Tolnai Népújság, 2018. október (29. évfolyam, 228-253. szám)
2018-10-11 / 237. szám
SPORT 15 2018. OKTÓBER 11., CSÜTÖRTÖK Megyeri Balázs meglátogatja a válogatottat a görög meccs előtt Nézőként is ott a helye Megyeri Balázs (balra) váltja búcsúmeccsén Király Gábort. Sokat padozott mögötte Aligha akad magyar ember, aki Megyeri Balázsnál jobban ismerné a jelenlegi görög labdarúgást. A kapus, aki a magyar válogatottban éveken át rendszeresen kerettag volt, s egy meccsen szóhoz is jutott, öt éven át az Olimpiakoszt erősítette, jelenleg pedig a kevésbé ismert, ám a görög bajnokságban az előkelő második helyen álló Atromitosz játékosa. Hetek óta kirobbanó formában véd, de ha nem is örül neki, megérti, hogy egyelőre nem tagja Marco Rossi keretének. A pénteki görög-magyar Nemzetek Ligája-találkozó előtt így is érdekes a véleménye. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Amikor először hívjuk, gyereksírás hangja szűrődik a telefonba, s egy óra türelmet kér. Aztán, ahogy ígéri, ő hív vissza. így természetes, gondolhatnánk. A magyar labdarúgásban ma már mégsem szokványos.- Családostul, a feleségemmel és a két kislányommal élek kinn, Athénban. A nagyobbik gyerekünk is még csak kétéves, a kisebbik pedig éppen két hónapos. Van velük feladat, engem mégis feltöltenek. Hozzám hasonlóan szerencsére ők is jó alvók, ha mégis éjszakai műszakot iktatnak be, akkor a feleségem tehermentesít. Nagyon kerek az életem - mondja elöljáróban, előre megszabva a beszélgetés hangulatát. A Ferencvárosban nevelkedett magyar kapussal együtt remekül szerepel az Atromitosz a görög bajnokságban. Hat forduló után öt győzelemmel és egy döntetlennel, s ami témánknál fogva a legfontosabb, csupán egy kapott góllal a csapat a PAOK-kal holtversenyben vezeti a mezőnyt. Okkal merült fel kérdésként Telkiben a hétfői sajtótájékoztatón, hogy a 28 éves kapus miért nem tagja a válogatott keretének.- Olvastam a neten, hallottam róla - feleli, amikor erről kérdezzük. - A mindenkori szövetségi kapitány szíve joga, hogy kiket válogat be. A nyáron ráadásul nehéz időszakot hagytam magam mögött. Pályafutásom során először voltam sérült, s előző klubomban, a Greuther Fürthben sem úgy alakultak a dolgok az előző idényben, ahogy szerettem volna.- Azért titkon számított a meghívóra? - erőltetjük kicsit a dolgot, amire ugyanolyan komolysággal válaszol:- Miután Kovácsik Ádám sajnálatosan megsérült, lehetett tudni, hogy új kapus kaphat lehetőséget. Reménykedtem benne, hogy esetleg én leszek az. De miután elmaradt a személyes kapcsolatfelvétel, tudtam, hogy nem rám esik a kapitány választása. Cseppnyi sértettség sincs Fotó: MTI bennem, a válogatott nem olyan, mint egy klubcsapat, nincs helye rivalizálásnak, hiszen a hazánkat képviseljük. S mindenkinek csakis az lehet a célja, hogy minél jobban, függetlenül attól, hogy játszik-e vagy sem. Megyeri Balázs pályafutása a bizonyíték arra, hogy nemcsak mondja, hanem így is gondolja. - Legalább harmincszor - feleli ugyanis arra a kérdésre, hányszor ült a válogatott kispadján, miközben csupán egyszer jutott szóhoz: két éve, Király Gábor búcsúmeccsén.- Természetesen jobb lett volna többször lehetőséget kapni, talán a karrierem is másként alakul, ha többször védek a válogatottban, de ilyen a foci. Sokaknak még a kerettagság sem adatik meg. A pénteki mérkőzésre rátérve elárulja, a görögök úgy kalkuláltak, hogy Budapesten győznek, s akkor máris ott vannak a továbbjutás küszöbén.