Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-03 / 179. szám
2018. AUGUSZTUS 3., PENTEK SPORT 15 A brazil játékosoknak nem ízlett a férfias harcmodor Megtérülő befektetés Hadzic gólja továbbjutást ért a Vidinek, amelynek így legalább négy mérkőzése lesz még a nemzetközi kupaporondon Fotó: MTI Ennyit számít, ha egy magyar futballcsapat végre nemzetközileg is számottevő eredményt ér el. A Ludogorec kiverésének számos aspektusa merül fel, s mindegyikre nem térhetünk ki részletesen. A lényeg persze az, hogy a Mol Vidi FC ott van a Bajnokok Ligája selejtezőjének 3. fordulójában, ahol a jövő kedden idegenben kezdi meg a svéd Malmö elleni párharcot. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A Ludogorec 1-0-s legyőzése (összesítésben is 1-0 a Vidi javára) olyan meccs volt, amelyik nem ér véget a hármas sípszóval. Juhász Roland „szemezett” az egyik bolgárral, egy másik Marko Nikolics feléje nyújtott, jobbját utasította el teátrálisan - hosszú percekbe telt, mire a vendégek beletörődtek a vereségbe. Jíazai szemszögből nagy egymásra találást hozott az összecsapás. Az utolsó percekre a találkozó java részében polgári módon szurkoló nézők betüzesedtek, együtt izgult velük a VIP-tribün közönsége, s éltette a csapatot, amely ezúttal igazolta, hogy megéri a befektetést. Tisztán számszakilag: a Ludogorec kerete három és félszer annyit ér, mint a Vidié, s ezt a különbséget sikerült eltüntetni. „Ahogy visszaemlékezem, az ellenfélnek egyetlen helyzete sem volt” - jegyezte meg Juhász Roland a találkozó után, s így igaz. A Vidi a magyar csapatokra ritkán jellemző fegyelmezettséggel, masszívan futballozott mindvégig. Úgy, hogy a kezdő tizenegyben a honosított Viníciusszal együtt hét magyar szerepelt, a csapat sztárja, Lazovic pedig nem jutott szóhoz a cseresorból. Meg is kérdeztük a szerb klasszist, hogyan élte meg a meccset a kispadról. „Nagyon boldog vagyok” - csak ennyit felelt, de azt a legcsekélyebb megjátszás nélkül, miközben mindenkivel tréfálkozott, a gólszerző Hadzicot még a tévéinterjú közben is ugratta. „Természetesen volt olyan szcenárió, hogy Danko beáll - árulta el a vezetőedző. - Nulla-nullás állásnál a második félidőben erre biztosan sor került volna, ám szerencsére mégsem volt rá szükség.” A magyar játékosok túlsúlyáról pedig így vélekedett Marko Nikolics: „A legjobb magyar futballisták szerepelnek nálunk, kivétel nélkül jelenlegi vagy korábbi válogatott labdarúgók. Mégis inkább azt emelném ki, remek közösséget alkotunk, amelyben mindenki alárendeli magát a csapat érdekének.” A gólszerző Hadzic egy kakaóra emlékeztető barna lötytyöt tartalmazó flakonnal a kezében nyüatkozott. „Fehérje” - felelte, amikor megkérdeztük, mi van benne, s még kulisszatitkokat is elárult: „Nagyon jó futó vagyok, simán két percen belül lefutom a 800 métert, de egy-két kiló izom még elférne rajtam.” Huszti Szabolcs végre vezéregyéniség volt, olyan teljesítményt nyújtott, amivel visszaigazolta, nem levezetni jött haza. Más kérdés, hogy szerdán egyetlen szóra sem méltatta a magyar újságírókat. Kovács István hosszú évek után került egyenesbe, nem lennénk meglepve, ha Marco Rossi a válogatottban is számításba venné, bár ő maga szerényen kitért a felvetés elől. A siker receptjéről viszont határozott véleménye volt: „A szakmai stáb, Marko Nikolics érdeme ez a győzelem. Tökéletesen kielemezték a Ludogorec játékát, s felkészítettek rá minket. Én úgy láttam, a brazil játékosoknak nem ízlett az a férfias harcmodor, ahogy futballoztunk.” Marko Nikolics még azt emelte ki, hogy további legalább négy mérkőzést biztosan játszanak a nemzetközi porondon, ami a tavalyi nyolccal együtt tizenhat. „Azt gondolom, jól képviseljük a magyar labdarúgást - jegyezte meg, s nem csak ez kívánkozott ki belőle: „Tizenöt hónapja, amióta itt vagyok, a kispad mögül egy hang minden alkalommal azt kiabálja már a meccs elején: »Nikolics go home!