Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-02 / 178. szám
SPORT 15 2018. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK Sokkal nagyobb figyelem hárulhat az Európa-bajnokságokra Ernyővel a pénzesőért A női tornászok már túlestek a pódiumedzéseken Glasgow-ban Fotó: MW Az elnevezésen sokat nem ötletelhettek, mert egyszerűen csak „Európa-bajnokságok” (European Championships) lett a neve annak a Glasgow-ban most debütáló multisporteseménynek, amely egy helyszínre hozta össze a vizes sportok (úszás, műúszás, műugrás, nyílt vízi úszás), a kerékpársport (országúti, pálya-, hegyikerékpár, BMX), a torna, az evezés, a triatlon és a golf idei kontinenstornáját, de a brand része a jövő heti, berlini atlétikai Eb is. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu MULTISPORT Augusztus közepén lakartában már a 18. Ázsiai Játékokat rendezik meg, jövőre a limai Pánamerikai Játékoknak ugyancsak ez lesz a sorszáma, de az Afrikai Játékokból is megvolt már tizenegy, a Csendes-óceáni Játékokból tizenöt. Mindegyiket négyévente tartják, éppen úgy, mint az olimpiákat, és persze egyiket sem az ötkarikás játékok esztendejében. Kontinensünkön az egyes sportágakban az Európa-bajnokságoknak már korábbról komoly rangja van, talán ezért sem forszírozták konkurenciát teremtve az Európai Játékok életre hívását. Három éve aztán Azerbajdzsánban, Bakuban mégis megrendezték az elsőt, ám ez is rámutatott arra, hogy az érdekek közös nevezőre hozása Európában szinte lehetetlen vállalkozás. Az Európai Atlétikai Szövetség is csak ahhoz járult hozzá, hogy a kontinens harmadik vonalának rendezzenek csapatversenyt. Úszásban férfiaknál a 18, a nőknél 16 éven aluliak indulhattak. Korosztályos volt a vízilabdatorna is. Ellenben sportlövészetben olimpiai kvótákat osztottak, így itt nívósak voltak a versenyek, akárcsak kajak-kenuban, birkózásban és cselgáncsban. A bakui nyitány után maradtak kételyeink, de az már biztos, hogy jövőre Minszkben jön a folytatás. Az „Európa-bajnokságokból” pedig tehát ma debütál az első, és ez annyiban semmiképpen sem konkurenciája az Európai Játékoknak, hogy az Eb-ket úgyis megrendezték volna; csupán annyi történik, hogy a bevezetőnkben említett sportágakban egy időben és két helyszínen bonyolítják le őket. Az augusztusi időpontnak egyébként a tornászok nem örülnek, hiszen eddig hagyományosan tavasszal hozták tető alá a kontinensbajnokságukat. Mégis kötélnek álltak, és miként a többi sportág vezetése, abban bíznak, hogy a 11 napos monstre multisport eseményen - miniolimpiát ne mondjuk, mert az azért szentségtörés lenne - nagyobb figyelem vetül rájuk, több reklámot kapnak, és így emelkedhetnek a szponzori bevételeik. Az Európai Atlétikai Szövetség húsz százalékkal nagyobb televíziós nézettséggel kalkulál. Afutballvilágábólérkezettkét öüetgazda, a svájci Marc Joerg, az Európai Labdarúgó-szövetség korábbi marketingigazgatója és a brit Paul Bristow, a Deltatre médiatechnológiai társaság volt vezérigazgatója, aki több mint húsz BL-szezonban és három vb-n vezényelt, tudták, hogy mit akarnak, amikor 2015 májusában megalapították a European Championships Management cégüket. A két marketinges guru úgy okoskodott, kiaknázatlan lehetőség van abban, ha jelentős sporteseményeket sikerül egy ernyő alá terelni, ám nem kell átcsúszni megalomániába. Nos, ami a televíziós közvetítéseket illeti, az Európai Műsorsugárzók Unióján (EBU) keresztül kötött szerződések révén az öt legnagyobb európai piacot sikerült lefedniük, Nagy-Britanniában a BBC, Németországban a ZDF/ARD, Franciaországban a France Televisions, Olaszországban a RAI, Spanyolországban a TVE egyaránt a kezdeményezés mellé állt, és az Eurosport is több mint negyven országban közvetíti majd a versenyeket. A rajt előtt ez a kezdés máris figyelemre méltó. Bővíteni kell a taktikai repertoárt, nem állhatunk meg egy védekezési formánál Zavar keletkezett a rendszerben Märcz Tamás szerint mindenkitől többre van szükség Fotó: MTI VÍZíLABDAMárcz Tamás, a barcelonai Eb-n csupán nyolcadikként zárt válogatottunk szövetségi kapitánya nehéz időszakra számít, ám úgy látja, behozható a nemzetközi mezőnnyel szemben fennálló hátrányunk.