Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)

2018-09-15 / 215. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT Ott is jártak, ahol most látták az első fehér embert Igét hirdetett a távoli Afrikában a lelkész Egy tanzániai gyülekezet tagjai, középen Frei Antal, ölében egy kislánnyal Beküldött kép Szolgálati lakásokat, vízvezetéket újítottak fel SZEDRES Folyamatosan hala­dunk előre, Szedres idén Is gyarapodott, tudatta Kovács János polgármester. A telepü­lés két önkormányzati lakás felújítására tizenhat és félmil­lió forintot fordított. A faluve­zetés azt reméli, hogy a jó lak­hatási körülmények erősítik az itt munkát vállaló szakem­berek Szedreshez való kötődé­sét. Az egyik lakásban a védő­nő lakik, aki nemrégiben köl­tözött a településre, a másik­ban pedig egy fiatal köztiszt­viselő, aki a polgármesteri hi­vatal dolgozói gárdáját erősíti. A polgármestertől azt is megtudtuk, idén kapták meg a megfelelő engedélyeket, illetve fizették ki a kajmádi vízveze­ték rekonstrukcióját. A fejlesz­tés hármas összefogás ered­ménye, hiszen az anyag be­szerzését az önkormányzat, a gépi munkát a Szekszárd Zrt. vállalta, a vezetékek összeál­lítását pedig az ÉRÖV Zrt. vé­gezte. Az ötmilliós beruhá­zás a településrészen élőknek egy fillérjébe sem került. A ré­gi hálózat olyan rossz állapot-Kevésbé látvá­nyos, de fontos fejlesztések ban volt, hogy az általa szállí­tott víz már nem volt alkalmas emberi fogyasztásra, most vi­szont egészséges ivóvízhez jut­nak a kajmádiak. Új a transz­formátortelephez vezető ivó­­vízvezeték is, ebben az eset­ben példaértékű, ahogy egy, a közelben lakó vállalkozó hozzájárult a költségekhez. Az iskola, bár nem a község működteti, fontos szerepet ját­szik Szedres életében. Az ön­­kormányzat igyekszik is min­den támogatást megadni ah­hoz, hogy a családokat teher­mentesítsék, és ebbe az intéz­ménybe járassák a gyerekeket. Csakúgy, mint az elmúlt évek­ben, az önkormányzat az idei évben is biztosította a szedresi iskolába járó valamennyi gye­rek részére a füzet- és írószer­csomagot. A további terveket illetően Kovács János elmondta, idén szeretnék még a temetőben az új parcellát kialakítani és jár­dát építeni. B. K. Frei Antal tolnai lelkipásztor missziós körúton járt öt afri­kai országban. Angol nyelvű prédikációit népes gyüleke­zetek hallgatták. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu TOLNA Három hetet töltött Afri­kában Frei Antal. Nem szafari­ra ment, hanem igét hirdetni. A tolnai gyülekezetvezető az Evangéliumi Barátság Egyház (Evangelical Friends Church) lelkipásztora, magyarorszá­gi elnöke és európai igazgató­ja. Ez az egyház harminc-har­mincöt országban van jelen, főleg Ázsiában és Dél-Ameri­­kában elterjedt. Központja az USA-ban. található. Afrikában is népes gyülekezetei vannak. A magyar lelkész most (au­gusztus 9-31-ig) öt országban járt, keleten, a Viktória-tó kör­nyékén. Elkísérte a CoGood­­will Alapítvány két alapítója, Bálint Márta és Morvái Balázs. Ők elsősorban a szociális mun­kában segédkeztek. Vittek töb­bek között ezerkétszáz szem­üveget - a Magyar Afrika Tár­saság jóvoltából -, hisz a feke­te földrész lakóinál is jelentkez­nek látásproblémák, de a több­ség sosem jut el szemorvoshoz, optikushoz.- Milyen arrafelé az élet? Nem veszélyes?- Semmi atrocitás nem ért bennünket - mondja Frei Antal -, bár kétségtelen, hogy lehetett érezni itt-ott feszültséget, konf­liktushelyzetet. Volt, ahol tizen­öt katonai ellenőrző ponton ke­resztül jutottunk el a határtól a fővárosig. Persze kísérőnk, he­lyi lelkésztárs, mindenütt volt. Öt országban jártunk: Kenyá­ban, Ugandában, Ruandában, Tanzániában és Burundiban, ahová kongói munkatársaink, barátaink is átjöttek. Burundi­ban már nyolcvannégy éve je­len van az egyházunk, s körül­belül ötvenezer tagot számlál. Életemben a legnépesebb hall­gatóság előtt náluk prédikál­tam, egy ezerhatszáz fős gyüle­kezetben. A kulturális élet is ki­lencven százalékban ott zajlik.