Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)
2018-10-26 / 249. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. OKTÓBER 26., PÉNTEK A kerekesszékesek még ma sem tudnak bejutni minden műemlék épületbe A felújítás alatt álló szekszárdi templomnál készítenek rámpát Az akadálymentesítés még mindig hagy kívánnivalót maga után Tolna megyében. Főleg a műemléki védelem alatt álló épületek, templomok megközelítése megoldatlan sok helyen, miközben turistautakra már kerekesszékesek is egyre többen vállalkoznak. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu TOLNA MEGYE Levegőzni viszi az unokáját Kecskeméti Mária. Náluk ez a megszokottól eltérő módon történik: nyolc keréken. Az asszony mozgássérült, a gyerek meg még pici; babakocsiban tolja. Látásból már szinte mindenki ismeri őket a szekszárdi utcán. Mennyire akadálymentes a megye, a megyeszékhely? A tapasztalat az, hogy a kisebb településeken még mindig ott a padka a gyalogos átkelőnél, és megesik, hogy a helyi, egyetlen boltba sem lehet bejutni kerekesszékkel. Kecskeméti Mária arról tájékoztatott, hogy Szekszárdon sok minden változott, javult a közelmúltban, de még ma is megtörténik, hogy útfelújításkor visszaépítik, és nem süllyesztik le a járdaszegélyt, ahol kéne, és a középületekbe való bejutás, az azokon belüli mozgás is hagy kívánni valót maga után itt-ott. Van például olyan orvosi rendelő, ahol egy keskeny folyosó a váró, s mikor egy kerekesszékes bemegy, a többieknek fel kell állni, hogy elférjen. Máshol farámpa a feljáró, ami idővel korhad és veszélyessé válik. Megint máshol olyan meredek a lejtő - főleg tömbházaknál -, hogy mindennapos stresszel jár a fel- és lehajtás az ott lakónak. Arra is kitért, hogy a városba érkező sorstársai elhelyezése problémás. Alig akad Szekszárdon akadálymentes szálláshely, és a nevezetességek megtekintése sem köny-Kecskeméti Mária és unokája nap mint nap teszteli a járdák minőségét a szekszárdi belvárosban A szerző felvétele nyű. Az evangélikus templom jól megközelíthető, de szinte általános tapasztalatuk a turistautakon részt vevő mozgássérülteknek, hogy a templomokba, országszerte, nemigen jutnak be, műemlékvédelmi szempontokra hivatkozva nem létesítenek rámpát a számukra. A pécsi egyházmegye két építésze, Puppi Natasa és Szász Gábor a téma kapcsán elmondta, hogy a közel háromszáz tolnai és baranyai katolikus templom nyilvánvalóan nem akadálymentesen épült annak idején, de az utóbbi öt évben, a pályázatokból megújulóknál, majdnem mindenhol sikerült megoldani az akadálymentesítést. A műemlékvédelmi elvek betartása nehezítő tényező, de, például a pécsi székesegyház nyugati bejáratánál kifejezetten szép megoldás született. Most folyik a szekszárdi belvárosi templom felújítása. Ennél a Bartina utca felőli oldalsó bejáratához fa szerkezetű, gumírozottlemez-burkolatú új rámpa készül. A megyei főépítész, Sulyok Balázs a következőképpen nyilatkozott az akadály-Számos jogszabály foglalkozik a mozgássérültek esélyegyenlőségének elősegítésével. A számukra építendő parkoló kialakítása is előírás szerinti kell, hogy legyen. Követelmény például, hogy úgy tudjon járművével megállni az érintett, hogy a mozgássérült parkoló és az akadálymentesítésről: - A meglévő középületek átalakításakor részleges akadálymentesítést kell végezni. Új épületeknél pedig előírás a teljes körű akadálymentesítés. Ez az EU-s pályázatoknál is feltétel. Műemlék épületnél kompromisszumot