Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)
2018-09-15 / 215. szám
2018. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT SPORT 15 Fábián László immár a MOB sportigazgatójaként készül Szöulba Ő még jó korba született Fábián szerint a sportból kikopott az a fajta összetartás, ami még őket jellemezte Fotó: Mirkó István Fábián László fájlalja, hogy a korábbi szabályok és a közösségi élmények is kikoptak az öttusából. A Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatójaként ellenben nagyon élvezi a munkáját, ma éppen Szöulba készül, az 1988-as, számára is aranyérmes olimpia jubileumára. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hogy is van a sztori: six cokes and seven up?- Nem így pontos. Egy vacsoránál, talán Warendorfban, de lehet, hogy inkább San Antonióban italt rendeltünk. Ment a kör: one beer, two beers, így kértek előttem hatan is sört, s én hetedikként mondtam, hogy „seven up”.- Jól tudom, a poénon felül azért, mert szinte sohasem iszik alkoholt?- így van, sört és bort sohasem. Pálinkát is csak egészségügyi megfontolásból, ha gyengélkedik a gyomrom, s alkalomhoz illően néha egy kevés pezsgőt.- S hogy szól a kedvenc öttusasztorija?- Olyan nincs, mármint hogy egyetlen kedvenc. Ha összeülnénk, előadóestet tarthatnánk, s talán a feléig el is jutnánk...- Rendben. S ha úgy teszem fel a kérdést, hogy amelyikben ön is szerepel?- Ha már a szöuli győzelmünk jubileumát ünnepeljük, akkor talán az jut eszembe, hogy amikor, még az olimpia elején, az eredményhirdetésünk után, nyakunkban az érmekkel összefutottunk Papp Lászlóval, akkor Laci bá így köszöntött minket: „De jó, már van négy aranyérmünk?” Mondtuk neki, csak kettő az a négy, de ennek is nagyon örülünk. S nyert már egyet Darnyi is, s ha az ökölvívók is hoznak kettőt-hármat, akkor garantált a jó szereplés. Szerencsére végül tizenegy lett belőle. Az este aztán úgy alakult, ahogyan kell, az sem vetett véget neki, hogy az olimpiai faluban átszóltak a szomszédból: „Kicsit szerényebben!” Lennénk, feleltük, ha volna mire...- Mintha mára kikoptak volna a sztorik az öttusából. Mi ennek az oka?- Nem csak az öttusából, az egész sportból kikopott az a fajta összetartás, ami még minket jellemzett. S nemcsak az egyéni, hanem a csapatsportágakból is, ahol pedig jelentősége is lenne. Nekünk elképzelhetetlen volt, hogy ha négy-öt klubból tizenketten összejöttünk a válogatottban, akkor, noha, három-négy helyért küzdöttünk, ne együtt készüljünk.- A kajak-kenuban hovatovább eluralkodott az „egy edző, egy versenyző” modell. Hogyan fogadja ezt az új világot?- Megértéssel, de egyben sajnálattal. Az eredményesség minden egyebet felülír, de megközelítőleg sincs már meg az a hangulata a sportnak, mint évtizedekkel ezelőtt.- Ennél is nagyobb baj, hogy az öttusából az eredmények is kezdenek kikopni. Mire gondolt, amikor arról értesült, hogy a tegnap véget ért vb-n eleve csak két magyar férfiversenyző élte túl a selejtezőt, s Demeter Bence a 12., Regős Gergely pedig a 13. helyen végzett?- Arról se feledkezzünk meg, hogy női csapatunk viszont zsinórban harmadszor lett világbajnok. S egy nemzet öttusasportjának az erejét elsősorban a csapat eredménye mutatja. Mert ahhoz, hogy legyen sikeres csapat, legalább tíz öttusázó kell. A férfiak eredménye kétségtelenül lesújtó. Nehéz megemészteni, hogy magyar öttusázó kiesik a selejtezőben. A szövetségi kapitány, Martinék Jani barátom mentségére szól, hogy csikócsapattal vettünk részt a vb-n.- Kasza Róbert nem épült fel a sérüléséből, Marosi Ádám viszont egészséges, csak éppen a „nagy” világbajnokság helyett a katonai vb-re készül. Normális ez így?