- Ez hogy értendő?- Úgy, hogy Afrikában, fő­leg vidéken, nem komolyzenei koncertre meg színházba men­nek az emberek, hanem össze­járnak, s a gyülekezetekben igyekeznek jól érezni magukat. Énekelnek, táncolnak, együtte­seket alapítanak. Az istentisz­teletek is zenések, vidámak. Mondták is a kísérőim, hogy Magyarországon is így lehetne a fiatalok felé nyitni.- Sokféle vallás van jelen?- Igen, de megférnek béké­ben egymás mellett. Sőt a hit, az ébredés, megbékélésre ösz­tönzi az ellenségeket. Ruandá­ban olyan gyülekezeteink is vannak, ahol az egyik oldalon azok a családok ülnek, melyek tagjai kis híján kiirtották a má­sik oldalon ülők családjait, s a megtérés, megbocsátást ered­ményezett. A tuszik és a hutuk háborúskodása 1994-ben nyolc­­százezer áldozatot követelt.- Meg lehet szokni, meg lehet szeretni Afrikát?- Harmadszor voltam kinn, az ottani vezető pásztorok is jártak már Tolnán, baráti a kapcsolatunk. A legtöbb ember közvetlen, szeretetre méltó. De minél távolabb laknak a nagy­városoktól, annál sanyarúbb a sorsuk. Megélhetési küzdelem van, és nincs higiénia. Jártunk olyan helyen, Tanzániában, a hegyek között, ahol valószínű­leg mi voltunk az első fehér em­berek, akiket láttak a helyiek. Semmi kommunikáció, semmi közmű, esővizet gyűjtenek, azt isszák, és azzal főznek. Az isko­lába járó gyerekek napi öt-tíz kilométert gyalogolnak. Az út iszonyú rossz: két óra alatt tet­tünk meg körülbelül harminc kilométert, a terepen egyéb­ként jól mozgó kocsinkkal, mi­re felértünk a gyülekezethez. Kedves vendéglátóink vályog­kunyhójában két napot töltöt­tünk. Találkoztunk persze ke­vésbé szimpatikus afrikaiak­kal is. Kenyában elmentünk a maszájok közé. Az egyik meg­kérdezte, hogy hány feleségem van. Mondtam, hogy egy. Elé­gedetten mosolygott, hogy ne­ki három van, és ez azt jelenti, hogy ő a gazdagabb.- Mennyire volt sűrű a program?- Nagyon. Levezettünk vagy hatezer kilométert, hol a jobb­ra tarts, hol a balra tarts szabá­lyai szerint. Az öt ország jó né­hány gyülekezetnél megfordul­tunk. Tartottunk körülbelül ti­zenöt istentiszteletet, többórá­sakat, több pásztorral, angol nyelvű prédikációkkal, s egyéb találkozók, megbeszélések, kór­ház-, iskola-, gyermekotthon- és családlátogatások is szerepel­tek a programban. Mivel szerb és horvát gyülekezetekhez is já­rok, nekem már nem probléma angolul megszólalni, de azért tudni kell, hogy a Biblia is egy „szakkönyv”. A szaknyelv isme­rete elengedhetetlen a tolmá­csolásához. Ugyanaz a helyzet itt is, mint az elektrotechniká­ban, az orvoslásban vagy a légi­közlekedésben: nem elég a hét­köznapi nyelvtudás.- Az út hozadéka?- Minden utazás gazdagít­ja az embert, élményeket kí­nál, lelki táplálékot nyújt. Kü­lön öröm volt számomra, hogy néhány helyen sikerült elsimí­tanom, gyülekezetek közötti és gyülekezeteken belüli ellentéte­ket. A kapcsolatunk élő, a köl­csönös látogatásokat, nem túl gyakran, de a jövőben is foly­tatjuk. A közel kétezer fotóból most összeállítok egy vetítéses előadást, és bemutatom azok­ban az iskolákban, ahol hittant tanítok. Kevés és drága lesz az idén a dió, a mandula TOLNA MEGYE Idén megyénk­ben kevés lesz a dió, akárcsak a mandula és a mogyoró. En­nek egyik oka, hogy a virág­zás idején hűvös idő volt, il­letve a nyár elején nagy volt a szárazság. A dió termeszté­se egyébként a gazdálkodók körében egyre népszerűbb, termőterülete évről évre di­namikusan növekszik, orszá­gosan mostanra elérte a hét­ezer-százharminc hektárt, az átlagos termés pedig az utóbbi években megközelítette a tíz­ezer tonna héjas diót - hang­zott el a Lengyeltótiban meg­tartott dió szakmai konferen­cián. Legnagyobb diós termőterü­lettel Szabolcs-Szatmár-Bereg megye rendelkezik, a 2017-es adatok alapján összesen két­­ezer-kilencszázöt hektárral, de jelentős területet tesz ki a Somogy megyei hatszázhar­minckét hektár is. Tolna me­gyében ennek csak töredéke, kétszáztíz hektár található, ugyanakkor alig akad olyan kert, ahol egy-egy diófa ne len­ne benne. A diótermesztés felkészültséget és szaktudást igényel A dió a magyar gyümölcs­­termelés egyik perspektivi­kus termékének számít, jó év­járatokban a minősége is ki­emelkedik a kínálatból, ezért keresett exportcikkünk. A termesztett diófajtáink korai­­sága miatt a magyar dió iga­zi réspiaci termék: megelőzi a nagy európai termelőnek szá­mító Franciaországot, vala­mint az olcsó import kalifor­niai dió megjelenését is. Egy dióültetvény eredmé­nyét a megfelelő termőterület, az alanyfajta-használat, a mű­velési rendszer helyes meg­választása, a metszés és a nö­vényvédelem összessége adja. Míg régebben a könnyen ter­meszthető gyümölcsök közé sorolták, mára már egyértel­művé vált, hogy a magas szin­tű szakértelem itt is elenged­hetetlen a gazdaságos műve­léséhez. Az idén kevés dió van még a fákon, vélhetően jó ára is lesz majd a dióbélnek. M. I. Először rendeztek a tűzoltók számára műszaki-mentő versenyt Dombóvár jutott be a döntőbe Szemtanúja volt az eseményeknek DUNAFÖLDVÁR Először ren­dezik meg idén októberben az Országos Tűzoltó Műsza­ki-Mentő versenyt. Az, hogy ki képviseli megyénket a dön­tőben, kedden dőlt el Duna­­földváron, ahol egy autóbontó szolgált a Tolna Megyei Tűz­oltó Műszaki-Mentő verseny helyszínéül. Itt a szekszárdi, a paksi és a dombóvári hivatá­sos tűzoltó-parancsnokságok hattagú csapatai mérték össze tudásukat, és végül a dombó­váriak szerezték meg az első­séget - tájékoztatott a kataszt­rófavédelem. A versenyfeladat egy szimu­lált közúti baleset felszámolá­sa volt. A csapatoknak szak­szerűen végre kellett hajtani­uk az áramtalanítást, a jármű stabilizálását, a hidraulikus feszítő-vágó használatával az oszlopvágást, a gépjármű te­tejének és legalább két ajtajá­nak levételét, a kormányosz­­lophúzatást, a sérült kiemelé­sét és ellátását. A feladat vég­rehajtása során a versenybí­rók értékelték a szakszerű rá­dióforgalmazást is. A szervezők külön köszönik a Dunaföldvári Önkéntes Tűz­oltó Egyesület közreműködé­sét, akik lelkiismeretes mun­kájukkal segítették a verseny megrendezését. H. E. A dombóvári csapat verseny közben Fotó: TMKI DOMBÓVÁR Emlékeim a múlt­ból címmel jelent meg Király Sándor életrajzi könyve, ame­lyet a napokban mutattak be a Földi István Könyvtárban. Előbb a szerző üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Hege­dűs János plébános mondott köszöntőt és dr. Pappné Far­kas Gabriella énekelt. Király Sándor 1925-ben született Dombóváron, és a városban élte le az életét. Szemtanúja volt sok-sok meg­határozó eseménynek. Köny­vét Takács Istvánná helytör­ténész mutatta be az érdek­lőknek. - Istenáldotta emlé­kezőképességgel rendelke­zik, ma is szinte napra ponto­san fel tud idézni jópár évti­zeddel ezelőtti történeteket - mondta a szerzőről. A kötet­ben szereplő egykori hercegi malomról szóló írása ipartör­téneti különlegességnek szá­mít, de felidézi Mindszenty József hercegprímás látoga­tását, a Jézus Szíve-templom építését, a II. világháború tör­ténéseit, a termelőszövetke­zet szervezését, illetve életút­jának meghatározó személyi­ségeit is. A Dombóvári Város­szépítő és Városvédő Egyesü­let által kiadott könyvben Ki­rály Sándor néhány verse is helyet kapott. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom