Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)

2018-09-04 / 205. szám

2018. SZEPTEMBER 4., KEDD SPORT 15 Érdi Mária egész évben vitorlázik, a világ legjobbjaival edzhet JEGYZET Mindig csak előre néz Érdi Mária már két évvel a tokiói olimpia előtt megszerezte a kvótát Fotó: Tumbász Hédi Tudja, hogy a Balatont szin­te lehetetlen kiismerni, a kisebb célok elérése után nem szabad hátradőlni, és megtanulta, miként nézzen a szélre. Tokiói olimpiko­nunk, a vitorlázó Érdi Mária simán nyerte meg a hétvégi Laser Radial bajnokságot. Tóth Anita/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Erre mondják, hogy elvárható győzelem?- Amikor a nagypapám meg­kérdezte, miként lehet, hogy a bajnokság összes futamát meg­nyertem, azt válaszoltam neki: ez nem azért van, mert a többi­ek valamit nagyon elrontottak, hanem azért, mert a vitorlá­zásban nagyon sok összetevő­je van a sikernek, és elég apró hibákat elkövetni ahhoz, hogy hátrányba kerüljön az ember - nyilatkozta a Laser Radial or­szágos bajnokság megnyerése után tokiói olimpikonunk, Érdi Mária. - Nekem viszont egész évben van időm dolgozni eze­ken az apróságokon, hiszen egész évben vitorlázom, a vi­lág legjobbjaival edzek együtt. Ha innen nézem, igen, elvárha­tó volt a győzelmem, és nem is lepett meg senkit.- Az utóbbi napok fura időjárá­sa megnehezítette a dolgukat?- A várakozás volt a legnehe­zebb. Az öt nap alatt összesen négy futamot tudtak megren­dezni, azokat viszont nagyon élveztem. Szerettem, hogy la­zább a hangulat, hogy magya­rok között versenyezhettem.- A vitorlázás része, hogy vár­nak a szélre - de meg lehet ezt szokni?- Persze! És el is telt az idő: beszélgettem a klubtársaim­mal, kártyáztunk, jól éreztük magunkat. Csak az volt fárasz­tó, hogy minden reggel kilenc órára írták ki a rajtot, ezért jó korán, már hétre odamentünk a kikötőbe, a legtöbbször azért, hogy várjunk. A megrendezett futamokból azonban sokat le­hetett tanulni.- A szeszélyes Balaton jó taní­tómester?- Igen. Itt folyamatosan vál­tozik a szél, egyfolytában ré­sen kell lenni, és nekem ezt még gyakorolnom kell. Per­sze régóta tudom, hogy a Ba­latont szinte lehetetlen kiis­merni, ezen a tavon nincs két egyforma nap, úgyhogy nem is bíztam el magam. Helyette próbáltam folyamatosan kon­centrálni.- Mint ahogy a kvótaszerző vi­lágbajnokságon? Tényleg: meg­nyugtató, hogy már két évvel a tokiói játékok előtt megszerez­te az indulási jogot?- Akkor lettem volna csa­lódott, ha nem szerzem meg. Amikor hazajöttem, azt érez­tem, sokan fellélegeztek, hogy sikerült, de nekem és az edzőmnek ez alapcél volt a vi­lágbajnoksággal kapcsolat­ban. Sőt, jobb eredményt sze­rettünk volna elérni, mint a puszta kvótaszerzés.- Min múlott, hogy nem sike­rült?- Nyolcadik lettem, a negye­dik-ötödik szerettem volna len­ni. Bennem is volt ez az ered­mény, de valahogy nem tud­tam megvalósítani. Sebaj, so­kat tanultunk, és megbeszél­tük az edzőmmel, hogy az ott szerzett tapasztalatokat'is vi­szem tovább a következő ver­senyekre.- Ha már az edzőjénél, lan Ains­­lie-nél tartunk - milyen volt vele egy hajóban versenyezni a nagyhajós bajnokságon?- Remek.- Az sem volt baj, hogy ezúttal ő volt a kormányos?