Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-11 / 186. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. AUGUSZTUS 11., SZOMBAT Fél évszázada végigtáncolták Frankhont a dombóvári ifjak Kereken ötven éve háromhe­tes franciaországi vendégsze­replésre indult a dombóvá­ri néptáncegyüttes. Nem volt az ilyen nyugati út akkoriban gyakori, jóllehet a csapat már korábban is járt Frankhon­ban. A fél évszázaddal ezelőt­ti turnéról egyetlen lap sem közölt élménybeszámolót. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu DOMBÓVÁR Az akkor jobbára tizenhat-tizennyolcadik élet­évükben járó csapattagok kö­zül ma is Dombóváron él Gye­­nei Ferencné Fodor Aranka. Már kisgyermekként is tán­colt, ám a nagy változás az álta­lános iskola 6. osztályában, ti­zenkét évesen érte.- Bodai József volt ekkoriban a néptáncosok veze­tője, egyúttal test­nevelő tanárként is dolgozott - mond­ta Gyenei Ferencné.- Egyik nap szólt nekem, hogy a na­gyok csoportjában szükség len­ne magas lányokra. így ívelt szó szerint felfelé a pályafutásom. Ami pár év múlva máris kü­lönleges úttal szolgált. A főként a környező tájegységek tán­caiban jeleskedő, egyre komo­lyabb nevet szerző dombóvári­ak ugyanis már 1965-ben Gö­rögországban kápráztatták el tudásukkal a közönséget. Gye­nei Ferencné számára máig fe­ledhetetlen Lefkada szigete, a tintakék tenger, a fehér homo­kos part és a megannyi zöldel­lő olajfa. Ezt a 15 évesen megélt, mediterrán élményt csak tetéz­te az 1967-es első, majd az 1968- as második franciaországi út.- Megkaptuk a kellő felké­szítést, mert ugyebár Nyugat­ra mentünk - folytatta Gyenei Ferencné. - Elkísért bennünket az útra Vásárhelyi László, a már akkor nagy névnek számító ko­reográfus, aki ebben az időben a Népművelési Intézet táncosz­tályának munkatársa volt. Re­pülőgéppel utaztunk Budapest­ről, Párizsban szálltunk le. In­nen mentünk busszal az or­szág nyugati részében találha­tó Confolens nevű kisvárosba, a fesztivál színhelyére. Csalá­doknál szállásoltak el bennün­ket, tizennyolc éves lányként nyugtáztam a nagy különbsé­get a hazai, illetve a francia vi­szonyok, például a lakáskörül­mények között. Ég és föld... És még ezután jött Párizs, az Eif­fel-toronnyal, a Di­adalívvel, a Sacré Cceur-bazilikával, a Champs-Élysé­­es-vel, a Moulin Ro­uge lokállal. Persze, utóbbit csak kívül­ről néztük meg... Gyenei Ferencné 1969-ig táncolt, az­után az idejét lekötő pedagógu­si munkája miatt elköszönt a csapattól. Ám a kapcsolat nem szakadt meg, annyira nem, hogy pár évvel ezelőtt megír­ta és szép kiállítású kötetben ki is adatta az együttes történe­tét. Azzal a dr. Pálfalvi Józseffel együtt, aki annak idején ugyan­csak részese volt a fél évszázad­dal ezelőtti fellépésnek.- A dombóvári gimnázium­ban francia nyelvet tanultam, egyébként kellő elhivatottság­gal és szorgalommal - emlé­kezett vissza egykori önmagá­ra a Budapesten élő dr. Pálfalvi József, aki később, munkája ré­vén bejárta a fél világot és több A vendégsze­replés szemé­lyes barátsá­got is adott a táncosoknak Ötven éve, Confolensben. Az álló sorban balról a negyedik Pálfalvi József, mellette koszorúval a fe­jén Jacqueline, a francia kísérő Beküldött fotók Nantes-ban. Az álló sorban balról a negyedik Pálfalvi József, előtte balról a hetedik Fodor Aranka regényre is elegendő életpályát futott be. - Abban a szeren­csében részesültem, hogy már 1964-ban, diákként kiutazhat­tam Párizsba. Ott szembesül­tem azzal, hogy minden igye­kezetem ellenére mennyire nem beszélek jól franciául. Ha­zatérve még nagyobb elszánt­sággal folytattam a nyelv elsa­játítását. Ennek azután meg is lett az eredménye. Amikor erre az ötven évvel ezelőtti vendég­­szereplésre utaztunk, a csapat­ban a tolmácson kívül csak én beszéltem a vendéglátók nyel­vét. Már egészen jól, hiszen a gimnázium után, immár má­sodéves közgazda egyetemista­ként is ezt a nyelvet tanultam. Húszéves voltam, és mivel ak­koriban nem létezett okostele­fon, így lehetőség szerint fran­cia kísérőnkkel, egy szőke ha­jú, csinos lánnyal foglalkoz­tam... Dr. Pálfalvi József tavaly visz­­szautazott ötven évvel ezelőtti fellépésének színhelyére, Con­folens városába. A nemzetközi fesztivál ma is létezik. A telepü­lés pedig nagyjából ugyanúgy néz ki, mint egykoron. A főtér a régi, akárcsak a templom, a kastélyszerű kollégium, és ter­mészetesen nem változott a Vi­enne nevű folyócska, és az azon átívelő öreg híd sem.- Francia vendéglátóink Con­­folensből elvittek bennünket a közeli Bourganeuf településre és ott is felléptünk - elevenített fel egy újabb, fél évszázaddal ez­előtti történetet dr. Pálfalvi Jó­zsef. - A helybeli családok meg­hívtak magukhoz estére, afféle baráti találkozóra egy-egy dom­bóvári párt. A barátkozás olyan jól sikerült, hogy most július­ban, ötven év elteltével is meg­látogattam a családot. Gyöngyösön mutatkozott be a Sárköz Lelki zarándoklatra hívnak a festmények Útjait örökítette meg László Dániel Csíksomlyóig, majd Mariazellig gyalogolt Fotó: Makovics Kornél GYÖNGYÖS A Gyöngy Nemzet­közi Folklórfesztiválon mutat­kozott be Sárköz. Mint azt De­­csi Kiss Máriától, a Tolna Me­gyei Népművészeti Egyesület titkárától megtudtuk, a gyön­gyösi rendezvényen minden évben egy-egy tájegységet emelnek ki. Az egyesület Sár­köz élő népművészete címmel rendezett kiállítást, amely­re olyan kézműves szakmá­kat vittek, amelyek a szelle­mi kulturális örökség részei. Elsősorban hímzést, szőttest, gyöngyöt mutattak be, vala­mint kerámiát, ezen túl két viseleti bábut is felöltöztettek. A kiállítást Fülöp János, Őcsény polgármestere nyitot­ta meg, és augusztus végé­ig látható a Mátra Művelődé­si Házban. A megnyitón fellépett és a felvonuláson is részt vettek az őcsényi Bogár István Ha­gyományőrző Egyesület tán­cosai. Sőt, rögtönzött tánchá­zat is tartottak, amelyen öt vi­lágrész táncosai, haiti a mon­gollal, indiai a szerbbel járta a sárközi csárdást. B. K. SZEKSZÁRD Mária Út címmel látható László Dániel festő­művész kiállítása a szekszár­di Művészetek Házában. Az alkotó kilencszázhatvan ki­lométert tett meg az El Ca­­minón, majd 2010-ben buda­pesti lakásától szintén kilenc­százhatvan kilométert Csík­somlyóig. Egy évvel később, szintén Budapestről zarándo­kolt el Mariazellbe, ekkor öt­száznegyven kilométert gya­logolt. Ez utóbbi két zarán­doklatról közel hatvan képet készített. Most a képek járják útjukat. Dr. Máté István önkormány­zati képviselő a pénteki meg­nyitón köszöntőjében arról beszélt, hogy ma a materiá­lis javak elterelik a figyelmet a fontos dolgokról, a magyar­ság azonban akkor újulhat meg, ha erre spirituálisán ké­pes lesz. A kiállítást Kürtösi Kriszti­án római katolikus plébános nyitotta meg, aki szerint ha a képeket nézzük, akár úgy is érezhetjük, beléptünk az áb­rázolt szent helyekre. Azt is mondta, hogy ha az alkotá­sokon keresztül meghalljuk Isten hívását, merjünk útra kelni. B. K. Mérföldkőhöz ért a mezőgazdaság SZENTLŐRINC Feldman Zsolt mezőgazdaságért felelős ál­lamtitkár nyitotta meg péntek délelőtt a 25. Szentlőrinci Gaz­danapokat, amelyen idén több mint négyszáz kiállító mutat­kozik be. A szakmai progra­mok mellett közönségcsaloga­tó műsorok is várják az érdek­lődőket a hétvégén a szentlő­rinci Kiállítási és Rendezvény Centrumban. A szervezők minden követ megmozgattak a jubileumi rendezvény kapcsán, munká­juk eredményét pedig a nyolc­vanezer négyzetméteres, több mint négyszáz céggel, látvá­nyosan benépesült kiállítási tér minősíti, a számtalan kap­csolódó, színvonalas program­mal együtt. A megnyitón Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Ka­mara elnöke elmondta, nem­csak a Szentlőrinci Gazdana­pok érkezett mérföldkőhöz, ha­nem a magyar mezőgazdaság is. Annak ellenére, hogy az el­múlt nyolc évben másfélszere­sére nőtt a mezőgazdaság kibo­csátása, illetve 50 százalékkal emelkedett az export is, további kihívásokra kell megtalálnia a szakmának a válaszokat, mint például az öntözés kérdése. Feldman Zsolt államtitkár egyedinek értékelte a Gazda­napokat a Horvátországgal va­ló, példaértékű együttműkö­dés tekintetében. Mint mond­ta, az elmúlt években a kor­mány megteremtette a mező­­gazdaságban is a stabilitást és a kiszámíthatóságot, ennek eredménye pedig megmutat­kozik a fejlődésben is. Ma már képesek eltartani családjukat a gazdálkodók a földből. Süli János, a paksi atomerő­mű fejlesztéséért felelős tár­ca nélküli miniszter elmondta, garantálják a gazdálkodóknak a termeléshez a tiszta energiát.- Bizalmat ajánlunk a gaz­dáknak, amit leraknak az asz­talunkra, bátran elfogyaszt­juk, mert biztosak vagyunk abban, hogy jó minőségűek a termékek. Együttműködésre törekszünk a gazdákkal, Paks környékét a régióból szeret­nénk ellátni mezőgazdasági termékekkel. H. Zs. •j

Next

/
Oldalképek
Tartalom