Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-20 / 245. szám

2018. OKTÓBER 20., SZOMBAT SPORT 15 Varga János kötött- és szabadfogásban is remekelt Fotó: Bach Máté csak téglákat dobált Nem Kezdetben az abonyi tég­lagyárban az ötkilós téglá­kat dobálta, aztán ugyan­ilyen könnyedséggel az el­lenfeleit a birkózószőnye­gen. A 79. születésnapját holnap ünneplő Varga János pályafutása során végig az 57 kg-ban versenyezve győ­zött az 1968-as mexikóvá­rosi olimpián, két világ- és két Európa-bajnokságon állt a dobogó tetején - össze­sen tíz világversenyes érme van -, és a ma kezdődő bu­dapesti vb-n is kiszurkolná a magyar aranyat. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu- Éppen ötven éve zajlott a mexikóvárosi olimpia, a Papp László Budapest Sportaréná­ban pedig kezdődik a világbaj­nokság. Melyik körül forognak inkább a gondolatai?- Mindkettő körül forog­nak. Nagyon várom már a vb-t, az 1968-as olimpia pedig mégiscsak az abszolút csúcs a pályafutásomban.- Zavaros politikai helyzetbe csöppentek, tüntetések zaj­lottak, még lőttek is, és gon­dolom, a kétezer méter fölöt­ti magasság is ijesztően hang­zott.- Mi, birkózók az olimpia előtt kétszer is kiutaztunk Mexikóba, hogy hozzászok­junk a magaslathoz, és ez­zel nem is volt gondunk. Az étkezéssel már lehettek vol­na problémáink, de vittünk szakácsot, és amikor a hely­beliek egy zöld marhacombot akartak rásózni, megmond­ta nekik, hogy tartsák meg. A városban már csak azért sem csámborogtunk, mert amikor az olimpiai falu­ból vittek bennünket a ver­senyszínhelyünkre, láttunk egy-két felgyújtott autót, de egyébként is a saját verse­nyünkkel voltunk elfoglalva.- A krónikák szerint magabiz­tosan nyerte meg az olimpiát. Tényleg így volt?- így, mert nagyon jól sike­rült a felkészülésem. Persze ezért sokat tettem, a napi kö­telező négy óra helyett inkább nyolcat edzettem, és a sok kö­télmászás is megtette a hatá­sát. Ha satuba szorítottam az ellenfelem karját, csak akkor tudott volna kiszabadulni, ha levágják vagy leszárad neki... Akkoriban még egészen más volt a lebonyolítás, és az utolsó meccsemen a román Baciu el­len a pontozásos vereség is jó lett volna nekem, akkor is én vagyok az olimpiai bajnok. De hogy nézett volna ki, ha arany­érmesként vereséggel jövök le a szőnyegről?! Akciódús dön­tetlenre végeztünk.- Kevésbé közismert, hogy az első világversenyes érme már 1961-ben majdnem arany lett a jokohamai vb-n - ráadásul szabadfogásban! . - Az aranyért egy iránival birkóztam, elhúzott néhány ponttal, utána pedig rutino­san elhátrált, és hiába szedtem szét, mert a kondim már akkor is jó volt, egy pontot megőrzött az előnyéből. Ám az első világ­­versenyemen az ezüstnek is nagyon örültem. Ez volt az első repülőutam is, emiatt is emlé­kezetes túra volt. Bemondták, hogy vihar van előttünk, és a pilóta megpróbálja kikerülni. Nem sikerült neki, és eléggé „berosáltam”.- Ilyen indítás után, már ami a szőnyegen történteket illeti, miért váltott kötöttfogásra?