- Ádám nem mai gyerek, s már száz bőrt lehúztunk róla. Az idei vb-n még nem lehetett olimpiai kvótát szerezni, tehát nem történt tragédia. A távollétében Martinék Jani eggyel több fiatalt bedobhatott a mély vízbe. Az olimpiai kvóta megszerzésére azonban továbbra is Marosinak, Kaszának és talán Demeternek van a legtöbb esélye. S a legnagyobb gond még csak nem is az idei szereplés. Hanem egyrészt a csapatverseny lekerülése az olimpiai programról, másrészt az egynapos öttusa. Emiatt lecsökkent a sportág sportolói bázisa és marketingértéke is.- Már csak ezért is szerencsés korban volt öttusázó. Mindent megnyert, amit meglehetett, leszámítva az egyéni olimpiai aranyat. Van emiatt hiányérzete?- Álságos lenne, ha azt felelném, hogy nincs, mert jó lett volna egyéniben is nyerni. De bennünket anno úgy nevelt Török Ferenc, hogy a csapat az első, s ha csapatként jól szereplünk, akkor egyéniben is biztosan lesz jó eredmény.- Amikor egyeztettük az interjút, akkor Rómába tartott, úgy beszélgetünk, hogy úton van Tapolcára...- ...s holnap indulok Szöulba.- Helyben vagyunk. Élvezi a munkáját a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatójaként?- Messzemenőkig. Sportvezetőként eljutottam oda, amire mindig is vágytam. A minap magam is végiggondoltam, hogy ennyire sűrű évem talán még nem volt. De például a szöuli látogatást nem hagyhattam ki. A Veszprém otthon, a Szeged idegenben kezd a férfikézilabda-BL-ben Már nem kísért a kölni rémálom KÉZILABDA Ki emlékszik már arra, mi történt két éve Kölnben... Veszprémben sem sokan. Azóta kicserélődött a keret, új edző dirigál, a férffcsapat pedig legyőzte a lengyel Kielcét, amely 2016-ban kilencgólos hátrányból fordított ellene a BL-döntőben. A sorsolás úgy hozta, hogy a Veszprém idén a Kielce ellen kezdi meg a szereplését a Bajnokok Ligájában, míg a sorozat másik magyar résztvevője, a Szeged Zágrábba látogat. Az előző idényben mindkét magyar csapat a rájátszás első körében búcsúzott. Idén nem történhet meg hasonló csúfság a magyar kézisekkel. Az emlékezetes kölni finálé óta kétszer találkoztak egymással a csapatok: az előző idényben Lengyelországban 32-32-es döntetlen született, Veszprémben pedig a magyar csapat győzött 31-26-ra a BL csoportkörében. Ma is magyar siker várható - ez a valószínű forgatókönyv (tv: 18 óra, Sportl). Ljubomir Vranjes vezetőedző többször is hangsúlyozta, hogy ez a Veszprém már az, amelyet ő szeretne látni, s a nyári játékosmozgást is a svéd edző vezényelte le. Megerősödött a Veszprém, több magyar távozott, elsősorban a Fradiba, az újak Sterbik Árpád kivételével külföldiek, érdekes módon egyikük, Manuel Strlek épp a Kielcét hagyta ott a Veszprém kedvéért. Kentin Mahé, René Toft Hansen, Borút Mackovsek neve ismerősen cseng a kézilabda világában. Van egy másik nyomós érv a sikeres hazai BL-debütálás mellett, mégpedig a kielcei sérüléshullám. Máriusz Jurkiewicz, Luka Cindric, Michal Jurecki és Vladiszlav Kules sem játszhat, ezért a nyáron visszavonult - és másodedzőnek kinevezett - szlovén irányító, Uros Zorman ismét pályára léphet. A nyáron anyagi gondok is sújtották a lengyel bajnokot, egyebek mellett ennek is köszönhető, hogy a csapat meghatározó játékosa, Dean Bombac Szegedre igazolt. A Veszprémet több sikertelen próbálkozás után a trón-Sterbik Árpád Veszprémbe igazolt ról letaszított Szeged is a hétvégén mutatkozik be az idei Bitsorozatban, s azért Eszéken játszik a PPD Zagreb együttesével vasárnap 20 órától (tv: Sportl), mert a horvát fővárosban min-Fotó: Tumbász Hédi den sportcsarnok foglalt. A két csapat eddig 12 alkalommal találkozott egymással a BL-ben, a legutóbbi öt meccsüket kivétel nélkül a szegediek nyerték, vagyis remek sorozatban vannak. „Idegenben nehéz dolgunk lesz, mert a horvátok előszeretettel variálják a védekezésüket. Kiválóan fel kell készülnünk minden eshetőségre” - mondta Jonas Källman csapatkapitány. A szegediek remekül erősítettek, hisz a már említett Bombac mellett az exveszprémi kapus, Mirko Alilovic, Joan Canellas, Jorge Maqueda, Stanislav Kaspárek és Nik Henigman is a bajnokhoz igazolt. A zágrábiaknál is volt egy-két fontos változás: visszavonult Igor Vori, és a horvátok kézilabdadegendája, Lino Cervar ült le a kispadra. A BL-csoportkör márciusig tart, de december eleje és február eleje között szünet lesz a januári, német-dán közös rendezésű világbajnokság miatt. Az A és a B csoport első hathat helyezettje jut a rájátszás első fordulójába, ahol a két csoportelsőnek nem kell pályára lépnie. A kieséses szakasz első köréhez két együttes csatlakozik még a gyengébb csapatokat felvonultató C és D csoportból. Szilágyi László JEGYZET Éppen harminc éve Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Hej, de hihetetlenül gyorsan rohan az idő! Pontosan úgy, mintha Usain Bolt vágtázna vele... Éppen harminc esztendeje annak, hogy egy párás, hűvös szöuli hajnalon elindultunk a magyar öttusacsapattal, Dobi Lujóval, Fábián Lacival, Martinék Janival, Mizsér Attilával az olimpiai falutól másfél órányi buszozásra lévő impozáns lovardába, hogy megkezdjük dicsőséges hadjáratunkat a nyári olimpiai játékokon. Akkor persze még nem tudtuk, hogyan is végződik számunkra a legfontosabb verseny, de azt igen, hogy a mi csapatunk - ha nem jön közbe valami észbontó esemény, mondjuk, egy háromlábú ló „személyében” - szinte legyőzhetetlen. Ennek ellenére nem lenne igaz, ha azt írnám, vidáman, oldott hangulatban, tréfálkozva, nevetgélve buszoztunk a cél felé. Inkább a szótlanság, az elmélyülés volt az úr, mindenki bámult kifelé az ablakon, s csakis a Jóisten tudta, hogy kinek, merre járnak a gondolatai... Abban az évben minden komoly versenyt mi nyertünk, Fábián „Joel” végigverte a mezőnyt, csapatunk fényévnyire eltávolodott a többiektől, de mint ahogy már számtalanszor megtapasztaltuk, amíg az utolsó futó célba nem ér, minden lehetséges az öttusában (is). Ezért nem akartunk előre inni az aranyakra - igen, így többes számban: aranyakra! Mert mi kettőért utaztuk át a fél világot, azért repültünk a szöuli olimpiára, hogy ott kétszer játsszák el tiszteletünkre a Himnuszt! ...és akkor Joel kihúzta a kalapból a „háromlábú” ló, Waldfee nevét. Lett nagy riadalom, mivel a „táltos” az első fordulóban a lengyel Maciej Czyzowiczcsal majdnem az összes akadályt megkurtította - ám Joel végig erélyesen irányította a pályán, és összehozott anynyi pontot, amennyivel életben tartotta a csapat aranyesélyét, miközben az egyéni elsőségért vívott harcból lényegében kiszállt. Sportemberi nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a következő négy tusában szívét-lelkét kitette a csapat sikeréért! Ettől kezdve már nem is volt pardon, ment minden, mint a karikacsapás! A srácok zseniálisan forgatták a párbajtőreiket, fantasztikusan úsztak, a lövészetben hozták a kötelezőt, majd a rendkívül nehéz, kacifántos futópályán esélyt sem hagytak az ellenfeleknek, elverték őket, mint jég a határt! Kettőből - kettő, mivel Martinék Jani nyerte az egyénit! Hogy a versenyt követő bankettet is mi nyertük - abban semmi meglepő nem volt. „Amerre mi járunk, bámul a világ!” - énekeltük önfeledten, szinte hibátlanul...
