Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)
2018-09-28 / 226. szám
2018. SZEPTEMBER 28., PÉNTEK SPORT 15 Magyarok viszontagságai a romániai sportvezetésben Elöl tűz, hátul víz helyzet Novák Károly Eduárd, a román kerékpáros-szövetség vezetője még mindig aktívan sportol Fotó: AFP Néhány üde kivételtől eltekintve a lehetetlennel próbálkoznak azok a magyar sportvezetők, akik valamelyik romániai sportszövetségben vezető szerepre vállalkoznak. Sportdiplomáciai küldetések közös pályánkon, a Kárpát-medencében - Reményikkel szólva: ahogy lehet... Csinta Samu szerkesztoseg@mediaworks.hu SPORTDIPLOMÁCIA Bár Jenei Imre vagy Balázs Jolán révén már néhány évtizeddel ezelőtt is találkozhattunk magyarokkal a romániai sporthierarchia legmagasabb fokán, kiemelkedő sportolói pályafutásuk során a bukaresti „háttérbe” beleolvadva ők sokkal inkább a hivatalos kurzus képviselőiként tevékenykedtek. Az első tényleges áttörés Tánczos Barna nevéhez fűződik. Az RMDSZ-es politikus a jégkorongszövetség elnöki tisztségére pályázó Kurkó János György leendő alelnökeként készült a 2008 nyarán rendezett választásra. Kurkó az utolsó pillanatban visszalépett, Tánczos azonban úgy döntött, nem hagyja veszni a kampányidőszak eredményeit. Meg is nyerte a választást, és bár a kezdetektől kénytelen volt magán hordani a ráragasztott bélyegeket - mint például: korábban csak koktélban látott jeget -, nagy lendülettel látott munkához. Korábban valóban csak gyermekcsapatok támogatójaként volt jelen a sportágban, de túlnyomórészt Csíkszeredái szakembergárdájával ígéretes kezdeményezéseket indított el a romániai hokiban. „Hamar rá kellett jönnöm, hogy amolyan elöl tűz, hátul víz helyzetben vagyok, a vagy-vagy szituációkból nem nagyon van kiút. Bár a romániai hoki legjobbjai mindig is a csíki és gyergyói utánpótlás-nevelésből kerültek ki, igazából esély sem kínálkozott az egyensúlyteremtésre. Amikor a kanadai szövetségi kapitány a tényleges erőviszonyok alapján állította össze a keretet, a bukarestiek felháborodtak, hogy alig akad benne román játékos. Ha művi etnikai egyensúlyt próbáltunk volna felállítani, az a székelyföldiek ellenállásába ütközött volna, a döntés szakmaiatlanságáról nem is beszélve” - meséli Tánczos. A szűk keresztmetszetű, de népszerű sportágban nem sikerült békét teremteni, és amikor az újraválasztását követően a politika is jelezte, hogy amíg ő az elnök, ne is számítsanak központi támogatásra, a magyar vezető félreállt. Az első látásra az ezen a szinten bagatellnek mondható, százezer eurós éves büdzsé fölötti marakodás ma is lehetetlen helyzetben tartja a sportágat, amelynek elsősorban a közös középeurópai bajnokságok biztosítanak versenylehetőséget. Tánczos ma az anyaországi finanszírozású Székelyföldi Jégkorong Akadémiát működtető Mens Sana Alapítvány elnöke. Változatlanul azt állítja: minden eszközt ki kell használni az érdekérvényesítésre. Döntésközeiben kell lenni, mert sokkal könnyebb befolyásolni a folyamatokat, mint utólag megváltoztatni a már megszületett döntéseket. A kerékpáros-szövetség elnöke, Novák Károly Eduárd is megjárta a poklot, ő viszont, úgy tűnik, nyerésre áll. Elfogadtatásához hozzájárulhatott paralimpiai bajnoki címe, és a vasárnap véget ért román körverseny is igen kedvező visszhangot váltott ki. Arról a szintről kellett újra életre kelteni a sportágat 2013-tól, hogy korábban négy évig a szövetség bankszámláját is zárolták. „Soha nem fizettek adót, a pénzt rengeteg hamis számlával lapátolták ki, így bűnügyi vizsgálatot kezdeményeztem. A