- Az Eb-n szembesült azzal, hogy pontosan mekkora feladat vár is önre?- A válogatott képes volt csodát tenni a világliga nyolcas döntőjében, ötösökkel legyőzte Horvátországot, és csak ötösökkel kapott ki Montenegrótól. Mindez reményt adott, bíztam benne, hogy meg tudja lepni a világot Barcelonában is. Budapesten a csapat a teljesítménye maximumát adta, nagyon jól sikerült a játékosok motiválása, jól bírták a tornát, ki voltak éhezve a játékra, és a hazai közönség is segített. De azért az Eb közeledtével többször is elmondtam, hogy nem feltétlenül ez a realitás, az együttes a világligaezüsttel inkább átlépte az árnyékát. Az Eb-n az ötödik-nyolcadik hely volt a realitás, amit sem edző, sem játékos nem mond ki szívesen előre, mert miért ne alakulhatna jól... Remek csapatok jöttek azonban szembe, például a tavalyihoz képest megerősödő olasz együttes találkozott az egy évvel ezelőttinél tapasztalatlanabb magyarral.- Rendben, az olaszok elleni csoportmeccsen nem volt reális a siker, de az ötödik és a nyolcadik hely között azért van különbség... Mi lett a korábbi jó játékkal?- Jó és egymáshoz tudásban közel álló csapatok szerepeltek ott, de biztosan nyomta a fiúkat, hogy nagy pofonba szaladtunk bele az erős és kellemetlen olaszok ellen; valamüyen zavar keletkezett a rendszerben. Amikor kezdtek kellemetlen eredmények kialakulni, nem volt vezéregyéniség, aki a vízben rendet tudott volna tenni. Akadtak játékosok, akik igyekeztek felelősséget vállalni, de mindez nem feltétlenül a játékrendszerben valósult meg. Hideg zuhany volt, hogy a meccseken belül gyorsan elléptek tőlünk az ellenfelek, még ha az olasz és a szerb meccsen vissza is kaparta magát a csapat és közelebb került ellenfeléhez. A legnagyobb hiányérzetem, hogy rendre rosszul kezdtünk, és nem játszottunk kiélezettebb mérkőzéseket. Azt akartam, hogy menjünk három negyeden keresztül, és a végén, legfeljebb rutin és erő hiányában hulljunk el.- Meglepte, hogy nem akadt vezéregyéniség a csapatban?- Egy dolog a szóval irányítás, de a legjobb, ha a vezéregyéniségek a játékukkal lesznek azzá, úgy válnak hitelessé. Most ez nem így alakult. Elsősorban a támadójátékosokra gondolok, mert védekezésben Nagy Viktor hangja közelről érkezik, az én hangom is odahallatszik. Ha öszszességében nézzük, nem is kaptunk sok gólt, még az erősebb riválisok ellen sem irreálisan sokat. Valahogy elöl csúszott szét az egész. Valamenynyi megtanulható a vezérségből, ki is alakulhat, ám vezérnek igazából születni kell.- Mit kell másként csinálnia, mit lehetett volna akár már most másként tennie?- Mindenkitől többre van szükség, nem fogadható el a mellékszereplővé válás. Alakulgat a jövőbeli csapat gerince, és várhatóan többet leszünk együtt. Az egy-egy meccsre találkozás nem sok lehetőséget ad, hogy közösen készüljenek vagy hogy én speciálisan terelgessem őket. Meg kell oldani, hogy maradjon négy-öt hét tiszta felkészülési idő a vb-re, mert minél rutintalanabb egy csapat, annál inkább szüksége van a sok közös munkára. Bővíteni kell a taktikai repertoárt, nem állhat meg a válogatott egy védekezési formánál, sokoldalúbbnak kell lenni. Látjuk, támadásban mit kíván meg a nemzetközi szint, a játékosok magasan vannak, jól passzolnak, türelmesek és taktikusak, ezekben előttünk járnak. Mindez azonban behozható, vannak tehát előrelépési pontok. Igyekszem én is még több munkát beletenni, és a játékosokból is többet sajtolok majd ki.- Az Eb előtt így fogalmazott, „ennek a csapatnak olimpiai bajnoknak kell lennie”, és hozzátette, az Eb állomás. Tartja?- Ezt elsősorban azért mondtam, mert a világligaezüst után sokan érmes, sőt, akár győztes csapatot vártak Barcelonában. Sokkal reálisabb, hogy a válogatott nem könnyen, de eljut az olimpiára, és fejlődik addig. Nehéz időszak következik. Remélhetőleg azok a játékosok, akik most még nem voltak elég érettek, belenőnek a szerepbe, azokat pedig, akik nem voltak itt, tényleg jobbá teszi a nyár, hiszen ez volt a cél. Azért hagyták ki az Eb-t, hogy feltöltődjenek és az olimpiára jobbak legyenek. Bízom benne, ha a magyar vízilabda vállalta az áldozatot, a hiányukat, akkor az tényleg a sportág olimpián való részvételét segíti. Óriási a konkurencia, öt-hat együttes az olimpiai bajnoki cím várományosa. Be kell tornászni magunkat a hat közé, mert egyelőre távol vagyunk - de két év hosszú idő. Roska Emese Boglárka/NS Szükséges jó Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Hétkor ébresztő, de amúgy is kelnék az ágyból, mert a kutyuli már kaparja az ajtót. Hiába, a szükség nagy úr, és itt a negyediken igazán érződik minden, de leginkább az, aminek nem kellene. A szagavatót már rég megtartottuk, meg különben is, a mi kicsi cuki pofánk megérti, hogy a gazdinak is akadnak nehezebb napjai, sőt, jobbára nehéz éjszakái. Sebaj, menjünk, ha pedig az öleb jól végezte dolgát, jöhet újra a pihepuha ágyikó. Délelőtt nincs edzés, háromig meg majd csak öszszekapom magam valahogy. Utána öttől hétig ott az edzés, a nap legkeményebb része, viszont nem ez az első alkalom - és talán nem is az utolsó -, hogy másnaposán tudom le a napi penzumot. A szombati meccs még odébb, akkorra majd úgyis belelendülök. Eddig legalábbis így volt... Akadnak magukat sportolónak tartó fiatalok, akik életük igen aktívnak nevezhető szakaszát abban a tudatban élik le, hogy az a produkció, amit játékosként nyújtanak (esetünkben elsősorban csapatsportokat űzőkről van szó), nemcsak tíz-, de százezreket is megér az őket alkalmazó klubnak. Ki a hibás? Az ifjú, akinek igényeire rábólint a vezető? Az elnök, aki elhiszi, hogy a fiatal valóban csak arra összpontosít, hogy az egylet, amelyhez elkötelezte magát, a lehető legjobban szerepeljen? Mert mi a tét? A dobogó, a kiesés elkerülése? Mi vonzza a nézőt a pálya szélére? Ha a valós teljesítmény tömegeket érdekel, akkor nincs baj. Ez lenne a jobb, a jó. De valóban így van-e? És mi áll az eredmény mögött? Mert, ugye, az eredménytelenség háttere sokadlagos... A nagy langyosságban eltöltött tíz év után egy sérülés nem jön jókor. Igaz, ez sosem jön jókor, most meg kiváltképp, 32 évesen csak nem kellene abbahagyni a sportolást! Mi több, ha már ennyi energiát belefektettem, jöhetne is ki valami a másik oldalon. Az eddig kapott pénzt feléltem, félre nem sikerült tennem, most meg itt a vég. Se szakma, se zsozsó, se semmi. Hogy jókat buliztunk? Ez nem is kérdés. Hogy nyertünk két aranyat? Tényleg jó csapatunk volt! De ez kinek hatja meg a lelkivilágát? Fejben igencsak zavaros évtizedeket követően látszik már fény az alagút végén. Akadnak fiatalok (korábban is találtattak ilyenek, csak kevesebben), akik lehetőségeiket felmérve úgy döntenek, lehet úgy is magas szinten (lásd még: NB I) sportolni, hogy mellette tanul, képezi magát az embernek fia (vagy éppen lánya). Ébresztő, többiek! Tessenek nem kivárni, hogy a szükség legyen a nagy úr! »