- Azért nem, mert én nem is tudtam volna elkormányoz­ni azt a nagy hajót, hiszen az volt életem második versenye ebben az osztályban. A nagy hajókon mindenkinek meg­van a szerepe, a kormányos­nak, a taktikusnak, annak, aki a vitorlákat állítja. Egy kis ha­jóban ezt mind te magad csi­nálod, a kis hajó sokkal érzé­kenyebb, gyorsan reagál a kor­­mányozási mozdulatokra, sok­kal közelebb van a vízhez, és testtel is tudod irányítani. Én ezt jobban szeretem, de per­sze más osztályok is érdekel­nek. Az említett nagyhajós bajnokságon a taktikus vol­tam, lan pedig a kormányos, és jó érzéssel töltött el, hogy összhang volt közöttünk, hogy általában megerősítette a vé­leményemet, hogy ugyanazt láttuk a vízen - ez, mondjuk, nem is csoda, hiszen ő tanított.- Mit jelent az, hogy azonosak a nézeteik? Hasonlóképpen áll­nak hozzá a munkához?- Többek között. Mindket­ten folyamatosan azon dolgo­zunk, hogy miként lehet jobbá tenni a vitorlázásomat - soha­sem éreztem, hogy lan egyet­len pillanatra is megállt vol­na, sohasem éreztette velem, hogy megérkeztünk, egy ki­csit feltehetjük a lábunkat az asztalszélre. Sőt, ha elértünk valamit, csak még elszántab­­ban mentünk előre, ezt na­gyon szeretem benne. Azt is ő tanította meg nekem, hogy mi­ként nézzek a szélre...- Elnézést a laikus kérdésért, de hogy lehet a szélre nézni?- A vitorlázásban az a ne­héz, hogy megpróbálod kiszá­mítani, merre fog fordulni a szél, hol erősebb és hol gyen­gébb a pályán. Ez tanulható. Ha elég sok időt tölt az ember a vízen, ki tudja számítani, hogy mi fog történni ahhoz képest, amit lát - ha ez már viszonylag magabiztosan megy, akkor ki­egyensúlyozottan tud menni. A versenyvitorlázásnak pedig éppen ez a lényege: a kiegyen­súlyozottság. Megnézi az olimpiai helyszínt Érdi Mária szinte folyamato­san úton van, de nem panasz­kodik, a vízen érzi a legjob­ban magát. A héten Japán­ba utazik, az olimpiai vitorlás­versenyek helyszínére, ahol egy tesztversenyen és egy vi­lágkupaversenyen vesz részt. „Megnézzük, milyenek a kö­rülmények, mennyire nehéz és kiszámíthatatlan ott a szél, hányszor kell még visszamen­ni, hogy készen álljunk az olimpiai rajtra” - mondta Érdi Mária, aki a riói kvótát az utol­só pillanatban, négy hónappal az olimpia előtt szerezte meg, nem is számított rá, hogy ki­jut, így nem tudott túl sokat a játékok helyszínén készül­ni. Most más a helyzet, és Érdi szeretné hasznosan eltölte­ni a rendelkezésére álló időt a 2020-as tokiói olimpiáig. A Hoffenheim magyar csatára vezeti a német Bundesliga góllövőlistáját Szalai Ádám remekül kezdte az idényt LABDARÚGÁS Két forduló után Szalai Ádám vezeti a Bundesli­ga góllövőlistáját, a bajnokság nyitányán a Bayern München otthonában 3-1-re elveszített mérkőzésen betaláló magyar csatár szombaton duplázott a vendég Freiburg 3-1-es legyő­zése alkalmával. Válogatott já­tékosunk 2010 januárjától sze­repel a német első osztályban, 2014 nyara óta a Hoffenheim­­nél, ahol időközben megjárta a poklot is, 2016 tavaszán a Han­noverhez került kölcsönbe. Onnan visszatérve szép las­san újra felépítette önmagát. Ekkortól, vagyis a 2016-2017- es idénytől kezdve dolgozik együtt Julian Nagelsmann-nal (a fiatal tréner 2016 februárjá­ban vette át az irányítást), aki a jelek szerint Szálaiból is a le­hető legtöbbet hozza ki. Mást ne említsünk, ebben a naptá­ri évben tizenöt Bundesliga­­mérkőzésen játszott a magyar center, ezeken összesen nyolc gólt szerzett (a statisztikákért rajongók kedvéért kiszámol­tunk: az idén 111 percenként talál a kapuba). „Kifejezetten gólveszélyes labdarúgó, korábban csak azért játszott kevesebbet, mert a posztján ketten-hárman előt­te álltak - mondta Szálairól a szombati meccs után a 31 esz­tendős Nagelsmann. - Fogé­kony, szorgalmas, példaértékű edzésmunkát végző futballista. Rászolgál a szakmai stáb bizal­mára, mert meg is hálálja.” A Hoffenheim hétvégi győ­zelméről beszámoló Shz.de in­ternetes oldal a harmincéves magyar futballistát is idézi, aki jelenlegi formájával kap­csolatban röviden csak ennyit mondott: „Sérülés nélkül dol­goztam végig a nyári felkészü­lési időszakot, s jól érzem ma­gam a bőrömben.” A Nemzetek Ligája-mérkő­­zések miatti kéthetes bajno­ki szünetet követően honfitár­sunk az újonc Düsseldorf ott­honában folytathatja soroza­tát, s kerülhet közelebb két mérföldkőhöz is: a kétszáza­­dik mérkőzéséhez, valamint az ötvenedik góljához a Bun­­desligában. Fellépésből kilenc hiányzik neki, gólból pedig már csak kettő. A 2018-as esztendőben nyújtott teljesítményéből, va­­lamintjelenlegi formájából ki­indulva megkockáztathatjuk, hogy még az idén eléri mind­két mérföldkövet. Kamler János/NS A magyar csatár (középen) két gólt lőtt a Freiburgnak Fotó: MTI Szalai Adám bajnoki statisztikája a Nagelsmann-erában Idény Játékperc Gól Gólpassz 2016-17 771 8 1 2017-18 888 5 1 2018-19 180 3-Végvári vitézek Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Az alábbiakat nem a ma­gyar tenisz jelenleg zaj­ló belviszályáról írom, in­kább csak annak kapcsán. (Leegyszerűsítve: éljáté­kosunk, Fucsovics Márton úgy látja, nem tekinti őt érdemi partnernek a szö­vetség, ezért mai állás sze­rint nem lép pályára a cse­hek ellen a Davis-kupában.) Nem ismerem a közeg bel­ső viszonyait, személyesen a főszereplőit sem, ezért a konkrét ügyben nemhogy ítéletet nem merészelnék hirdetni, még határozott vé­leményt sem fogalmaznék meg. A mostani azonban nem az első efféle eset, szá­mos sportágban lejátszó­dott már hasonló, ezért ál­talános következtetések le­vonhatók. Először is az: ha valakit vélt vagy valós méltányta­lanság, sérelem ér, csekély kivételtől eltekintve hely­telenül dönt és rossz vért szül, ha válaszintézkedés­ként önkéntesen felfüggesz­ti a saját alaptevékenységét. Különösen, ha abban pótol­hatatlan. Igaz ez a civil élet­ben is; a bármi ellen tiltako­zó pékek vagy sebészek leg­feljebb addig élvezik a ro­­konszenvünket, amíg sütik a kenyeret és műtenek. On­nantól, hogy ezt nem teszik, úgy érezzük, minket büntet­nek valamiért, amiben vét­lenek vagyunk. A sportban is visszatetsző, ha a vezető nem vezet, az edző nem tart tréninget, a játékos nem ját­szik, a masszőr nem gyúr, a jegyszedő nem szedi a je­gyet, a szurkoló nem szur­kol. Még akkor is, ha egyéb­ként teljes egészében vagy nagyrészt igaza van. Ellen­példaként, Hosszú Katin­ka a közelmúltban kissé ki­fordult régi énjéből, exedző­­je és expárja, Shane Tusup pedig a népszerűtlenségi listákon Matuska Szilvesz­ter hídrobbantó alá küzdöt­te magát, de „Katka” eköz­ben szakadatlanul úszott, három olimpiai bajnoki cím mellett nyert egy szekérde­­réknyi további érmet, így egyszerűen nem veszíthe­tett. Ahogy a vízben, úgy szárazon sem. Mindezt úgy is fordíthat­juk, bármit is cselekszünk, mindig érdemes és hasz­nos számot vetnünk azzal, azt kinek, minek az érdeké­ben, illetve kinek, minek el­lenére tesszük. Hogy a leg­egyszerűbb, egyben legvég­letesebb képet mutassuk: a bástyákon őrt álló vitéz nem a várkapitányt, hanem a vá­rat, az otthonát, a hazáját vé­di. Ezért, ha a parancsnok a felére csökkenti a fejadagját, és a létezéséről sem hajlan­dó tudomást venni, akkor sem az az üdvözlendő reak­ció, hogy összepakolja a cók­­mókját és visszavonul a fa­tornyos falujába. A sport, a mérkőzés per­sze játék, nem élet-halál kérdése. Bár Bill Shankly, a Liverpool hajdani legendás menedzsere szerint sokkal több annál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom