Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-04 / 180. szám
4. MEGYEI KÖRKÉP 2018. AUGUSZTUS 4„ SZOMBAT Hammer Andrásnénak annyi terve van, hogy kétszáz év is kevés lenne hozzá Aranyárban mérik a csipkét, megélni mégsem lehet belőle Évtizedek óta foglalkozik csipkeveréssel az őcsényi népi iparművész, Hammer Andrásné. Sokaknak átadta a tudását, de a fiatalok nem kitartóak, nem viszik tovább ezt az időigényes, és nem gyors jövedelmet garantáló mesterséget. Most azt szeretné, ha a szebb darabok fennmaradása biztosított lehetne, például a helyi Tájházban. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu ŐCSÉNY Első hallásra talán meglepő, de ha jobban belegondolunk, nincs abban semmi különös, hogy az őcsényi csipkeverő asszony, Hammer Andrásné eredeti foglalkozása építésztechnikus. Tulajdonképpen a csipkekészítés is egy bonyolult műszaki feladat, alapja a rajzon való eligazodás, esetenként a saját tervezés, amit szakszerű, precíz kivitelezés követ. Hammerné beleszületett a kézimunkázásba. Faluhelyen minden asszony ilyesmivel töltötte a hosszú téli estéket, még az ötvenes, hatvanas években is. Ráadásul ő a magyar csipkekészítés centrumának számító Kiskunhalas mellett, Tázláron nőtt fel. De azt gyorsan hozzáteszi, hogy halasi csipkét készíteni még neki sem volt joga. Szigorú a védettség: minimum ötévi helyben, Halason lakáshoz kötött. Másfajta csipkékkel azonban foglalkozhatott korlátozás nélkül. Rengeteget tanult, s később, 1993-tól tanítani is kezdte a csipkeverést Őcsényben. Ide, szekszárdi munkahelye miatt került. Nyugdíjazásáig az építészeti feladatok kötötték le - főként mezőgazdasági létesítmények, sertéstartó épületek tervezésében vett részt - s aztán, az utóbbi húsz-huszonöt évben már teljes mértékben a kézimunkázásra koncentrálhatott. (Férje is nyugdíjas, egy gyermekük van.)- Kétszáz év is kevés lenne - mondja hogy minden elképzelésemet megvalósítsam. A csipkézés mellett kézi és gépi hímzéssel, foltvarrással is foglalkozik. Most egy stólán dolgozik, ami jellegzetes, sárközi, vállkendő szerű ruhadarab. Ezzel párhuzamosan készít egy olyan aprólékos hálós csipkét, melynek 12 ezer forint métere. De több mint három hétig tart egy méter kiverése. Macerás munka, ezért alig akad a mesterséget folytatni akaró fiatal. Az egyik tanfolyamon, valamelyik gyerek anyja megkérdezte, hogy meg tud-e majd élni ebből a kislánya. Amikor őszintén megmondta, hogy nem, a szülő visszakérdezett: akkor minek kell ilyesmire pazarolni az időt? És nem hatotta meg a szentimentális válasz, hogy szegényebb lenne a világ művészet, népművészet nélkül. Felemelő pillanatok is adódtak szép számmal Hammerné eddigi pályafutása során. Megkapta a népi iparművész címet, bemutatta munkáit egyéni és csoportos kiállításokon - augusztusban Bátaszéken lesznek láthatók a csipkekölteményei -, és aktív résztvevője volt tizenegy országos csipketábornak, melyek közül kettőt ő szervezett: az 1996-os szekszárdit és a 2004-es őcsényit. Az 1991- es zalaegerszegi tábor egy epizódja élénken él az emlékezetében. Több mint húsz csipkeverő ült ki a város egyik terére bemutatót tartani. Pazar kollekciójából nehéz lenne valamit kiemelni. Gyönyörű, munkás darabokat mutat. Kedvencei közé tartozik a sárközi gabóca - a bő ing vál-A csipke olyan díszítés, mely mintázatát a kontúrok övezte „űrökből” nyeri: szerkezete leginkább a sejtek elrendezésére hasonlító fonalháló. Abban tér el a többi díszítésre szolgáló textíliától, hogy míg a többi mintát a kész anyagra viszik fel (pl. hímzéssel, festéssel), ez esetben az anyagból magából készül a minta. A szimmetrikus, pókhálókra emlékeztető mintázatának elkészítése nagyon sok munkával jár. Aszerint, hogyan, milyen eszközök segítségével születik a minta, megkülönböztethető varrott, horgolt, kötött és vert csipke. Mivel a varrott csipkét tűvel készítik, ezért tűcsipkének is szokás nevezni. Itáliában, kezdetben fehér lenfonalból készítették, egyetlen szállal, a gomblyukvarrás öltéseit alkalmazva. A sokkal bonyolultabban készülő vert csipke ezzel szemben több fonallal készül. A vert csipkét verőpálcákra fűzött szálakkal készítik úgy, hogy egy henger alakú párnán gombostűvel kialakított mintákat fonják, szövik, csavarják körbe a fonállal. Bemutatót tartott egy brüsszeli asszony, aki 174 orsóval dolgozott Ián, ujján és alján látható szélcsipke -, valamint a nyakkendő és a parittyafőkötő. (A lányok pártát, az asszonyok főkötőt viseltek.) Minden év áprilisában nemzetközi csipkekiállítást rendeznek Kiskunhalason, melyre Hammer Andrásné is kap meghívást. Jó nevű alkotó, tagja a Magyar Csipkekészítők Egyesületének. Az egyszerűbb csipkézés nyolc-tíz pár orsó mozgatásával történik, a bonyolultabbnál harminc-harminckettő párra kell figyelni. Ám ez még nem a csúcs. Egy alkalommal bemutatót tartott Kiskunhalason egy brüsszeli aszszony, aki százhetvennégy orsóval dolgozott. Gombostűerdő van ilyenkor a csipkeverő párnán. Azok az úgynevezett tűzéspontok, melyeknél téveszteni nem szabad. A nagyító elengedhetetlen segédeszköz.- A csipkézés nagy koncentrációt igényel - hangsúlyozza az őcsényi népművész -, mert itt szembetűnő a hiba. Az is észre veszi, aki nem ért hozzá. Magyarországra Mátyás király olasz felesége, Beatrix királyné révén került a csipke. Értékét tekintve máig verseng az arannyal. Egy tenyérnyi kis lepke húszezer forint körüli összegbe kerül. Kiskunhalason grammra mérve árusítják, s úgy valóban aranyárban van. Hammerné kiegészíti az információt azzal, hogy elsősorban külföldiek veszik, s Őcsényben sajnos igen ritka a külföldi vendég. Nem rózsás a helyzet a csipkepiacon. Ezt jól szemlélteti, hogy a legjobb halasi csipkeverő nő nemrég elment Németországba takarítani. Ha már az értékesítés megoldatlan, legalább a fennmaradást kellene biztosítani. Ezért szorgalmazná az őcsényi népi iparművész egy népművészeti gyűjtemény létrehozását, kiállítását a helyi Tájházban. Véleménye szerint lennének legalább hatan-nyolcan, akik minőségi alkotásokat tudnának adni a tárlat anyagába. A hét hala cím birtokosai még versenyben vannak A hónap hala címért,is Átvehették az ajándékot a nyertesek Olcsóbban juthatnak zöldséghez A HÓNAP HALA Továbbra is rendkívüli népszerűségnek örvend a Tolnai Népújság és a TEOL közös nyári halfotó versenye. Az elmúlt hónapban is szebbnél szebb példányokkal örvendeztettek meg minket megyénk pecásai, melyek közül heti rendszerességgel eldönthették olvasóink, melyik a legszebb. Az elmúlt hónap hetei alatt zajló versenyeken sorrendben Kovács Attilának és kisfiának, Sebestyén Ákosnak, Dorn Ernőnek, majd János Béla Norbertnek szavazták meg A hét hala címet. Ezáltal egy következő körbe léphettek Dorn Ernő, Sebestyén Ákos édesanyja, János Béla Norbert, Kovács Attila kisfiával és Finta Viktor Fotó: MD ezek a versenyzők, akik most A hónap hala címért, valamint A nyár hala versenyben való részvételért mérik össze fogásaikat a TEOL olvasóinak szavazatai által. A győztesek most pénteken vehették át szerkesztőségünkben az első körben nyújtott kiemelkedő teljesítményükért járó jutalmat, egy Tolnai Népújság ajándékcsomagot, melynek tartalma egy üveg bor, strandlabda, szakácskönyv, bögre, toll és egy sörnyitó volt. Szavazzon kedvencére a TEOL-on, hogy továbbra is versenyben maradhasson az értékes nyereményekért! K. B. SZEKSZÁRO A Mentálhigiénés Műhely Önkéntes Nyugdíjas Tagozatánál téli tárolásra alkalmas burgonya, hagyma, cékla kedvezményes áron megrendelhető kedden és pénteken, 8-10 óráig a Babits Mihály Művelődési Központ mozi melletti irodájában, vagy a 06-20/415- 4867 számú telefonon. A vöröshagymát 5-10-15-20- 30 kilós kiszerelésben árulják, kilóját 100 forintért, a lilahagyma kilója 150 forint, a burgonyát 30 kilós zsákban lehet megrendelni, ennek ára kilónként 100 forint. A cékla ára szintén 100 forint, a legkisebb tétel 5 kiló. M. I. Hammer Andrásné most egy sárközi stólán dolgozik, melynek csipkeszegélye lesz A szerző fotój. Van varrott, horgolt, kötött valamint vert fajtája is
