Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)
2018-10-27 / 250. szám
2018. OKTOBER 27., SZOMBAT SPORT 15 Szilágyi Aron: az olimpia iszonyatos hajtóerő a mindennapokban „Rakják ránk a terhet” Budapest és Tokió - a kétszeres ötkarikás győztes kardvívó, Szilágyi Áron már most is a hazai világbajnokságra és az olimpiára koncentrál, miközben gyakorta hívja segítségül londoni és riói emlékeit. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez persze nem meglepetés, mégis beszéljünk róla: nem indult el a szombati válogatóversenyen.- így van, ám aki figyeli ezeket a válogatóversenyeket, pontosan tudja, hogy meglehetősen ritkán indulok rajtuk- válaszolta a kétszeres olimpiai bajnok kardvívó, Szilágyi Áron. - Tavaly pástra léptem az egyiken, mert kevés versenyünk volt abban az időszakban, de leginkább csak az országos bajnokságon indulok itthon. Szeretek ugyanis nyugodtabban felkészülni a fontosabb megméretésekre, most például a novemberi algíri világkupa-viadalra, vagyis nem sérülés volt az oka a távolmaradásomnak - nem gátolta az indulásomat valójában semmi, egyszerűen csak a nemzetközi versenyekre készülök.- Kicsit kekeckedem: a következő három hónapban sincs túl sok verseny, konkrétan csak az algíri világkupa-viadal és az országos bajnokság, másrészt... Tart attól, hogy kikap itthon valakitől?- Szó sincs róla! Ez egyszerűen motiváltság kérdése nálam. Szeretek azokon a versenyeken elindulni, amelyeken tudom, hogy kihajtom magamból a száz százalékot, egy hazai válogató nem Uyen. Én pedig nem szeretnék rossz élménnyel hazatérni egy ilyen versenyről, nem szeretném azt érezni, hogy nem adtam ki magamból mindent, hogy rossz formát mutattam, hogy nem Készül a nemzetközi versenyekre úgy vívtam, ahogyan olimpiai bajnokként kellene.- Vagyis a válogatóverseny nélküli nap többet ér a jövőt illetően?- Igen, mentálisan mindenképpen, ráadásul az algíri vkviadal előtt elindulok egy meghívásos londoni versenyen, ez bőven elég.- Fontos idény előtt állunk, áprilisban kezdődik a kvalifikációs időszak. Ha az elején jönnek a jó eredmények, a folytatásban már mindenki nyugodtabban vívhat- egyszerű a képlet...- Ä Rio utáni olimpiai ciklusnak úgy futottunk neki, hogy a négy esztendő egésze egy kvalifikációs időszak. Már az első Fotó: Tumbász Hédi vk-versenyeken igyekeztünk a csapattal ott lenni a legjobbak között, hoztunk is szép eredményeket, amelyek megalapozták a következő évet, az akkor szerzett érmek a rá következő esztendőt, és így tovább. Nem lehet ugyanis egyik pillanatról a világranglista nyolcadik-kilencedik helyéről felugrani az első négy közé. Úgy futhatunk neki ennek a szezonnak, hogy van mögöttünk rengeteg munka; szerencsére jó sok kiváló eredmény is, ám ez egyáltalán nem predesztinál minket arra, hogy elbízzuk magunkat, nem gondoljuk azt, hogy könnyedén kvótát szerzünk. Ebben az idényben áprilistól pedig még hatványozottabban úgy kell vívnunk a versenyeken, mintha az az egy esélyünk lenne, mintha azon múlna minden.- A múlt figyelmeztet erre?- Megégettük már magunkat, a londoni olimpia előtt beleszaladtunk egy sikertelen kvalifikációs sorozatba, ezt mindenképpen szeretnénk elkerülni.- Vagyis olyat ne jelentsünk ki, hogy nincs mese, a férfikardcsapatnak kvótát kell szereznie? A víváshoz értők is tettek, tesznek ilyen kijelentést.- Meg kell szerezni...? Érezzük, hogy rakják ránk a terhet...- Kik?- A szövetség, az egyesületeink, és, már megbocsásson, a sajtó részéről is érkezik a nyomás. Mi visszautasítjuk ezt, hiszen ez sport! Azért dolgozunk nap mint nap, mert meg szeretnénk mutatni, mit tudunk, szeretnénk továbbra is jó eredményeket elérni - ez az, ami hajt minket, ez jelenti a motivációt mindannyiunk számára, de az, hogy mások mit gondolnak, hogy a csapaton kívüliek mit jósolnak velünk kapcsolatban a következő két évre vagy éppen a tokiói olimpiára, minket különösebben nem izgat. Sokkal fontosabb nekünk, hogy érezzük az erőt, tele vagyunk lelkesedéssel, és csapatként is kiválóan működünk.