sportminiszter is belebukott a szövetség körüli piszkos ügyekbe. Most már visszatért a normalitás állapotába a szövetségi élet, a megtisztulási szándék és elszántság mégiscsak hatásosabb volt, mint néhány ember holdudvara” - mondja a sportolóként is még mindig aktív Csíkszeredái sportvezető. A versenyzői létszám látványos emelkedése, a szövetségi büdzsé növelése, no meg Novák sportdiplomáciai sikerei - a kerékpáros Balkán-szövetség alelnöke, a nemzetközi szövetség paralimpiai bizottságának tagja - egyelőre erősítik a 2017-ben megújított pozícióját. A triatlonsport élén is erdélyi magyar ember áll. A marosvásárhelyi Klosz Péter felnőttként találkozott először a sportággal, súlyos szívműtétje után is visszatért, az Ironman-táv teljesítése és egy főtitkári ciklus után állt a szövetség élére. Ő vezényelte le a sportág önállósodását, kilépését a kerékpáros-szövetségből. Tevékenységét siker és elismerés övezi, megduplázta a szövetség költségvetését, a bukaresti legfelső sportszervek részéről is töretlennek tűnik a feléje sugárzó bizalom. Akinek lehetősége adódik, annak nem szabad félreállni, vallja, azt állítva, még soha nem tapasztalta hátrányát annak, hogy magyar emberként jelent meg a legfelső sportkörökben. Az egykori tizennégyszeres szabadfogású birkózóbajnok, friss veterán világbajnok, a marosvásárhelyi Ballai Sándor ma alelnökként a szövetség szabadfogású szakági vezetője. Októbertől szülővárosában kezd működni a szabadfogásúak olimpiai felkészítő központja. Azt állítja, hogy sportágában csak a kilencvenes évek elején volt érezhető némi magyarellenesség, amúgy teljes a bizalom, amelyet 2016 óta sportvezetőként is élvez. És kész folytatni, ha két év múlva is maga mellett akarja tartani Rázván Parcalab elnök. Sportvezetők, akik sokszor ellenszélben igyekeznek érvényesíteni tudásukat és szolgálni a romániai magyar sportolók ügyét. Sportdiplomáciából bizonyára már doktori vizsgára is készen állnának. Lépésről lépésre építi újra fel magát a Hapoel Beer-Seva balhátvédje Korhűt Mihály már túl van a nehezén I Korhűt Mihály szeretne újra magyar válogatott lenni Fotó: MTI LABDARÚGÁS Korhűt Mihály beszélt a sérülést követő hónapokról, arról, hogy miért maradt csapatánál.- Nyolc hónap után kapott ismét tétmérkőzésen szerepet csapatában. Várta már?- El sem tudom mondani, mennyire - felelte Korhűt Mihály, a Hapoel Beer-Seva és a magyar válogatott 29 éves balhátvédje, aki a Bnei Jehuda elleni, gól nélküli döntetlennel végződő bajnokin 39 percet játszott. - A nyári felkészülési időszakban számos edzőmeccsen szerepeltem, az öszsze sem hasonlítható egy tétmérkőzés színvonalával, hangulatával. Előzetesen úgy beszéltük meg Barak Bahar vezetőedzővel, hogy akár 60 percet is pályán lehetek, ám fáradtságomra hivatkozva lecserélt az első félidő végén. Úgy éreztem, még bírtam volna játszani.- Hogyan viselte a viszontagságokat?- Életem legnehezebb időszaka volt, egy labdarúgó számára embert próbáló feladat, ha nem futballozhat. Január végén megműtötték a bal térdemet: a térdízületet kellett kitisztítani, az elhalt, sérült részeket eltávolítani, a porcot is stabilizálták. Azt gondoltam, hogy a felépülésem legfeljebb nyolc hetet vesz igénybe, ehhez képest május közepéig bajlódtam vele. Ezek után a vezetőedző nem velem számolt első számú balhátvédként.- Nyáron keresték Belgiumból, Ciprusról, szó volt arról is, hogy Izraelen belül válthat klubot. Miért maradt a Hapoelnél?- Augusztus végén volt egy hosszabb egyeztetésem a klub elöljáróival, és beszéltem a vezetőedzővel is. Meggyőztek a maradásról, olyan jövőképet vázoltak, amelynek szívesen lennék a szereplője. Szeretném újra felépíteni magam, apránként haladva visszanyerni a sérülés előtti formámat. Első lépés, hogy erőnlétileg rendben legyek, és utána mérkőzésről mérkőzésre jó teljesítményt nyújtsak.- Harmadik idényét kezdi az együttesében. Mik a céljai?- Sajnos beragadtunk a rajtnál, de van még időnk javítani a bajnokságban. Jelentősen változott a keretünk, és igencsak megviselt minket a kiesés a Bajnokok Ligája-, majd az Európa-liga-selejtezőben. Személyes céljaim között szerepel, hogy minél hamarabb teljes értékű futballistaként segíthessem társaimat, valamint szerepelni a válogatottban. Minden nap azért edzek elszántan, hogy ismét magamra húzhassam a címeres mezt.- Milyen benyomásai vannak a Marco Rossi szövetségi kapitány irányította válogatottról?- A finnek és a görögök elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen két ellentétes összecsapást láttam, de a játékkal nem volt gond. Görögország ellen a válogatott megmutatta erejét, fontos győzelmet aratott hazai pályán. Tóth Ádám/NS Visszatérés a büféből Petri k József jegyzet@mediaworks.hu A kifejezés, hogy a nehézsúly, majd a szupernehézsúly a királykategória a bunyóban, a profi bokszból származik. De amikor még a mi ökölvívásunk is tündökölt, amikor a csapatbajnokikat zsúfolt lelátók előtt vívták, akkor is egy-egy meccsen mindenki a nehézfiúk ringbe lépését várta. Ez ma sem változott, legfeljebb a hazai bunyó csúszott lejjebb a világranglistán. A súlyos ütésekre, a mázsás kolosszusokra napjainkban is jóval többen kíváncsiak, mint a lepkesúlyú bajnokokra... így volt ez Tatabányán is, pedig akadt ott szinte minden súlycsoportban egy-egy kiválóság, de csak Réder Józsi junior Európa-bajnok, illetve Somodi Feri Európa-bajnok nevét ismerte a helyi átlagszurkoló. Történt, hogy amikor Somodit a magyar bajnoki döntőn lepontozták, Soma a ringből kifelé menet elégtételt vett az egyik pontozóbírón, meglegyintette. Ezért egyéves eltiltást kapott, így hirtelen nem volt nehézsúlyúja a csapatnak, annak a Bányásznak, amely egyébként az aranyért hajtott. A szakosztály vezetői törték a kobakjukat, mit tehetnének. Ugyan a városban élt még egy nehézsúlyú bajnok, a fenn említett Réder Józsi, ám akkor ő már évek óta bunyó helyett a helyi Volán-büfében fasírtot és fröccsöt árult. Laci bá’, a főnök nyelt egy nagyot, majd leballagott a buszpályaudvarra. Ott előadta Rédernek, hogy újra kötelek közé kellene lépnie. Józsi mindössze annyit kért: főnök intézze el, hogy megtarthassam az állásomat! Laci bá’ elhűlt, hogy Rédert nem is érdekli, kivel kell megküzdenie. Végül csak előállt a farbával, hogy a csúcson lévő, sokszoros bajnok Lévai lesz az ellenfele. „Rendben” - mondta Réder. Majd háromheti edzés után háromegyes pontozással elintézte Lévait. Persze, hogy majd kirúgták a sportcsarnok oldalát a tomboló szurkolók. Néhány világklasszis, nem nehézsúlyú profi bunyóstól eltekintve még a sportágat kedvelők többsége sem tud túl sok nevet felsorolni. Viszont ahhoz átlagos „sportintelligencia” is elegendő, hogy Rocky Marciánétól, Muhammad Alin, Joe Frazieren vagy Lenox Lewison és a Klicsko fivéreken át Anthony Joshuáig felidézzük a súlycsoport uralkodóit. Mert, tudjuk, az ökölvívást ésszel (is) művelik, de a brutális, a megrendítő pofonok völgyében mégiscsak az igazán nagyok járnak. Talán ezért is oly feledhetetlenek a „nehézfiúk". Na meg azért, amit Réder Józsi is tett. így ez a sportág valószínűleg ebből a „szorítóból” egyelőre nem fog kilépni...
