Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-01 / 228. szám

ß MEGYEI KÖRKÉP 2018. OKTÓBER 1., HÉTFŐ Nyugdíjba ment a szekszárdi kórház bőrgyógyászatának osztályvezető főorvosa Negyven éven át gyógyított, évtizedekig vezette az osztályt SZEKSZÁRD Dr. Bajor Klára a közelmúltban, Szekszárd Vá­ros Napján az ünnepi köz­gyűlésen vehette át a Tor­­may Károly kitüntető címet. A Balassa János Kórház má­jusban nyugalomba vonult osztályvezető főorvosával ebből az alkalomból beszél­gettünk. Gyuricza Mihály mihaly.gyuricza@partner.mediaworks.hu - Miért lett bőrgyógyász?- A férjemmel csoporttár­sak voltunk, s még az egye­temi évek alatt összeházasod­tunk. Ő egy „nagy szakmát”, a szülészet-nőgyógyászatot választotta. Annak nehéz az ügyeleti része, sok éjszakai munkával jár. Úgy gondoltam, valakinek a családban is helyt kell állnia, s ezért döntöttem egy úgynevezett „kisebb” szakterület mellett. A má­sik ok: a bőr- és nemibeteg­­gondozóban Fenyó'háziné dr. Horváth Mária, egy fantaszti­kus egyéniség volt a főnök, s ő is ar­ra inspirált, hogy ebbe az irányba induljak el a pá­lyán. Ezt egy pil­lanatig sem bán­tam meg, nagyon szeretem a hiva­tásomat. A negy­venegy esztendő alatt voltam „kis orvos”, segédorvos, alor­vos, majd főorvos lettem. 1994 szeptemberében neveztek ki osztályvezető főorvosnak, s 24 éven keresztül az is vol­tam. A bőrgyógyászat úgyne­vezett „kis szakma”, de soha nem volt kisebbségi érzésem a többi orvossal szemben. Ez a terület rendkívül változatos, főleg így, hogy az ember kór­házban is dolgozik, ambuláns rendelésen is, s még ott a ma­gánrendelés. A kórházi mun­kám során találkoztam az ösz­­szes súlyos bőrbetegséggel, amelyeket fel kellett ismerni, meg kellett gyógyítani. Mun­kámban szerepe volt és van a belgyógyászatnak is, hiszen ezek a betegségek összefüg­genek egymással, nagyon sok bőrbetegség belgyógyásza­ti betegséghez kapcsolódik. Mindezek mellet a magánren­delésen kozmetológiával is foglalkoztam.- Az elmúlt négy évtized alatt, gondolom, sokat változott a bőrgyógyászat is.- Amikor dolgozni kezd­tem, volt olyan betegünk, aki egy évig feküdt a kórházban, addig gyógyítgattuk. Ez telje­sen megszűnt, valaha ambu­láns forgalom alig volt, most meg nagyon intenzív. Napon­ta 30-50 ambuláns beteg for­dul meg az osztályon, és ak­kor még nem beszéltünk a bőr- és nemibeteg-gondozóról. Az átlag életkor nő, mind több idős ember kerül a bőrgyó­gyászatra. Elsősorban nap­fény okozta károsodással, da­ganattal. Ezen kívül tény az is, hogy az egyre gyakrabban látogatott uszodák, wellness­részlegek nem kí­vánt velejárói a ví­rusos, bakteriális fertőzések. Több­nyire nem is any­­nyira a higiénia, a tisztaság hiány­zik, például elég, ha az uszodában van egy gyerek, sok szemölccsel a talpán, s ez bizony másokat is megfertőz­het. Nagymértékben megnőtt az allergiás megbetegedések száma is. Az utóbbi években óriási haladást értünk el a pikkelyösömör kezelésében. A mai, korszerű biológiai te­rápiával a súlyos psoriasis be­teg tünetmentessé tehető és az ízületi panaszok is meg­szűnnek.- Bizonyára nem véletlenül dolgozott 41 évig éppen a szekszárdi kórházban.- Nagyon szerettem, szere­tem azt a légkört, ami itt van. Nehezen jöttem el. Azt hi­szem, szellemileg is, fizikai-Dr. Bajor Klára 1953-ban szü­letett Tolnán, ott járt általános iskolába és gimnáziumba is. A Pécsi Orvostudományi Egye­temen 1977-ben végezett, jó eredménnyel (cum laude), s októberben elkezdett dolgozni a szekszárdi kórházban. Férje, dr. Winkler László, szü­lész-nőgyógyász főorvos. Min­dig jó partner volt, mondja a főorvos asszony, aki nagyra ér­tékeli, azt is, hogy ő nyugodtan mehetett külföldi kongresszus­ra, konferenciára, szinte min­den évben. Nemrég jött haza Párizsból, az európai bőrgyógyászati kong­resszusról. Két fiuk már Buda­pesten él a családjával, mind­ketten vezető beosztásban dol­goznak. Két év Algériában Két évig Algériában dolgoztak a férjével, 1984-85-ben. Meg­ismertek egy teljesen más kul­túrát, életmódot és nem mel­lesleg megtanulták a francia nyelvet az angol meg a német mellé. Anyagilag is nagy segít­séget jelentett a két éves ki­küldetés. A megkeresett ke­ményvalutának köszönhetően sokat jártak külföldön. lag is bírnám még a munkát. A kollégáim megbecsültek, ez kifejeződött abban is, aho­gyan a búcsúztatómat meg­rendezték. Még most is elérzékenyü­­lök, amikor erről beszélek. A kórháznak van egy sajátsá­gos légköre, amit például je­lez, hogy ha el is mennek, te­szem azt nővérek, a többsé­gük visszatér. Mindig nagyon jó kollektíva volt a miénk, or­vosok, nővérek egyaránt, ezt a Balassa-díjjal a kórház is ju­talmazta. Az évek során na­gyon sok beteggel találkoz­tam. Ha végigmegyek a szek­szárdi utcán, szinte minden második ember rámköszön. Most, hogy betöltöttem a 65. évemet, úgy éreztem, nem kel­lene már annyit dolgozni: na­pi legalább nyolc óra munka a kórházban, plusz a magán­­rendelések. Egy kicsit kezdett sok lenni. Aztán itt van a csa­lád. Négy unokám van, egy kislány és három kisfiú, kö­zülük három iskolás. Most, a nyári szünet után, amikor ha­zamentek Szekszárdról, a kis­lány azt írta, hogy „Nagyon jó nagyszülők vagytok.” A nyug­díjba menetelem időpontját sem véletlenül időzítettem a nyári szünet elejére. Szeretnék minél több időt az unokákkal tölteni, hiszen, ha megnőnek, felnőnek, er­re már kevesebb alkalmunk lesz. A nyugdíjazástól több szabad időt remélek. Gyerekkorom óta hegedü­lök, tagja vagyok a Szekszár­di Kamarazenekarnak. Nem hagyom abba a munkát sem, folytatom a magánrendelése­imet Szekszárdon, Tolnán, és októbertől heti egy napot Pak­son rendelek. Még ebben az orvoshiányos világban is nyu­godt szívvel jöttem el, adtam át az osztályt dr. Karagity Eli­za osztályvezető főorvosnak. Hál’ Istennek nálunk több fi­atal is van, a bőrgyógyászat most népszerű szakma. Soha ennyien nem voltunk az osz­tályon. Mindig na­gyon jó kol­lektíva volt a miénk, orvo­sok, nővérek egyaránt Száz óvodás és 160 iskolás is részt vett a felvonuláson Szüreti nap, csikósparádéval Évfordulós táncosok az ünnepi műsorban DUNASZENTGYŐRGY Hagyo­mányápolásból jeles. így ér­tékelhető a szombati, duna­­szentgyörgyi szüreti felvonu­lás, melyen mintegy hatszá­­zan vettek részt a 2600 lel­kes falu lakói közül. Elől vág­tatott 8-10 csikós, sűrű ostor­­pattogtatások közepette, utá­nuk ment a hintó a gazdá­val (Binder Zoltán) és a gaz­dánéval (Kazinczi Krisztina), majd a szüretelők a megfele­lő installációval, a bíró (Bin­der László) és a bíróné (Czim­­mer Anna), a népviseletbe öl­tözött gyerekek, a zenészek és mások: hagyományőrzők, pónifogatosok, szülők, haza­látogató elszármazottak, ér­deklődők. A főszervező Henczéné Bor­­bás Márta iskolaigazgató volt, aki elmondta, hogy 12. al­kalommal rendezték meg a szüreti napot a településen. A mintegy száz óvodást és 160 iskolást a rokonok is el­kísérték, ami már magában igen népes társaságnak szá­mít. S még jó páran csatla­koztak a sportpályától indu­ló, több utcát érintő menethez. A lovasok, Lacza József veze­tésével vesznek részt az év­ről évre egyre több közremű­ködőt és nézőt vonzó, szeptem­beri látványosságon. W. G. A faluban élő gyermekek zöme felvonult BÁTAAPÁTI Az idei, remek han­gulatú szüreti mulatság ki­egészült a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Aranyfá­cán Néptánc Egyesület jubile­umával. A hagyományoknak megfelelően a bíró és a bíróné kikérésével indult az ünnepi program a faluban kora dél­után. A szerepeket valódi há­zaspár alakította Kasler Lász­ló és felesége személyében. A minden eddiginél na­gyobb érdeklődés mellett zaj­lott szüreti felvonulás a kö­zösségi házhoz érkezett visz­­sza, amelynek udvarán felál­lított sátorban mutatta be az egyesület - az egykori, alapí­tó táncosokkal karöltve - a ju­bileumra összeállított műsor­csokrát. A csoport annak idején 35 fővel jött létre. A vendégeket és a környező települések­ről érkezőket Darabos József­­né, az egyesület alapító elnö­ke, Bátaapáti polgármestere, majd Vízin Balázs, a program műsorvezetője köszöntötte. A rendezvény során fellépett a Pyrgos Görög Tánc Együt­tes és a Sihell Ferry & Henna, a nap sztárvendégei. A prog­ramot - a támogatóknak kö­szönhetően - tombolasorsolás gazdagította, majd éjjelig tar­tó bál zárta. 1.1. Dr. Bajor Klára Ács Rezső polgármestertől vette át a kitüntetést a város napján Fotó: Mártonfai Dénes Tolna, Pécs, Szekszárd - az állomások

Next

/
Oldalképek
Tartalom