a gól­szerzésre Loic Nego és Kovács István révén. A korábbi an­gol szövetségi kapitány, Glenn Hoddle pedig a BT Sport stúdió­jában dicsérte a Vidit s húzta le a Chelsea-t. „Kiválóan játszott a Vidi, a Chelsea viszont nem ta­lálta magát. A Kékek nem na­gyon találtak fogást az egész meccsen a fegyelmezetten vé­dekező magyar csapaton, de a góllal végződő akció azért szép volt” - idézte Glenn Hoddle-t a Daily Mail sportrovata. Az L csoportban a másik ösz­­szecsapáson a görög PAOK 4-1- re verte idegenben a fehérorosz BATE Boriszovot, így a négyes élén két forduló után a Chelsea áll hat ponttal, mögötte a PAOK és a BATE három-három pon­tos, míg a Vidi egyelőre nem szerzett pontot. A következő fordulóban, október 25-én a Vi­di a PAOK vendége lesz. Pérez Carlos ma a Bajnokok Ligájában ülhet először a veszprémi kispadra BL-győzelmet vár az aggódó nagypapa KÉZILABDA Legenda Veszprém­ben, s talán Kubában is az lett volna, ha 1997-ben nem dönt úgy, hogy otthagyja a szülőha­záját, és Magyarországon kí­ván boldogulni. A korábbi zse­niális balátlövő, Pérez Carlos március óta boldog nagypapa, akinek egy hete még nem az járt a fejében, hogy Bajnokok Ligája-mérkőzésen dirigálhat­ja szeretett csapatát. Ám az élet átírta a forgatókönyvet, „Charlie” ma délután Breszt­­ben debütál a Telekom Veszp­rém kézilabdacsapatának má­sodedzőiéként.- Hogy van a kedves nagypapa? - Kicsit izgulok. - A Veszprém vagy az unoka miatt?- Az unoka jól van, hála Is­tennek! Az apukája, Nono ko­rábban Diósgyőrben futballo­zott, jelenleg a Slovan Bratisla­va játékosa, szóval, nem mon­dom, hogy túl gyakran látom a kicsit, de imádom. A Veszp­rém más tészta: imádom a klu­bot, edzőnek készülök; foglal­koztam fiatalokkal, de még nem vagyok érett a komolyabb feladatokra.- Ezt elmesélte Gulyás István­nak, mielőtt kinevezték másod­edzőnek?- Ismerjük egymást régről, s mivel mindketten az edzői pálya elején járunk, egyikünk sem gondolja, hogy a kisujjá­ban van a szákma. Tanulni kell, rengeteget.- A Bajnokok Ligájánál nincs is kedvezőbb terep a tanulásra...- Egyelőre egy meccsről volt szó, ezt a legjobb tudásunk szerint megoldjuk Bresztben, aztán meglátjuk. De amit mondtam a tanulásról, az a lé­nyeg. Még rengeteget kell ta­nulnom ahhoz, hogy sikeres edző legyek.- A tanulási folyamat közben csak van véleménye a Veszp­rémről? Mi volt a gond Vranjes­­sel?- Nehezet kérdez, és ez nem is biztos, hogy rám tartozik. Mármint arra gondolok, hogy miért menesztették. Mon­dok valami nagyon okosat: az edzőt az eredmények minősí­tik, Ljubo az előző szezonban nem tudta megnyerni a baj­nokságot, és még a nyolc közé sem sikerült bevinnie a csapa­tot a BL-ben. Az új idényben há­rom BL-meccsből kettőt elveszí­tett. Ezt nehezen lehet megma­gyarázni, és a vezetők úgy dön­töttek, váltani kell. A sportban megtanultam, hogy mindig előre kell nézni, azzal nem me­gyünk semmire, ha folyamato­san a múlttal foglalkozunk.- De néha csak-csak eszé­be jut a 2002-es BEK-döntő a Magdeburg ellen vagy a két olimpiai negyedik hely?- Persze, az más, ez lezárt történet. Gyönyörű pályafu­tásom volt, ha mégis valami­ért van egy kis hiányérzetem, az a Bajnokok Ligája miatt le­het. Néha azt éreztem, hogy mindent odaadnék egy BL- győzelemért. Sajnálom, hogy ez nem jött össze. A meccs után nagyon el voltam kese­redve, de a lelkem mélyén tud­tam, hogy a Kretzschmarral és még több világklasszissal felálló Magdeburg sajnos jobb volt nálunk.- Egyszer azt mondta, hogy voltak ajánlatai, hívták jobbnál jobb helyekre, de eldöntötte, hogy nem hagyja el a várost, a csodálatos veszprémi közönsé­get, s ezért maradt. Nem bán­ta meg? Lehet, néhány trófeá­val több lenne a vitrinjében, ha a pályája csúcsán eligazol.- Lehet, de én Veszprém­ben találtam meg az ottho­nom. Még a második veszpré­mi évemben is irtózatos hon­vágy gyötört. A Lemgo elleni BL-meccs volt a fordulópont: telt ház előtt játszottunk, még a régi csarnokban. A nézők skandálták a nevemet, és ak­kor jöttem rá, hogy nekem itt a helyem. Lehetek kézilabdá­zó a világ bármelyik csapatá­ban, de sehol sem lesz olyan a hangulat, mint Veszprémben.- Melyik olimpiai negyedik helyre emlékszik szíveseb­ben: a 2004-es athénira vagy a 2012-es londonira?- Ez körülbelül olyan, mint­ha arra kellene válaszolnom, hogy melyik gyerekemet sze­retem jobban. Athénban ruti­nos, Londonban fiatal csapa­tunk volt. 2004-ben Iváncsik Gergő, Pásztor István, Mezei Ricsi és Nagy László volt a ját­szótársam, 2012-ben pedig in­kább a fiatalok, ráadásul a tor­na elején megsérültem. Athén­ban Skaliczky volt a kapitány, Londonban Mocsai, mindket­tő rendes volt velem, tudott ve­lem bánni. Szép időszak volt.- Ki nyeri a BL-t?- A Veszprém!- A szíve vagy az esze mondat­ja ezt?- A szívem mindenképpen. De minden évben van meglepe­tés. Kielce, Vardar, Montpellier, tényleg kiszámíthatatlan. Mi is nyerhetünk. Szilágyi László JEGYZET Elherdált lehetőség Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Amikor például Loic Nego kihagyta a helyzetét, túl­zás volt azt hallani, hogy ki­használta a lehetőséget. Per­sze, mindent megtett, kihar­colta, hogy nála maradjon a labda, ügyesen és harcosan teremtett magának lehetősé­get, de ki csak akkor hasz­nálta volna, ha a végén gólt ünnepel, ez azonban nem történt meg. Persze azért valahol ért­hető a nagy lelkesedés, a po­zitívumok kidomborítása, hiszen a Mol Vidi FC való­ban nagyszerűen helyt állt a Stamford Bridge-en, a Chel­sea nem kapta ajándékba a három pontot, de megkapta, és végül is ez a lényeg. Na­gyon helyes, hogy a játéko­sok csalódottak. Valamire­való sportember nem azért kezd el egy meccset vagy egy versenyt, hogy övé le­gyen a rokonszenves vesz­tes kétes értékű címe, és bosszantja, ha kikap, akár­ki legyen is a soros ellenfél. Ma még beszélhetünk arról, hogy az angol sztárcsapat­nak menet közben be kellett vetnie legnagyobb csillagát, Eden Hazard-t is, mert más­ként nem boldogult a ma­gyar bajnokkal, értékelhet­jük, hogy a fehérváriak nem lettek pofozógépek, nem öt vagy hat góllal küldte őket haza a nagynevű Chelsea, de ahogy múlik majd az idő, egyre inkább csak arra fo­gunk emlékezni, hogy ki­kaptak, gyakorlatilag pe­dig csupán az fontos, hogy két fordulót követően nulla ponttal a csoport utolsó he­lyén állnak. Mondhatnánk: na és, kit érdekel? Már az is nagy szó, hogy itt vannak a nemzetkö­zi porondon, ez nem hétköz­napi tény a magyar futball­ban, utoljára hat éve élhet­tük át ezt az élményt, ami kétségtelen tény, mint aho­gyan az is, hogy a mi klub­jaink távol állnak a Premier League élvonalának a szint­jétől. Ám ettől a Vidinek még voltak helyzetei a PL egyik legrangosabb klubjá­nak az otthonában, akadtak lehetőségei, de azokat elher­dálta, pedig, ha él velük... Ha. Nem véletlenül. Itthon a Mol Vidi FC van annyira jó, hogy ha nem összponto­sít maradéktalanul, akkor sem kerül nagy bajba: ki­marad öt helyzet, nem baj, bemegy a hatodik, és azzal nyerni tud. Ez azonban egy vagy több szinttel feljebb nem működik. Egy Chelsea ellen nincs sok lehetőségük a magyar bajnoknál jobb csapatoknak sem, ezért mu­száj mindegyikre lecsapni, máskülönben csak álom ma­rad a bravúr, mint ahogyan az maradt most is. Mi éppen azért vagyunk ritka ven­dégek a nemzetközi poron­don, mert a bajnokságunk a legjobbjainkat nem készí­ti fel arra a szerepre, ame­lyet a kontinensen betölteni szeretnének, így pedig nem­igen marad más, mint a már említett kétes értékű cím. A rokonszenves vesztesé. Charlie a Veszprém másodedzője lett Fotó: Mirkó István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom