Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)
2018-09-15 / 215. szám
12 TÖRTÉNELEM I 2018. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT A katolikusok átvették a püspöki rezidencia kulcsát Visszatért a palota Hét évtizednyi kommunizmusnak sem sikerült eltüntetni a palota egyházi jellegét Fotó: MW HÍREK Római kori játszótér is lesz SZŐ NY Komárom szőnyi városrészében régészeti park épül a 1600 éves római katonaváros, Brigetio örökségének bemutatására 270 millió forint pályázati támogatásból. Molnár Attila polgármestertájékoztatása szerint a nyolchektáros parkban múzeumi kiállítótér, római kori játszótér, látogatóközpont és régészeti leleteket bemutató csarnok kap helyet. MW Ókori aranykincset találtak COMO Római kori aranypénzzel teli amforára bukkantak egy régi színházépület bontása közben az észak-olaszországi Comóban. Az 5. századi edényben 300 ókori aranyérmét találtak. A kincsre egy lakóház építése közben találtak rá. Az arany egy nemesi családé lehetett, amely lopástól tartva rejtette el a falban az aranypénzt. A késő római korban számos nemesi családnak volt villája a térségben. MW Hétszáz lelet semmisült meg RIO DE JANEIRO Hétszáz ősi egyiptomi műkincs, köztük öt múmia is megsemmisült a Rio de Janeiró-i Brazil Nemzeti Múzeumban a múlt héten pusztító tűzben. „Egy előzetes jelentés szerint a tűz az épület fáraócsamokában őrzött 700 műkincset is megsemmisítette” - ismertette csütörtökön Musztafa Vazíri, az egyiptomi régészeti tanács vezetője. Vazíri kitért rá, hogy a brazil múzeum egyiptomi gyűjteményének zömét I. Péter brazil uralkodó vásárolta műkincskereskedőktől a 19. században. A 200 éves múzeum több mint 20 millió tárgyat tartalmazó gyűjteményének mintegy 90 százaléka elpusztult a tűzben. MW Hosszú huzavona után végérvényesen kiköltözött a Körösvidéki Múzeum a nagyváradi püspöki palotából. Az impozáns épület Délkelet-Európa legjelentősebb barokk műemlékének számít, ahol Mária Terézia és II. József is megfordult. Balázs D. Attila attila.d.balazs@mediaworks.hu ERDÉLY Ténylegesen is birtokba vehette a nagyváradi római katolikus püspökség a 70 éve államosított püspöki palotát. Az épület kulcsát Pásztor Sándor, a Bihar megyei önkormányzat elnöke adta át múlt héten Böcskei László megyés püspöknek azt követően, hogy a palotából kiköltözött a megyei tanács alárendeltségében működő múzeum. A püspök kijelentette: az egyházmegye az egykori építtető eredeti szándékát követi, amikor újra a közművelődés és a közösség szolgálatába állítja a palotát. A megyei közlemény Aurel Chiriac múzeumigazgatót is idézte, aki köszönetét mondott azért, hogy a katolikusok az épület tulajdonjogának a megszerzése után további 14 évig megtűrték a palotában a múzeum intézményét. A katolikus egyház 1996- ban igényelte vissza az épületet, és csak nyolc év pereskedés után, 2004-ben szerezte meg a tulajdonjogot. Ekkor a múzeum ötéves haladékot kapott a kiköltözésre, ám erre mintegy tizenöt évet kellett várni. A püspökség a múlt nyáron közölte: az uniótól remélt támogatást az épület felújításához, de miután a pályázati feltételeket úgy alakították, hogy nem pályázhattak, a magyar állam támogatásával nekiláttak a felújításnak. A télen elkezdett munkálatokat Budapest csaknem kétmilliárd forinttal támogatta. A nagyváradi püspöki palota hatalmas épülettömbje a legtöbb Erdélybe utazónak ismerős lehet, hiszen a várost keresztülszelő főút mentén fekszik, a római katolikus bazilika szomszédságában. A török 1692-es kiűzése utáni ínséges évtizedek nem tették lehetővé a korábbi, Szent Lászlói hagyományokhoz méltó egyházi építkezések megindulását, ezért a jelenlegi többszintes püspöki rezidencia felépítéséhez csak 1762-ben fogtak hozzá. A munkálatok 1776- ban fejeződtek be. Az építkezést Patachich Ádám püspök indította el, a tervező a magyar királyi kamara nagynevű osztrák építésze, Franz Anton Hillebrandt volt. Ebben az időben szinte az öszszes fontos magyar állami építkezés az ő vezetése alatt folyt, s két évig maga felelt a bécsi császári palota átalakításáért is. Dolgozott a Budavári Palotában és a pozsonyi várban, a váradi püspöki palota szomszédságában fekvő, 253 méter hosszú Kanonok sor barokk épületegyüttesének kialakítása is az ő nevéhez fűződik. A nagyváradi római katolikus püspöki palota mintegy száz szobát rejt magában, az épületben kápolna és kiváló akusztikájú díszterem is található. Gazdag berendezése egykoron messze földön híres volt, ám abból mára nem sok maradt meg eredeti valójában. A második világháború után az Észak-Erdélyt ismét visszaszerző román állam 1948-ban görög kommunista partizánokat helyezett az épületbe úgy, hogy a püspökségnek pusztán néhány órát adott a kiköltözésre. A déli „vendégek” az itt eltöltött évek alatt lelakták az épületet, többek között megesett, hogy a felszedett parkettával fűtöttek. Az épületben végül 1971- ben nyílt meg a Körösvidéki Múzeum, ami után a román kommunisták mindent megtettek, hogy a palota magyar s egyházi jellegét megmásítsák, hogy valójában egy ateista, történelemhamisításból táplálkozó fészket alakítsanak ki benne a saját szórakoztatásukra. Ennek a szomorú történetnek került most pont a végére. Teljesen megújul a füleki vár ágyúbástyája FÜLEK Helyreállítják a felvidéki füleki vár Bebek-tornya alatt álló ágyúbástyát, az építmény új tetőt kap, és jövő nyáron már látogatóközpontként szolgálja a turistákat. A füleki városi hivatal tájékoztatója szerint az évtizedek óta romos állapotban lévő bástyán már elkezdték a munkálatokat: a felújítás során biztosítják a megfelelő statikát, az 1970-es években véghezvitt szakszerűtlen beavatkozások miatt a fal egy részét lebontják, majd mintegy másfél méterrel magasabbra építik. Az eddig fedetlen bástya új kúptetőt is kap. Felújítását követően látogatóközpontként működik, ahol a turisták a környező várakról is tájékoztatást kapnak. A füleki vártorony Fotó: MTI A munkálatokat 52 ezer euróval (16 millió forint) támogatja a szlovák kulturális minisztérium, Fülek városa mintegy háromezer euróval járul hozzá a felújításhoz, a Vármúzeum pedig saját pénzéből finanszírozza a villanyvezeték bekötését és az új téglapadló kiépítését. Füleken ezzel párhuzamosan a vár több mint háromszáz éves bástyájának megmentésén is dolgoznak. Több mint 72 ezer euróból renoválják az egyetlen megmaradt bástyát, ahol modern információs terminál fogadja majd a látogatókat, megismerhetik általa a vár és a város, valamint a környék kulturális örökségét. MW Minden győztes csata után új mintákat róttak Tizenháromezer éves párlóra bukkantak Rég múlt idők tetkói HATÁRTALAN RÉGESZET Em béri csonttal és kaktusztüskékkel is tetováltak egyes polinéziai és dél-amerikai népek tetoválómeste rei az elmúlt évezredekben. Ötzi, az 5300 éve élt jégem bér is viselt tetoválást: a szakemberek összesen 61 apró tetovált jelet fedeztek fel a testén. Ehhez hasonló megdöbbentő érdekességeket árul el a negyedévente 'megjelenő Határtalan Régészet friss, őszi lapszáma a tetoválás történetéről. Japánban például egyfajta büntetésként használták a tetoválást, a teljes testet befedő alkotás elkészítése akár öt évbe is telhetett. Egyiptomban főként díszítő, óvó-védő céllal készítettek tetoválásokat, a görög-római ókorban pedig főképp a rabszolgákat büntették ilyen, „fájdalmas és megalázó” módon. A tetoválások Polinézia szigetvilágában nagyon elterjedtek: Szamoa szigetén a techni-HatAdtala^. •vT a fi \tim\h % nitiim ! Mm jJ «**«<«* \ A^otk. ...r «"Ml« , ... ; ka ketezer ev óta változatlan, apáról fiúra száll. Egy-egy ottani tetoválás a test akár 65 százalékát is beboríthatta, elkészítése 3 hónapig, a gyógyulás körülbelül egy évig tartott. A Marquises-szigetek harcosai minden megnyert harc után új mintákat tetováltattak magukra emberi (csontból készült esz- I közökkel. A tetoválások elkészülte után emberáldozatot mutattak be, és a csontokból újabb eszközök készültek. Dél-Amerikában az alnu arcmintákat kizárólag nők tetoválták, a kislányok ar- 1 cát kaktusztüskékkel szurkálták fel különböző alakzatokban. Az eszkimóknál is találunk szokatlan tetoválási szokásokat: ők varrt tetoválásokat készítettek, a tintát pedig idős asszonyok vizeletével hígították fel. Ennek mágikus oka volt: úgy gondolták, hogy a lélek székhelye a húgyhólyag. A lapból kiderül, valóban hordtak-e tetoválásokat a vikingek, milyen tetoválásokat viseltek az észak-amerikai bennszülöttek, illetve milyen tetoválásokkal találkozott útjai során Marco Polo. MW A legidősebb sörfőzde IZRAEL Már 13 ezer éve fennállt a sörfőzés gyakorlata a Földközi-tenger keleti medencéjében, ötezer évvel korábban, mint az Észak-Kínában a sörkészítésről eredetéről talált eddig legősibb bizonyítékok. Az amerikai Stanford Egyetem és az izraeli Haifai Egyetem régészei az észak-izraeli várostól délre fekvő Rakefet-barlangban talált őrlőedényeket elemezve jutottak erre a megállapításra, tanulmányukat a Journal of Archeological Science: Reports folyóiratban tették közzé. Az izraeli Natúf-völgyben a múlt század harmincas éveiben fedezték fel a Kr. e. 11 000-9300 között létezett kultúra első települését. A natúfi emberek táplálkozásában a gabonafélék elsődleges szerepet játszottak, falvaikat gabonatermő vidékeken alapították. A régészek három gabonatároló vermet elemezve megállapították, hogy azokat búzavagy árpasör főzésére használták. „Az alkoholkészítés és az élelmiszer-tárolás nagy technológiai innováció volt, amely kiváltotta a civilizációk fejlődését a világon, és a régészet fontos eszköze annak, hogy feltárjuk a kezdeteket... Felfedezésünk új fényt vet az emberi társadalom mélyebb történelmére” - idézte Li Liút, a Stanford Egyetem PhD-hallgatóját az EurekAlert tudományos hírportál. A feltárások öt éven át folytak. Az eredmények azt mutatják, hogy a natúfiak legalább hét növényfajtát tároltak, illetve őröltek meg a mozsaraikban, köztük búzát, árpát és rozsot, valamint hüvelyeseket. A kőmozsarakban őrölt búzát és árpát jobbára sör készítésére használták, amelyeket a rituáléikon szolgáltak fel 13 ezer évvel ezelőtt. MW Ókori sajtot találtak Dalmáciában A Földközi-tenger térségében már több mint hétezer éve készítettek sajtot: erre utalnak a Horvátország tengerpartján egy agyagedényben talált maradványok. Dalmáciában két helységben talált agyagcserepeken bukkantak zsírsavmaradványokra. Radiokarbonos kormeghatározás szerint Pokrovnik helység időszámításunk előtt 6000 és 5000 között lakott volt, Danilo Bitinjben 5300 és 4800 között éltek emberek. A nevezett településekről származó 7700 éves agyagedényeken kimutathatók voltak tejmaradványok, egy 7200 éves edényen pedig sajtmaradványokat találtak. A tej és a tejtermékek korabeli fogyasztása nagymértékben hozzájárulhatott a csecsemőhalandóság visszaszorulásához.