« Egyelőre maradok...” Közös múlt is van a Malmővel A Vidihez hasonlóan a Malmö is szerepelt már európai kupa döntőjében: az 1978-79-es idényben egészen a fináléig verekedte magát a BEK-ben, és csak 1-0-ra maradt alul a Nottingham Foresttel szemben. A svéd csapat összesen 34 idényben jutott ki a nemzetközi porondra, ebből 17-szer a BEK-ben, illetve a Bajnokok Ligájában indult (amiből a bajnoki címeinek a számát is kiolvashatjuk). A közelmúltban kétszer is (2014,2015) feljutott a BL főtáblájára, ami annak ellenére dicsőség, hogy három éve a csoportkört hat vereséggel, 0-22- es gólkülönbséggel zárta. Közös múltja is van a két klubnak, az UEFA-kupa 1985-86-os kiírásában - a Vidi menetelését követő évben - a fehérváriak 3-3- mal, idegenben lőtt több góllal léptek tovább. Jelenleg a Vidi keretének értéke 13,9, a Malmőé 16,05 millió euró, egyenlő erők küzdelmére számíthatunk. A holnap 21 éves Halász Bence már az olimpiai bajnokot is „elkalapálta” Ostrom alá veszi az Eb-dobogót ATLÉTIKA Ha a jövő heti berlini Európa-bajnokságon van versenyszám, amelyben gyakorlatilag borítékolható, hogy az eredményhirdetésnél milyen zászló kúszik a legmagasabbra, akkor az a férfi kalapácsvetés. Mert az nehezen elképzelhető, hogy a lengyelek mindkét klasszisa, a világranglista első két helyezettje, a mezőny előtt „mérföldekkel” járó Wojciech Nowicki és Paweí Fajdek is fejre álljon. A bronzéremért azonban hatalmas tülekedés várható, és bizony egy szombathelyi legény - akinek holnap lesz a 21. születésnapja -, Halász Bence is pályázhat a dobogóra. Elég csak a világranglistára pillantani: Nowicki 81,85 méterrel az első, Fajdek 81,14-gyel a második - mindketten Székesfehérváron, a Gyulai Memorialon dobták a legjobbjukat -, a harmadik a brit Miller 80,26-tal, majd Halász jön 79,57-tel, míg az ötödik helyen a török Apák áll 78,59-cel. A Dobó SE versenyzője amúgy már a tavalyi esztendőt is a világranglista negyedik helyén zárta, 78,85- tel; csak azért nem ismert még szélesebb körben, mert egyelőre a korosztályában vitézkedett. Az elmúlt három évben sorrendben U20-as Európa-, majd világbajnok lett, tavaly pedig megnyerte az U23- as Eb-t. Egy éve ott volt a londoni vb-n is, és élete első felnőttvilágversenyén a selejtezőben szakadó esőben elsőre túldobta a szintet (75,56). A döntőben a legjobb nyolc között már nem folytathatta, 74,45-tel 11. lett; de neki az év fő versenye az egy hónappal korábbi U23-as Eb volt. Az 1999-es sevillai vb-n ezüstérmes Németh Zsolt tanítványa a Nemzetközi Atlétikai Szövetség kalapácsvető-versenysorozatában tavaly még csak három állomáson indult, idén már ötön, s Nowicki és Fajdek mögött a harmadik helyen áll, a riói olimpiai bajnok tadzsik Dilshod Nazarov előtt, akit Székesfehérváron is „elkalapált”. Szóval némi rutinnal már felvértezte magát. Halász Bence Fotó: Szendi Péter „Nem szeretek jósolgatni, de ha az Eb-n tudom hozni azt a formámat, amit mostanában az edzéseken, akkor nem elérhetetlen a dobogó. Jól sikerült a felkészülésem, Baji és Kozák mar elődöntős Bár az Eb csak hétfőn kezdődik, Baji Balázs és Kozák Luca máris bejutott az elődöntőbe. Az európai szövetség (EAA) új lebonyolítási rendje szerint a sprintszámokban a ranglista első 12 helyezettjét kiemelték, ezek a versenyzők rögtön a döntőbejutásért állhatnak rajthoz. A vb-bronzérmes Baji Balázs 13.27 másodperces idei legjobbjával 110 méter gáton a negyedik a rangsorban, Kozák Luca pedig 100 méter gáton 12.86 másodperccel a nyolcadik. A legutóbbi Eb-n ezüstérmes Baji csütörtök helyett pénteken, míg a junior Eb-ezüstérmes Kozák csütörtökön kezdi meg szereplését. jó formában vagyok, a tréningeken rendre az idei egyéni csúcsom közelében dobok, de hogy ebből Berlinben mi sül ki, az a jövő zenéje. Minden az adott pillanatban dől el” -nyilatkozta megkeresésünkre Halász Bence. Óvatosan optimista Németh Zsolt is: „A legfontosabb az, hogy Bence magához képest jól szerepeljen, biztosan kerüljön be a döntőbe. S amúgy bízom benne, hogy ez a nőknél az ugyancsak nagyon fiatal, 22 éves Gyurátz Rékának is sikerül. Szerintem Bence olyan szinten van, hogy ő ott lesz a legjobb nyolcban is. Az már csak a helyszínen derül ki, hogy szövögethetünk-e még merészebb álmokat, mert jó néhány versenyző akad, aki idén még nem mutatta meg az igazi tudását, így például az oroszok; a fehéroroszok pedig benevezték Ivan Tyihont is. (Akinek két olimpiai érme és két doppingbotránya van, s már 42 éves - a szerk.) A két lengyel kiemelkedik a mezőnyből, mögöttük szoros lesz a meccs; mindenesetre Bence ott van abban a nagyjából nyolcfős társaságban, akik odaérhetnek a harmadik-hatodik helyekre.” Fábik Tibor JEGYZET Repülő skótok Petrik József jegyzet@mediaworks.hu Január elsején, amikor a világbajnoki finálén, a londoni Alexandra Palace-ban Phil Taylor utolsó nyila is a szizálkender táblában landolt, már tudni lehetett, hogy nem szerzi meg tizenhetedik vb-címét. Bevallom, elkeseredtem. Teszem hozzá, a tizenhat világelsőség sem piskóta. De miután egy évtizede nagyon nagy Taylor-fan vagyok, azért csak bántott, hogy ez a Rob Cross gyerek elpáholta a The Powert. Szomorúságomban még azt is elfelejtettem, hogy' pár fordulóval korábban - élőben látva - vörösre vertem a tenyerem Adrian Lewis kilencnyilasa után... Nyár közepéig el is voltam darts nélkül. Persze ez így önmagában nem teljesen igaz, mivel a közeli kiskocsmában olykor fáradtra dobáltuk magunkat az elektromos-számlálós soft táblán az önjelölt Van Gerwenekkel, Taylorokkal és Van Barneveldekkel. Arról nem is szólva, olykor-olykor a feszültség is a világesemények hangulatát idézte. A színvonal hagyott némi kívánnivalót, de ebből nem csináltunk ügyet. Aztán a csapat-világbajnokság mégiscsak odarántott a tévé elé. Pedig tudtam, az angolokat már nem erősíti „Az Erő”. Meg is látszott rajtuk. Aztán jött a World Matchplay, a vb utáni legrangosabb viadal. Néztem a képernyőt. Néztem a röpködő parányi dárdákat, és szinte minden Phil Taylort juttatta eszembe. Emlékszem, ez a torna Taylor legkedveltebb erőpróbái közé tartozott. Ezt a nagy viadalt ugyanannyiszor nyerte meg Blackpoolban, mint ahányszor világbajnok lett. Sőt, tizenhat évvel ezelőtt, a vb-címrekorder a kikötővárosban dobta első kilencnyilasát a tévé nyilvánossága előtt. És ez a rangos dartsverseny most is parádés párharcokat hozott. Ezért bánkódásom közepette arra gondoltam, mégiscsak kellene egy másik kedvencet választani. Ekkor lépett a negyeddöntőben pódiumra Gary Anderson, a repülő skót (Flying Scotsman). A hiedelem szerint a skót garasos nép. Ezt abban is megmutatkozik, hogy ezt a nevet már egy másik világklasszis is megkapta: Jackie Stewart, a háromszoros világbajnok Formula-l-es pilóta, a The Flying Scot; vagyis az ő beceneve végéről anno lespórolták a „-sman” végződést. Ám ezzel a fukarkodással nem volt időm foglalkozni, mert Anderson is meglepte a publikumot egy kilencnyilassal. így aztán a helyszín, a Winter Gardens - ami szabad fordításban télikert - népének gyorsan melege lett. Ezek után döntésem gyors és határozott volt. Innentől a repülő skótnak szurkolok. Annak, amelyiknek a ,,-sman" is ott van a beceneve végén. És már várom a decemberi vb-döntőt.
