Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)
2018-10-20 / 245. szám
12 TÖRTÉNELEM 2018. OKTOBER 20., SZOMBAT Héjjas Iván és csapata nélkül Sopron ma osztrák város lenne A Rongyos Gárda parancsnoka A Rongyos Gárda nevű irreguláris alakulat közel száz éve szerveződött meg, a nyugat-magyarországi nemzeti ellenállás és felkelés jegyében Fotó: MW A kommunisták patás ördögöt kreáltak belőle, pedig csak a hazáját védte Héjjas Iván katonatiszt, a Rongyos Gárda megszervezője. Határozott fellépése nélkül Sopron ma német város lenne. Ki volt és mivel vádolták? Interjú Domonkos Lászlóval, az A Héjjas-nyárfa árnyékában című könyv szerzőjével. Pataki Tamás szerkesztoseg@mediaworks.hu- Héjjas Ivánról, az 1919-es ellenforradalom egyik első szervezőjéről, a Rongyos Gárda vezetőjéről írt könyvet. Miért fontos tudnunk, ki volt ő?- Héjjas a 20. századi magyar történelem azon legendás alakjai közé tartozik, akikkel szemben az egyik leggyalázatosabb karaktergyilkosságot követték el. Páratlan mennyiségű mocskot, rágalmat, hazugságot szórtak rá a kommunisták - mindezt már az 1919-es bécsi emigrációban kezdték, holott nem csekély mértékben neki és embereinek köszönhető, hogy a megcsonkított haza földjéből megmaradhatott egy darab - Sopron és a környező falvak -, és az is, hogy nem ellenállás nélkül kellett tűrnünk az ellenünk elkövetett nemzetgyilkossági kísérletet.- A liberális médiában erős kritikák és támadások érték a Héjjas-könyvét, nagyjából azt állították, hogy ön egy véreskezű gyilkost próbál rehabilitálni. Mit gondol ezekről?- Őszintén szólva, és a legújabb kori magyar világ némi ismeretében, számítottam rájuk. Nagyjából így és ennyire. Érdemi érvet vagy pláne cáfolatot most sem tudnak mondani, az ősrégi, elcsépelt hazugságmantrákat ismételgetik, akár valami egy ütemre nyikorgó, kerge zenegép. Szokás szerint ezt most is a kormányzat, a nemzeti erők lejáratására, bemocskolására igyekeznek felhasználni, azt állítván, hogy a magyar országgyűlés alelnöke egy fasiszta tömeggyilkos tisztára mosásában segédkezik a szerzőnek, és hasonló sületlenségek. De hát, ahogy mondani szokás, a karaván halad.- Azok a kritikák, amelyek ma Héjjas Iván személyét kifogásolták, egy szót sem ejtenek viszont a Tanácsköztársaság 133 napjának borzalmairól: a Szamuely Tibor vezette Lenin-fiúk csak Dunapatajon 63 embert lőttek agyon, illetve akasztottak fel. Feledékenység?- Ez csak a jó öreg kettős mérce alkalmazása. A kommün szörnyű vörösterrorja sem indíttatásában, sem arányaiban, sem módszereiben nem mérhető ahhoz, amit ők, jókora barokkos túlzással „fehérterrorként” híreszteltek el és évtizedeken, nemzedékeken át a fejekbe próbáltak önteni. Csakhogy a népi mondás szerint amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ha nincs kommün és mindaz a horror, ami vele együtt járt, a több mint érthető - sajnos, olykor önbíráskodásba és tagadhatatlanul szórványos kegyetlenkedésekbe is átcsapó- reakciók sem történtek volna meg.- Közismert, hogy Horthy nem alkalmazott kettős mércét: a nemzeti erők táborával.szemben is határozott volt. Kivizsgálták-e Héjjas első világháború utáni cselekedeteit, és született erről bármilyen bírósági ítélet, vagy csak az, amelyben 1947-ben a kommunisták halálra ítélték 66 ember kivégzéséért? . - Héjjas Ivánt 1919 végétől folyamatosan támadja, mocskolja a 19-es úgynevezett emigráns - a kommünben szerepet vállalt, majd külföldre, főleg Bécsbe menekült írástudókból álló - sajtó és több, általuk „beoltott” külhoni orgánum. Idehaza 1922. június 13-án a királyi katonai törvényszék felbujtói minőségben elkövetett gyilkosság miatt vádat emel ellene, amit szinte azonnal meg is szüntetnek, majd hosszas nyomozás után 1924. december 18-án a m. kir. csendőrfelügyelőség Ü.446/21., 239. sz. végső határozatának utolsó előtti, XVIII. pontja kimondja, nemcsak hogy nem követett el bűncselekményt, de „a közbiztonsági szolgálat ellátása közben a Károlyi-éra, valamint a tanácsköztársaság során is felborult rend helyreállítása és a normális viszonyok megteremtése” közben a kihallgatottak szerint „a legsúlyosabb megtorló intézkedéseket helyezte kilátásba a karhatalom azon tagjaival szemben, akik hivatásuk gyakorlása közben önző haszonszerzés céljából vagyon elleni cselekményekre vetemednek”. Ezzel a véghatározattal egészen 1945-ig le is zárul mindenféle kapcsolata az igazságszolgáltatással...- Térjünk vissza a pályája kezdetére. Hogyan került egy alföldi baka Vilmos, albán fejedelem testőrségébe? Mi volt ott a feladata?- Az érettségizett, egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített és ezután tartalékos zászlósi rendfokozatot kapott fiatalembert 1914 elején behívják nagygyakorlatra és Albániába irányítják: nyilvánvaló, hogy a tehetséges ifjút az illetékesek „kiszemelték”, mivel az Albániában ekkor uralkodó német Wied herceg Vilmos császár megbízásából rátermett fiatalokat próbál toborozni. Héjjast parancsnoka hívatja és közli vele, hogy a herceg támogatása magyar ügy is, hiszen ezzel a Balkánon terjeszkedni akaró cári orosz hatalomnak is jobban gátat tudnak vetni. Héjjas vállalja a megbízatást, a híresztelésekkel szemben nem tanácsadói, sokkal inkább egyféle testőrparancsnoki beosztásban szolgál Wied, azaz Vilmos fejedelem mellett Albániában, számos harci kaland részeseként, nem akármilyen tapasztalatokat és barátságokat szerezve. Már tart a háború, amikor 1914 szeptemberében hazatér - és szinte azonnal indul is önkéntesként a frontra. A háborút végigharcolja, meg is sebesül, ám a tragikus végjáték után sem maradt tétlen.- A sikeres Nyugat-magyarországi harcokat sokan csak Prónay Pál nevéhez kötik. Mi volt bennük Héjjas Iván szerepe? Hogyan és mikor szervezték meg ott az ellenállást?- Döntő és meghatározó szerepe volt, főleg ami a konkrét harci cselekményeket illeti. Már 1920 nyarán Rongyos Gárdájával nagyszabású fegyverszerző akciót hajt végre Fürstenfeldben, majd a hadianyagokat gondosan őrzi, várva az alkalomra... 1921. augusztus végétől november elejéig csapataival - gyors, rajtaütésszerű hadmozdulatokkal, látványosan győztes ütközettel - gyakorlatilag szétveri a Nyugat-Magyarországot elfoglalni akaró osztrák erőket. így nemcsak a Prónay-féle Lajtabánság kikiáltását érték el, de - mint ahogy erről Bánffy Miklós, a nagyszerű erdélyi író, ekkoriban külügyminiszter beszámol - emiatt kezdődnek el a velencei tárgyalások, melyek nyomán kiírták a decemberi népszavazást Sopron hovatartozásáról. Ennek eredményeként ma nem Ödenburg áll Sopron helyén. Ha Héjjas Iván semmi más nagyszerűt nem tett volna, már csak ezért is méltó a magyarság megbecsülésére és tiszteletére.- Könyvéből kiderül, hogy nemcsak az osztrák, hanem a román megszállókkal is szembeszálltak. Fel tudna idézni egy epizódot ebből a korszakból? Kecskeméten Héjjas egyik alparancsnoka, az erdélyi származású Raád Árpád felkeresi Olteanu román városparancsnokot, és arra kéri, hogy a városban viszonylag normálisan viselkedő román megszállók hasonló magatartást tanúsítsanak a környező vidékeken is, hiszen ott mindennaposak a rablások, erőszakoskodások, gyilkosságok. A román parancsnok cinikusan veti oda franciául: „C’est la guerre!” (Ez a háború!) És pár nap múlva a Rongyos Gárda által elkapott és jócskán helybenhagyott, fél- vagy egészen holt román katonákon társaik cédulákat találnak, ezzel a felirattal: „C’est la guerre!”- Mivel foglalkozott Héjjas a két világháború között? Milyen volt a viszonya Horthy Miklóssal? Gazdálkodott, tanult, 1927 és 1931 között országgyűlési képviselő volt. Ő a magyar polgári repülés megszervezésének egyik atyja, az A magyar légi jog című, először 1934-ben megjelent könyvét alapműként emlegették, a közlekedési minisztériumban repülésügyi szakértő, később a légügyi főosztály vezetője lett. Rongyos Gárdájával 1938-ban és 1939-ben komoly részt vállal a Felvidék és Kárpátalja visszatérésének előkészítésében. Ami a kormányzóhoz való viszonyát illeti, teljesen egyet lehet érteni Borbándi Gyulával, aki azt írta: Horthyhoz húzott, és mindvégig élvezte a kormányzó bizalmát.- Milyen dokumentumokból dolgozott a könyvén? Családtagokkal is beszélt Héjjasról?- A családtól rendkívül sok segítséget kaptam, dokumentumokat éppúgy, mint több - részben már rögzített, részben részemre lehetővé tett - oral history beszélgetést. Különösen nagy segítségemre volt Héjjas Iván testvérének, Héjjas Jenőnek Az igazi Héjjas Iván című kéziratos naplója, amely ritka informatív, nagyszerű dokumentum, sok szempontból valóságos kincsesbánya. De Héjjas Endre lányával, a ma 95 éves Kató nénivel való találkozásaim és beszélgetéseim sem kis élményt és adalékot jelentettek.- A világháború után hogyan alakult a Héjjas család sorsa?- Már 1944 őszén menekülnie kellett az egész családnak: Ivánt szerzetesnek öltöztetve menekítették ki Nyugat-Európába, majd Spanyolországban, a portugál határhoz közeli, tengerparti Vigóban állapodott meg. „Egyetlen Héjjas sem maradhat Magyarországon” - adja ki az utasítást Héjjas Jenő, és hogy mennyire igaza volt, azt bizonyítja, hogy a rettenetes bosszú részeként Kecskeméten és környékén minden Héjjas nevű embert iszonyatosan összevertek és megkínoztak az ávósok, hiába rimánkodtak, hogy ők csak névrokonok. A család nagy része az Egyesült Államokba, a nyugati partra, Los Angelesbe és környékére került, kisebbik része egy darabig Dél-Amerikában élt. Ivánt már nem tudták a család után vinni, mert gyomorbántalmai elhatalmasodtak rajta, és 1950-ben meghalt. Csak 1971-ben kerültek ki a földi maradványai Los Angelesbe.- Őrzi-e ma bármi Héjjas Iván emlékét Magyarországon?- Csak a szívekben. Los Angelesben, a Valhalla temetőben lévő sírján az az álnév olvasható, amelyen elhagyta a hazáját: Padre Esteban (1890-1951).