- Az 1962-es toledói vb-n még szabadfogásban let­tem bronzérmes, de a vál­­laim nem bírták a sok láb­ra menést, egyre többet let­tem sérült, muszáj volt válta­nom. Ami aztán olyan jól si­került, hogy a következő év­ben Helsingborgban kötöttfo­gásban rögtön megnyertem' a vb-t. Ami azért nem ment ilyen könnyen, mert a döntő­ben az orosz Karavajev, aki elég erős gyerek volt, össze­­roppantotta a bordáimat. Mon­dom az edzőnknek, Szilvásy Miklósnak (az 1952-es olim­pia bajnoka - a szerk.): „Mik­lós bátyám, baj van.” Mire ő: „Ha világbajnok akarsz len­ni, akkor ott vár az ellenfeled, a panaszfelvétel pedig majd a mérkőzés után lesz.” Vissza­mentem, és szétszaggattam az oroszt, még füles szaltót is dobtam rajta. Az oroszok min­dig erősek voltak, azt azonban nem bírták, ha megrángatták őket. Én meg általában gyor­san nyakon vágtam a palit, meghúztam jobbra-balra, két perc után már azt sem tudta, hogy hol lakik az öregisten, és akkor már az enyém volt.- Hogyan lehet ezt tökélyre fej­leszteni az abonyi téglagyárból indulva?- Apám jó viszonyban volt Skultéty Sanyi bácsival, az abonyi birkózószakosztály alapítójával, és az öcsém már előttem oda járt edzésekre. Sanyi bácsi engem is megfő­zött, de eleinte jól odavertek, ezért egy darabig aztán fe­léjük sem mentem. Úgy vol­tam vele, ne velem akarják kiporolni a szőnyeget, keres­senek erre mást. Sanyi bácsi azonban újra hívott, és meg­győzött, hogy ha megtanulom a fogásokat, akkor más világ lesz. így aztán, miután este kilenckor végeztem a munká­val, indultam edzeni. A tégla­gyárban amúgy ötkilós téglá­kat pakoltam fel a kocsikra, majd dobáltam le róluk. Ké­sőbb jelentkeztem mezőgaz­dasági gépszerelő iskolába, és szántottam, olykor még éj­jel is. Egyszer megesett, hogy elbóbiskoltam, és arra ébred­tem, hogy felszántottam a dű­­lőutat... Az 50-es évek végén aztán felkerültem Budapest­re, válogatottkeret-tag let­tem, de a tatai edzőtáborban megint minden úgy kezdő­dött, mint Abonyban, az öre­gek aprítottak. Idő múltán ez persze megváltozott.- Abonyban nem felejtik el, hogy tőlük indult. Ha igaz, a város má­sodik díszpolgára lett, és itt a második hely is nagyon szép, mert Kossuth Lajos az első.- így igaz, még 1963-ban kaptam meg a címet, az el­ső vb-aranyam után. A bir­kózószakosztály pedig ma is nagyon szépen dolgozik Lőrinczy Laci vezetésével. Megválasztottak tiszteletbe­li elnöknek, gyakran hívnak rendezvényekre, és ha tudok, megyek is. Az is megdobog­tatja a szívemet, hogy a Hon­­védban, ahol versenyzőként közel másfél évtizedet lehúz­tam, majd edzősködtem, Si­­micskó István segítségével új­ra megalakulhatott a szakosz­tály. És most a Magyar Birkó­zószövetségben is jól mennek a dolgok, Németh Szilárd el­nök odafigyel a részletekre is. A versenyzők minden segítsé­get megkaptak, hogy a lehe­tő legjobb körülmények köze­pette készülhessenek fel a vi­lágbajnokságra. Nekünk azért nem volt ilyen jó dolgunk.- Milyen szereplésre számít a maiaktól?- Most is vannak a váloga­tottban nagyon ügyes és el­szánt gyerekek, szerintem lesz aranyérmünk is. A szur­kolás rajtam nem múlik, min­dennap kint leszek. Mindhárom szakágban bízhatunk az éremszerzésben a hazai világbajnokságon A Papp László Budapest Sport­arénában ma a szabadfogás 61, 74 és 86 és 125 kg-os súly­csoportjában kezdődnek meg a küzdelmek, kialakul a döntő szereposztása, a vigaszági mér­kőzéseket és az éremcsatákat pedig vasárnap tartják. A nemzetközi szövetség (UWW) újítása, hogy a versenyek im­már kétnaposak, és a birkózók­nak mindkét nap reggelén mér­legre kell állniuk, megakadá­lyozva a túlzott fogyasztást. Az új rendszerben a második mérésre idén még kapnak két kiló súlyengedményt, de jövőre már egy dekát sem. A nők hét­főn kezdenek, a kötöttfogású­­ak pedig csütörtökön. Váloga­tottunk teljes létszámban sze­repel, harminc indulónkért szo­ríthatunk. Magyarország a világ­­bajnokságon eddig 29 arany-, 46 ezüst- és 48 bronzérmet szerzett, s mindhárom szakág­ban bíznak benne, hogy most is lesznek dobogós helyezéseink. Hagyományosan a kötöttfogású különítményünktől várhatjuk a legjobb eredményeket; Korpási Bálint (72 kg). Bácsi Péter (82 kg) és Kiss Balázs (97 kg) már nyert vb-t, valamint az olimpiai ezüstérmes, háromszoros Euró­­pa-bajnok Lőrincz Tamás (77 kg), valamint a szintén konti­nenselső Lőrincz Viktor (87 kg) is éremre pályázik. Az első sike­rünk már megvan: az UWW teg­napi kongresszusán Bacsa Pé­tert, a magyar szövetség alelnö­­két beválasztották a szervezet vezető testületébe, a büróba. Orbán vagy Orbán? Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Jó nekünk és persze a lip­cseieknek is, hogy ilyen gondjaink vannak - soha komolyabbat! Túlzás lenne azt állítani, hogy nagy port kavarna az ügy, de érdekes: az RB Leipzig csapatkapitá­nyának, egyben a magyar futball-válogatott újoncá­nak hogyan is kell írni a nevét? Segítséget tőle nem­igen remélhetünk, hiszen az ő tudtával, beleegyezé­sével, mi több, kérésére él egyszerre két változat. Ed­dig Willi Orbánként ismer­te a világ, így, ékezet nél­kül szerepel a neve lipcsei mezén, ám amikor a váloga­tottnál a szertáros felirato­zott, szólt neki, hogy itt Or­bánként szeretne nagyot al­kotni a védelemben. Ha magyarosan Orbán, akkor a keresztneve alig­ha áll elöl, tehát Orbán Wil­­liként kellene hívni, ilyen viszont nincs, így marad­nunk ülik annál, ami egyéb­ként a születési anyakönyvi kivonatában szerepel - és ahogyan olvashatjuk a lab­darúgók piaci értékét nyil­vántartó Transermarkt.de oldalon is -, azaz az Orbán Vilmos Tamásnál. És, hogy még kuszább legyen a kép: a görögök és az észtek eüe­­ni meccsek jegyzőkönyvei­ben Willi Orbánt írt be az illetékes... Lipcsében annak ellené­re sem változtatnak, hogy a fiatalember személyi iga­zolványában ékezettel áll a neve, mert a nevezéskor a vezetők Williként és Orbán­ként adták le a bajnokságot rendező Német Labdarú­góligának, ehhez pedig az utolsó fordulóig ragaszkod­ni kell. Elvi akadálya nincs az ékezetnek, ékes bizonyí­téka ennek az tény, hogy az ugyancsak Lipcsében légióskodó magyar váloga­tott kapus Bundesliga-me­­zén Gulácsi felirat virít. Komoly döntést kell tehát hoznia majd valamikor a jö­vő nyáron a futballistának... Ő egyelőre azt tanulja, ho­gyan is kell magyarnak len­ni. Sokat gyakorolta a Him­nuszt, heliyel-közzel el is tudta énekelni, igyekszik feltámasztani kisgyermek­ként megismert, ám fele­désbe merült magyar nyel­vi emlékeit, gazdagítani a szókincsét, állítólag nagyon jól halad. És persze szoknia is kell néhány sajátosságot, legyenek azok bármennyi­re furcsák is a számára. Ilyen például az, hogy Lipcsében nagyon profin és szigorúan kezelik a táplál­kozást, a magyar válogatott tagjai viszont azt esznek, amit csak akarnak. Példá­nak okáért akár gulyást is - ezt ő mesélte el megütköz­ve a Bild német bulvárlap­nak -, de az egyik vacsorá­nál még palacsinta is szere­pelt a választékban, és töb­ben is jóízűen falatoztak be­lőle. Onnan érkezve ez tényleg idegenül hathat. Viszont úgy látszik, nem csak neki van itt tanulnivalója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom