Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-27 / 250. szám

ó emutatkozik a Maavar Művészeti Akadémia ösztöndiiproaramía Beszélgetés Vashegyi György elnökkel az MMA új ösztöndíjasai kapcsán A MINŐSÉG VOLT AZ ELSŐDLEGES Borbély László Száz fiatal és középgenerációs művész nyert el három évre szóló ösztöndíjat a Magyar Művé­szeti Akadémia (MMA) idén első alkalommal meghirdetett pályázatán. Az MMA költségvetésé­hez rendelt forrásból szeptember i-jétől havi bruttó kétszázezer forinttal támogatott alkotókat Vashegyi György, a köztestület elnöke ünnepélyesen fogadta és köszöntötte a Pesti Vigadóban október 18-án. 8 2 'S elméleti tagozatunk is van. Egyéb­ként a művészeti területek szerinti megoszlás az odaítélt ösztöndíjak tekintetében kiegyensúlyozottnak tekinthető. A részvételnek nem volt feltétele a diploma. A minőség volt az elsődleges. Újdonság az is, hogy a pozitív döntést megalapozó pá­lyázat témájának kialakításához a jelentkezők teljesen szabad kezet kaptak. A döntéshozatalban közre­működő szakértők, illetve az általam felkért döntőbizottság elsődleges szempontja a benyújtott munkaterv kidolgozottságának alapossága volt, illetve a leírtakat megerősítő idő­sebb pályatárs ajánlásának szakmai­lag meggyőző hitelessége.- A különleges alkalomra meg­hívott eredményes pályázók tekintetében tükröződő öröm magáért beszélt. Mint arra köszöntőbeszédében utalt, az MMA életében is mérföldkő ez a nap.- Minden tekintetben rendkívüli ünnepről van szó. Már megválasztá­som előtt megkezdődtek az illetékes minisztériummal, illetve a kormány­nyal azok a tárgyalások, amelyek lényege az volt, hogy létrejöhessen egy éveken átnyúló, meghosszab­bítható, összegszerűségében pedig a tudomány területén elérhető állami ösztöndíjakhoz mérhető támoga­tási forma művészeknek, valamint művészetelméleti szakembereknek. Az ősztől száz fővel induló program nem felváltja az eddigi állami ösz­töndíjakat, hanem azokat kiegészí­ti, megerősíti a minisztérium által biztosított támogatásokat - például a zene területén a Kodály Zoltán al­kotói ösztöndíjat vagy az irodalom területén a Móricz Zsigmond-ösz­­töndíjat. A rendszer újítása volt az is, hogy igyekeztünk több tekintet­ben széles teret adni a jelentkezők­nek. Ez korhatár szempontjából azt jelenti, hogy már a tizennyolcadik betöltött életévtől lehetett pályázni, a felső határ pedig a még be nem töltött ötvenedik életév volt. Azért is alakítottuk így, mert az MMA össz­­művészeti akadémia, vagyis nagyon sok alkotó- és előadó-művészeti ágat egyaránt képvisel, művészet­- A jelentkezők között nyilván szép számmal vannak olya­nok, akiknél egészen kévésén múlott, hogy az első száz közé kerüljenek. Nekik mit javasol a jövőre nézve?- A pályázati kör jövőre újabb száz fővel bővül, két év múlva pedig már összesen háromszázan lesznek a díjazottak. Folyamatosan kerülnek be a körbe azok, akik az MMA által képviselt valamelyik művészeti ág­ban szeretnék tehetségüket kibon­takoztatni. A kiírást követően több mint tízszeres túljelentkezés futott be a pályázat szakmai lebonyolító­jához, a Magyar Művészeti Akadé­mia Művészetelméleti és Módszer­tani Kutatóintézethez. Akinek most nem sikerült, az semmiképpen ne érezze vesztesnek, kirekesztettnek magát. Dolgozzon tovább a tema­tikáján, vagy válasszon másikat, és tegyen kísérletet újra! Éveken belül nyilván elér művészi elhivatottsá­gának arra a fokára, amelyet egy eredményes pályázat is visszaiga­zol neki.- Hosszú távon talán a köztes­tület is profitálhat a nyertes pályázókból?- Az elsődleges cél az, hogy minél több, a művészet iránt fogékony al­kotó fejlődni tudjon szabadon, és ehhez a lehető leghosszabb távon kiszámítható díjazásban részesül­jön. Három év azért elég hosszú idő ahhoz, hogy bárki létrehozhas­sa azt a művet, amellyel bemutat­kozik a művészeti életben, vagy tovább erősíti az ott már kivívott elismertségét. A művészek megél­hetési visszásságait önmagában ez az ösztöndíj nem számolja fel, de ez nem is lehet a feladata. Ahhoz azon­ban esélyt ad akár az első száz díja­zottnak is, hogy megszerezze azt a rutint, azt a tudást vagy azt a kap­csolati tőkét, amely révén boldogul­hat a művészeti tevékenysége által. Az új ösztöndíj hatása éveken belül meg fog mutatkozni a gyakorlatban is. Az sem kizárt, hogy majdani aka­démikusaink között lesznek olya­nok, akiknek éppen ez az ösztöndíj biztosította az első megerősítést a művészi tevékenységükben. A sike­re egyaránt múlik rajtunk, beérke­zett művészeken és a támogatotta­­inkon. Az MMA egyik legfontosabb közfeladata az is, hogy egy élhető, vonzó, vállalható, magas minőségű művészi életpályamodellt kínáljon fel a magyar művésztársadalom egészének. Ilyen a művészjáradék, amelynek rendszere idén január elseje óta működik, és március óta több mint 1200 művész már kap­ja is annak havi összegét. Büszkék vagyunk arra, hogy itt is fontos, a rendszerváltozás óta megoldat­lan ügy jóvátételét kezdtük el. Ez a mostani új ösztöndíj pedig lehető­séget ad arra is, hogy sok fiatal és középkorú művész lehetőleg itthon képzelje el a következő három évét. Szerintem ez most reális esély arra, hogy sok tehetséges művészünket itthon tartsuk. EGY SZEBB ÉS TELJESEBB VILÁGÉRT Oláh Zsolt Czikora István László klasszikus ének előadóművészként 2014-ben végzett a Pécsi Tudomány­­egyetemen Meláth Andrea és Kiss B. Atilla operaénekesek növendékeként. A Zeneakadémián szintén Kiss B. Atilla irányításával kezdte meg tanulmányait, 2015-ben kapott operaéneke­si diplomát Szegeden. A Szegedi Tudományegyetemen prof. dr. Temesi Mária és Andrejcsik István osztályába járt, ahol az okleveles énekművész-tanár szakot is elvégezte. Megnyerte a bajai Liszt-dalversenyt, döntőse volt a Simándy József nemzetközi énekversenynek, a Pécsi Tudományegyetem nívódíjasa lett, és II. helyezést ért el az eszéki Lav Mirski nemzetközi ének­versenyen. A fiatal operaénekessel a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjfelhívásán támo­gatásban részesült pályázatáról beszélgettünk. Stefanovits Péter: Döntő pillanat I., elektrogrüfla — Mivel pályázott a Magyar Mű­vészeti Akadémia hároméves ösztöndíjfelhívására? Úgy tu­dom, eddigi életútjából fakadó­an a koncepciójának egészen személyes tartalma is van.- Amikor 1985-ben megszülettem, elválasztottak a szüleimtől és a kő­szegi református csecsemőotthon­ba, állami gondozásba kerültem. Négyéves koromig nevelkedtem ott és csak ezután kerültem nevelőszü­lőkhöz őriszentpéterre. Első zenei emlékem hároméves koromra te­hető, amikor áz intézetben Verdi A végzet hatalma című operájának nyitányát hallgattuk, akkor döntöt­tem el, hogy operaénekes leszek. A nevelőszüleim később viszont arra ösztönöztek, hogy tanuljak ki egy jól használható szakmát - így lett végül felszolgálói végzettségem is -, és ha ezután még mindig opera­énekes szeretnék lenni, csak akkor vágjak bele. Most háromdiplomás operaénekesként, énekművész­ként és énektanárként visszatérek oda, ahonnan indultam, hiszen az ösztöndíjprogram részeként a Vas Megyei Gyermekvédelmi Központ, Általános Iskola és Területi Gyer­mekvédelmi Szakszolgálat állami gondozott fiataljainak kidolgoztam egy zenei nevelési programsoro­zatot. Két csoporttal foglalkozom, egy hétévestől tizennégy éves korig tartó, illetve egy tizenöt éves kortól kezdődő korosztállyal. — Egy külső szemlélőnek az ál­lami intézetben nevelkedő fia­talok zárt közösséget alkotnak. Hogyan éri el, hogy a gyerekek megnyíljanak önnek?- Ismerősként, barátként fogadnak el, hiszen hasonló folyamaton men­tem át, mint ők, és a példámon ke­resztül láthatják, hogy nekik is adott a kitörési lehetőség jelenlegi helyze­tükből. Az intézet vezetőjének visz­­szajelzése szerint a gyerekek részé­ről soha nem tapasztaltak még ilyen érdeklődést egyetlen programjukkal kapcsolatban sem. ♦ — Hogyan, milyen állomások­ból épül fel a zenei programso­rozat?- Elsődleges célom, hogy a zenete­rápia eszköztárával az önbizalmu-' kát fejlesszük és az egymás iránti bizalmukat erősítsük. A könnyű műfajból kiindulva közelítünk a klasszikus zenéhez, nekik is isme­rős és általuk is szeretett zeneszá­mokon keresztül ritmusgyakor­latokat, majd zongorakísérettel bizalmi játékokat játszunk és hely­zetgyakorlatokat végzünk, később pedig az operaáriák beemelésével közösen adjuk elő a zeneműveket. A tizennyolc állomásos programso­rozat keretében társadalmi kérdé­sekkel is foglalkozunk.- Tervezi-e, hogy a Szombathe­lyen élők is betekintést nyelje­nek a közös előadásokba?- Mindenképpen, hiszen ezzel elfo­­gadóbbá és érzékenyebbé tehetjük társadalmunkat, nemzetünket az állami gondozásban nevelkedő gye­rekek sorsa iránt. Úgy vélem, hogy vidéken, ahol kevésbé nyitottak egy állami gondozásban élő gyermek le­hetséges örökbefogadására, ez külö­nösen fontos.- Mit jelent önnek az elnyert ösztöndíj?- Nagyon boldog vagyok ^és köszö­nettel tartozom a Magyar Művésze­ti Akadémiának, hiszen az elnyert ösztöndíj páratlan lehetőséget nyújt nekem, hogy életutamból, tanulmá­nyaimból és hivatásomból fakadóan a zenén keresztül segítséget nyújtsak az állami gondozott gyerekeknek és hozzájárulhassak ahhoz, hogy egy szebb és teljesebb világban éljék majd az életüket. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. október

Next

/
Oldalképek
Tartalom