lehet kötni, mert nem mindegyikben helyezhető el lift vagy vamentesített épület bejárat közötti legrövidebb utat kelljen megtennie. Az akadálymentes parkoló legkisebb szélességi mérete 3,6 méter, legkisebb hossza 6,5 méter lehet, és 1,5 méter széles kiszálló sávot kell hagyni. Ugyancsak szükséges a gépkocsi előtt és mögött biztosítani azt, hogy a kelamilyen . akadálymentesítő szerkezet, illetve ronthatja az értékét, a látványát. Kompromisszum lehet az is, hogy csak egy része közelíthető meg a középületnek, az, amit mindenképpen el kell érni, illetve használni kell a mozgássérültnek is. Az akadálymentesség az épület parkolójától kezdődik, de nem rekesszékes használó megfordulhasson. A teljes megfordulási kör 1,5 méter átmérőjű. Minden ötven parkolóhelyből egyet mozgássérültek részére kell kialakítani. Két egymás mellet lévő akadálymentes parkolónál megengedett, hogy közös kiszállási sávja legyen. feltétlenül a főbejáratnak kell kerekesszékkel megközelíthetőnek lennie. Mindenképp szükséges az akadálymentes mosdó, vécé kialakítása a középületekben. Az a jó akadálymentesítés, amin nem látszik a kényszerű megoldás. A mozgáskorlátozottak is szívesebben használnak másokkal közös liftet, mint lépcsőjáró vagy emelő berendezést, ami egyrészt nem szép, másrészt nehézkes a működtetése, csak őket szolgálja, és így rájuk irányítja a nem kívánt figyelmet. Ma már a középületek tervezésekor nemcsak a mozgásukban korlátozottak, de a látás- és halláskárosultak igényeit is ki kell szolgálni tájékoztató (braille írásos), illetve hangos táblákkal, liftekkel, indukciós hurokkal. Ötven parkolóból legalább egy legyen akadálymentes! A Hímzésmúzeumban látták a szűk ujjú ingeket, a bimbós, koszorús és bütykös kapcákat Elmaradt kirándulást pótolt a népfőiskola KÖLES D-S1ÓAGÁRD Elmaradt kirándulást pótolt a kölesdi népfőiskola. Mint arról a közéleti.hu beszámol, a népfőiskola a zárófoglalkozásai után a tanévet közös kirándulással fejezi be, amely tavasszal az időjárás szeszélye miatt hiúsult meg. Ezt a kiruccanást pótolták a kölesdiek a napokban. Kellemes őszi időben, az önkormányzat kisbuszával és személyautóval utaztak a sióagárdi Hímzésmúzeumba, ahol a tárlat létrehozója, működtetője és tulajdonosa, Vargáné Kovács Veronika agárdi népviseletben fogadta a csoportot. Mindenre kiterjedő részletességgel és figyelmességgel mutatta be magángyűjteményét. Elmondta, hogy a sióagárdi pincék helye a Leányváron épült pincefaluban van, ahol mintegy négyszáz pince és tanya áll, ezen kívül még találunk úgynevezett likpincéket is, amelyek előtt nincs présház. A kölesdiek végignézték a vitrinek anyagát, ahol a legősibb fehér hímzéstől végigkövethették az elszínesedés útját, látták a jellegzetes agárdi színeket, mint a sötétlila, permetkék, olajzöld. Vezetőjük felhívta figyelmüket a mintakincs változatosságá-Vargáné Kovács Veronika mutatta be a gyűjteményt a népfőiskolásoknak Beküldött fotó ra, a lyukhímzés alkalmazásának területeire, a cakkok alakjára, a dupla borsólyuk színeire, majd a vitrinben levő szoba tárgyairól és a népviselet jellegzetességeiről is beszélt. Látták a csuklóig érő szűk ujjú ingeket, a rózsás és vízfolyásos tutyikat, a bimbós, koszorús és bütykös kapcákat, a „péntölös” viseletét, a „kényét” kötényt és annak készítését, a nagyünneplőt, a menyasszony fekete ruháját. Végül megnyíltak előttük a szoknyákkal, kapcákkal, tutyikkal, löbikékkel, ‘kendőkkel zsúfolásig teli szekrények. TN