- Az előző két világversenyről lemaradtak a görögök, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy félvállról vegyék a Nemzetek Ligáját. Nyilván már innen szeretnék biztosítani a helyüket a 2020- as Európa-bajnokságon, amelyen a görög labdarúgás ereje alapján ott a helyük. Megyerinek két csapattársa is - Dimitrisz Jannulisz és Eftimisz Kolurisz - kerettag, sőt a magyar kapus kulisszatitkot is elárul: előbbinek jó esélye van arra, hogy kezdő legyen ellenünk. Görögországban az is nyílt titok, hogy a német szövetségi kapitányon, Michael Skibbén nagy a nyomás: ha a soron következő két mérkőzés nem sikerül jól, akkor meginoghat benne a bizalom.- Szó volt róla, hogy a kisebbik lányunk születése óta először hazalátogatunk, de végül úgy alakult, hogy maradunk. Ezért ott leszek a mérkőzésen, sőt előtte a szállodában is meglátogatom a fiúkat - árulja el a kapus. - Szerintem nyíltabb meccs lesz, mint a budapesti, nem tudom, ez kinek kedvez. Érdekes találkozóra számítok, s persze magyar sikerre. A bajnokságban most jön a neheze, zsinórban öt rangadót játszunk. Ezért is örömteli, hogy a hétvégét együtt tölthetem a családdal, ennél jobban nem is készülhetnék a további feladatokra. Lewis Hamilton arra kéri a kritikusokat, bánjanak finomabban riválisával Vettelnek már csak a sajnálat maradt Hamilton (balra) védelmébe vette riválisát, Vettelt Fotó: AFP FORMULA-1 Feszültség, irigység, gyűlölet - egyáltalán nem ritka érzelmek egy bajnoki hajrában két vb-rivális között, ezért is olyannyira kiábrándító, hogy az egyetlen, amit most Lewis Hamilton érez Sebastian Vettel iránt, az a sajnálat... Ez mindent el is mond a világbajnokság alakulásáról, amely egyik hónapról a másikra fordult át izgalmas párharcból puszta formalitássá. Az okok szerteágazóak, ám nem lehet elsiklani Vettel hibái felett, amelyekért a német az elmúlt időszakban kap hideget-meleget az internetes kommentelőktől és az újságíróktól egyaránt. Szuzukai ütközése után a négyszeres világbajnok német annyi nyilvános kritikát kapott, hogy az már Hamiltonnak is sok volt, így védelmébe vette ellenfelét: „Úgy érzem, a médiának több tiszteletet kellene tanúsítania Sebastian iránt - írta az Instagramon. - Egyszerűen el sem tudják képzelni, mennyire nehéz ezen a szinten teljesíteni, és ez minden csúcssportolóra igaz. Mivel emberek vagyunk, mi is hibázunk, de az számít igazán, miként kerekedünk felül a hibáinkon.” Hamilton szavai természetesen szívet melengetőek, de azért ne legyenek illúzióink, ő sem lenne ennyire együttérző, ha most 67 pont helyett, mondjuk, csak héttel vezetné a tabellát. Nyilvánvalóan könynyebb úgy nagyvonalúnak lenni, hogy négy futammal a vége előtt gyakorlatilag eldőlt a bajnoki harc, ezért a nagy ellenfél sajnálata valószínűleg csak tovább dühíti Vettelt. A német egyébként pontosan tudja, hogy nagyon elszúrták az őszi hadjáratot, és hogy a Ferrari asszisztálása nélkül a Mercedes sem lett volna képes ilyen diadalmenetre: „Még van némi esélyünk, de az elmúlt néhány versenyen nagyon megkönnyítettük a dolgukat. Persze minden elismerésem az övék, hiszen tökéletesen kihasználták a kínálkozó lehetőségeket - ez egy ilyen játék. Nyilván nem segíti a helyzetemet, ha a hatodik helyen érek célba, Lewis pedig nyer.” Bár Hamilton örül annak, hogy ekkora előnyt tudott kialakítani, azt is elismerte, jobban szeretné, ha a bajnoki cím éles, kerék kerék elleni csatában dőlne el. A két ellenfél idén néhányszor már összecsapott a pályán - legutóbb Monzában és Szocsiban -, amit a brit nagyon élvezett: „Imádtam ezeket a csatákat, és azt kívánom, bárcsak több lenne belőlük. Öszszecsapni a közvetlen riválisoddal, összemérni, ki fékez később, ki adja fel hamarabb - nagy nyomás alatt ez az igazi mentális kihívás. Mindig örülök, amikor ilyen helyzet adódik” - mondta. Tét nélkül mindenesetre ezek a harcok is kiüresednek, ahogy szép lassan a bajnoki végjáték is. Mi pedig ezt sajnálhatjuk leginkább. Zsoldos Barna/NS Kockáztatott, nem jött be - Feladta vb-álmait Az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve szerint Lewis Hamilton jobban méri fel a kritikus helyzeteket Sebastian Vettelnél, ezért áll jobban a címvédő a bajnoki hajrában. A kanadai szerint Vettel már feladta vb-álmait, és túl sokat kockáztatott Szuzukában: „Túl messze volt ahhoz, hogy megelőzze Verstappent. Max sem mondhatta azt, hogy tessék csak, gyere, előzz meg... Vettel megpróbált valamit, ami túl kockázatos volt. Akár könyvet is írhatna a szezonjáról ilyen címmel: Hogyan veszítsük el a világbajnokságot? De már az előző versenyen is láthattuk rajta, beletörődött, hogy nem nyerhet az év végén: sokkal nyugodtabb, mint korábban.” JEGYZET Kifelé a sírkertből! Petri k József jegyzet@med ia works, h u Kis híján ötven esztendeje, hogy az éterben meglehetősen riadtan terjedt szét a legendás szpíker, Szepesi György kiáltása, miszerint „Jönnek a csehszlovákok!”. Történt mindez a marseille-i Velodrome-ban, azon az ominózus labdarúgó-világbajnoki - nevezzük így - pótselejtezőn, amely azt volt hivatott eldönteni, ki jut ki a mexikói vb-re, mi vagy északi szomszédaink. A történet végkimenetelét ismerjük, a magyar válogatott tagjai csak tévén nézhették a futball legnagyobb seregszemléjét. A Franciaországban elszenvedett 4-1-es vereség untig elég volt ahhoz, hogy azonnal temetni kezdjék a magyar focit. S mi tagadás, ez a sportág nálunk sajnos még ma is mintha a sírgödör szélén, vagy legalábbis a ravatalozó előtt állna. Pedig az argentínai világbajnokságot megelőzően itthon még azt számolgattuk, ha a nyitómeccsen ikszelünk a házigazdákkal, akkor vagy a franciákkal vagy az olaszokkal játszhatunk ki-ki meccset a nyolc közé jutásért. Ám ennek a vb-nek a meséje is ismert - Törőcsikestül, Nyilasistul -, különösen az éltesebb futballrajongók körében. Csak arról feledkeznek el sokan, hogy Dél-Amerikában a világ tizenhat legjobb labdarúgócsapata volt jelen, és mi közéjük tartoztunk. Mégpedig nem is esélytelenként... Ma mennyire örülnénk, ha lenne egy olyan válogatottunk! Parányi „diadalai” azért voltak labdarúgásunknak ez idő alatt és a későbbiekben is. Ám számottevő, huzamosabb sikerszéria egy sem akadt. Talán most Marco Rossi szövetségi kapitány reményt adhat. Talán vele nem csak a futballgrádics legalsó fokán vethetjük meg a lábunkat. Talán ő kivezeti végre a magyar focit a fejfák közül, a sírkertből. Optimizmusom magyarázatához érdemes egy vargabetűt leírva visszakanyarodni az Aranycsapathoz. Amely ugyan az ’54-es berni döntőben kikapott a nyugatnémetektől, de akkori győztes ellenfeleink közül sokan szívesen játszottak volna - idővel többen be is ismerték - a magyar csapatban. Csak hát akkor abba nem kerülhettek be. Most viszont akadt egy német-magyar, Willi Orbán, aki nem csekély Bundesliga-múlttal a mi válogatottunkat választotta, és játszhat is benne. Ez szerintem jelzésértékű. Bizonyára magyar édesapja is „segített” neki meghozni a döntését, de szerintem a meggyőzésben Rossi érdemei is elévülhetetlenek. Holnap pedig azt is megtudhatjuk, Görögországban Willi „megszerzi-e” első magyar válogatottságát, még ha nem is az Aranycsapat színeiben.
