Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)
2018-10-17 / 242. szám
2018. OKTÓBER 17., SZERDA SPORT 15 Súlyos személyi következményei lehetnek a tallinni döntetlennek Bakik es bűnbakok Szalai két gólt szerzett az észtek ellen, a kapitány példaként állítja a fiatalok elé Fotó: Tumbász Hédi Nem repestek az örömtől a magyar labdarúgók Tallinnban. Pedig az Észtország elleni 3-3 Nagy Dominik és Szalai Ádám számára is emlékezetes marad: előbbi megszerezte első gólját a válogatottban, a csapatkapitány hat meccs után volt ismét eredményes, és két év után duplázott címeres mezben. A részsikereket azonban felülírta a bánat és a sértődöttség. Marco Rossi megtalálta a bűnbakot, de nem nevezte meg azt, aki már a meccs eleje óta kilógott a sorból. Elnézve az észt gólokat, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy kire gondolt. Szilágyi László (Tallinn) szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Az újonc Baráth Botond a háttérstábnak segített, a ládák cipeléséből vette ki a részét, Kalmár Zsolt lányos zavarában fütyörészve hagyta el a vegyes zónát a tallinni Le Coq stadionban. A dunaszerdahelyiek középpályása egy percet sem játszott az észtek ellen, s vélhetően a rosszkedvét próbálta palástolni az unortodox megoldással. Gulácsi Péter és csapattársa, Willy Orbán készségesen válaszolt a kérdésekre. Az észtek elleni, 3-3-ra végződött Nemzetek Ligája-mérkőzés két magyar kulcsfigurája azonban nem állt szóba az újságírókkal: Kádár Tamás egykedvűen rágózva sétált el a stadionból, Szalai Ádám viszont legalább megindokolta a döntését. Az ötvenedik válogatott mérkőzésén két gólt szerző csatár leszögezte, nem érzi úgy, hogy megkapná a tiszteletet az újságíróktól. A német Hoffenheim a Bajnokok Ligájában is szereplő támadója megjegyezte, nem csak akkor kell róla írni, ha két gólt szerez egy mérkőzésen. Szalai az észt meccsel bezárólag hat találkozó óta nem szerzett gólt, de Rossi a nyilvánosság előtt is a bizalmáról biztosította a meccs előtti sajtótájékoztatón, sőt példaként állította a fiatalok elé. Mindenesetre Szalai kerülte az érintkezést a magyar újságírókkal. Vélhetően Marco Rossi nem erre gondolt, amikor példaképnek nevezte, s nem is az ő teljesítményével volt elégedetlen, amikor igen sarkosan fogalmazott. „Volt, aki már a meccs elejétől kilógott a sorból...” A sokat sejtető mondat leginkább Kádár Tamásra illik. A Dinamo Kijev középső védője az első és a harmadik észt gólnál is hibázott, és bizonytalanul mozgott az egész mérkőzésen. A tallinni találkozót és Kádár tamperei, sorsdöntő hibáját látva nem elképzelhetetlen, hogy Rossi idővel másokat is kipróbál a védelemben Willy Orbán mellett. A jelenlegi keretben Lang Ádám, Vinícius tud játszani a középső védő poszton; persze az is lehet, hogy Rossi felfedez új arcokat a novemberi mérkőzésekig. Nagy Ádámot három éve Bernd Storck kezdte beépíteni a válogatottba, a Bologna 23 éves középpályása már-már rutinos válogatott futballistának számít a keretben. „Sajnos sokat hibáztunk védekezésben, nem szabad három gólt kapni, így nem tudunk meccset nyerni. Hiányzott a nemzetközi rutin” - értékelt Nagy. A frissen honosított lipcsei labdarúgó, Willy Orbán nem csak a pályán profi, nyüatkozni is tud. „Tisztában vagyok vele, hogy hibáztunk, többször is. De nem szabad nyalogatnunk a sebeinket, még több közös gyakorlás, edzés sokat segíthet nekünk” - látta meg a fényt az alagút végén a centerhalf. Érdekesnek tűnt az észt kapitány, Martin Reim okfejtése a 3-3-ra végződött Nemzetek Ligája-mérkőzésről. „Tudtuk, hogy a magyaroknak vannak topbajnokságokban szereplő játékosaik, akik technikailag sokkal képzettebbek, mint a mieink. Tisztában voltunk azzal, hogy ezt csak csapategységgel tudjuk kompenzálni. A 3-3-as döntetlennel nem vagyok elégedett, mert mi vezettünk a hajrában. Kár, hogy nem tudtuk megtartani az előnyünket.” Az észtországi döntetlent elnézve érthetetlen, hogy a négy Bundesliga-, (Gulácsi, Orbán, Sallai, Szalai) és egy Serie A-játékost (Nagy Ádám) felvonultató magyar válogatott miért roppant össze Tallinnban a Rossiéra eddigi leggyengébb találkozóján. Nincs könnyű dolga a kapitánynak, a csapat és az ő személyes jövője szempontjából sem mindegy, hogyan fejezzük be novemberben az Észtország és Finnország elleni hazai mérkőzésekkel a csoportelsőséget tekintve számunkra már tét nélküli Nemzetek Ligájasorozatot. A Ferencváros támadója csúcsékként is veszélyes, szerinte jókor jó helyen van Lanzafamét könnyen leveszik a lábáról Időre volt szüksége, mire belemelegedett Fotó: Török Attila LABDARÚGÁS Rápihent a bajnoki folytatásra a Ferencváros olasz támadója, Davide Lanzafame, aki cirkuszba, állatkertbe viszi a lányait, és élvezi a közös munkát Szerhij Rebrov vezetőedzővel.- Sikerült szusszanni a bajnoki szünetben?- Igen, gyűjtöm az erőt a szezon hátralévő szakaszára- felelte a zöld-fehérek harmincegy esztendős olasz csatára. - December közepéig tart az idény, jó néhány találkozó vár még ránk, fejben is próbáltam magam felkészíteni a közeljövő feladataira.- Már ha a három kislánya engedi.- Na igen, a hétesztendős Sofia és a négyéves ikrek, Elizabetta, valamint Ana-Joel nem kevés elfoglaltságot követelnek, de minden egyes pillanatot élvezek velük. Mit szépítsem, könnyen levesznek a lábamról.- Szigorú apukának számít?- Mindent azért nem szabad a gyerekeknek. Odahaza komoly szabályrendszerünk van, ahhoz tartjuk magunkat, abból nem engedünk. Nem azt mondom, hogy a feleségemmel, Claudiával túlságosan szigorúak vagyunk, ez azért mégsem a katonaság, de igenis vannak olyan előírások, amelyeket be kell tartaniuk. Összességében, azt hiszem, jó szülők vagyunk. Van érzékünk hozzá. Ráadásul nagyon szeretjük Budapestet, gyönyörű város, kikapcsolódásként sokszor viszem a lányokat állatkertbe, cirkuszba, kirándulni vagy éppen sétálni. És imádnak meccsekre is járni. Habár nem értik még a focit, maga a hangulat elvarázsolja őket.- Hat gólt lőtt szerzett eddig ferencvárosi színekben. Ilyen kezdetről álmodott?- Kár lenne tagadni, időre volt szükségem, mire belemelegedtem. A szezon elején nem jöttek a gólok; igaz, akkor is azt hangoztattam, nem az a fontos, hogy én lövöldözöm-e a gólokat, hanem hogy a csapat nyerjen. Tudom, hogy egy csatárnak mennyire fontosak a gólok, hiszen bizonyos szempontból ez a munkám, és az önbizalmamnak is jót tett, hogy elkezdtem kapuba találni. Egyre jobban érzem magam a bőrömben, úgy érzem, jókor vagyok jó helyen.- Szerhij Rebrov vezetőedzővel milyen a viszonya?- Mondhatom, remek. Ő az a fajta edző, aki jó kapcsolatot ápol a futballistáival. Nem engedi túlságosan közel magához őket, valahogy pontosan érzi, mi az a távolság, ami még belefér. Sok edzővel dolgoztam már, de Szerhij Rebrov az egyik legprofibb közülük. Nagyon érti a szakmát, az edzések előtt és után is rengeteget videózunk, elemezzük az ellenfeleket, és a saját játékunkat is. Mindent pontosan elmond, kinek, mikor, merre kell mozognia ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Ez a mai modern labdarúgás alapja. Ha álmodból felkeltve is tudod, hogy bizonyos játékhelyzetben merre kell mozognod, máris nyert ügyed van. A mostani szakmai stáb ezt tudja, az edzéseken unalomig mondogatja a játékosoknak, mi a feladatuk.- Sokak szerint nem azon a poszton futballozik, ahol a legtöbbre képes. A Honvédban annak idején szabadabb szerepkörben játszhatott, míg a Ferencvárosban csúcsékként sokszor háttal áll a kapunak. Mekkora gond ez? Nekem semekkorát. Ugyanúgy élvezem ezt a pozíciót, mint ha egy sorral hátrébbról indulhatnék. A hat gól is azt mutatja, hogy elöl futballozva, csúcsékként is veszélyes vagyok. A nyáron új csapathoz, új közegbe kerültem, s ez sohasem egyszerű feladat, hiszen az ember már csak olyan, hogy némi időre van szüksége, míg megszokja az újat. De mostanra, azt hiszem, mindenki elfogadott. A közelmúltban Szerhij Rebrov is azt nyilatkozta, hogy egy csapásra nem ígér varázslatot, neki is némi időre van szüksége ahhoz, hogy ütőképes csapatot formáljon belőlünk.- A hétvégén a Puskás Akadémia elleni idegenbeli mérkőzésen sárga lapjai miatt nem léphet pályára. Milyen lesz a lelátón üldögélni?- Furcsa. Utálom a saját mérkőzésemet kívülről nézni. Ott ülök a lelátón, és nem tudok mást tenni, mint szorítani, drukkolni a csapattársaimnak. Nehéz mérkőzés előtt állunk, de bízom benne, hogy sikerrel vesszük ezt az akadályt is. Borbola Bence/Nemzeti Sport Nagy dobások K. Mayer András jegyzet@med iaworks. h u Hétfő este bőszen nyomogattam a tévé távirányítóját Két mérkőzés érdekelt a Nemzetek Ligájában: természetesen az egyik az észt-magyar volt, a másik pedig a spanyol-angol. Az egyikhez a szívem húzott, a másikhoz pedig az eszem. (A csatornákon száguldozva láttam, hogy adják a finn-görögöt is, de az nem tudott megfogni - bocsi, finnek és görögök!) Tartalmas este volt ez. Az angolok úgy leiskolázták a spanyolokat az első félidőben, hogy öröm volt nézni! Nekem igen, Luis Enriquének nyüván nem. A spanyol kapitány bizony vakargatta is a fejét, mert nem igazán tudott mit lépni: a védelem szanaszét hevert, Harry Kane, Raheem Sterling és Marcus Rashford úgy cincálta szét a hátsó alakzatot, mint éhes csuka az óvatlan keszeget. A második félidőben aztán a spanyolok kozmetikázták az eredményt, de hiába lett végül 2-3 ez a meccs, nem az ő két góljukról, hanem az angolok első félidei játékáról marad emlékezetes. Eközben persze folyamatosan sasoltam azt is, mi zajlik Tallinnban. Egyrészt azért, mert szorítottam Szalaiéknak és magyar győzelmet vártam, másrészt kíváncsi voltam arra is, mire megy majd a válogatottban a kezdőben helyet kapó Nagy Dóminik. Ő a mi kutyánk kölyke, egy baranyai, pontosabban bólyi srác - evidens, hogy pécsiként nyomon követem a karrierjét, és picit jobban szorítok neki, mint a többieknek. Ebből fakadóan aztán nagyon örültem aAnak, amit láttam. Az első félidő közepén kiváló érzékkel mozgott keresztbe, és lőtte a bal alsóba a labdát, majd nem sokkal később ismét betalálhatott volna. A legveszélyesebb magyar támadó volt: odatette magát, akart, és - nem mellesleg - jó megoldásokat is választott. Pedig egy időben úgy volt, hogy ki sem „választják”. Emlékszem, amikor Baranyában futballozott, jót alig hallottam róla. Az edzők azt szajkózták, hogy rossz a mentalitása, nincs benne sok, és nem is lesz belőle jó futballista - még az NB Il-es szintet sem üti meg. Egy ember hitt csak benne: Fekete Tivadar, aki gyakorlatilag végig fogta a kezét, öntötte bele a hitet, s újra és újra a helyes útra terelte. Ennek köszönhető, hogy egyszer csak a Fradiban találta magát, ahol abszolút megállta a helyét; majd jött a Legia Warszawa és a válogatott is. Nagy Dominik esete, főleg az eltelt évek fényében, megdöbbentő volt számomra: ha nincs a „mentora”, egy határozottan tehetséges, a válogatottban is maradandót alkotni képes srácot tanácsoltak volna el - rossz szemmel, rossz érzékkel, vagy egész egyszerűen talán csak rosszindulattal megáldott edzők.