- Rio után sokszor elmondta, a londoni Szilágyi Áron négy évvel később nem tudott volna újabb olimpiai aranyérmet szerezni. Ez Tokió kapcsán is igaz? Ismét változott a kardvívás?- Még változhat tovább, hiszen az olimpiai ciklus felénél tartunk. Amit most kijelenthetünk, hogy a bíráskodás megint alakult valamelyest, kicsit offenzívabb lett a vívás, valamelyest még inkább támadó szelleműnek kell lenni a páston. Ám a magyar kardcsapatban tapasztalt versenyzők vannak, hiszen már a legfiatalabb, vagyis Szatmári András is egyéni világbajnok, képesek vagyunk alkalmazkodni ehhez is. Igen, valószínűleg kicsit más vívás kell majd Tokióban, mint amilyet Rióban mutattam, ám valaminek nem szabad változnia: azt a fajta mentális felkészültséget, azt a fajta jó érzést, amellyel Rióba elutaztunk, és amely leginkább abból fakadt, hogy szuperfelkészülést tudhattunk magunk mögött, Tokióban is szeretném érezni.- Kellően motivált?- Keresem a fogódzókat. Az olimpia hatalmas motiváció.- Egy kétszeres ötkarikás bajnoknak is?- Abszolút! Kétszer átéltem már, hogy ott állok a dobogó felső fokán, hogy énekelhetem a magyar himnuszt, ez iszonyatosan nagy hajtóerő a mindennapokban.- Kell visszafelé néznie, újra és újra elő kell hívnia az olimpiákon történteket - másfelől mekkora segítség, motiváció a Tokió felé vezető úton, hogy jövőre Budapest rendezi a vb-t?- Egyre többször előjön a két olimpia, sokat gondolok mindkettőre, de a budapesti világbajnokságra és Tokióra is. A budapesti vébé pályafutásom fontos mérföldköve lesz, egy itthon rendezett világbajnokság minden sportoló életében kiemelt jelentőségű. A következő két év két legfontosabb versenye a budapesti vébé és a tokiói olimpia lesz, eléjük teszem majd felkészülési versenyként az összes világkupa-viadalt és az Európa-bajnokságokat; ezeken folyamatosan lemérjük és figyeljük, hol tartunk, mégpedig különösebb kockázat nélkül, ám arra nagyon is odafigyelve, hogy megszerezzük a kvótát. A Mol Vidi esélyt teremtett a továbbjutásra a csoportjából az Európa-ligában Taktikailag tökéletes mérkőzés volt Szalonikiben boldogan ünnepelhettek a Vidi játékosai Fotó: MTI LABDARÚGÁS Nincs igaza a Zougla.gr című internetes portálnak. Azt írja, a PAOK Szaloniki amatőr módon saját magát verte meg csütörtök este az Európa-liga csoportkörében. A valóság az, hogy a Mól Vidi FC győzte le a görög csapatot, amely nem a balszerencsének, a kihagyott helyzeteinek vagy bármi másnak köszönhette a vereséget, a magyar bajnok futballozott úgy, hogy nem tudott tenni ellene semmit sem. Utoljára a Ferencváros győzött idegenben nemzetközi kupasorozat csoportkörében, 2004-ben a skót Hearts otthonában nyert 1 -0-ra, és ez a tény is bizonyítja a fehérváriak sikerének a súlyát. Szinte kottából játszva, nagyszerűen védekezve nem hagyta kibontakozni a PAOK-ot, közben az első kontrájából a 12. percben Loic Nego harciasságának köszönhetően Huszti Szabolcs megszerezte a vezetést, ezt közvetlenül az első félidő lefújása előtt Stopira szó szerint megfejelte még egy góllal, a második játékrészben Armin Hodzic kihagyta az idény helyzetét - mindehhez a görögök egyetlen komoly lehetőséggel sem voltak képesek hozzászólni. „Nagyon rosszul játszottunk, a hozzáállásunk teljesen hibás volt - kesergett Rázván Lucescu, a PAOK román vezetőedzője. - Nem koncentráltunk tökéletesen, talán túl magabiztosak voltunk. Ez teljes mértékben az én felelősségem, más üzenetet kellett volna küldeni a csapat felé a meccsel kapcsolatban. A Vidi nagyon szervezett volt védekezésben, remek csapatról van szó. Nem tudtunk felállni a kapott gól után, egy játékosunk sem akadt, aki a vendégek kapujától huszonöt-harminc méteren belül jó megoldást választott volna.” Visszatérve a görög sajtóra, nem szedik le a keresztvizet sem Rázván Lucescuról, sem a játékosokról, abban viszont megegyeznek, hogy ha komolyan gondolja a továbbjutást a csoportból, akkor november 8-án muszáj győznie Budapesten. Marko Nikolics, a Mól Vidi szerb mestere csak általánosságban beszélt az esélyekről: „Nagyon jól játszottunk, végig versenyképesek tudtunk maradni. Igazi harcosok alkotják a csapatot. Taktikai szempontból tökéletes meccset vívtunk. További egy-két gólt is szerezhettünk volna, de így is büszke vagyok a csapatomra, mint oly sokszor, ezúttal is a legjobbjukat nyújtották a játékosok. A teljesítményükről sokat elmond, hogy a PAOK-nak nem igazán volt jelentős helyzete. Nagy győzelmet- értünk el, de nincs időnk ünnepelni, indulunk vissza Budapestre, majd a hétvégén hosszú út vár ránk Kisvárdára. A sorozatot az NB I-ben is folytatnunk kell, a vasárnapi bajnokit is muszáj megnyernünk. Azzal, hogy három hárompontos csapat van a csoportban, érdekessé vált a helyzet. Mindent megteszünk azért, hogy a végsőkig harcban legyünk a továbbjutásért.” Ahogy Marko Nikolics említette, az Európa-liga L csoportjában a PAOK-nak, a Mól Vidinek és a BATE Boriszovnak - ebben a gólkülönbség által megszabott sorrendben -3-3 pontja van, a Chelsea 9-cel gyakorlatilag már továbbjutott, és így a párharcok második felében még hárman is egyenlő eséllyel pályáznak a második helyre. MW JEGYZET „Jugó"- you go! Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Volt nekem egy csodálatos vívómesterem, a fantasztikus technikával, kiváló taktikai érzékkel megáldott, kétszeres olimpiai bajnok, kilencszeres világbajnok orosz tőrvívó, German Szvesnyikov. Amit ő nem tudott a vívásról, azt nem is volt érdemes tudni... Viszonylag hosszú időt töltött Magyarországon, de a mi csodálatosan szép nyelvünket, egy-két vívó-alapkifejezést leszámítva, nem sikerült elsajátítania; igaz nem is nagyon törekedett rá, így aztán a legtöbb tanítványát elveszítette. Az edzéseken, az iskolavívások alatt még úgy-ahogy elboldogult, de a versenyeken, az éles szituációkban nem tudta átadni félelmetes tudását. Mire az ember a versenyeken átfordította az agyában az ő oroszul elhangzott tanácsait, utasításait, már rég kikapott... Próbáltam én őt tanítgatni, de a szúrás, lépés, lépéskitörésnél - nála: szúrás, lépés, lepeskitores - messzebb nem igazán jutottam. Mondjuk, a sör, bor, pálinka, szinte hibátlanul ment neki. Bár sokszor tűnt úgy, értette, amikor a környezetében magyarul beszéltek, mosolygott is, mint pék kutyája a meleg zsömlére, de megszólalni nem volt hajlandó. így aztán, bármennyire is zseniális mester volt, a szakvezetés - az én nagy bánatomra- érthető módon lemondott szolgálatairól. A férfi-kézilabdaválogatott szövetségi kapitányai az utóbbi időben külföldi szakemberek voltak, és engem borzasztóan zavart, hogy - Xavi Sabatét leszámítva, aki legalább alapfokon elsajátította a magyart- egy kukkot sem beszéltek a nyelvünkön. lobb híján vagy keverék angol nyelven, esetleg tolmács segítségével igyekeztek elmagyarázni az időkérések alatt, mit és hogyan kellene tenniük a játékosoknak. Csoda, hogy nem jutottak egyről a kettőre? Egyik barátom, aki nem igazán jártas a sport világában, egyszer megdöbbenve kérdezte tőlem: mióta játszik egy csomó „jugó” a magyar válogatottban. Kérdő tekintetemre elmondta, amikor Ljubomir Vranjes mester felrajzolta a kis táblácskájára a figurákat, folyamatosan „jugózott”. Hát, igen, „you go” - aztán a válogatott éléről menesztették is Vranjes urat... A szerdai magyar-szlovák Eb-selejtezőn végre honi szakember, az energikus, empatikus, felkészült, tisztán, érthetően, röviden, célirányosan és hatékonyan utasításokat adó Csoknyai „Csoki” István irányította a nemzeti csapatunkat. Eltűntek a „jugók” a csapatból. Ment is minden, mint a karikacsapás, elvertük a szlovákokat, mint jég a határt!
